Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-09-29 / 21. szám
NAGYKÁROLY tagjai között nincs meg az egyetértés arra nézve, hogy a bank szabadalma 1911-en túl meghosszaabbitassék-e, avagy sem. Hozta a bank főtanácsa ezt a határozatot azon a napon, amikor a magyar képviselőház többségét alkotó függetlenségi) párt belső har- czai olyan fordulatot vettek, amelyek szerint most már az egész párt az önálló- bank követelését hangoztatja. Az osztrák-magyar bank főtanácsának ez a házépítő határozata azt mutatja, hogy a hatalmas intézet nem éppen érzi: ingónak lába alatt a talajt. Mert hiszen amilyen kevéssé pingáltatatja az ember azt a lakást, amelyet fölmondták neki, éppen olyan ritka dolog, hogy fölbomlásban levő intézet állandó, tartós használatra való beruházásokat tegyen: Ha tehát Szatmárnémetiben háziúrrá lesz éppen most a közös bank, ez azt jelenti, hogy. nem veszi valami nagyon komolyan a bankmozgalmat s meg van győződve arról, hogy szabadalma Magyarországon nem szűnik meg- Á közgazdasági élet, nagy pénzintézetek az üzleti élet természete szerint vesznek tudomást a politikai élet jelenségeiről. Ha a bank főtanácsának házépítő határozatát lefordítjuk a valódi értelmére, ez annyit jelent, hogy ott senki sem hisz a bankmozgatom komolyságában- Olyan lekicsinylés ez, amely fölér egy néhány jó fricskával. Ez a lekicsinyíés azonban elsősorban Nagykároly várost, mint Szatmármegye székhelyét illeti. Ilyen fricskát, sőt ennél sokkal fájdalmasabbat is : nem egyet kapott Nagykároly város az immár, hál’ istennek, vissza- vonhatlanul és végérvényesen elpusztult „nem- zethy uralom“-tól. Szatmáron persze ujjongó örömmel fogják fogadni a hirt. A viszonyok miatt most kurucz városban az építésre kiszemelt telek tulajdonosa bizonyára nem fogja megtagadni a gyűlölt közös bank. vételi ajánlatát. És okosan teszik. Mert- hamis aranynyal aranyozott, üres fejű bálványok imádásából nem lehet megélni. Szomorú: példa erre Nagykároly városa, amely a jezsuita Apponyi gróf legújabb elméletével ellentétben, a lejtőn mindt jobban lefelé halad. (\ megyei őszi közgyűlés tárgysorozatának főbb pontjai. Szatmármegye törvényhatósági bizottságának október hó 7-én, Nagykárolyban délelőtt fél 11 órakor tartaudó rendes, őszi közgyűlése tárgysorozatának érdekesebb pontjai a következők : ‘ Az alispán féléves jelentése. A megyei közigazgatási bizottság kiegészítése. A, központi választmányba egy tag választása. Az igazoló választmány megalakítása. A megyei törvényhatóság 1910: évi költségvetése. A megyei pótadók kivetése. Háromszék megye átirata a választójogról alkotandó uj (törvényben az-, úgynevezett „régi jogosultság1’ fenntartása érdekében a- kép-viselőházhoz intézett feliratának támogatása iránt. Temesmegye átirata, a: törvényhatósági tisztviselők fizetésének mielőbbi rendézése- czéljából a kormányhoz intézett feliratának- támogatása iránt. A szatmánmegyoi. távbeszélő hálózat létesítése érdekében a belügyminisztériumhoz intézendő fejirat. Gróf Vay Gábor kérvénye a „Máriavölgyi” fürdő gyógyfürdő jellegének megadása iránt. A megyei borellenőraő- bizottság megalakítása. Ä, „Magyar Király“ kávéMzML — Ugyancsak modemek leszünk.. A Szatmármegyei Közlöny azt írja,, hogy automobilon fogunk ágyba járni. — Ágyba? — Igen. A Sziláqyba, Városi ügyek. Leszállították a pótadőt A képviselőtestii I et közgy ü I ése. Nagykároly város képviselőtestületének vasárnap tartott rendkívüli közgy ülése,ja sokak által várt szenxácziók nélkül folyt le. A kilátásba helyezett szenvedélyes felszólalások ( elmaradtak és az 1910. évű költségvetést jelen - téktelen változással a jog- és pénzügyi, bizott- í ság javaslata alapján állapították meg. Azok a városatyák, kik a közgyűlést megelőző -napokban leginkább méltatlankodtak a tervbe vett pót- adóemelés ellen : a közgyűlésen meg;se-jelentek. A város jövő- évi költségvetésénél a, szokásos bevételekkel szemben 17Ö.000 korona fedezetlen hiány van,, amely 105°k-&s pótadóval lesz fedezendő. Az eredetileg U2?