Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-02-15 / 4. szám
NAGYKÁROLY Farsang után. Rövid kilenc nap múlva ve'ge a farsangnak. Beáll a böjt. Igaz, bogy eddig is bőjtöltél jó magyarom, mert a „nemzethy uralom“ elette előled a zsíros falatokat. Ézután azonban még fokozottabb mérvben kell koplalnod. így kívánja ezt Appouyi. aki vallásos ember. És a kormány rövidesen gondoskodni fog róla, hogy Apponyi vallásos érzülete kielégítést nyerjen, hogy a farsang elmúltával mindnyájan bőjtöljünk, akik magyarok vagyunk. Ugyanis a hadsereg ujjászei’vezése céljából reformtervezetet dolgoztak ki. E szerint a hadvezetőség a gyalogsági századok békelétszámát 93 emberről 125-re emeli fel és a gyalogezredek számát harmincnégy három zászlóaljas ezreddel, illetve tizennégy uj ezred felállításával, tehát összesen negyvennyolc ezreddel szaporítja. Szó van még a reformtervezetben minden ezrednél egy telefonosztály felállításáról, a gépmunkás-osztályok fejlesztéséről. Ez a kis „reform“ 200 milliódba log kerülni neked, jó magyarom. 200 milliós hadügyi póthitel engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot fog a kormány a törvényhozótestület elé terjeszteni azonnal, mihelyt a politikai időjárás kedvezőbbre fordul. Lesz módod tehát az idén bőjtölni jó magyarom. Ezért az aprópénzért, a mi a te zsebedből lesz kisajtolva, a koalíció kapni fogja a kartellbankot, de lehet, hogy elfogad egy nyomorúságos bankformulát is. Uj Strohmann. Szintay Kálmán érendrédi földbirtokos megunta azt a kétes dicsőséget, hogy Falussy Árpád lapja a „Szatmárvármegye“ tulajdonosaként fungáljon. Szép csendben levétette hát a nevét a lap homlokáról. A főispánnak tehát uj stróhmannt kellett keresni. „Keressetek és találni fogtok!“ mondja a biblia. Falussy keresett és talált egy uj stróhmannt, Fráter István személyében. Amilyen csendben Szintay neve lekerült a lapról, éppen olyan csendben került fel a Fráter István neve. Ki ez a Fráter István1? Annyit sikerült megállapítanunk, hogy Szatmármegye területén nem lakik. A „Szatmárvármegye“ uj névleges tulajdonosa tehát előttünk teljesen ismeretien Fráter. jelentés a minisztepelnölihöz. Ázsia Magyarországon. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága február hó 12-én ülést tartott. Az ülés ezúttal minden különös érdekességet nélkülözött. A szakelőadók sablonos jelentéseiket terjesztették elő, mely jelentések mind a hajdan virágzó Szatmárvármegye hanyatlását, reakczióját tüntetik fel. Pusztító emberi betegségek, kedvezőtlen állategészségügy, silány közigazgatás, kulturátlan- ság : ezek jellemzik ma Szatmárvármegyét. De a megye vezető urai mindezzel keveset törődnek. Nekik egyéb íáj, ami kitűnik a köz- igazgatási bizottságnak a miniszterelnökhöz intézett és az ülésen felolvasott 1908. évi jelentéséből. A jelentés első pontja kétségbeesett hangon panaszolja fel, hogy az 1908. év első felében oly örvendetesen tapasztalt csökkenése a külföldi kivándorlásnak csak látszólagos javulásnak bizonyult, mert az év végén a kivándorlás oly mértékben emelkedett, hogy ismét a legnagyobb aggodalmat keltheti a jövő év munkásviszonyaira való tekintettel, amiért is midőn ezen elszomorító jelenséget a jelentés a miniszterelnök tudoa „Hagymási Péter, Hagymási Pál“-t dudorászszák huzamosan. Az egyforma dallam sokáig ott cseng a fülben, elkíséri az embert még álmában is. A végén már szinte bele lehet őrülni az örökös ismétlésbe. Hál csak utáljátok és gyűlöljétek továbbra is azt a bizonyos urat, akire ébren és álmodva gondoltok ! S az az „Ur“, az a bizonyos „u“ hálás lehet nékem ezért a tanácsért. Mert a leányszerelem legmagasabb hőfoka e ponton van. Amikor a leány legjobban gyűlöli és utálja a férfiakat, akkor legnagyobb a szerelme. Amikor leginkább irtózik a házasságtól s szive egyetlen vágya a kolostorba vonulás vagy a megsemmisülés, nagy „0“ akkor szólalj meg. Kis hived minden meggondolás, minden rábeszélés nélkül borul a kebledre. És akkor már nem kell vallatás, faggatás, megnyílik a zsilip magától s folyik a beszéd, a vallomás szaporán, sebesen, suttogva, édesen. Szerelmes, bűbájos szavak röppennek el, csókolják az ajkat, a szivet, a lelket. Nem égetnek, nem perzselnek, csak lágyan simogatnak, mint