Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-04-01 / 7. szám
NAGYKÁROLY is kitérne és igazat találna mondani! Ergo csak dr. Falussy Árpád főispán recitálta el Hentaller Kossuth Lajos életéről szóló könyvének egyes részleteit. Az egész beszédben csak a következő eredeti rész volt: „ . . .Jerikó falai azonban ma már a harczi trombita szavára nem dőlnek le. A nemzetet nem a sikertelen harczra, hanem türelemre és mérsékletre kell buzdítanunk.* Szólt és szépen itta ki a Kossuth-serlegből a jóféle ócska erdélyi bort. Ez a beszédrészlet szép hegedüszóban azt jelenti, hogy a függetlenségi és 48-as párt harmincz egynéhány éves működése nem volt egyéb, mint üres trombitálás, annak harca sohasem kecsegtetett sikerrel, és ha ennek daczára a nép e pártot mégis a húsos-fazék mellé bocsájtotta, hát akkor a népnek most: kuss ! Mérsékelje magát és hagyja őket nyugodtan zabálni és ezután emészteni. Legyen türelemmel, mert nem sokára már úgyis jól lesznek lakva. És e keszéd után a bankett közönsége éljenzett. Igaz, hogy halkan, de mégis csak éljenzett. .. Szatmármegye vérvesztesége 3 hónap alatt. A folyó év első negyedében, vagyis 1909. január 1-töl a mai napig az alispáni hivatal 2000 Amerikába szóló útlevelet adott ki. Az eserholdasok krokedüus könnyei. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos lapja a „Szatmári Gazda" a trágyáról szóló csevegéseken kívül néha szocziális kérdésekkel is szokott foglalkozni. Folyó évi 12-ik számában „Siinogatás* czim alatt közölt czikket, melynek elolvasása után önkéntelenül is az az üldözött tolvaj jutott eszünkbe, aki a leghangosabban kiáltotta, hogy : fogjátok meg! fogjátok meg! Az ezerholdasok: ez a kis sajtókuvasza először is megállapítja, hogy a kisembertől a társadalom semmit se követel, igy szükséglete és igénye is igen könnyen kielégíthető. A kisemberek az utóbbi 25 év alatt nemcsak gyarapodtak, de sőt határozottan anyagi jólétre — sőt felesleges anyagi jólétre — tettek szert, mégis az utóbbi évek összes törvényei a kisemberek érdekében hozattak. Ezekután keservesen panaszolja, hogy a kisembereknek ez a simogatása az ezerholdas birtokos osztály rovására történik; hogy az ezerholdasokat” az a mai kormányzat pusztulni engedi, stb. stb Íme láthatjuk, kérjük alássan, hogy még nem halt ki a humor ebből a búval bélelt világból. Utazás a zsebekbe. Megdrágul a vasút. A Kossuth Ferencz vezetése alatt álló magyar államvasutakon a véres kimenetelű szerencsétlenségek napirenden vannak. Óvatos, a testi biztonságára valamit adó ember nappal már egyáltalában nem ül vonatra. Az okos ember mostanában csak éjjel utazik, amikor a száguldó vonatok nem látják egymást s igy nem ütköznek össze. Kossuth Ferencznek, a nemzet testvérének, nek. A pénzt gyűjtő fiatal okosan cselekszik s nála az aggkor bűne erénynyé lesz. A józan ész azt mondja, hogy fiatal korunkban gyűjtsük össze a filléreinket, hogy öregségünkben, ha megrokkanunk, munkánk kamatján nyugalmasan megélhessünk. Az ember továbbá, akár gazdag, akár szegény, minél inkább öregszik, annál jobban költekezik. Minél magasabbra szökken életének léghajója, annál mohóbban dobálja ki belőle a súlyos, lefelé huzó kincseket, a nehezékeket, melyek repülésében akadályozzák. A jótékony intézmények, a közhasznú alapítványok mindig több pénzt látnak az aggok, mint a fiatalabbak erszényéből. A fukarnál azonban ez épen ellenkezőleg van. A sírja mellett fogja el őt igazán az auri sacra fames. Perverz, esztelen, hörgő vágyakozással kapaszkodik be szurtos kincseszacskójába, melybe egész életének verejtékes fáradozásait központosította. E perverzitást, ez észellenességét gyűlöltük — öntudatosan, vagy öntudatlanul — a fukarságban. Az ember sokat meg tud bocsátani. Az esztelenséget soha. A pénz sáppadt rajongói azonban kitartanak a maguk ideálja mellett s dőreség volna őket meggyőzni akarni. Ezek a sovány mártírok végül önmaguknak ácsolják össze saját vérpadjukat s csak akkor boldogok, ha szenvedhetnek mindenki által bálványozott istenüknek, a pénznek áldozatai oltárán. Tantalusok ők, kik telt asztalok mellett halnak éhen s habzó kupák mellett szomjaznak a saját akaratukból. S ha hosszú küzdés után végre rozoga fakoporsójukba roskadnak, vagy