Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-01-15 / 2. szám
J N A (} V K A R 0 L Y Miért posztul o magyar kisipar? HelyzBfhep Szatmärmesy^bäl. A bürokráczia diadala. Az alábbi czikket a „Magyar Vaskereskedő“ czimü lapból vettük át. Szomorú helyi érdeket az képez, hogy a czikk keretében közölt levelet egy szatmármegyei intelligens iparos irta. A czikk ezime: .1 bürokráczia diadala és következőleg szól. Ennek a czikkünknek helyesebb czimet alig adhatnánk. Egyszerű hangon megirt levél hever előttünk, mely a maga egyszerűségében megható panasza egy magyar kisiparosnak, akit tönkretett a bürokráczia, az állami szocziálizmus és nagyszabású organizáczió. mely a nagy nyugateurópai államok stílusát átvette, minden alkalmazkodó képesség nélkül, fölszerelve a magyar hivatalnoki gőg, butaság és közöny minden sallangjával. Közvetlenül érdekli ez a levél a magyar kereskedőket és iparosokat is, akiknek eleget kell szenvedni a hivatalos ezopf s hatásköri tul- tengés miatt, mely minden komoly czélja daczára csak azt eredményezi, hogy a kereskedőt és iparost üzlete folytatásában minduntalan zaklatják. Álljon azonban itt a tönkretett kisiparos levele a maga egyszerű igazságaival. A Magyar Vaskereskedő tekintetes szerkesztősége Budapest. Tekintetes Szerkesztő Ur! Sajnálattal tudatom a tekintetes szerkesztő úrral, hogy becses lapját tovább nem járathatom. Bizonyára kérdi szerkesztő ur, hogy miért1? Hát elmondom a következőkben. Tíz évig volt a helyi piaczon jól berendezett gépjavító műhelyem. Kellő tőkével, megfelelő tudással kezdtem bele vállalatomba s határt nem ismerő szorgalommal, állandóan tanulva dolgoztam. Eleinte igen szépen gyarapodtam, hanem egyszerre a nyakunkba szakadt számtalan állami uj gondoskodás, melyek siettették tönkretételemet. Nem kértem soha segélyt a kormánytól, megéltem volna a magam emberségéből is, ha nem nyomorított volna meg a sok fiskális és nagybirtokos képviselő által alkotott törvény és hivatal. Hiszen uram, istenem ! Nem tanul jogot az, aki kalapácsot vesz a kezébe, vagy a pult mellett keresi a kenyerét. Tessék ide figyelni, hogy nekem, kiskaliberű üzletembernek hány hatósággal volt állandóan dolgom. Ipartestület, Betegsegély ző. Tanoncziskola. Ipar felügyelő. Ut- rendőri hivatal (gépek szállításánál.) Kazánügyi hivalal. Balesetbiztosítás Rendőri, közegészség- ügyi, adóhivatal. Annyi adóval megterhelték kis műhelyemet, ahol legfeljebb 2 segédet és 3—4 tanulót "foglalkoztattam, bogy naponta 2 korona 20 fillért csak adóra kellett keresnem s ugyanennyit költöttem a háztartásnmra is. így szépen megfeleztem a keresetemet.a kincstárral. De milyen munkával! Nappal üzlet után futkostam, éjjel esztergapad mellett dolgoztam. Hiába felebbeztem meg a reám kirótt adót, a felelet az volt, ha nem bírja fizetni, csukja be a boltját. Az adót még csak bírtam volna azért valahogy, de a felsorolt hatóságok siettek, ahol csak tehették, hogy a keresetemet csökkentsék. Például: Ipartestület megidéz, hogy a segéd nincs bejelentve. Várakozás és kihallgatás fél napomat megette s egy korona büntetést fizettem. Ugyanez történt a betegsegélyezés miatt. A tanonezom elcsavarogta az iskola időt. Kihallgatás, büntetés. Az iparfelügyelő egyszer azért büntet meg, mert a fogaskerék elburkolása keskeny, máskor meg azért mert széles. Az utmes- teri hivatal kijelenti az utón vontatott gépemre, hogy nehezebb a kelleténél. Szaladgálás, szakértői szemle. Három félnap oda, Közegészség- ügyi orvosszer vizsgálat. Az adó kivetése I nap. a felszólalás 1 nap, felebbezéssel együtt 5 nap. Az adófizetéssel együtt legalább 8 napot vesztegettem el. Méltóztassék elhinni, hogy különféle czimeken évente legalább 100 félnapot veszítettem el s ugyanennyit vészit el minden hasonló kisebb vállalkozó iparos. Ez adó az államnak, amiért cserébe nem kapunk mást, mint szekatúrát és durva bánásmódot az illető tisztviselőktől. akiket az állam reánk szabadított. Ezek voltak az okok, amelyek tönkretettek. Ezért kellett önállóságomat szolga kenyérrel felcserélnem s ezért kell kedves lapomtól, a „Magyar Yaskereskedő“-től megválnom. Mint a viszonyok alapos ismerője