Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-31 / 35. szám
/ Nagykároly, 1910. augusztus 31. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAQyKAROLyBflN, Szölő-utcza 4. sz. • Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. •v Megjelenik minden szerdán reggel. : Felelős szerkesztő és íaptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. V. évfolyam. — 35. szám. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fél/*- fy.v „nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vi£Sz^. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak ei. A marosvásárhelyi eset immár közismert. Politikai gazemberek nemtelen hajszát indítottak egyik politikai ellenfelük ellen. Ebből kifolyólag összeült egy lova- giaskodási alapon kijelölt becsületbiróság és megfosztott becsületétől egy embert. Erre felállott a darabont testőrség kapitánya, s az ország miniszterelnöke, élére állottak a sajtóban megnyilatkozott közvéleménynek és visszaadták annak az embernek a becsületet. A dolog már nem abból a szempontból érdekes, hogy az a becsületbiróság helytelenül itelt-e, vagy sem. Van egy magasabb, érdekesebb és általánosabb szempont is. — Az, hogy a párbajképesség odaítélésére, vagy megvonására hivatott bíróság ítéletét nem vesszük semmibe, mintha meg sem történt volna. Pedig annak a bíróságnak a többsége, ^nem különben a párbajképtelenségben bűnösnek kimondott ellenségei ez Ítéletre való hivatkozással formális jogi alapon párbaj képtelennek tartják az illetőt. De azt az ítéletet a kormány és a nagy közvélemény el nem ismeri, úgy hogy sem társadalmi, sem hivatali hátrány az illetőre nem háramlód. Megtört egy varázslat, a párbajbecsület boszorkánynyomása. Nemcsak a korrekt ember, akinek párbajbecsületét elismerik, hanem az is, aki tisztességtelen dolgot követett el, annak megítélésére nem a párbajbecsületbiróság hivatott, hanem a kóztudat, vagy a rendes polgári bíróság. Az a körülmény, hogy vezető állásban lévő> férfiak, miniszterek, tábornokok nem találták magukra nézve kötelezőnek a becsületbiróság határozatát, hanem azzal a legélesebben szembehelyezkedtek, olyan kezdetnek kezdete, amely reménységgel töltheti el a párbaj intézményének ellenségeit. Mert logikus az, hogyha már annyira vannak, hogy túlteszik magukat a párbajbecsületbiróság diszkvalifikáló döntésen, akkor egy lépéssel tovább menjenek és tegyék túl magukat a párbajon, illetve a párbaj kényszeren is. Erősdyt párbaj képtelennek nyilvánították, mégis korrekt úri ember maradt. Ha tehát a párbaj képtelenség nem involválja az inkorrektség bélyegét, akkor a párbajtól való tartózkodás még kevésbé involválhatja. Vagyis az ember maradhat korrekt is, úri ember is, ha nem is párbajozik. E preczedens nyomán alakulhat ki az olyan közhangulat, amelyben kedvező fogadtatásra találhat az olyan törvényjavaslat, melynek tárgyalására most készül az osztrák Reichsrath. Ha ez a törvény odaát életbe lép, a becsi krakéíerek hozzá fognak járulni a magyar idegforgalom emeléséhez, amennyiben kénytelenek lesznek szép hazánk földjére jönni megverekedni. Az osztrák javaslat ugyanis hat évig terjedhető fogházzal és 20.000 koronáig menő pénzbírsággal sújtja a párbajt, de súlyosan bünteti a segédeket is. A legjelesebb vivő és a legveszedelmesebb krakéler is megfogja gondolni, hogy fegyver döntésére bízza a maga becsületét, épségét, amikor ezért börtön és nagy pénzbírság jár. S ha már akad ilyen gondatlan ember : nem fog segédeket kapni. Egy ilyen törvény kell Magyarországon is. Eddig azért nem lehetett erről szó, mert éppen a magyar törvényhozók párbajoztak legtöbbet. Most azonban éppen a parlament s a magyar közélet élén álló férfiak demonstrálták, hogy nem tartják sem komolynak, sem magukra nézve kötelezőnek egy párbaj intézmény, — mert ilyen a becsületbiróság is — döntését. Ha van valami, ami alkalmas lehet a párbajról s a párbaj kényszerről való közfelfogás megváltoztatására, akkor ez a példaadás az. A párbajlovagiasság ki van kezdve. A sajtó nagy érdeme ez. De a kultúra minden barátjának is arra kell már törekednie, hogy egészen megsemmisüljön az intelligens magyar társadalomnak ez a barbár, oktalan és igazságtalan intézménye. Kivándorlók bosszúja. Mátészalkai és szi- nérváraljai kivándorlók a múlt hetekben a fiumei tengerészeti hatóságnál panaszt tettek, hogy az illetékes községi jegyzők az útlevél iránti kérvény szerkesztéséért 12—14 koronával több dijat szedtek, mint a mennyi a törvény szerint jár. A panaszok a belügyminisztériumhoz kerültek, ahonnan a vizsgálat eszközlése végett leadattak Szatmármegye alispánjához. A vizsgálat megállapította, hogy a panaszok alaptalanok. A kivándorlók haragudtak a községi jegyzőkre s ilyen módon akartak nekik ártani. Csökken a kivándorlás. Mintha az a jobb kor, amely jönni fog, mert jönni kell, már meszsziről közeledne. Szatmármegyében legalább mintha már derengene a népjólét hajnala. Ezt következtethetni abból a köriilményÉjféli táncz. Irta.