Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-01-15 / 2. szám
N A GYKÁ R 0 L Y mi. véreinket fogják darabokra szaggatni. Gyönyörű erény a jótékonyság. De Wilde Oszkár mondja, hogy: a jótékonyság nagy csomó bűnt. teremt. Ennek a mondásnak bölcs volta most fényesen beigazolódott. Olaszországba küldünk segítséget, holott ide haza sokkal több ember nyomorog, éhezik, fázik. Pedig ezek a mi vérünkből való vér. És senkinek se jut eszébe, hogy ezeket segélyezze. Olaszországba küldenek segélyt, mert az újságok kiírják a „könyörületes szivü adakozók“ neveit. Itthon meg ezer és ezer ember pusztul el tüdövészben, tizezer és tízezer ember élös- ködik hitvány málékenyeren. Igaz, Magyar- országon nem volt oly földrengés, amely vi- rágzó városokat, falvakat pusztított volna el, de van itthon a földrengésnél százszorta rosszabb valami. Van koalicziós uralom ! „A nyomorúság hazájából,“ A szatmármegyei ezerholdas birtokok urai folyton panaszkodnak, hogy a népben megingott a ragaszkodás a honi földhöz. Pedig ők teszik keresetképtelenné a népet, hogy a honi földet az „átkos Becsnek“ pár garassal többért adhassák bérbe. Ám, hogy ezerholdjaikat hathatosos napszámért dolgoztathassák, mindenféle mesterséges eszközökkel akarják megszüntetni a kivándorlást. Agyba-főbe dicsérik a községi jegyzők némelyikét. akik a birtokosok Zsoltijába szegődve, törvénytelen eszközökkel akarják a kivándorlást és igy a nép jobb megélhetését megakadályozni. Rémképeket festenek Amerikáról „a nyomorúság hazájáról.“ Hogy mennyire az, igazolja azon körülmény, hogy Amerikából a magyar munkások a legutóbbi l'i nap alatt 292,952 korona 38 fillért küldtek haza hozzátartozóiknak. Polgári radikális párt Sz aim áron. A kormány választójogi merényletének küszöbön levő tárgyalása Szaünár-Németi város gondolkodni tudó polgárságát is heves küzdelemre készteti. Tetézi a polgárság elkeseredését az adóreformmal tervezett merénylet is. A támadások elleni védekezés czéljából Szatmárnémeti város a „nemzeti uralomból“ alaposan kiábrándult lakossága közül harmincz polgár elhatározta, hogy legközelebb megalakítják a „Szatmári polgári radikális párt“-ot. Bizonyos körökben nagy a rémület, hogy radikális mozgalom indult meg, félnek a világosság terjedésétől.. Hát hadd féljenek csak, van rá elég okuk. Farsang a yármegyeházán. Dicséret, amelynél; szaga van .. . A közigazgatási bizottság ülése. Szatmármegye közigazgatási bizottsága pénteken rendes havi ülést tartott. — Ej, ej! már megint olvas 2 Nem eltiltottam az olvasást ? — Maga valóságos zsarnok — szólt az asz- szonyka és kikapta férje kezéből a könyvet. — Mutassa azt a könyvet — kérlelte a férfi. — Nagyon kiváncsi ? No nézze, itt hagytam el. A kinyitott könyvet átnyújtotta. A férfi hangosan olvasta: „Ima a távollévő gyermekért.“ Meghatva adta vissza s egy csókot nyomott a hófehér sima homlokra. Az asszonyka elkacagta magát s diadalmasan szólt: — Ugy-e maga zsarnoki ember, most megjárta ? — Meg. Hanem ez a kaczagás mindenesetre többet ért az imádságnál. Az asszony elkomolyodott. Hátra simítva homlokára hulló fürtjeit, halkan kérdé : — Miért mondja ezt nekem? — Csak ugv mondom. Nincs semmi különös okom rá. — Mama nem irt? — Látja, milyen szórakozott vagyok! El is felejtettem megmondani, hogy levelet kaptunk. — Hol van ? Adja ide. — Bent hagytam lelkem; hanem majd elmondom mit ir. Baby egészséges és nagyon aranyos csöppség. — Azt tudom, hát még mit ir? — Kezd nevetni és a dadáját megismeri, ha látja, mosolyog rá. — Hogy irigylem azt a dadát — sóhajtja. Mondja csak Gyurica, ugy-e azért engem is fog szeretni ? —Maga kis bohó! persze, hogy szeretni fogja! Majd meglátja, milyen édesen, ennivalóan fogja mondani „mama,“ „mama“ ! — Soká lesz az még. De miért lett egyszerre olyan komoly ? Valami bántja ? Jelentett mindenki, akinek valami jelenteni valója volt. De nem sok volt. A sablonszerű előadói referádák semmi különösebbet nem tartalmaztak. Év eleje lévén a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya és albizottságai újjá alakultak. Szabó Dezső csanálosi körjegyző, hogy