az esti szellő fuvalma. Oh édes boldogság, leányszerelem ! mására hozza, a közigazgatási bizottság intézkedést kér a kivándorlás lehető megakadályozására. Ebből tehát megtudhatjuk, hogy a kivándorlás nem azért kelt aggodalmat és szomoritja a megye vezető urait, mert ez az országnak vérveszteséget okoz, hanem mert a jövő évben nem lesz módjukban ezerholdas földjeiket hat- hatosos napszámért dolgoztatni. A jelentés további része, mely Szatmárme- gyének ázsiai mivoltát világitja meg, a népoktatásról szól. A vármegyei népoktatási szükségletek kielégítése czéljából, kéri a miniszterelnököt, illetve a kormányt, aogy a már a múlt év január 14-én felterjesztett tervezetben felsorolt állami iskolákat szervezze. Mert: ugjr a felekezetek, mint a községek szegények, az iskolák fejlesztésére nincs erejük s igy több szatmármegyei községben nincs végrehajtva a tankötelezettség. Vannak községek, a melyekben okleveles tanítók hiányában az iskolák szünetelnek, mert az iskolák oly nyomorúságosak, hogy az azokban való tanítás czéljából diplomás tanítók nem jelentkeznek. Szakszerűen foglalkozik a jelentés az Apponyi által alkotott uj népoktatási törvény hiányával, helytelenségeivel és konstatálja, hogy azok kiegészítését elkerülhetetetlen szükségesnek tartja. Még pedig oly irányban, hogy az egyházak iskolafenntartási joga töröltessék és hogy a politikai községek helyeit, — metyek roskadoznak a közterhek alatt —, az állam mondassék ki iskolafenntartónak. A jelentés végül az ipartörvény nehány helytelen és a törvény intencziójának kijátszha- tására módot nyújtó szakaszára hívja fel a kormány figyelmét és azoknak az ipar fejlesztése érdekében való módosítására tesz javaslatot. Egy újabb bis vasúti história. Csak titokban . . . Nagykároly—erdődi vasút. Egy zsidó közmondás azt tartja, hogy a titkos dolgon nincsen áldás. A közmondás igaz volta ki fog derülni az alábbi históriából. Égyszerü, nem valami szenzációs história, de Nagykároly városra nézve nagyon szomorú. Szomorú, mert megtudják belőle, hogy ez a város teljesen árva, elhagyatott. Nincs senki, aki mondaná neki: szeretlek gyermekem ! Ellenben vannak ellenségeink. Ravasz ellenségeink, kik megmaszlagolják a lakosságot és elkábitott állapotában az orruknál fogva vezetik őket. De térjünk a dologra. A múlt év vége felé azon eszme merült fel Nagykárolyban, hogy a város fejlesztése érdekében kívánatos volna, ha Nagykárolyt Erdőddel vasúti vonallal kötnék össze. A tervezett vasút Genes, Érszentmiklós, Esztró, Királydarócz és Géres községeket érintené. Erdődön pedig a somkuti vonalhoz csatlakozna, ami által ugv a megnevezett községek, valamint Nagysomkut és vidéke forgalmát Nagykárolyba koncentrálná. Ám a tervből nem lesz semmi, még pedig a következő okok miatt : Mikor ez a terv kiszivárgott a közönség közzé, a múlt év utolsó napjaiban dr. Falussy Árpád főispán tizenegy nagykárolyi képviselőtestületi tagot sürgős értekezletre hivott össze, amely elhatározta, hogy az általunk fentebb említett vasútépítési tev keresztülvitelére a szatmár—erdődi lteskenyvágányu motoros vasút részvénytársaságot fogják felkérni s igy Nagykárolyban felesleges az erre vonatkozó mozgalom folytatása. A főispán hivatalos helyiségében megtartott értekezlet tagjai még együtt voltak, midőn a Nagykároly már kimerítő tudomással birt az értekezlet határozatáról. De nem hoztuk nyilvánosságra. Nem tettük ezt azért, mert arról is értesültünk, i hogy a határozatot titokban akarták tartani, nehogy Szatmár város megakadályozhassa a terv megvalósítását. Már akkor is furcsának találtuk a nagy titkolódzást, de mert azon tévhitben voltunk, hogy Nagykároly város érdeke ezt tényleg igy kívánja, hát hallgattunk. Most látjuk csak be. hogy helytelenül gondolkoztunk. Mert mig mi nagyban titkolództunk és hallgattunk, addig Szatmáron a legteljesebb nyilvánossággal dolgoznak azon, hogy a szatmár- erdődi keskeny vágánya vasút Királydarócz és Krasznabéltek érintésével a szilágysági vasút ákosi állomásáig meghosszabbittassék. Már pedig ha ez a vasúti vonal kiépül, akkor a Nagykároly—erdődi vasút terve illuzióriussá válik. A főispán hivatalos helyiségében megtartott értekezlet nagy titkolódzása a legnagyobb valószínűség