annyit mondhatok, hogy amig az országházban a képviselők jelentékeny része nem lesz iparos, kereskedő és kisbirtokos, addig Magyarországon sem ipar, sem kereskedelem nem fejlődhet. Bocsásson meg a tekintetes Szerkesztő ur, hogy írásommal untattam, de jól esett magam kipanaszkodni. Hazafias tisztelettel (Aláírás.) Nem sok kommentár kell ehhez a levélhez. Körülbelői ez a kálváriája minden magyar kisiparosnak, kereskedőnek. Egyfelől szegényes gazdasági viszonyok, szűkös megélhetési források. másfelől a nagy ipari és kereskedelmi államok igényeihez szabva szocziálpolitikai intézkedések s a nagyhatalmi hóbort szükségletét fedező adótervek, minden belátás és méltányosság nélküli bürokráczia. Egy ilyen félig megnvuzott, de még idejekorán az önállóság békóiból megmenekült kisiparost valóban úgy lehetne mutogatni világcsudájára : ime a magyar bürokráczia diadala! Farsang. Nő, az adó, drága a hús, Az üzlet peng. Be azért csak nt búsuljunk: Itt a farsang. Vegyük fel a csörgősapkát, A dominót. És kiáltsuk: éljen, éljen Kossuth Lipót! Szobrot Jioi Mórnak! fiz akadémia mozgalma. Felhívás a főispánokhoz. Szégyenszemre még nincs érezszobra Jókai Mórnak az ország szivében. A „hálás“ utókor sírja szélén elfeledte a költőkirályt. Most a Magyar Tudományos Akadémia rázza fel a nemzetet és figyelmezteti kötelezettségének lerovására, mely kultur mivoltunkban szégyenbélyeget süt reánk a valódi kulturnépek előtt. Az akadémia gyönyörű felhívást intézett most az összes törvényhatóságok főispánjaihoz, melyben kéri a szoborra való gyűjtésnek az egész országban ismételten leendő megindítását. Az akadémia felhívása igy hangzik : Méltóságos Főispán Ur ! Nemzetünk még nem rótta le háláját Jókai Mór nagy emléke iránt. Sírján nem emelkedik emlékkő, dicsőségét nem hirdeti emlékszobor. Az összeg, amely halála óta e kettős czélra összegyűlt, nem elégséges. Midőn a nemzeti hála nevében fordulunk méltóságodhoz s nagybecsű közvetítésével a vezetése alatt álló törvényhatósághoz, meg vagyunk győződve róla, hogy kérésünk szives fogadtatásra és lelkes közreműködésre talál. Azt hisz- szük, „nemzeti életünk védőbástyáinak“ nevezett törvényhatóságainkat csak emlékeztetnünk kell, hogy a bennük megnyilvánuló és ható nemzeti erőnek egyik leghatalmasabb forrása ma is Jókai szelleme, mely a megpróbáltatás napjaiban tanított a magunkhoz, múltúnkhoz, jogainkhoz való hűségre. Csak arra kell emlékeztetnünk, hogy a haladó kor minél nagyobb jelentőségre emeli a nemzeti erő foglalatában ennek az erőnek mivelődési tartalmát, annál jobban meg kell becsülnünk, amit Jókaiban bírtunk és bírunk. Áldozatkész hálánk kit övehetne méltóbban1? A hála lerovása olyan adósságfizetés, mely nemzeteket és eg}7eseket csak gazdagabbá tesz. E hála nevében tisztelettel kérjük méltóságodat, hogy törvényhatósága körében a Jókai Mór síremléke és budapesti szobra költségére gyűjtést indítani méltóztassék. A felhívás hétfőn érkezett meg dr Falussy Árpád főisánhoz. Meg vagyunk róla győződve, hogy az Akadémia által indított mozgalomnak rövid időn beiül meg lesz a kívánt sikere és hogy Szatmármegye közönsége is lefogja róni a kegyelet adóját a nagy költőkirály iránt, akinek halhatatlan müveiben oly sokszor gyönyörködött. A „központi kávéháziból. Schvartz: Igazán nem sajnálom azt az ölven millió koronát, amit a török kormánynak Bosznia-Herczegovina an- nektálásáért fizetünk. Legalább nem lesz háborít. Weisz: Nem tudom, hogy mit lelsz úgy a háborútól? Én, például, már 22 éve élek együtt a féleségemmel. H I RE K. — Városi közgyűlés. Nagykároty r. t. város újjá alakított képviselőtestülete ez évi első rendes közgyűlését február hó 7-én fogja meg— Ä nagykárolyi ,.