/o-ra térvezeti, pótadó azért lett 7°/o-kal kevasebb, mert a közönség körében megnyilvánult .elégedetlenség miatt a pénzügyi-bizottság a tárgyalás előtt a. költségvetést újból átvizsgálta* és egyes teher- tételeket ügyelővé töröltetni rendelt. Azonban ez a 7°/o voltak épen nem jelenti a pótadó csökkenését, amennyiben a most törölt tételek, esak a jövő évre lettek eltolva. Ee még igy. is valószínű, hogy a városi Tanács, évközben, póthitelt lesz kénytelen kérni, annyival is inkább, mert a költségvetés bevételei közé a városok részére megszavazott 2 millió koronából 3340 korona állami segély is fel; lett véve, holott a belügyminisztérium csak. szombaton értesítette Szegedi városát, hogy a jelzett összeg kiosztására nézve : még nagyon messze van az intézkedés; figyei- j, meztetvén egyúttal, hogy at várt segélyt az i idei költségvetésbe még ne ülessze be. — Egy kiváló n.-károlyi származású jogász mellőzése. Justitia istenasszony gyászfátyolt öltött. Azok közül, akik valaha az igazságügyminiszteri szék piros bársonyát koptatták, a legsziirkébb alak: Günther Antal, a tehetségtelen jogászsenki, az ország legelső bíróságának, a Kúriának elnökévé lett kinevezve. Günther Tónihez Nagykároly város közönségének személyesen is volt szerencséje. A Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyen ez az alak a Kossuth Ferencz képét viselte Nagykárolyban. Tiszteletére kiseperték az utczákat. A város megvendégelte öt a „Magyar Királyiban rendezett banketten. A finom ételek árát a nagykárolyi polgárság fizette meg pótadó alakjában. A szürke Tóninak kitünően Ízlett a Wessel Manó jó bora. Tósz- tozott és ennek keretében Ígért nekünk sok mindent. Kis széket, nagy széket, törvényszéket! Aztán elutazott. A sok ígéretből annyit kaptunk, mint Bugyi a subiczkolásért. A helyi „kispiszkosok“ még hetek után is vezérczik-ódá- kat zengtek róla. Most, mikor látta, hogy a „nemzethy kormány“ hajója sülyedni kezd, a ‘■^óni a Kúria elnöki székébe menekült. Ez a szégyenletes dolog a nagykárolyiakra nézve annál is inkább felháborító, mert Tóni miatt egy 'nagykárolyi származású kiváló jogász : Bér- náth Géza kúriai másodelnök lett mellőzve. Az elnöki állás ugyanis általános jogászi vélemény szerint őt illette volna meg. — A megyei virilisták névjegyzéke. Szatmármegye alispánja az 1886. évi XXI. t.-cz. 25. §-a értelmében közhirró teszi, hogy a vármegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1910. évi névjegyzékének összeállítására vonatkozó s az egyes m. kir. adóhivatalok által összeállított adókimutatások október hó 2-ig az esetleges felszólamlások megtehetése végett a Szin- tay Gábor Ill-ad aljegyző hivatalos helyiségében megtekinthetők s ezen időtartam alatt, illetve a vármegyei igazoló választmány üléséig az adókimutatásokban foglaltakra nézve érdekeltek által az esetleges észrevételek megtehetők. é\ közös bank Szatmáron házat épít. Pofon a nagykárolyi megyeszékhelynek. A „Népszava“ szombati száma Írja: Az osztrák-magyar bank főtanácsa csürtörtökön ülést tartott folyó ügyeinek elintézése czéljából. Ezen az ülésen elhatározta a közös bank főtanácsa, hogy Szatmárnémetiben uj bankpalotát épittet Ezt a határozatot azon a napon hozták, amelyiken a magyar kormány beadta lemondását állítólag azért, mert a minisztérium kezébe, hogy a fölszisszen fájdalomtól. Ez egy kissé észre téríti. Megint kibámul, de lekapja a fejéről a kalapját s odasimul szorosan a szikla falához. Nem látja őket sehol, talán