szerint csak arra való volt, hogy Szatmár város egész nyugodtan és zavartalanul kiterjeszthesse az ő jelzett vasúti vonatát, amely, ha elkészül, a Szilágyság csekély forgalmát is elfogja vonni Nagykároly várostól. Megerősít bennünket ezen feltevésünkben az is, hogy dr. kalussy Árpád főispán lapja, a „Szatmárvármegye“, a szatmáriak vasútépítési tervéről Írván, azt életrevalónak minősiti és mellette hangulatot csinál. Pont. Erről a dologról, egyelőre, nincs egyebet mit írnunk. Ez is elég arra, hogy a nagykárolyiak egy kevéssé gondolkozzanak a mai állapotokról. Kossuth F. Lipóthoz. Kossuth F. Lipót betiltotta a Népszava czimü lapnak a vasúti állomásokon való árusítását. Ez a sajtószabadság elleni merénylet az egész országban óriási felháborodást keltett. Kossuth F. Lipóthoz elküldjük lelkünket Meleg kézfogásra forró ölelésre! . . . Hallottuk, ó vezér, hallottuk müvedet S nagy a mi szivünknek ő gyönyörűsége. Azt, amit Te most a Népszavával tettél: A Nagykároly-lyal mi megtettük már régen. Bocsáss meg, ó vezér, amért megelőztünk ! Egy éve lesz éppen, most a jövő héten. Ne menjen le Rólad a fájintos púder, Ha eszményi csókunk az arezodig ér fel. Mit mi nem egészen dicstelenül kezdénk, Folytasd Te, ó Lipót, teljes dicsőséggel! Dr. Adler Adolf. Csipkés András. Hagyförols város parlamentje. Iljbúi ellenzék nélhül! 9 bépvlSBiofestület hö.gyűlése. A városi érdekek jobb védelméről és a városi igazgatás nagyobb mértékű fejlesztéséről szóló frázisoktól terhes újabb időkben a levegő. Országgyűlési képviselők fő- és albizottságokká alakulnak, polgármesterek gyüléseznek és mentik a városokat szájjal vagy papiroson. A városok pedig, különösen a rendezett tanácsú városok, nyomorognak tovább és ingyenes teherhordói a mindenható államnak. A városok szervezkedésének eszméje Németországból ered, ahol ezidőszerint 27 városi szer- dezet van. A Deutscher Stätetag czélja a hozzátartozó városi közönség jóllétének gondozása, a városok közös érdekeinek érvényesítése és a közigazgatás javítása. Hazánkban a rendezett tanácsú városok polgármestereinek több éve fennálló szövetkezése az elmúlt évben egyesületté is alakult. Az elmúlt évben volt a magyar városok első országos kongresszusa, melyet követni fog a folyó év május havában a második, melynek főtárgya a magyar városok végleges szervezkedése. A kongresszus nehány fontos városi érdekű kérdési fog tárgyalni, u. m.: a városi statisztika szervezését, a városok pénzügyeit, közlekedési politikáját és a városi kisajátítási jogot, melyben a városi hatályos telek-politika alapelvei is lefek- tetendők volnának. Dr. Bárczy István Budapest székesfőváros polgármestere áll az élén a magyar városok mozgalmának. Legutóbb a „Városi Szemlédben czikket is irt e tárgyban. De mit ér mindez1? Feltéve, hogy a városok szervezkedése a májusi kongresszus után meg is fog történni, ennek üdvös eredményeit a városi polgárság csak évtizedek múlva fogná élvezhetni. A baj pedig akut és már most kellene a segítség a nyomorúságos állapotok megszüntet ésére. A városellenes politikát, amelyet a mai koalicziós országgyűlés követ, a városi polgárságnak kellene ellensúlyozni. És ez módjában is volna, ha azt a nagy számbeli, gazdasági, erkölcsi és müveltségbeli erőt, amely a városokban és a városi polgárságban felgyűlt igyekezne mindenütt és mindenkor érvényesíteni. De a városi polgárság közömbös és szervezetlen. Különösen az Nagykárolyban és innen van az, hogy Nagykároly az elmaradott és folyton hanyatló városok között első helyen áll. Nagykároly város képviselőtestülete február hó 7-én tartotta meg a képviselőtestület kiegészítése, a tisztnjitás óta az első érdemleges közgyűlését. Ez a közgyűlés szomorúan illusztrálta azt, amit a polgárság, illetve a városatyák közömbösségéről és szer vezeth üs égéről fentebb elmondottunk. A közgyűlés legfontosabb tárgya a szakbizottságok megválasztása volt. Ezek a bizottságok intézik voltaképen a város fontosabb ügyeit. Az ily bizottságok megalakításánál mindenütt különböző pártok lépnek harezra egymással, hogy a köz érdeke minél jobban legyen megvédve. Különböző pártok? Ilyeneknek hire sincs Nagykároly város parlamentjében. Volt ugyan Közigazgatási bizottsági ülés.