&ölcs@y-Egyesület" Ee!olvasé»esiély@. A czimül irt egyesület f. hó 10-én tartotta meg ez idényben a második felolvasó estélyét, amely sokkal felette áll az elsőnek. Mindazonáltal még ez sem volt olyan, amilyet a közönség az egyesülettől joggal elvárhat. Klacskó István főgimn. tanár az irodalmi szakosztály agilis elnöke, mindent elkövet ugyan az egyesület felvirágozása érdekében, de nagy munkájában egyedül ált, és igy nem is csoda, hogy nagyobb eredményt nem bir produkálni. A városi színházat, hol a vasárnapi estély lefolyt, daczára a tulmagas helyáraknak zsúfolásig előkelő közönség töltötte meg. A műsor első pontja klasszikus élőszobrok bemutatásából állott. Ezek közül a három gráczia és a három párka volt a legsikerültebb. Ezután Gáspár Anna kifogástalan zongorajátéka következett. Környey Béla a m. kir. operaház uj művésze három opera-részletet és egy népdalt énekelt gyönyörűen. A közönség frenetikus tapsokkal hálálta meg a kiváló műélvezetet. A műsor 4 és 5. száma egész bátran elmaradhatott volna. A két részből álló dialogot értjük. A szereplők: Bornemissza Malvin és Somossy Miklós elég ügyesen mozogtak a színpadon, de a szöveg érdektelen, unalmas volt. Baranyay Béláné három énekszáma nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Heltai Jenőben a közönség alaposan csalódott. Nyolcz apró, általa irt, de nyomtatásban már régen megjelent és igy közismert apró mesét adott elő, amelyek közül 3 — 4 volt csak szellemes. Ezért igazán nem volt érdemes a fővárosból lejönnie. Az estélyt Kalivoda Pannika egy nagyváradi kislány spanyol táncza fejezte be. Az egyes számokat követő szünetek hosszúak és unalmasak voltak. — Dugába dőli alapítási terv. A Nagykárolyban tervbe vett „Petőfi nyomda“ részvénytársaság alapításából nem lesz semmi, ameny- nyiben az alapítók a 200 részvényből alig 60-at tudtak jegyeztetni. — Kaicuaruhás tolvas. Nagykárolyban a napokban Szerdahelyi István mozdonyvezető Kaplony-utczai és özv. Pólyák Andrásné Kál- mánd-utezai lakásán betörő járt. Mindkét helyről aranynemüeket loptak el. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a két betörést egy és ugyanazon személy követte el, aki honvéd egyénruhát viselt. Husvizsgálati tanfolyam Nagykárolyban. A földmivelésügyi miniszter Nagykároly városát husvizsgálati tanfolyamok tartására jelölte ki. A tanfolyamok vezetésével, illetve a községi husvizsgátók kiképzésével Babik József nagykárolyi járási m. kir. állatorvost bízta meg és az előkészítő tanfolyamra Budapestre rendelte. A községi husvizsgátók kiképzése február hóban fogja kezdetét venni. — „A Nagykárolyi Zenemükedvelök- Egyesülete“ f. hó 24-én, kizárólag tagjai részére, a városháza nagytermében délelőtt 11 órai kezdettel matinét rendez. Ugyanez az egyesület február hóban a városi színházban műkedvelői előadást fog tartani. Színre kerül a „Piros bugyeláris“ czimü népszínmű. — Egy különös rendelet. A honvédelmi miniszter rendeletet küldött az összes magyar helyőrségek parancsnokságaihoz, melyben jelzi, hogy szerb kémek járnak az országban, hogy a magyar kaszárnyákat a levegőbe röpítsék. Erre a hírre a nagykárolyi honvédlaktanyában a czi- vil emberek látogatását betiltották. — Kés a gyermek kezében. Dcngelegen özv. Erdey Györgyné 4 éves Flóri nevű leánya egy éles konyhakéssel játszadozott. Egyszer csak véletlenül elesett és a kés a kis Flóri hasába fúródott. A szerencsétlen gyermek egy órai szenvedés után meghalt. — Willandék Nagykárolyban. Az országszerte nagy népszerűségnek örvendő Willand testvérek czirkusza, amint írják nekünk, az idei nyár elején, Nagykárolyban két előadást szándékoznak tartani. — Fogorvosi rendelés. Dr. Székely Kornél volt nagykárolyi, most budapesti fogorvos értesíti a közönséget, hogy engedve a számos oldalról megnyilvánult óhajnak, Nagykárolyba érkezett és f. hó 20-ig rendel a hozzá forduló fogbetegeknek. — Eljegyzés. Vajda József a nagykárolyi „Fillérbank“ főkönyvelője eljegyezte Lefkovits Jolán tanítónőt Nagykárolyban. — Uj pénz. Említést tettünk már arról, hogy a régi ezüst forintosokat kivonják a forgalomból ; ezek pótlásául a magyar és osztrák kormány most 150 millió korona értékű uj koronásokat veret. Az uj koronásokból 100 millió egy koronás és ötven millió két koronás lesz. Áz uj kétkoronások veretése által a korona érmeknek uj típusa kerül forgalomba. — Uránia-estéiy Nagykárolyban. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület f. hó 24-én este 5 órakor a városi tornacsarnokban Uránia-estélyt rendez, 50 vetített és 50 mozgó fényképben j Finnországot fogja bemutatni Ispánovics főváI rosi tanár.
