Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-11-03 / 26. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.--------- : Megjelenik minden szerdán reggel. fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. ROSENFELD ZSIGMOND »»Tlvllt-tér** sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. I A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. (S. O.) A magyarországi keresztényszo- cziálistapárt budapesti központja vasárnap tartott egyetemes nagygyűlésén elnököt választott. Az elnöki tisztséget Szapáry Pál grófnak ajánlotta fel a párt, aki azt hosszas vajúdás után elfogadta. A különböző pártárnyalatok és frakcziók sorába a vasárnapi nappal tehát uj politikai párt lépett be. Mi, akik mindég azt hirdettük, hogy a politikai helyzet legközelebbi kialakulását szükségszerűen a különböző pártállásu férfiaknak társadalmi irányelvek — liberalizmus, konzervativizmus és szocziálizmus — szerint való tömörülése kell, hogy megelőzze, eme szempontunktól áthatva, a keresztény- szocziálista párt uj életre hívását sehogysem tartjuk szerencsés gondolatnak. Nem czélunk e helyen a keresztényszocziálizmus dogmatikai lényegével foglalkozni, de mindenesetre meg kell állapítanunk azt, hogy azok az irányelvek, amelyek gyakorlatban keresztényszocziális elvek gyűjtőneve alatt ismeretesek, nem lesznek képesek a magyar középosztályt, de még kevésbé a negyedik rendet maguk köré egyesíteni. A mi munkásosztályunk régóta tisztában van a keresztényszocziálizmus lényegével és czéljaival. A keresztényszocziálistának jól kell szem előtt tartani a czélját, mely nem a szegénység kiküszöbölése, hanem azon egyensúly létrehozása, mely a rendet a szegény és gazdag közt föntartsa. A keresztény eszme a szegénységet nemcsak türhetővé, hanem kívánatossá is tette. „Szegénynek lenni, vagy ami még több, szegénynyé lenni Istenért, ez a szocziálizmus gyógyszere! Más nincs!“ így ir XIII. Leo pápa. A türelemnek, a megadásnak ilyen keresztényi szavai vájjon irányulnak-e az élet legmélyebb tendencziája: a legnagyobb szám legnagyobb boldogságának elvére? És ha eltekintünk a proletár „materiálista“ világnézetétől, és megvizsgáljuk a magyar közép- osztálynak, és az ettől gazdasági és társadalmi életszükségleteit tekintve, különálló „kisemberek“ jobb lét után való jogos vágyakozását, egyezőnek találjuk-e akkor a keresztényszocziális világnézetet az említett társadalmi rétegek kulturális és gazdasági vágyakozásaival? A kérdésre ismét tagadólag kell felelnünk. Rég elmúltak már azok az idők, amikor a józanul gondolkodó polgárságnak lse lehetett azt beszélni, hogy „a jogi és hatalmi egyenlőtlenség• a természet alkotójától származik.“ (XIII. Leo pápa.) A nagy franczia forradalom óta megdőlt az a hit, amely a jogot valamely földöntúli, emberfeletti hatalom akaratából származtatta, és mindjobban kialakul a köztudat, hogy a jog valamely társadalom legmagasabb rendű hatalmának akaratmegnyilvánulása. Ha tehát ezt a meghatározást valónak fogadjuk el, úgy megdöntöttük a keresztényszocziális dogmatika legfőbb szabályait, amely a vallás tanait tévesen beállítva megnyugvásra, megadásra, földi létünk megjavítására irányuló törekvéseinknek elvetésére tanít bennünket. Az emberi méltóságnak ilyen arczuicsapása ellenkezik a kulturember fogalmával, aláásná a nemzet összes magasabbrendü törekvéseit; az alázatosságnak, a megelégedésnek