Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-26 / 4. szám
Nagykároly, 1910. január 26. V. évfolyam. — 4. szám. NAGYKÁROLY, Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-uteza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. megjelenik minden szerdán reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetitek'fel. „nyílt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak éh Ki legyen a jövendő képviselőnk ? Egv hét óta uj kormánya van Magyarországnak. A nemzeti felbuzdulás szülte Wekerle-Kossuth-kormány immár a multté. A történelem fogja egykor megállapítani róluk az elvtelenséget, a gerincz- nélküliséget, a pózhazafiságot, a korrup- cziót; a történelem lapjairól fogják megtanulni az utódok, miként voltak képesek a nemzet „legjobbjainak“ kikiáltott férfiai rövid négy évi kormányzásuk alatt oda rongyolni az országot, hogy az távozásuk pillanatában örömmel lélekzett fel, mert sikerült a „nemzeti uralom“ sáskajárásától megszabadulnia. Örömmámorban fogantatok, közmegvetés és undor kisérte őket utolsó utjokra, melyből feltámadás soha sem lészen. Kossuthnak a miniszternek gyáva, önhasznát leső megalkuvását, Apponyinak kleri- kálizáló szándékait és tevékenységét, And- rássynak a feudális osztálytudattól cspe- pegő plurálitását lenyelték a pártfegyelem alatt nyügő és mandátumokat féltő képviselők, de nem fogják ezeket az urakat követni népellenes törekvésükben ezentúl, amikor már nem koncz-adó miniszterek, hanem minden méltóságtól, minden hatalomtól megfosztott, politikailag letört egyéniségek lettek. A politikában nem hisznek a végleges elmúlásban, a magyar közélet számos példája azt bizonyítja, hogy kor- mányférfiaink több Ízben is juthattak vezető szerephez. ‘Elmúltak és feltámadtak ismét. Politikájuk egy időre lekerülhetett a nyilvánosság színteréről, hogy későbben annál erősebben támadjon fel ismét. A „nemzethy“ kormány azonban — hitünk szerint — soha sem fog feltámadni. Nem azért, mintha az egykor bennünk oly nagyon bizó közvélemény nem tudná nekik megbocsátani azt, hogy a nemzet közóhajából épen semmit sem valósítottak meg, hanem azért, mert Bécstől való féltükben és hogy felfelé azt a bizonyos „posszibilitást“ megőrizhessék, többet áldoztak a nemzeti vagyonból a bécsi, moloch oltárára, mint azt előttük bármely szabadelvű kormány tenni merészkedett és ugyanekkor — mig felfelé a legauliku- sabbnak mutatták magukat — lent, — a nép kegy elvesztétől való reménységükben — egyre szították az elégületlenséget és biztatták a nemzetet olyan követelések támasztására, amelyet maguk sem akartak komolyan. íme az erkölcstelenség, a hazugság, amelyből a nagy összeroppanás támadt. A nép — a jogtalan, a jogfosztott nép — előre látta az eseményeket, tudta, hogy az a kormány, amelyben az ezerholdas Andrássy, az Omge kasznárja: Darányi, a klerikális mágnás Apponyi és a Lipótbugyogós Kossuth ülnek, nem lesz hivatva a demokrata Magyarország megteremtésére. A „nemzet“ pedig — ne bántsuk ma már a szegény elbutitott szavazó polgárságot, amely valamikor oly lelkes támasza volt Kossuthéknak — végleg kiábrándult eszményeiből. Az össze- forrás a „nemzet“ és a „nép“ kozott ezen a ponton indult meg. Gyűlölet a „nemzethy“ kormány iránt: ez az az érzés, ahol a joggal bírók a jogtalanokkal találkoznak. Ebből az érzésből kell kisarjadnia a — szeretetnek az egyenlőség iránt, amely egyedül lesz képes a nemzet igazát kivívni. Ha a joggal bírók békejobbot nyújtanak a jogtalanoknak, ha vállvetve segítik őket a választói jog elnyeréséhez, akkor a nemzet immár egységesen fogja követelni az ország gazdasági önállóságát. * Egy hét óta uj kormánya van az országnak. Súlyos egyéniség a Héderváry-kor- mány minden tagja: ennek az országnak kévés olyan elméje van, mint azoknak a férfiaknak, akik az ujs kabinetben helyet foglalnák. Ha ezek áz emberek szépet, jót és okosat akarnak alkotni, velük lesz az ország minden becsületesen gondolkodó polgára, aki a békés munkát, a nyugodt, biztos fejlődést óhajtja. A hétfői zászlóbontás alkalmából elmondott programúiban a becsületes törekvések csiráját látjuk. És ebből már is megállapíthatjuk, hogy nagy, hatalmas misszió jutott ennek a kormánynak feladatául. Ez lesz hivatva, hogy Magyarország népének jogot adjon. Ha programmja csak ebből az egy erős elhatározásából állana és azt becsületesen megvalósítani is törekszik, úgy a Khuen- Héderváry kormánynak olyan