ellene emelt gyalázatos rágalom vádja alól tisztázza magát, saját maga ellen fegyelmi vizsgálatot kért, mit a közigazgatási bizottság el is rendelt. Ezután Bodnár Pál kir. tanfelügyelő kedveskedni akarván a főispánnak újból egy kis nemzetiségi csemegét tálalt fel neki. A heczcznek valami szegény oláh tanító fogja bizonyára meginni a levél. Es ezzel az ülés véget ért. Az ülés elején azonban két tréfás urnák eszébe jutott, hogy megkezdődött az ez idei farsang. Az az időszak, amikor a komolyság látszata nélkül az igazságot a feje tetejére lehet állítani. Ez a két tréfás ur: Ilosvay Aladár alispán és Nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyző. Elhatározták. hogy a farsang alkalmából alaposan megkaczagtatják a közigazgatási bizottságot és a megye humort kedvelő közönségét. És konstatálnunk kell, hogy a heczez kitünően sikerült. Ugyanis az ülés megnyitása előtt feladott Ilosvay Aladár és meleg szavakkal üdvözölte dr. Falussy árpád főispánt. Megemlékezett a múlt év egyöntetű, czéltudatos munkásságáról és a szép eredményt főleg a főispán előre látó ügy- i buzgóságának tudja be. Kérte ezek után, hogy úgy tudását, mint jóakaratát a jövőben se vonja meg a főispán a vármegyétől, hogy még számos éven át élvezhessék áldásos, odaadó munkásságának gyümölcsét. A meglepett bizottsági tagok harsogó ka- czajban akartak kitörni, de nem volt idejük, mert nyomban Ilosuay beszédének elhangzása után Nemestóthi Szabó Antal emelkedett szólásra és Ilosvay szavait kitódva, előadta, hogy a főispánnak a vármegye é. deliében telt fáradozásának eredményeivel lépten-nyomon találkozik, ügybuzgóságát, igazságszeretetét elismeri és ezért elismeréssel van iránta. Dr. Falussy Árpád főispán a farsangi komédiát komolynak vette és bár halvány sejtelme sincs arról, hogy mit tett ő a vármegye érdekében, meghatóban köszönte meg a meg nem érdemelt émelygős dicséreteket. Egyéb baj nem történt. A jól sikerült farsangi tréfán az egész vármegyében nagyszerűen mulatnak az emberek. Uulipán j\rpád daliból. I. Van-e olyan egylet. Van-e olyan intézmény: )\hol — kérem ’ásson — piszelnök ne volnék én? £n vagyok a diszelnök ! A férj fölkacag s szeretettel fogta kezébe az asszony karcsú vékony ujjait: — Te kis képzelődő, te! Miért lennék én komoly? Te, hála Istennek, gyógyulsz és én olyan boldog vagyok ezért. Nézd csak kicsikém, milyen szép a nap, amint lebukik a tenger mögé ! Milyen szép ez a fejed fölött virágzó narancsfa. — De én úgy emlékszem, hogy mikor először itt jártunk, kékebb volt az ég és virágzóbb | a narancsfa . . . — Kicsikém, te hálátlan vág}7 a természet iránt. — Nem. De akkor egész telkemmel élveztem a szépségeit, a kék eget, a nyugvó napot! Mig most ? Ä lelkem jobb fele ott van; a hóval fedett bérezek között, abban a sáros kis városban, ahol szürke az ég és fehér minden. Ott van abban a meleg kis fészekben, annál a parányi pó- lyás babánál. Odaadnám mindezt a tenger szépséget, ami körül vesz itt, ha mosolyogni láthatnám a Babvt! — Kis türelmetlen mama ! lesz mé részeg benne. Csernátonban most nagyon hideg van. Á maga gyönge szervezete vissza kívánkozna ide, az örök tavasz honába, ide, ahol a természet soh’ sem alszik, a virágok mindig nyílnak, a madarak mindig dalolnak . . . Amint a nap eltűnt, a tenger felől bűvös légáramlat csapott a fákon keresztül. Néhány virág ráhulott az asszony hajára, ki fázékonyan húzta magára a kendőt s kényes vontatott hangon szólt : — Fázom. Menjünk be. Kinyújtott két karját férje felé terjesztette. Az megfogta a feléje nyújtott kart s nyaka köré fonta. Hirtelen mozdulattal ölbe vette az asszonyt. Az kaczagva sikoltozott. A férfi egy darabig vitte a könnyű terhét, majd óvatosan letette és a kendőt szorosabbra húzta keskeny vállain, magához őlelte. jYíincknfelé díszelgők. Gomblyukamban tulipán; üángésznek tart //íarosán! II. földrengés yoU itt Szatmármegyében ? ffem éreztem, flazudnak a lapok! Gsal^ akkor lesz ha győz az Jgazság €s főispánt székem meginog. A Boszniába vitt katonák családjai itthon a legtöbb esetben Ínséget szenvednek és éhezve, fázva