Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-10-27 / 25. szám
Nagykároly, 1909. október 27. IV. évfolyam. — 25. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NflGyKÄR0LyBflN, Szőlö-utcza 4. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K Megjeleníti minden szerdán reggei. = ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Ttyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A VÁLASZTÓJOG VESZÉLyBEN! Az általános választójog ismét veszélyben van. Andrássy Gyulának, a fekete grófnak a mostani válság-komédiában való előretolása: a plurális nyavalya veszedelmét jelenti. Csak a problémáknak tiszta látásán és az általános választói jog kérdésében érdekelteknek hathatós együttműködésén, másszóval a radikális polgárság harcza kész elszántságán törhet meg az a törekvés, amely más lepelben, modern jelszavak segítségével ugyanazokat a czélo- kat akarja elérni, mint a mai jog. Az általános egyenlő titkos választói jogot rendszerint erős küzdelem teremti meg. Nem a jogegyenlőség eszméjének hóditó kőrútjára vezethető vissza diadala, hanem erősödő osztályok hafczos működésére. Angliában, Francziaországban forradalmak előzik meg a választói jog kiterjesztését. Osztályérdekek erős nyomása nélkül nem pattant szét sehol a korlátozott választójog pántja. Ha az általános, egyenlő választójog Magyarországon megvalósul, akkor ez csak a választójog általánosságát és egyenlőségét követelő osztályérdekek erejének műve lehet Nézzük a választójogi reform kérdését a magyarországi osztályok érdekeinek szempontjából. Az általános választói jognak leglelkesebb hive Magyarországon az ipari proletáriátus, legelszántabb ellensége a nagybirtokkal egyesült dzsentri. A munkásság érdekei nyilvánvalóak. A jogokból majdnem teljesen ki van zárva, a törvény- hozás barátságos indulatával nem igen dicsekedhetik. Képviselői egyáltalán nincsenek a parlamentben. Négy °/o-ának van csak választói joga. Helyzetének megjavu- lását attól várja, hogy érdekeinek képviselői a parlamentbe kerülnek és az uralkodó osztálynak munkásszavazatokra számitó képviselői is megfogják változtatni szocziális politikájukat. A munkásság eredményes működésének szintere csak demokratikus állam lehet. A magyar feudalizmusnak a magyar demokrácziává való átalakítását, átmeneti programmja megvalósítását véli kiküzdeni a munkásság az általános választói jog segítségével. Az általános választói jog nem sajátosan szo- cziálista követelés. Igen kevés szocziálista akad, aki végső czéljának kiküzdését a parlament segítségével óhajtja elérni. A választójog szempontjából nem a szocziá- lizmus, hanem a demokráczia megteremtésének eszköze. Ha könnyen megérthetjük azokat az érdekeket, amely a munkások mozgalmát Magyarországon az általános választójog irányába terelik, ép oly könnyű azoknak az érdekeknek a felderítése, melyek a nagybirtokkal egyesült dzsentrinek küzdelmét az általános választójog ellen irányítják. Az általános választójog a földbirtok általános uralmát fenyegeti Magyar- országon. Ma az önálló választók körülbelül 60°/o-a földbirtokos, akiket jórészt a nagybirtok vezet. A nagybirtoknak és középbirtoknak érdekeit istápolja a magyar vámpolitika, az adópolitika, a szocziál- politika. A pusztuló középbirtok tartalék- alapja a magyar állami és törvényhatósági közigazgatás. A földbirtok eladósodása, a dzsentri gazdasági pusztulása jórészt erős ipar, nagy városok, hatalmas fogyasztó közönség hiányára vezethető vissza. így hát az ipari Magyarország megszületése a magyar középbirtoknak is érdeke. Csakhogy ez a czél a magyar iparosoknak és kereskedőknek közvetlen érdeke, mig a földbirtoknak közvetlen hátrányokat és csak távoli előnyöket nyújt. Ezekért a távoli gazdasági előnyökért nem adja fel állami és törvényhatósági privilégiumait. Ha van is dzsentri