hivatása van, amelyhez fogható 1867. óta — a nagy Andrássy-kabinet óta — nem volt még egy kormánynak sem. Nem hivatás, de elhivatás: misszió. * Az elmúlt négy év eseményei és ezek betetőzéséül a hétfőn történt események szomorúan beigazolták, hogy a mai parlament megérett arra, hogy széjjelveressék. Ezután pedig alkotmányos rend szerint következik az ország megkérdezése: az uj választás. Erről a kérdésről még sokszor lesz alkalmunk megbeszélést folytatni. Az uj választások a küszöbön vannak. Emlékeztetjük olvasóinkat arra a czik- kiinkre, amelyet a múlt év augusztusában ugyanerről a kérdésről irtunk. Mi már akkor előre láttuk az eseményeket. A következmények nekünk adtak igazat. Ugyanabban a czikkünkben kifejtettük nézeteinket arra vonatkozólag is, hogy Nagykároly város érdekében kit tartunk a legalkalmasabbnak arra, hogy a nagykárolyi kerület érdekeit méltóan képviselje. Véleményünk, amelyet nem könnyelműen, hanem nagy körültekintéssel állapítottunk meg, mais az, hogy Nagykároly érdekeit senki jobban a szivén nem viselné, mint Károlyi György gróf. Sőt tovább megyünk, ez igazán nem akar kortesfogás lenni részünkről — és azt mondjuk, hogy városunknak egyenesen érdeke, hogy Károlyi György gróf legyen a kép viselője. Ennek a szegény városnak úgy is az volt a szerencsétlensége, hogy folyton „nagy politikát“ csinált és „kis embert“ választott meg képviselőjéül. Hát csináljuk most megfordítva. Csináljunk ezentúl „kis“ vagyis helyi politikát és válasszunk „nagy“, vagyis befolyásos embert meg képviselőül. A város érdeke legyen előttünk mérvadó és ne a Kossuth Ferencz, vagy a Holló Lajos érdeke. Abból a nagy összecsapásból, abból a nagy lángtengerből ne legyen része Nagykárolynak, mert csak megvérezve, összeégve kerülne ki belőle. Itt még a diadal is pusztulást jelentene, mert hosszú évekre visszalökné a város énlekét. Ebben a kerületben szinte minden pártnak talaja van. Joggal állítana jelöltet a Héderváry liberális kormány pártja, a Kossutb-párt, a Justh-párt, a radikálisok, a néppárt, sőt a nemzetiségek és szocziálisták is. Emberek gyűlölködésé, harczi zaj, tülekedés, korrup- czió váltaná fel a most honoló tisztes békét, a polgári egyetértést. Kérdjük: kinek van erre szüksége Nagykárolyban ? És kinek volna baszna belőle ? Az országnak ? Hát nem-e mindég az ország érdekét néztük eddig a választásoknál ? És ugyan melyik képviselőnk tett valamit eddig az ország érdekében ? Vagy talán a város érdekében választottunk eddig képviselőt Nagykárolyban? Hát Károlyi István grófon kivül melyik képviselő érdemelte ki bizalmunkat a város érdeke szempontjából? Valljuk be őszintén, hogy igen sokszor nem vezérelt bennünket más tekintet, minthogy „kuruczoknak“ látszhassunk. Ellenfeleink, sőt „jó barátaink is“ a vállunkra veregettek és nagyot nevettek a markukba. Mi pedig: szegény Nagykároly városa, maradtunk továbbra is szegények és — kuruczok. Most még jóval a választások előtt szükségesnek tartottuk mindezeket elmondani. A praktikus polgári ész azt tanácsolja, hogy kerületünket helyezzük Károlyi György gróf védnöksége alá. Ami már most a György gróf hazafiasságát illeti, hát — hol van az az ember, aki még mindig nagyobb hazafinak tartja Kossuth Ferenezet, mint Károlyi Györgyöt. Magyarországon csak egy politikai elv állhat meg sikerrel, az a melynek Károlyi György gróf egyik legnemesebb képviselője: hinni azt, hogy a magyar király mindenkor javát akarja a magyar nemzetnek. A hazugakat: a felfelé aulikusakat, lefelé forradalmiakat a királyi politika lejáratta, lássuk már most: mit hoznak azok, a kik igazán a királyi akarat képviselői. Üres kézzel nem jön az uj kormány. Ha pedig többet hoz, mint a mennyit elődje, úgy nagyobb hazafi is, mint amaz. Ali a Károlyi György gróf jiazafiaságát is abban fogjuk látni, hogy kerületünk mandátumát vállalja és Nagykároly város érdekeit szivén viseli. Ami pedig a Károlyi György gróf politikai hitvallását illeti, erről elég egyelőre annyit tudnunk, hogy azt a törhetlen liberá- lizmus jellemzi. Ma, a mikor anegyvennyolczas politika az Apponyiak kezében klerikális rongygyá zsugorodott össze : nem utolsó helyen áll annak a ténynek a felismerése, hogy Károlyi György grófnak a kezében a 48-as programúi egyik része: a demokratikus törekvések jó helyen volnának letéve. Polgártársak ! Gondolkodjunk I Ne az üres, de hangzatos jelszó, hanem a város érdeke lebegjen szemeink előtt.
