Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-20 / 29. szám
NA GYKÁROLY — A király születésnapja. Szatmár város törvényhatósága elhatározta, hogy ő Felsége születésnapjának nyolczvanadik évfordulója alkalmával nagy ünnepséget rendez és díszközgyűlést tart, melyből hódolófeliratot intéz a királyhoz. A törvényhatóság ezenkívül egy huszonötezer koronás alapítványt létesít, amelynek kamataiból az egyetemeket látogató szatmári ifjakat segélyezi. Vármegyei közigazgatás. — Tiltakozó községek. A Szatmár-bikszádi vasút Halmiig tervezet kiépítése ellen Tar- tolcz, Komorzán, Bikszád, Terep és Bujánháza szatmármegyei községek tiltakozó feliratot adtak be a vármegye törvényhatósági bizottságához. í loti inlojstnl. Nagykároly vásárrendtartási szabályrendelete. 2 és Va évig elintézetlenül hevert. A tatárjárás óta nem volt Magyarországnak olyan átka, mint a saját bűneinek tengerébe fűlt néhai koaliczió és az abból kialakult „nemzethy“ kormány. A néprontó banda a „tisztogatás“ jelszavával vette kezébe a bitorolt hatalmat és dicstelen és erőszakos, de hosszú uralma után valóságos piszok csimbrasszót hagyott bátra. A magyar népnek örök dicsőségét fogja hirdetni az az öntudatos élet-halál küzdelem, amelylyel az idei választáskor — remélhetőleg örök időre — lerázta testéről a nemzeti szinü lobogó alatt kalózkodott élősdieket. A saját zsebük volt az istenük, ezenkívül nem törődtek semmivel. Ezt bizonyltja a legújabb minket, nagykárolyiakat legközelebbről érdeklő dolog is. A koaliczió által leplezetlen és népellenes, rosszhiszemű czélzattal mesterségesen, egész a csillagokig felsrófolt kenyér- és húsárak természetszerűleg a többi élelmiszerek árait is felemelték. Különösen Nagykárolyban — ezen a múltban olcsó piaczon — lett az élelmiszer tűrhetetlen drága. Tojást, baromfit, főzelék a mamák „szegény Papekék“ sóhajtással köny- nyeznek egész este, az előtánezos lelki szemei előtt meg bizonyára a Czapek Sára száraz termete lebeg. Te asszony, még megérem, hogy lesz Papek-keringő meg Czapek csárdás, oszt avval fogsz jóllakni. — Istentelen gazember vagy. Tréfát űzöl a jó emberekből. — Jó. Hát nem tréfálok tovább, te asz- szony. Komolyan veszem a dolgot. Ügy-e te nagyon beteg vagy, lelkem feleségem ? Kellene a segítség, az orvosság nagyon, ugy-e? Köhögsz? Vért is köpsz? Most én felkelek, úgy sem tudok aludni az átkozott jótékonyczéiu zene miatt. Oda megyek a te nemes, jólelkü embereidhez. Beállítok a bálba. Elmondom ott, hogy Czapek Sára — akiért ők mulatnak — beteg, nagyon beteg, vért köp, a gyereke nyomorult, éhes. Ha nem segítenek gyorsan, még meg is halsz. Én kikérem a jussodat a tekintetes hirlapilag nyugtázott jótékonyságtól. Aztán egy emberélet nevében hazahivatom a patikust a bálból, hogy adjon neked orvosságot. Elmegy. Nemsokára visszajön. A ruhája csupa sár. — Asszony, kelj fel, ne köhögj. Tisztelteinek a jó emberek. Utánam kiáltottak, mikor kirúgtak a sárba. A patikust holnap leütöm. Letépte az uj piros nyakravalómat. A gyerek felsír, éhes, az asszony nagyokat köhög, mint akinek a lelke megy ki egy- egy köbintéssel. A távolból víg dalidó, jókedvű zene, duhaj kurjantások hallatszanak. Az aklak nagyokat recscsen az erős téli fagytól. & félét és tejterméket sokkal jutányosabban kaphat az ember a Budapesten, mint a nagykárolyi piaczon Súlyosbítja ezt a bajt, hogy egy pár év óta idegen kereskedők látogatják az itteni heti vásárokat, akik már a korai reggeli órákban összevásárolják a fent megnevezett