és nagybirtokos, ki a választói jog demokratikus reformját elfogadja, ekkor ezt csupán kényszerhelyzetben teszi. Enged a forrongásoktól, sőt esetleg a forradalomtól való félelem nyomásának. A paraszt forradalom ijesztő réme megteremtette a jobbágy-felszabadi- tást a magyar föld urainál és a munkások forrongásainak képe idézheti elő csak nálunk azt, hogy a jobbágy-felszabaditás művét kiterjesszék a politikai jogokra is. Csakhogy a jobbágy-felszabaditás Magyarországon nemcsak a félelemnek, hanem a gazdasági belátásnak is, a jobbágyi munka értéktelenségének és más gazdasági okoknak is volt eredménye. A mi korunk jobbágy-felszabaditását is sürgetik a vezető osztályok érdekei. Azonban ezek nem agrárius érdekek, hanem az iparosoknak, a kereskedőknek és a velük érdek- közösségben élő szabad foglalkozást űzőknek érdekei. Az iparosok és kereskedők jóval kisebb mértékben részesülnek a mai választójog áldásaiban, mint a földbirtokosok. Az önálló iparosoknak, kereskedőknek körülbelül fele nern választó, A kispolgárság 84%-ának nincs választójoga. Az ipari Magyarország táborának hivei elenyésző kisebbségben vannak. S ami a lefontosabb a demokratikus és kapitalisz- tikus Magyarországot követelőknek a mai választói jog mellett nincs sem küzdő társa, sem segédcsapata. A polgári osztály szempontjából a választói jognak széles néprétegekre való kiterjesztése azért sürgető szükségesség, mert csak ez utón tehetnek szert olyan választókra, akikkel legalább is egyideig egy utón haladhatnak. Az iparteremtő vámpolitika, mely szemben az agrár vámpolitikával nem közjogi vámvonalat és közös vámterületet, hanem külön vámterületet követel, egyaránt érdeke a magyar iparos és kereskedőosztálynak és a munkásosztálynak. Agráriusaink élelmiszer drágaságot előidéző vámpolitikája emeli a földbirtok azaz elsősorban a nagybirtok hasznát, de csökkenti az iparczikkeket vásárló közönség fogyasztó képességét. Az agrárius adópolitika magas fogyasztási adóival és alacsony földadójával épugy meggátolja az ipar és kereskedelem fellendülését, mint a munkásság életigényeinek fokozását. A jó, lelkiismeretes közigazgatás éppen olyan nélkülözhetetlen előfeltétele az ipar és kereskedelem kifejlődésének, mint a munkásosztály emberhez méltó megélhetésének. A központosított állami köz- igazgatásnak épugy ellensége a dzsentri, mint a valójában demokratikus önkormányzatnak. Állami munkásbiztositásunk fejletlen, de erősen kifejlett a dzsentri biztosítás, amelynek neve: magyar közigazgatás. Óriási gyermekhalandóságunk annak az agrárius közigazgatási politikának eredménye, amely annyit költ lóversenydijakra, mint közegészségügyre. Extensiv gazdálkodásunk csak igen alacsony munkabérek mellett tud tengődni. Az alacsony munkabérek fentartásának eszköze a hazai szocziálpolitika, hatása a nagy kivándorlás. Csak tisztességes szocziálpolitika szüntetheti meg a magyar kivándorlást, adhat munkáskezeket és fogyasztóképes vevőket az iparnak. De ez egyszersmint megölője a nagybirtok mai gazdálkodási rendszerének. Ipari termelésünk épugy a nyugat mögöt áll, mint választói jogunk. Satnya iparunk és kereskedelmünk az oka annak a jelenségnek, hogy középosztályunk a szabad foglalkozásokat immár túlzsúfolta. Ügyvédségünk jobban növekszik, mint a peres és peren kívüli ügyek száma, orvosaink szaporodása meghaladja — nem a betegek növekedését — hanem a köz- egészségügy fejlődését. A magyar köz- oktatásügy elmarad a tanárok fejlődése és a magyar ipar a mérnökök számának növekedése mögött. Mindezekből az okokból a magyar polgárságnak szüksége van a nagybirtok hatalmának és a vele összefüggő jogirendszernek megtörésére. És ennek a czél- nak nincs más eszköze, mint a választójog általánossá tétele, mint széles néprétegek felszabadítása és ez utón uj szövetségesek megteremtése.