a keresztényszocziálizmus tanításai szerint való követése közelszegényedést, tömegnyomort, lelkünk minden jobbra való törekvésének kihaltát idézné elől íme a keresztényszocziálizmus lélektana a maga helyes beállításában. Vizsgáljuk meg most milyen lenne a keresztényszocziálizmus a gyakorlati politika megvilágításában. Minden ország keresztényszocziálistapártja az ország magasabbfoku eliparosodásnak idején keletkezett. A keresztényszocziálizmus voltaképpen levezető csatornája akart lenni a munkásosztály hatalmi törekvéseinek, tompitója az általuk kiélesitett osztályhareznak. Amikor évekkel ezelőtt a keresztényszocziális szakegyesületek Magyarországon megalakultak, tulajdonképpen nálunk is ezt akarták szolgálni. Feladatuknak azonban sehogysem tudnak eleget tenni; a munkásosztály szocziáldomokrata alapon szervezkedett és a keresztényszocziális munkásszervezetek csődöt mondtak. Ekkor könnyebben csalogatható társadalmi rétegek felé közeledett a keresztényszocziálizmus és rátalált a „kispolgárságra“, a kisiparosra, kiskereskedőkre és kisgazdákra. A szervezkedés már most ez irányban folyt és némileg eredményesebben. A munka és tőke harezában szinte összemorzsolt kisiparos, lélekszakadva menekült a keresztényszocziálizmus karja közé, ahol a vallás túl világi gyönyörűséget kináló cseppjei mellett még előkelő urak lendületes szónoklatai is fogadták. A különféle frazeológiák tömkelegében elfulladt „kisember“ itt a valláserkölcsi alapon álló egyesületben próbálja jobb megélhetésének gazdasági feltételeit megtalálni. Akit a hazug frázisok nem tévesztenek meg, az nem fog kételkedni abban, hogy sem a magyar középosztály, sem a „kisember“, sem a ploretár a keresztényszocziáíista pártban nem fog olyan politikai egyesülést találni, amely az ő gazdasági érdekeinek megfeleljen. Egy pillantás csak a keresztényszocziáíista egyesületek jelenlegi vezetőire és állításunk be van bizonyítva. A néppárt kötelékébe tartozó klerikális főpapok és főurak pártalakitása a keresz- tényszocziálista párt. A mi klerikálisaink leg- gazdagabbjai ezentúl is a néppárt kötelékébe fognak tartozni, de kasznárjaik, ispánjaik és az ő járószalagjukon vezetett uradalmi fiskálisok, továbbá a teljesen a magas klérus hatása alatt álló alsó papság a keresztényszo- cziálista pártba lesznek ezentúl vezényelve uraiktól. Hogy eme teljesen a felsőbbségtől függő egyének, mennyire nem fogják a „gondjaikra“ bízott társadalmi rétegek érdekeit védelmezi, az önként érthető. A keresztónyszocziálisták politikai akczió- jába tehát fel kell emelnie tiltó szavát a magyar liberálizmusnak is. A közjogi és nemzetiségi ellentéteknek le kell itt omolnia a klerikálisok részéről fenyegető újabb veszélyek láttára. Ha a klerikálizmus eme újabb hatalmi törekvésének az lenne az eredménye, hogy a kölönböző pártokban szunnyadó szabadelvűek uj pártalakulásban tömörülnének, úgy örömmel üdvözölnők a harezoló katholiezizmust eme czél elősegítésében. De mert évek óta tapasztaljuk a városi kispolgárságnak és a falu népének lassú pusztulását és a fen- álló politikai pártokból való kiábrándulását: joggal féltjük ezeket a társadalmi rétegeket a keresztényszocziálizmus polypkarjaitól. A tetszetős programm, a kenetteljes szónoklatok, az agitáczió, de főként eme rétegek kedvezőtlen gazdasági helyzete mind ellenünk lesz felhasználva és mind tettre kötelez bennünket. Abban