zavaros szemükben fényesen csillog valami elérhetetlen istenről, valami csodás sárga aranyhegyről való bűbájos álom visszfénye. És halvány ajkuk mosolyog, hogy nekik volt igazuk. L. roppant fáj az a sok emberélet, ami nap-nap után a vasúti szerencsétlenségek révén pusztul el. Valahányszor egy-egy vasúti szerencsétlenség hírét hozza a kíméletlen táviró : Kossuth Ferencz könyzacskói megnyílnak és a nagy miniszter keserves sírásra fakad. Ez pedig szörnytunód kellemetlen. Egyrészt azért, mert a könyek lemossák ő kegyelmessége arczárói a rózsaszínű pudert, másrészt azért, mert a vasúti szerencsétlenségek folytán véres liusczafatokká változott utasok a mindenható államnak százféle módon jövedelmező adóalanyai és szavazó gépei voltak. Kossuth Ferencz elhatározta tehát, hogy megmenti a magyarokat a vasúti szerencsétlenségektől. A nyájas olvasó bizonyára azt gondolja, hogy ez a mentési akczió úgy fog történni, hogy a jövőben megszüntetik a vasúti mizériákat. Nos, a nyájas olvasó csalódik! Az életmentés koali- cziós alapon fog történni. Még pedig úgy, hogy Kossuth Ferencz megfogja drágítani a vasúton való utazást. A „szigorúan bizalmas* terv szerint az eddiginél 20—40 százalékkal lesz drágább a vasúti utazás költsége. A maximális menetdij : SzemélyvonHt Gyorsvonat ni. ii. i. in. ii. i. osztály osztály jelenleg 10.— 16.— 24.— 12— 20.— 30.— javaslat szerint 12.— 20.— 32 — 16.— 28.— 42.— Ez a javaslat az államvasutak bevételét minden évben csupán a személyforgalomnál 6.815,241 koronával növelné. Tervbe van még véve ezenkívül az áruforgalom megdrágítása is. Ez utóbbi évenkint 30.000,000 korona jövedelmi többletet hozna a vasútnak. Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy ez intézkedések az összes közgazdasági fejlődést jelentékenyen megbénítanák és az ipari és kereskedelmi életre súlyos csapásokként hatnának. í) nemzet élő lelismereíe. A „megbélyegző“ határozat hatása a perifériákon. Brlstóffy József nyilatkozata. A koalicziós politikai szédelgők bandája a múlt napokban ismét alkalmat nyújtott az ország józanul gondolkodó népének arra, hogy megundorodjon azoktól, kiket bűnös meggondolatlansággal a hatalom polczára emelt. Kossuth F. Lipót és társai nagy hü-hóval fogadoztak annak idején, hogy Fejérváryt és „hazaáruló“ társait vád alá helyezik és súlyosan elitélik. Igen ám, ha lett volna erre okuk! De, hogy ígéretüket formailag mégis beváltsák, a múlt hó 18-án képviselőházi határozattal megbélyegezték és a nemzet élő lelkiismeretének Ítéletére bízták a Fejérváry-kormány tagjait. A nemzet, illetve a nép élő lelkiismeretének ítélete pedig a következő: A volt Fejérváry-kormány tagjai kiváló államférfiak és becsületes emberek. Magyarország lakossága örök hálával tartozik nekik, mert megakadályozták azt, hogy az elkábitott ország öntudatlanul a saját vesztébe rohanjon. Örömmel látná ezen férfiakat ismét az ország kormányzásának élén. És hogy ez minél előbb bekövetkezzék, minden tőle telhetőt el fog követni, annál is inkább, mert csakis ezektől reméli az általános választójogi törvény becsületes megalkotását és ez által az uj Magyarország megalapozását. Ellenben megvetéssel fordul el a „megbélyegző“ határozatot hozott koalicziós néprontóktól, akik meggyilkolták Magyarország eszményét és agrárius és klé- rikális osztálypolitikájukkal az ország dolgozó lakosságát a tönk szélére sodorták. Egyébként a Fehérváry-kormány volt belügyminisztere, Kristójfy József, kinek Nagykároly város az uj megyei székházat, a városi kőszin- házat stb. stb. köszönheti, a következő nyilatkozatban szállítja le a képviselőház megbélyegző határozatát igazi értékére : A határozatot olvastam. A magyar oly- garchia osztályparlamentjének második megbélyegző ténye ez. Amint nem ártott az első megbélyegző határozat Rákóczi emlékének, úgy díszére fog válni a második határozat Fejérvárynak is. Az egész határozatosdi egy igen primitiv, átlátszó játék. Hiszen ha annyira óhajtották a vád alá helyezést, miért nem fogadták el ajánlatomat ? Kérve kértem őket, hogy az én személyemre nézve tekintsenek el a paktumtól és állítsanak engem bíróság elé. Ez ellen a kii'álynak se lett volna kifogása. Ámde ők megfutamodtak és most a mellüket