áldják a jó istent, akinek kegyelméből immár egygyel több tartományra terjed ki a felséges uralkodó család hatalma. Most végre az illető hatóság rászánta magát, hogy megtegye kutyakötelességét az itthon hagyott nyomorgó családtagok iránt. Ezt adja hírül a következő félhivataios jelentés: . Azon tartalékosok és póttartalékosok segélyre szoruló családjainak, akiket a Boszniában, Herezegovinában és Dalmáczia déli részében bekövetkezett létszámemelés alkalmából ott visszatartottak, állami támogatásra van igényük. Ez az igénj7 a feleséget, a gyermekeket, a fölmenő rokonokat és a testvéreket illeti, föltéve, hogy a családtagok legszükségesebb megélhetései eszközei kizárólag vagy legnagyobbrészt a visszatartott személyes keresetétől függnek. Ez a támogatás igy van megállapítva: 1. 69 fillér fejenkénti föntartási napikőitség a család minden tagja részére, azaz ugyanannyi, amennyi a katonák átvonulási illetéke ; 2. ha a család lakbérre szorul, minden napra a napi föntartási költség feléllek megfelelő lakásilleték. Nyolez éven alóli gyermekeket fejenkint ez össze- | gck fele illeti. Az egy családnak nyújtandó támogatás ! összege azonban nem haladhatja meg a visszatartódnak a helyi viszonyok szerint föltételezhető átlagos kereseti összegét. A póttartalékosokra 1908. november 28-ától, a többi vissza tartottra nézve 1999. jaruár í-étől fogva kezdődő igényt a lakhelye szerint illetékes politikai járási hatóságnál szóval vagy Írásban érvényesítheti az igény- jogosult. A megállapított segélyösszeg havonkint kétszer, minden hó 1-én és 16-án kerül kifizetésre. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a nyomorgók már meg is kapják a segélyt, amely őket az elrabolt kenydrkereső után kárpótlásképpen megilleti. Szó sincs róla! Sok lótás-futás, sok heti és havi várakozásba fog kerülni a legjobb esetben is, mig hozzájutnak azokhoz a nyomorúságos fillérekhez. De még igy sem fognak mind hozzájutni. Mert az emberséges hatóságok számtalan esetben ki fogják mutatni, hogy az itthon hagyott család a Boszniában egzeezérozó család- föntartó nélkül is meg tud élni és igy nem szorult támogatásra. 9 „Magyar Király“ iDéiiázbál. — Boldog ember, akinek részvényei vannak. A bankok szép osztalékot adnak és igy most a kupon-vágás ideje van. Tudom. Én is vágtam tegnap. — Milyen részvényeid vannak? — Részvényem nincs, de van két tyúkszemem. Az asszony szeretettel simult hozzá. így mentek egymást átölelve a villa felé vezető utón. Egyikük sem szólt, de arezuk elárulta a lelki világukat. Az asszony arcza a végtelen boldogság kifejezése, mig a férfi szomorú, komoly volt. Fölértek az üveggel födött teraszra. Szinte kábító volt itt a levegő az összehordott sok virágtól. Az asszony kéjesen szívta be a virágok illatát. — Látja férjecském, én itt szeretek lenni, ezek között a pompás, illatos növények között. — Pedig ezek a kedvenczei mind ellenségei magának. — Ne mondjon ilyet. Maga rossz ember! — Én csak az igazat mondom. Ezektől a bóditó-szagu virágoktól a maga fejecskéje megfájdul. Azért menjen szépen be a szobájába és feküdjék le, mig én a parkban elszívok egy cigarettát. Az asszonyka-szó nélkül engedelmeskedett, de szobája ablakából nézett a távozó férje után. Az is visszafordult és csókot intett föl neki, azután pedig sietve tűnt el a fák között. Mohón keresett egy elhagyott helyet, hol nem jár senki. A sürü, virágzó ciprusok közül fehéren vált ki egy pad, oda tartott. Mikor elérte azt, körülnézett. Senki sem járt arra. A mandolin hangja megmegszakadva hallatszott odáig. A férfi zsebéből táviratot vett elő. Reszkető kézzel, dobogó szívvel olvasta el: „Baby meghalt. Holnap temetjük.“ Megrendülve rogyott a padra. Az erős, hatalmas férfi, kiben összegyűlt az egész nap visz- szafojtott jókedv alá rejtett keserűség, hangos, keserves zokogásba tört ki. Egész testét megrázta a kínos fájdalom. Sirt. mint ahogy csak nagy, erős jellemű férfiak tudnak sírni. Siratta azt a sápadt, beteg asszonyt, aki most bizonyára boldogan álmodik arról a piczi pólyásbabáról, aki már az angyalok között mosolyog . . .