másfelé fordultak Megint körülnéz, csöndes minden. Behúzódik újra a szakadékba, de nem bir benn maradni, újra kijön. Kezei közt görcsösen szorítja a kalapját. Mint a macska óvatosan körülnéz s egyszerre mint egy őrült nekivág újra a vadonnak. Nem adja meg magát. A két csendőr ezalatt szépen a másik oldalára került a hegynek. Sehol semmi nyoma a gyilkosnak. Halkan beszélgetnek. — Már a bodrogi Örs is megkapta a személyi eirást. — Mi állt benne, mert én nem láttam ? — Hát a neve a legénynek. Fazekas István, huszonhat esztendős, rendes testalkatú, a homlokán forradás. — Arrul megismerik, katonáéknál kapta. Kapaszkodó következik, elhallgatnak. Az erdő sok ezer esupaszodó fája haragosan néz feléjük. A hegyen átrohanó barátságtalan őszi szél sűrűn csapkodja arezukba a száraz faleveleket. — Minden annak a bitangnak kedvez, — morogja az őrmester. — No már nem sokáig, hiszen mindjárt a tetejiben leszünk a hegynek. — Addig még nyolezszor is kitörhetjük a nyakunkat. A másik erre nem válaszol semmit, ha.- nem megáll s fojtott hangon figyelmeztetni, kezdi az előtte haladó három csillagost. — Őrmester nrí . . . őrmester ur! . . .. álljon csak meg egy kicsit. Mintha, amott 20- pogna az avar. Megálltak. A zörgés is elhallgatott. Fazekas István észrevette a csendőröket. Rémület fogta el. A másik oldalon is látott kettőt. Hiszen akkor körül van véve l Most merre menjen, merre rohanjon *■ De hát minek is rohanna? Bevárja az üldözőit, nem megy sehova. Pedig már azt hitte, hogy megmenekült. De hátha még lehet ? Újra erőt vett magán. Mint a macska kúszott föl a meredek hegyoldalon, egyik szikláról a másikra, szakadékon, vízmosáson át, vitte — azt a nyomorult földi gúnyát megmenteni az élet, a szabadság számára. Ismét a túlsó oldalára került a hegynek. Megint nem lát senkit. Pedig még az előbb ott volt a két csendőr. Biztosan elrejtőztek. Pedig hiába, őt nem fogják meg soha. Nem bánja akármi lesz, itt most le fog rohanni, átúszik a Bodrogon, beveszi magát a Bükk rengetegeibe s ott már aztán boldog lesz, szabad lesz. De gyorsan, nincs veszteni való idő. Már nincsenek tőle messze, akik az ő húsára éhesek. Rohant lefelé, vigyázva, nehogy valami zajt okozzon. Már kikerülte az üldözőit. Mindjárt ott lesz a folyónál. De most újra megállt. Amerre menekülni akart, két kakastollas csendőr igyekezett fölfelé : a bodrogi őrs. Mit csináljon ? Vissza megint. Föl ujía 3 hegy tetejébe. De érzi, hogy lábai már nem bírják. Mindezen úgy káprázík a szemei előtt. Megzörren közelében egy bokor. Talán ott is csendőr rejtőzik. Őrült futásnak indul, föl a hegy teteje' felé. Már nena, is lát semmis. Belebotlik egy fagyökórbe s nagyot zuhan végig a földön. De újra feltápászkodik, látj-j, hogy senki sincs körülötte s ismét óvatos lesz. Nem bírja azonban, elképzelni, hogy miért is van itt tulajdonképen? Miért üldözik,, hiszen ő nem tett semmit, Az igaz, hogy rá* emelte az apjára a baltát, de hát ezért annyian indulnak utána ? Fölrohan újra a tetőre, megint észreveszi a két csendőrt, de azok még őt nem látják. Egy pillanatra megáll, maga elé bámul s aztán egy állatias rekedt üvöltés tör ki a torkából. Rohani kezd . . . Neki a csendőröknek, akik most már futólépéssel igyekeznek a hang irányában. Lekapják a vállukról a fegyvert s szuronyt szegezve közelednek a feléjük ordítozva rohanó Fezekas István felé. — Megállj! — ordítja az őrmester. Az csak jön mind és mind közelebb, mint egy őrült, aki nem hall, nem lát semmit; majd meglassítja rohanását s pár lépéssel a csendőrök előtt megáll. Keble Iszonyatosan liheg s reszkető kezeit szinte nyújtja oda a bilincsnek. Ezalatt odaér a bodrogi őrs is. Körülfogják mind a négyen s halotti csöndben lefelé indulnak a hegyoldalon. Gárdos Sándor.
