Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-10-27 / 25. szám
NAGYKÁROLY — Halottak napja. Közeledik a novemberi hurczolkodási negyed. És erről eszünkbe jut a megboldogult Flaumfleck bácsi tragikomédiája. Egyik november elején, hurczolkodás idejében, két lakása volt és mégis a szabadban kellett tölteni az éjszakát. Ugyanis régi lakásából nem engedték ki, mert a házbérrel hátralékban volt, az uj lakásba pedig nem akarták beengedni, mert nem tudott előre fizetni. Ebben a helyzetben van most a bukott „nem- zethy kormány“ is. Bécs nem akarja őket kiengedni, mig a paktum értelmében az uj választójogi törvényt meg nem csinálják. A magyar nép pedig nem akarja őket beengedni, mig ugyancsak vállalt kötelességük szerint az általános, egyenlő és titkos választói jogot nem hozzák magukkal. Azt kellett hinnünk, hogy ők okosabbak, mint Flaumfleck bácsi, ők azért nem fognak a szabadban hálni. De nem okosabbak ezek a kormányfiuk és nem is hiúk. A szabad ég alatt hálnak. Holott ők voltaké- pen már halottak és igy joggal bújhatnának a föld alá, ahol már nem fáj semmi. És nemcsak a hurczolkodási negyed, de halottak napja is közeledik. Milyen nagyszerű volna nekik akkor a földben feküdni. Kimennénk hozzájuk a temetőbe. A sirjukon száz meg száz színes gyertyácskát gyújtanánk, dicsérő szónoklatot tartanánk és sok, sok, borzasztó sok vi- rágkoszorukat raknánk rá. Tisztelettől, kegyeletből, de főleg azért, hogy ne tudjanak soha feltámadni. — Dijnokok öröme. A Szatmárvármegye közigazgatási dijnokainak fizetéséről alkotott szabályrendelet, amely az általános drágaságra való tekintettel, az eddiginél jóval magasabb fizetést állapit meg — a belügyi ügyvivő jóváhagyási záradékával ellátva vasárnap érkezett vissza az alispáni hivatalhoz. A fizetés- javítás az 1909. év január 1-től visszamenőleg kezdődik. fí sajtó és a debreczni bankgyülés. Felhívás a hírlapokhoz. Az október hó 31-én Debreczenben tartandó bankgyülés előkészítése serényen folyik. A népgyülésre, mint ismeretes, a deb- reczeni és hajdumegyei függetlenségi pártok küldöttsége tiz vármegye függetlenségi polgárait hívta meg. Hogy a mozgalom minél erőteljesebb legyen s az érdeklődés minél nagyobb mértékben nyilvánuljon meg a bankgyülés iránt, a debreczeni újságírók is csatlakoztak a népgyülés rendezőihez s a meghívott vármegyék hírlapíróit felhívták, hogy a bankgyülésnek propagandát csináljanak. A felhívás igy hangzik: Igen tisztelt Kartárs ur! A debreczeni és hajdumegyei függetlenségi pártok az önálló bank és gazdasági függetlenség érdekében folyó október hó 3l-ikére Debreezenbe népgyülésre hívták össze északkeleti Magyarország 10 vármegyéjének függetlenségi pártjait. E nagyarányú mozgalmat Debreczen város összes politikai napilapjai — pártállásra való tekintet nélkül — a legnagyobb készséggel karolták fel. Mi, a debreczeni sajtó alulirt munkásai, mindannyian demokratikus, radikális politikáért küzdünk. Az önálló magyar nemzeti bank melletti országos mozgalomhoz tehát teljes erőnkből csatlakozunk és azért harczolni magyar hirlapirói kötelességünknek tekintjük. Ezért fordulunk jelen levelünkkel a debreczeni népgyülés területéhez tartozó 10 vármegyében munkálkodó hirlapiró társainkhoz és kérjük őket: csatlakozzanak a mi mozgalmunkhoz, lapjaikban közöljék le a debreczeni népgyülésre vonatkozó, levelükhöz mellékelt felhívást és hassanak oda, hogy az önálló bank mellett olvasóközönségük megmozduljon, a megyei és kerületi