élelmiszereket, úgyhogy mikor a helyi fogyasztó kimegy a vásárra, a piacz már le van tarolva s a mi kevés áru még kapható: az drágább mint a patikai szer. Ezen az állapotokon akart segíteni a városi képviselőtestület, midőn az 1908. év elején alkotott uj vásárrendtartási szabályrendeletben az idegen kereskedők vásárlási jogát a törvényben megengedett módon korlátozta. A szabályrendelet jóváhagyás végett még az 1908. ev elején felterjesztetett a belügyminisztériumhoz. A koalicziós uralom alatt 2 és Vg évig elintézetlenül hevert fent a szabályrendelet. Most, hogy a belügyminisztérium uj vezetősége erős kézzel hozzá látott a hátrahagyott szemétdomb eltakarításához, ráakadtak Nagykároly város vásárrendtartási szabályrendeletére is. .átvizsgálták és némi módositás végett hétfőn visszaküldték a polgármesteri hivatalhoz. A kívánt módosítást a legközelebbi közgyűlésen fogják eszközölni. A reakczió kasszája. Matiné a Katholikus Sajtóegyesület javára. „Felvilágosítás“ a falvakban . . . A magyarországi reakczió szervezői a katholikus sajtó javára hopszpolkát tánczoltát- nak a jó falusiakkal, hogy azután úgy tán- czoljanak majd, ahogy a kövérre hízott katholikus sajtó fújja nekik. Dr.N.SzabóAlbertés társai sem fáradtságot, sem költséget nem kiméinek, hogy a még fel nem világosodott nép rétegeket, a rakcziós sajtó bástyájával védjék meg a tudás és a haladás tisztitó szellőjétől. Tudniillik nem kímélik a a maguk íáradtságát és a mások költségeit . . . Vasárnap Nagymajtényban volt bilétás matiné. Ott voltak : a falu lakossága, a környékbeli papság, több szatmári pap és Nagykárolyból is sokan. A műsor, mely nem kizárólagosan agitácziós számokból volt összeállítva, elég tárgyilagos volt. Ezúttal nem az úgynevezett zsidósajtó ellen keltek ki, hanem mindaz ellen ami nem katholikus. A programm folyamán Rónai István csanálosi plébános mondott tartalmas beszédet a sajtó ama része ellen, amely Voltaire és Diderot tanításait folytalja. Utána Dr. N. Szabó Albert lépett a pódiumra és egészen uj oldalról mutatkozott be. Humoros szabad előadást tartott. Avagy nem isteni humor az, hogy a katholikusok elnyomatásáról, jogtalanságáról panaszkodott. Szerinte a magyar történelem meg van hamisítva, mert az mindvégig a protestántizmus dicsőségét hirdeti. így a Bocskay és társaiét is. A piaristák is hasonlót tanítanak. A katholikus csak harmadrendű tényező e honban, pedig nagy érdeme a nemzetiségek megmagyarosi- tása...s igy tovább. A műsorból kiemelendő még Csepreghy Ernő művészies hegedüjátéka és a nagykárolyi dalárdából alakult férfi kvaretet. Az előadás után tánczmulatság volt. Tavaly: koaliczió, Falussy, Az idén: tűz, járvány és jégverés! Isten! Nem gondoltál-e arra még, Hogy vármegyénknek már éppen elég, Nagyon elég a súlyos büntetés? Városi ügyek. A jövő évi költségvetés. Feifer Ede városi számvevő Nagykároly r. t. város 1911. évi költségvetését beterjesztette a városi tanácshoz: A költségvetési szükséglet: 338518 K 57 f. A költségvetési fedezet: 162421 K 45 f. A fedezetlen hiány tehát: 176097 K 12 f, mely összeg 180000 K állami adóalapot véve, 98 százalék pótadóval nyer majd fedezetet. Összehasonlítva ezen költségvetési tervezetet a f. évre megállapittot költségvetéssel, a bevételi rész 5427 K-val, a kiadási rész 5851 K 41 fillérrel kevesebb, mint az idén. A kiadási részbe felvétetett a képviselő- testület által rendszeresített második alkapitányi állás járandósága is, amiből azt következtetjük, hogy ezen állás már a jövő