- F?ené Maizerow. A holdfénytől kékes színben úszó csillagos éjszaka csudás nyugalmat árasztott. Remegő olajmécsesek pislogó világa minden erkélyen, minden ablakban. Fáradhatatlanul csengőn zugnak a Giralda harangjai, betöltve egész Sevilla dicsőségét, reményt hirdető szavaikkal. Követtem a fecsegő kanonokot, aki vezető gyanánt kisért a zeg-zugos, gyanús, nyugtalanító utczákon át a „Szeplőtelen. Fogantatás“ kápolnájához, hol gyanút ébresztő suttogások, hosszas várakozás után megnyillik az ajtó és viasz, tömjén, myrrha és babérillat csapja meg az orrunkat. A végig értékes faragásu falon egy vö- rösparókás, selyeinöves, vérző, tragikus Krisztus a keresztfán, — vele szemben egy pompásan ékes Madonna, drágaköves, csipkés brokát-ruhában. Arkangyalom kara veszi körül az oltárt, a jászolt, kik a passió jelvényeit tartják merev kezeikben. Méltóságteljes, kövér anyjuk oldalán ott térdepelnek a sennoriták a bársony párnákon és szórakozottan lapozgatnak az imakönyveikben. Hamis tekintetük ki-kivillanik a selymes hosszú pillák alól, hogy ama mohó pillantásokkal találkozzék, melyek könyörögnek, kérnek, kérdeznek. Elegáns gavallérok ezek többnyire, kik találkát adtak ebben az előkelő kápolnában és szinpompás, bő köpenyeikben aká- csak királyi szertartást czelebrálnának. Odatámaszkodtam a függönyös rácshoz, hova halk morajként hatoltak a templomi harangok. Mozdulatlanul, gondterhes arcczal, lángoló szenvedélytől izzó vonásokkal, szemgolyóiban a prédára leső fenevad tekintete, úgy állt ott egy chuló és markának vad szorítása szinte összezúzta a rácsozat korlátját. Egy szorosan fonott, hátul becsavart hajfonat elárulja vakmerő, veszélyes mesterségét. Fogai között érthetetlen szidalmakat morzsol szét. Szürke nadrágja szinte szemérmetlenül tapadt testéhez a csípőtől a bokáig. Rövid mellényét ékes paszomány díszíti. Biborszinü nyakkendő világlik a fehér ing fölött. Vájjon mi keresni valója lehet ennek ? Minő fortély árán jutott ide a kiválasztottak, a hívők közé s hogyan játszhatta ki az ajtónálló apácza éber figyelmét? Mellettem pár ifjúnak ezt suttogja: — Csak az enyém! ... És hogy csak azért adta el a szabadságát, mert nyomorult, éhenkórászok voltunk; mert nem vehettem meg egy ruhát sem a Szent Mihályi Gorridá- boz ? Mennyit adjak ? . . . Mennyit akartok érte? Mond meg te, te, ott lenn ... te, a kövér főnöknő ? Mennyit ? , . . Gazdag vagyok . .. Ma nyertem a lutrin .. . sokat, nagyon sokat! . . . Mondd, mennyit ? . .. Hát süket vagy és néma, utálatos boszorkány ? Fájdalmas viszhang gyanánt zokogott fel az egyik novica : — Angelitó . .. életem szerelme ... A tied vagyok még . . . éjjel-nappal csak terád gondolok . .. Boldog csak a te karjaidban lehetek . . . Belehalok . . . Angeli.. . Szenvedélyesen, sietve, vad sürgés-forgással lökik az apáczák a lázadót a czellájába; hogy kétségbeesett, lihegő zokogását ne hallják, hangosan énekelik a penitenezia zsoltárait. A gyászfátyol komoran hullott alá. A szentsógtö- rőt nem meri érinteni senki. Tekintete rámered a jelenlevőkre, a kése a markában, hátrávágja a fejét, felbőszített vadkanhoz hasonlóan. A soros apácza rendőrökért sietett. Az istentisztelet folyik tovább a halálos aggodalomtól rémülettel teljes légkörben. Ismét megüti a füleimet á szomszédaim suttogása : — Minő kaland! Los-Reyas márkinő kétségbe lesz esve, hogy a katedrálisba ment az éjféli misére. —ij Igen 1 Annál inkább, mert neki és Ju ana leányának nem csekély a szerepe ebben a drámában. Két éve, hogy egy szentimentális Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... Im üias satórsíi alton fgszáli ilra Nagykároly, Könyök-utcza II. László lei fogtechnikus. NAGYKÁROLY?