függetlenségi pártok pedig az október 31-iki debreczeni nagygyűlésen magukat küldöttség által képviseltessék. Debreczen, 1909. október hó 17-én. Kartársi üdvözlettel: Hegedűs Lóránt a „Debreczeni Független Újság“ szerkesztője. Dr. Lukács Béla az „Esti Hírlap“ szerkesztője. Móricz Pál a „Debreczen“ szerkesztője. Szath- máry Zoltán a „Debreczeni Hírlap“ szerkesztője. Székely Imre a „Debreczeni Reggeli Újság“ szerkesztője. Than Gyula a „Debreczeni Újság“ szerkesztője. Balasa Sándor az .Esti Hírlap“ főmunkatársa. Hajdú Sándor a „Debreczeni Független Újság“ munkatársa. Roskowiez Arthur a „Debreczeni Újság“ munkatársa. Az ezen megkeresésben enfiitett felhívást a Nagykároly még a megkeresés vétele előtt leközölte, melynek azonban, az általunk már kifejtett okokból, nem lesz a kívánt eredménye. A „Szatmárvármegye“ szerkesztőségéből. Lapkiadás akadályokkal. Erdőssy Vilmos lefogja leplezni a főispánt. Szatmármegyének az utóbbi hetekben elposványosodott, mozdulatlan közéletén e napokban a szenzáczió szellője suhant végig. Ebbői a szellőből, úgy látszik, nem sokára erős vihar lesz. Rendkívüli érdekes és pikáns dolgok vannak készülőben, a melyek több nagyszabású botrány csiráit rejtik magukban. Megírtuk a Nagykároly legutóbbi számában, hogy a „Szatmárvármegye“ czimü főispáni leibzsurnál redakcziójában az elmúlt vasárnaptól kezdve változás fog történni. Kitűnő forrásból nyert értesülésünk a czáfolatok daczára valónak bizonyult. A készülő félben levő botrányt ez a szerkesztőváltozás fogja előidézni. A „Szatmárvármegye“ czimü honhazaffyas lap története a Nagykároly olvasóközönsége előtt ismert. A „nemzethy ellenállásinak nevezett szédületes svindli időben Dr. Kovács Dezső, Dr. N. Szabó Albert, Dr. Vetzák Ede és Dr. Gózner Elek alapították. Segítségükre volt ebben Cseh Lajos gimnáziumi igazgató és valami Varjas Endre nevű heczczkáplán. Ez a közkereseti társaság a lap révén hallatlan módon terrorizálta a szatmármegyei közönség azon részét, amely nem az ő anyagi érdekük malmára hajtotta a vizet. Semmi eszköztől sem riadtak vissza, hogy a lap részére jövedelmet csináljanak. De mégis csalódtak a laphoz fűzött reményeikben. Az általuk teremtett zavarosban nagy halakat akartak halászni, ám egyszer csak megjelent a Nagykároly és önző számításaikat alaposan keresztül húzta. A lap alapításnak mindössze annyi anyagi haszna volt, hogy Dr. Kovács Dezsőnek sikerült a „Hitelbank“-ot megcsinálni és ezáltal magának az igazgatói és ügyészi állást biztosítani. A terveikben csalódott honhazaffyak egymásután hagyták ott a lapot, mig végre azt Dr. Kovács Dezső körülbelül 5003 korona teherrel, együtt Dr. Falussy Árpád főispán nyakába sózta, kikötvén azonban magának, hogy mig a lap fennáll a főispán neki állandó I. oszt. vasúti szabadjegyet köteles kijárni. Innen van az, hogy az államvasutak megkárosításával Dr. Kovács Dezsőnek ma is I. osztályú vasúti szabad jegye van. A főispán a lapot különböző stróhmanok neve alatt adta és adja ki. Holmi oroszgyurkákkal és hasonló alakokkal szerkeszttette. A legutóbbi időkben Erdőssy Vilmos szatmári hirlapiró volt a felelős szerkesztő. Egy darabig hűségesen hordozta a főispán uszályát, egy pár hét előtt azonban Dr. Falussy Árpád főispán egy olyan czikk leadását követelte Erdőssytől amely ellen még Erdőssy elég tág lelkismerete is tiltakozott és a kívánt czikket nem közölte. Ezért aztán a főispán dühös lett és Erdőssy távollétében mást bízott meg lapjának