az országban, ahol még vannak olyan néprétegek, amelyek előtt avval lehet az önálló bank ellen agitálni, hogy azt a függetlenségi párt csak azért akarja, hogy az újonnan alapítandó bankban kétezer zsidó kapjon állást; abban az országban, amelyben a kisiparnak a gyáripar által való természetes felszívódását úgy lehet beállítani, hogy az a zsidó gyáriparosnak gyűlölködő pusztítása a keresztény kisiparosok körében, abban az országban nem vehetjük nyugodtan tudomásul a harezos klerikálizmusnak újabb politikai alakulását. Sok érdekes hir előzte meg a vasárnapi pártszervezkedést. Beszólt a fáma lelkendező kutatásokról „megfelelő“ pártelnök után. Szólott azonkép a hir arról is, hogy a magyar keresztényszocziáíista párt életrehivása tulajdonképpen a trónörökös sakkhuzása a fennálló politikai pártok ellen. A pártelnökség kérdése már meg van oldva Szapáry Pál gróf megválasztásával. A nemes gróf a Park-klub kotillionjainak és a kegyetlenül rosszul sikerült Duna-ünnepélynek illusztris rendezője tehát uj vállalatba fogott. Keresztényszocziáíista pártvállalat I A mai üz- letes hazafiság korában nem is utolsó vállalkozás az ilyen. Ha igaz az, hogy az uj párt háta mögött a trónörökös misztikus alakja áll, úgy a Szapáry Pál gróf vállalkozása nagyon megérthető. Elvégre olyan szocziálistának lenni, aki felé a bibliai összes szenteken kívül még a trónörökös is kiterjeszti áldásos kezeit: nem utolsó dolog. Az is hírlik, hogy a keresztényszocziáíista pártnak azért kellett most és ilyen lázas sietséggel megalakulnia, mert ez az uj párt, illetve a köréje csoportosuló tömeg vonulna fel egy inparlamentáris kísérlet esetére a „nemzeti“ közóhaj igazolására. A jelen esetben még csak mint egyszerű kósza hirt lehet regisztrálnunk az itt mondottakat. Ámbár?! „Aj egyház szeretetét mindég elébe kell tennünk a haza iránt való szeretetnek mondja XIII. Leo pápa. — Papp Béla beszámolója. A nagykárolyi képviselőválasztó kerület országgyűlési képviselője, hallomásunk szerint, november hó második felében fogja megtartani képviselői működéséről az első beszámolót. Papp Béla Nagykárolyban, Sza- niszlón és Érendréden fog beszámoló beszédet mondani. Szatm ármegyeiek a debreczeni bankgyülésen. A közös bank szabadalma 1910. év végén megszűnik. Vannak elismert nevű pénzügyi kapaczi- tások, akik a bank közös állapotát a mai viszonyok között, pénzügyi szempontból fenntar- tandónak mondják, viszont vannak nem ke- vésbbé elismert finánciérek, kiknek az a véleményük, hogy az önálló bank létesítése, vagyis pénz- és hitelügyünk felszabadítása az osztrák járom alól, a vármegyeség megszüntetésére s ez teljes gazdasági önállóságra vezet. A polgári radikális párt nemcsak hive a gazdasági önállóságnak, de egész programmja ezen alapul, mégis semmi fontosságot nem tulajdonítunk a Debreczenben vasárnap tartott bankgyülésnek, amely a külsőségeket tekintve, teljesen beváltotta a hozzáfűzött várakozást. Szomorú, sőt kétségbeejtő valami az, hogy amikor még az úgynevezett, „nemzethy kormány“ fertőzi meg a miniszteri székeket, akkor az úgynevezett „nemzeth“-nek népgyü- léseken kell követelni követeiktől azt, aminek a jelszavával megválasztották őket. Valaminthogy kutyából soha nem lesz szalonna, azonképen a mai parlament soha nem fogja kötelességének tekinti a nép akaratának megvalósítását. És a parlament tagjai r Héimlstl. NAGYKÁROLY
