Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-08-15 / 16. szám
/ institúciója, a törvénykönyv, az iskola, a politika, tudomány, irodalom, hogy a népek versenyében folyton vereséget szenvedünk, hogy szegényedünk, pusztulunk uraink bűnei folytán és a külföldön nem tisztelnek bennünket úgy, mint annak előtte. Hogy pénz, rang és tehetségtelenség uralkodnak nálunk. Hogy változzunk meg, mert gyalázatos viszonyok között élünk, elvagyunk maradva száz esztendővel az emberi méltóságról s a közéleti tisztességről való felfogás tekintetében. Ezt hirdetik a modernek s ebben látják a hazaárulást, a haza kipellengérezését az öregek. Igaza annak van, aki igazat mond. Es a modernek mondják az igazságot. Tény, hogy szomorú a magyar népnek jelene. Tiz esztendő alatt másfél millió ember vándorolt ki, tisztára azért, mert itt megélni nem tudott. A kereset silány, a munkás osztály szükséglete minimális, s aki nem éhes, az földéhes. Ipar és kereskedelem alig játszanak szerepet a milliók életében s a termőföld nagyobbik fele holtkézi — kötött és nagybirtok. A magyar intelligenciának nagyobbik fele tisztviselő ; tehát szegény és nem önálló, a nép nyomorog. Jó élete csak mágnásnak, papnak, gazdag embernek van. Az iskola kevés, egyetem mindössze kettő van a tizennyolc és félmillió lakost számláló országban s az egyetemi ifjúság nagyobbik fele a jogi pályára özönlik, mert hivatalból meg perből lehet a legjobban megélni Magyarországon. Ahová szemünk fordul a kultúra és közigazgatás, a kereslet és kínálat terén, mindenütt gonosz tökéletlenségeket látunk. Vájjon ki tesz nagyobb szolgálatot a beteg hazának: az, akilehazudja a betegséget, vagy aki viliággá kiáltja és orvoslást sürget? A harc, amelyet öregek és fiatalok vívnak, nem uj. Minden reformáció bűn, sőt hazaárulás volt egy ideig. A régit mindig le veid az uj. így lesz most is. Nézzünk széjjel a világban és lássuk meg, miért bolgogulnak külső népek nálunknál jobban. Lássuk meg, hogy odakünn az idők változásával a közéletből elpusztult minden régi, ami káros és nagyranőtt minden uj, ami üdvös. Lássuk meg, hogy odakünn a vezető osztályok minden igyekezetüket arra fordítják, hogy érdekeiket a nép érdekeivel egyeztessék össze és nem úgy szeretik hazájukat, mint őseik a rablólovagok, de mint munkás tagjai a nemzetnek. Odakünn minden a népért, a nemzet összességéért történik és semmi az összesség ellenére. Hol vagyunk még mi ettől a világnézettől? Pedig ez a világnézlet az igaz hazaszeretet. Ez a modern magyarok hazaszeretete. Szatmármsgyc julius hónapban. 9 közigazgatási bizottság ülése. Szatmármegye közigazgatási bizottsága pénteken délelőtt tartotta meg rendes havi ülését. A szakreferensek megtették szokásos jelentéseiket. Érdekesebb ügy alig merült fel. Mert hiszen az mindentől. Egyik este, amikor a bárka többi lakója már lepihent, ő ismét kiült a bárka peremére. És egyszer csak hátul a fedélzeten valami kisértet bukkant fel. A teste ragyogott, világolt és Noé megismerte, hogy ez csak az ördög lehet, senki más. Valóban ez is volt. Odasompolygott az öreg állatkerti-igazgatóhoz és a fülébe súgta: — Látod Noé, te egészen közönséges szamár vagy! Mit kínlódsz itt? Menj le a bárka fenekébe, ahol a szerszámaidat tartod, hozd fel a kőfejszédet és vágj léket ezen az otromba hajón. Elsüiyedtek valamennyien, megszűnnek a kínjaid és azonfelül olyan nagy leszel, még nagyobb, mint az Ur, aki az embert megalkotta, mert nagyobb ur az, aki elpusztíthat valamit, mint az, aki ugyanazt a valamit megalkotta ! Menj Noé és tedd, amit mondtam! A kisértet eltűnt. Noét erős töprengés fogta el. — Valóban: nagyobb leszek, mint az ! Néhány fejszecsapással megsemmisíthetem az egész világot! És ami a fő, megszűnnek a gyötrelmeim ! Lassan, óvatosan megindult lefelé a nyikorgó falépcsőn, hogy felhozza a kőfejszét és megfúrja a bárka fenekét. Micsoda hatalmas pillanat lesz az! Hallgatózott, de nem hallott egyebet, csak az alvó emberek és állatok egyhangú lélekzését és hortvogását. Már felemelte a fejszét, hogy lesújtson vele, de ekkor valami ötlött az eszébe. — Vájjon ki fogja megmondani, hogy Noé nagyobb volt. mint az Ur? Hiszen nem marad élő ember! És mit ér a hírnév, a