szerkesztésével. Mikor Erdőssy most pénteken haza jött és megtudta, hogy minden felmondás nélkül elvan becsátva, méltó módon felháborodott. Megjelent a lap nyomdájának helyiségében és kijelentette, hogy a „Szatmárvármegye“ expediálását és széthordását megfogja akadályozni, mert mig szabályszerűen fel nem mondanak neki tovább is szerkesztőnek tekinti magát.Nagy nehezen állott el jelzett szándékától és azért történt, hogy a „Szatmárvármegye“ ezen a héten vasárnap helyett hétfőn jelent meg. Erdőssy Vilmos most érdekes megtorlásra készül. Mint a főispánnal benfentes ember sok pikáns szatmármegyei közügyről vau tudomása, Ezeket lefogja leplezni. Nyilvánosságra fogja hozni továbbá a „Szatmárvármegye“-ben megjelent és a főispánt magasztaló czikkek kéziratait, amely czikkek szerzője nem más, mint maga a főispán. A hétről. Egy nagykárolyi ügyvédhez hétfőn beállított egy szaniszlói ember, hogy testamentumot akar csináltatni. Az ügyvéd kikérdezte akarata felől, megfogalmazta a végrendeletet és felolvasta a kliens előtt, megkérdezvén tőle, hogy igy gondolja-e a végső rendelkezését. — így — feleli a kliens, — de azért csak tessék egy másik testamentumot is írni. — Miért — kérdi az ügyvéd csodálkozva -- hiszen szóról-szóra megegyezik az ön kívánságával. — Igaz, — mondja a szaniszlói ember — ám mégis csak jobb lesz, ha még egyet ir nekem a tekintetes ügyvéd ur. Megfizetem a fáradságát. Az Isten is kettőt csinált: egy ó-testamentumot, meg egy újat. Egy nagykárolyi betörő szökése. Mihály Gergely kalandjai, Elfogták a leghiányosabb öltözetben. Két héttel ezelőtt megírtuk a Nagykárolyban, hogy Mihály Gergely érszentmiklósi illetőségű bécsi katonaszökevény Nagykárolyban több betörést követett el, és hogy fáradságos nyomozás után a nagykárolyi rendőrségnek sikerült őt elfognia. Bécsben az 51-ik gyalogezrednél szolgált Mihály Gergely érszentmiklósi születésű legény. Mielőtt berukkolt, a polgári életben mint veszedelmes betörőt ismerték. A legveszedelmesebb katonák közé tartozik. Ezredétől állandóan megszökik és mig el nem fogják, régi mesterségét folytatja: betöréseket követ el. A folytonos szökések miatt már kilencz éve katonáskodik. Mikor a nagykárolyi rendőrség elfogta, kihallgatása után átadta a nagykárolyi katonai hatóságnak, ahonnan Bécsbe akarták szállítani, de közben megbetegedett s igy a debreczeni csapatkórházba vitték. Ott feküdt e hó 23-ikáig, ekkor azonban gondolt egy merészet. Reggel, úgy ahogy az ágyból felkelt, egy ingben és hiányos öltözetben, mezítláb leszökött a folyósón, az ajtón levő résen kibújt s egyenesen a pályaudvar felé futott. Nehány órával később vették észre a szökést. A törzsorvos jelentést tett a rendőrségnek és a csendőrségnek, azonkívül egy egész század katonaság kereste a katonaszökevényt, de eredménytelenül, nem találták sehol. Ugyanaz nap valaki közölte a vasúti rendőri kirendeltség parancsnokával, hogy vagy egy negydórányira az állomástól látott egy éjjeli köntösben lévő embert, aki a földön feküdt. Két rendőr egy kocsiba ült s kihajtatott a jelzett helyre, ahol sikerült elcsípni a katonaszökevényt. Megkötözve vitték föl a rendőrségre a veszedelmes embert s másnap már a katonai hatóság vette újból pártfogása alá. Dal a lóvasutről. Most, mikor a levegőben Eepülőmasinák szállnak, Minálunk, itt Nagykárolyban, Lóvasutről spekulálnak. De, hogy ezt is megcsinálják, Arra bizony elvárhatunk. Egyelőre, az bizonyos - Csak egy lórésaletet kapunk.