verik. Minden következő kormány hozhat ily megbélyegző határozatot az előbbi kormány ellen. Angliában, hol a kormányok majdnem czik- lusonként változnak, a következő kormány mindig a legnagyobb lojalitással viseltetik az előzővel szemben. De kétségtelen, hogy a balkánállamok parlamenti praxisa az, hogy a következő kormányok üldözik, megbélyegzik az előbbit, hivatalnokait elcsapják és saját őrszemeiket helyezik el. Nem csoda, hogy a koaliczió, mely a nemzeti küzdelem alatt nieleg barátságot tartott fönn a szerb ii’rendentávaL, Szerbia és nem Anglia példáját követi . . . Csodálatos csak az a vakmerőség, hogy ugyanazon többség, mely lemondott a magyar vezényszóról, a szabadelvű párt katonai vívmányáról, mely meghosszabitotta a közős vámterületet a legterhesebb kiegyezéssel, amely emelte a kvótát és most elpaktálja a választójogot és az önálló bankot, szóval elárul mindent, amiért az országot az örvény szélére sodorta, fordul megbélyegző határozattal azon Fejérváry-kormány ellen, mely semmi egyebet nem tett, mint hogy belátva a hirdetett elvek kereszlulvihetetlenségét és az elvhirdetők teljes rosszhiszeműségét, fizette a hivatalnokokat és az államadósságok szelvényeit és föntartotta az állami jogrendet mindaddig, mig a parlamenti többség a kormányt átvette. A megbélyegzés nem is ez ellen a ténykedésünk ellen irányul, mert hiszen különben meg kellett volna bélyegezniük államtitkáraikat is és elsősorban önmagukat, akik a szerintük törvénytelenül kiutalt képviselői napidijakat fölvették és zsebrevágták. A harag, a düh, a megbélyegzés a becsületes népjogoknak szól, az általános, egyenlő, titkos választójog homlokára akarták sütni a „nemzetellenes“ bélyegét. Ezzel vétettünk mi az oligarchia nemzete ellen. Ezt a nagy eszmét diszkreditálni, a közönség előtt a megtestesítő személyekben lealacsonyítani: ez a határozat czélja. Ez. pedig hiábavaló vállalkozás. Megmondta a jó öreg Pulszky Ferencz: „A kutya ugat, a karaván halad.“ Indokolt kérdés. Fischer: Ha meg van a béke, akkor mért lflttek a háborúnak ? Nagykároly város parlamentje. Fontos ügyek a képviselőtestület előtt. Nagykároly r. t. város f. hó 4-én délelőtt lö órakor tartja meg tavaszi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozatába a város lakosságát közvetlen érdeklő fontos ügyek vannak felvéve. Ilyen például a tűzrendészed szabályrendeletnek a tűzoltási ügy hatályosabbá tételét ezélzó módosítása és a rendőrkapitány előterjesztése uj rendőrségi állások kreálása iránt. Mindkét ügynek kedvezően való elintézése halaszthatlan közérdeket képez, amennyiben a város lakosságának személy- és vagyonbiztonságáról van szó. Hisz- szük, hogy a képviselőtestület tudni fogja ez iránybani kötelességét. A rendes közgyűlés tárgysorozata a következő : Polgármester eseményi jelentése az 1908-ik évről. Vallás- és közoktatási miniszteri leirat az állami iskola létesítéséhez és íentartásához megkívánt költséghozzájárulás ügyében. Ugyanaz a városi óvodák államosítása ügyében. A módosított bérkocsi szabályrendelet kihirdetése. Belügyminiszteri leirat a juhtartás korlátozására alkotott szabályrendeletre vonatkozólag. Az 1908. évi gyámpénztári számadás. Előterjesztés a főgimnázium részére kérendő államsegéty ügyében. Az iparos tanoncziskola fejlesztése. Előterjesztés a tűzrendészed szabályrendelet módosítása, illetve a tűzoltási ügy hatályosabbá tétele iránt. Rendőrkapitány előterjesztése 1 rendőrkfogalmazói állás, 2 detektivi állás, 1 rendőrtizedesi állás és 5 uj rendőri állás rendszeresítése iránt. Meghívás a magyar városok kongresszusára. A hegyközség 1908. évi számadása. Ezeken kívül még jelentéktelenebb építkezési ügyek, illetőségi ügyek, magánkérelmek és a városi pénztárvizsgálatokról felvett jegyzőkönyvek bemutatása vannak a tárgysorozatba felvéve. tulipán j\rpád dalaiból. Csak még egy rövid hét És itt lesz ápril 7, A legszebb tavasz, mit oly régen várok: Ekkor bimbódznak a nyugdíj-virág ok. : nagyiúrolji ZsimäMsÄ sz tahi vendégszereplési A szatmári Polgári Asztaltársaság szombat este Szatmáron a Pannónia szálloda dísztermében nagyszabású hangversenyt rendezett, amelyen való közreműködésre a Nagykárolyi Zenemüked.- velők Egyesületének zenekarát is felkérték.