dicsőség, ha nincsen aki elmondja ? Semmit! Noé csüggedten visszatette a helyére a fejszét, újra felment a födélzetre és nézte tovább a hullámokat. Ez a baj, ezért kell most nekünk kínlódni. Cholnoky László. NAGYKÁROLY már nem uj dolog, hogy a megye nagyrészében, a lakosság rósz táplálkozása miatt, az egészségügy kedvezőtlen. Az sem uj, hogy a bizottság egyetlenegyszer sem ülésez anélkül, hogy egy nehány oláh tanító ellen fegyelmit ne indítson. Az ülésről az alábbi tudósításunk számol be: Az ülést Dr. Falussy Árpád főispán nyitotta meg. Az alispán arról tett jelentést, hogy júliusban a személy- és vagyonbiztonságra vonatkozó különös esemény nem fordult elő. Az aratási munkálatok alatt a munkások magatartása általában kielégítő volt. Amerikába szóló útlevél júliusban 110 adatott ki. Manga tb. főjegyző a törvényhatósági állatorvos jelentését olvasta tel, melvszerint az állategészségügy kedvezőtlen volt. Különösen a lépfene és a veszettség pusztított nagyban, a jelentés panaszolja, hogy az ebzárlat elleni kihágásokat a hatóságok enyhén büntetik, ami a közbiztonság hátrányára van. A kir. tanfe.liigyelő jelentéktelenebb tanügyi dolgokról tett jelentést. Javaslatára Hackl Károly nagysomkuti tanítót botrányos magaviseleté miatt állásától felfüggesztették, Mikulics János csoma- közi és Marosán Gábor vezendi oláh tanítók ellen pedig a magyar nyelv tanításának elhanyagolása miatt fegyelmi eljárást rendeltek el. A főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok a múlt hónapban a megye nagyobb részében kedvezőtlenek voltak. A betegségek főleg a rósz táplálkozás következményei. A kir. pénziigyigazgató-helyettes a befolyt adókról számol be. Javaslatára 15 avasi község ellen az adóbehajtás tekintetében kimondották a felelősséget, a mezőteremi községi bírót pedig szabálytalan pénzkezelés miatt állásától felfüg ■ gesztették. A kir. államépitészeti hivatal főnöke a többek között azt jelentette, hogy a bizottság által M.-Sziget és Bndapest között a közvetlen személykocsik visszaállítása iránt tett felterjesztését a Máv. igazgatósága — elutasította. A közgazdasági előadó jelentése szerint a kalászosok termés-eredménye nem felel meg a várakozásnak. Gyümölcs a megyében kevés lesz. A szőlőtermés is gyengének mutatkozik. Ilosvay Endre szatmári lakosnak a mátészalkai legtöbb adót fizetők 1909. évi névjegyzéke tárgyában beadott felebbezését a közig, bizottság elutasította. ÁLLATSEREGLETBEN. A Gróf Károlyi-téren Egy állatsereglet van. Kimentem tegnap este És széjjel néztem ottan. Az egyik ketrec előtt Hosszasabban megállók. Benn a ketrecben: kopott, Fogatlan oroszlánok. Még etetés előtt volt, A szemük vérben forgott. Egyik folyton orditott, A másik vadul morgott. Néha a rácsnak törtek, Majd dacosan megálltak: A néző közönségnek ók szörnyen imponáltak. Hogy megetették őket I Szépen elcsendesedtek, Mint a kezes bárányok, Olyan szelídek lettek. Kéjesen nyújtózkodtak A ketrec szegletbe’: S negyvennyolcas honatyák Jutottak az eszembe. . . . Chicagói muzeum-ür Szatmármegyében. A magyarországi kivándorlás és az amerikai sajtó. Az Unió második legnagyobb városának, Chicagó-nak több tekintélyes lapja, amelyek egy hatalmas újság-tröszt kezében vannak, a saját szemével akarja megismerni azokat az okokat, a melyek az európaiaknak Amerikába való tömeges kivándorlását előidézték. E nagy lapok e célból Európa keleti országaiba, igy hazánkba is kiküldték Mr. Dr. Georges A. üorsay hírlapírót s a chicagói Fields Museum kuraturát, hogy a keleteurópai népek ethnografiai és közgazgasági viszonyait a helyszínén tanulmányozza, a kivándorlás okaira való különösebb tekintettel. Mr. Georges A. Dorsay most kezdette meg három évre tervezett tanulmányutját, még pedig Magyarországon, amely iránt meleg rokonszenvet érez. A múlt vasárnapján igen előkelő ajánló levelekkel s dr. Seemayer Vilibáld múzeumi orsz. felügyelő, a nemzeti muzeum néprajzi osztályának igazgatója és Gyopár Béla tolmács és titkár kíséretében Debrecenbe járt. Az amerikai iró Szat- mármegyébe is eljön, hogy itt a nagyvérvü kivándorlás okait tanulmányozza. Nagykárolyba e hét folyamán fog megérkezni. Szatmár—Nag^hároly ellen. Hgylik azt is, ami nincs! Kedves