év elején már befog töltetni. — Élelmiszerek vizsgálata. Budapest felől a hastífusz, Zemplénmegye felől pedig a kolera fenyeget bennünket. Az orvosi tudomány már rég megállapította, hogy különösen a hastífusz epidémiát a legtöbb esetben a piszkos, hami- sitott élelmiszerek okozzák. A belügyminisztérium minden lehetőt elkövet, hogy a fenyegető veszedelmek idejekorán elháritassanak. A debreczeni vegyvizsgáló állomás vezetője, Dr. Széli István a belügyminisztérium megbízásából hétfőn Nagykárolyba jött és itt Demidor Ignácz rendőrkapitány és a rendőrbiztos kíséretében a heti vásáron és egyes üzletekben tápszervizsgálatot tartott. A vizsgálatkor tejből 18, tejfelből és vajból 4—4 és bolti fűszerárukból 8 mintát szereztek be, amelyeket majd anyagukra vonatkozólag vegyileg megvizsgálnak. Ilyen vizsgálat már egy év óta nem tör- történt Nagykárolyban s igy bizony nem sok hasznát látja a közegészségügy, ha a városi tiszti főorvosi hivatal is, nem teljesiti kötelességét. Ennek volna kötelessége, bogy a nagykárolyi heti vásárokon eladásra kerülő élelmiszereket rendszeresen megvizsgálja. De nem teszi. Már egyszer elpanaszoltuk ezt, de amint tudjuk: eredménytelenül. Újból felhívjuk tehát erre a polgármester figyelmét.. Különösen most, a gyümölcsidény kezdetén tartjuk, feltétlenül szükségesnek a heti vásárokon rendszeresen foganatosítandó egészségügyi orvosi vizsgálatokat. Mindenden elmaradt kisváros vagyunk. Miért éppen csak a tífuszjárvány előmozdításában követjük a főváros példáját? — Pályázat adóügyi jegyzői állásokra. A nagykárolyi városi adóhivatalhoz már régebben rendszeresített két jegyzői állást legközelebb betöltik. Az egyenként 1600 koronával és a megfelelő lakbérrel javadalmazott állásokra Ilosvay Aladár alispán már kiirta a pályázatot. Kérvények f. év augusztus 28-ig adhatók be.. Bunkó Vincze teljes életrajza. A jeles prímásnak, aki már ott pihen a szatmári temetőben, igen érdekes életrajza került most kezünkbe. Az életrajz egy albumból van kivéve, a melyben minden jelesebb hazai zenész életrajza benne van. A könyv igy emlékszik meg Bunkó Vin- czéről : Bunkó Vincze szatmári zenekarvezető született 1845-ben Nagy-Károlyban. Apja szintén zenész volt: gróf Károlyi Györgynek konven- cziós muzsikusa. Vincze korán árvaságra jutott hét leánytestvérével és öreg anyjával. A 12 éves fiú családjával egyetemben Egerbe ment, s itt rokona Bunkó Ferencz zenekarába állott, hogy kimuzsikálja az árvák kenyerét. Bunkó Éeren- czet Vachot Imre és Lisznyay Kálmán Egerből Pestre hitták. Vincze megmaradt Egerben, hol bandát alapított és a melynek prímása lett. Másfél óv után jobb szerencse reményében ő is fel jött Pestre, hol ismét rokona Bunkó Ferencz bandájába lépett. Gróf Károlyi György, Vincze keresztapja nagyon megszeretvén hegedű játékát, magával vitte őt Nagy-Károlyba, hol Vincze 12 évig maradt. Időközben szabadulván családi gondjaitól Szatmárra szerződött a színházhoz. Itt sokat tanult is, 1873-ban dicsőség utáni vágya Konstatinápolyba vitte. Itt sok nehézséggel kellet megküzdenie, de mégis játszott, — ha nem is a szultán, de legalább a háremje előtt. Játszott még hazatértében egy olasz színházban is. Második utazása 75-ben volt, Poroszországban, Berlinben és Hamburgban az udvarnál is szívesen fogadták. Négy hónap eltelte után ismét hazajött, de 1889-ben Londonba ment egy budapesti zenekarral. Tiz hétig tartózkodott ott és a legelőkelőbb körökben játszott. A Valesi herczeg különösen megszerette. Londonból a