testvérvárosunk, a szeretetre méltó Szatmár ismét berzenkedik Nagykároly város ellen. Azonban azt el kell ismernünk, hogy tel- hetetlensége és kapzsisága dacára, például szolgálhat arra, hogy miként kell egy város érdekét megvédeni és előmozdítani. A nagykárolyi városatyák különösen tanulhatnának a szatmáriaktól. Hogy ebben a tekintetben a szatmáriak néha tul- buzgóak és nem létező, képzelt érdek-sértések ellen is védekezni akarnak, ez nevetséges ugyan, de mégis jellemzi azt, hogy mennyire szivükön viselik a város fejlesztését. Szatmár sz. kir. város törvényhatósági bizottsága a múlt héten közgyűlést tartott. Abból az alkalomból, hogy a „Nagykároly—somkuti h. é. vasut“-nak nevezett vasúti vonal 1910. január 1-től kezdve a Freund és társai cég tulajdonába megy át, Dr. Kelemen Samu orsz. képviselő egy kis krokodilus sírást rendezett. Ismeretes — úgymond —, hogy a Nagykároly város érdekeiből a Nagysomkut—gilvácsi vasút mily ellenszenvvel viselkedett Szatmár érdekei ellen s mennyi anomáliát követett el Szatmárral szemben a csatlakozás, a menet-idősebesség s a személy-, de különösen az árn-dijszabás szempontjából. Kétféle mértékkel mértek Nagysomkuttól Nagykároly-felé s Szatmárról Nagysomkut-felé. Most az uj helyzetben arra kérte a polgármestert, hogy minden rendelkezésére álló tényezővel hasson oda, hogy a mai rósz viszonyokon változtassanak. Dr. Vajay polgármester szívesen fog cselekedni a kívánt irányban; azonban már most kijelentette, hogy az uj társulat teljes jóakarattal van Szatmár iránt s ezt akarja vasúti központtá tenni. Dr. Keresztszeghy Lajos nagy vigyázatot ajánl az Erdőd—nagykárolyi összeköttetésre. Dr. Kelemen siránkozása ugyancsak ok nélküli, mert a Gilvács—nagysomkuti vasút révén — mely Nagykároly városnak szép pár ezer forintjába került — eddig egy fillér hasznunk se volt. És Dr. Vajay utján azt tudtuk meg, hogy ezen vasút uj gazdái a mi pénzünkért Szatmárt akarja vasúti központtá tenni. Ellenben hasznunkra fordíthatjuk Dr. Keresztszeghy rémüldözését az Erdőd—nagykárolyi összeköttetéstől. Ez a terv ugyan még a levegőbe lóg, de feltétlenül megkell csinálni, mert ha Szatmár rémüldözik miatta : ez a vasút Nagykárolynak csak hasznára lehet. Városi ügyek. Ki vigyáz Nagykároly lakosságának egészségére ? Lobi Jakab állatorvos ur. A magyar közigazgatási jog szerint az államigazgatás fő gondjai közé tartozna, hogy a polgárok egyrészről a legszükségesebb kifogástalan élelmiszerek hiányában ne szenvedjenek, másrészről pedig, hogy e cikkeket a lehető jutányos áron szerezhessék be. Az utóbbiról ezidőszerint nálunk beszélni se érdemes. Az egész világ most a franciák dicsőségét hirdeti, mint amely nemzet egyik fia a repülés problémáját már-már majdnem megoldotta. Ez a dicsőség voltaképen a magyar ügyvivő „nemzethy kormányt“ illeti meg. Mert nemhogy törvényben gyökeredző kötelességéhez híven az élelmi cikkeknek a lehető jutányos áron való beszerezhetéséről gondoskodna, hanem kormányzása alatt az élelmiszer árak és a buzavámok egész a csillagokig repültek fel. A szent koalíció megszületése előtt, 1906. január 1-én Budapesten a búza métermázsánkénti ára 17 korona 16 fillér volt, most 1909. augusztus havában: 28 korona 90 fillér. Ugyanezen idő alatt a búza métermázsájának vámját 1 korona 79 fillérről 6 korona 20 fillérre emelte. Az élelmi-, illetve tápszerek egészségügyi ellenőrzéséről azonban még a koalizálás előtt régebben megalkotott közegészségügyi törvény intézkedik és az ebből keletkezhető veszélyek megakadályozása a közigazgatás hatáskörébe tartozik. Evégből a községi orvosok vigyázni kötelesek, hogy romlott, hamisított élelmiszerek, éretlen gyümölcs, mérges gomba ne kerüljenek elárusitásra, s igy a heti vásárokon rendszeres vizsgálatot tartoznak végezni. Más városokban ezeket a vizsgálatokat szigorúan végrehajtják és mégis nap-nap után árusítják az emberi egészségre káros élelmiszereket. Nagykároly város piaca hetenként legalább is 15 ezer ember szükségletét látja el, könnyen elképzelhető tehát, hogy milyen állapotok uralkodnak nálunk, ahol az eladásra kerülő élelmiszereket csak nagy ritkán vizsgálják meg és ha mégis teszik, akkor is ezen vizsgálatokat a tiszti
