Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-08-15 / 16. szám
IV. évfolyam. — 16. szám. Nagykároly, 1909. augusztus 15. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-uteza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évije 2 K. Egyes számok nem adatnak el. Megjelenik minden 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek for „Nyilttér“ soia 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissz/v , A hirdetések közlési dija előre fizetendő. Őszi riadó! Adatik tudtára mindeneknek, akiket érdekei, hogy Magyarország jogfosztott népe nagy, korszakot alkotó, küzdelmesnek jelentkező csata előestéjén áll. A harc a mindennapi kenyérért fog folyni, még pedig a folyó év novemberében holtbizonyossággal bekövetkező képviselőválasztások keretében. Hogy novemberben általános képviselőválasztás lesz, az immár kétségtelen. A Nagykároly már nem egyszer bebizonyította, hogy értesülései — melyekkel sokszor a fővárosi nagy napi lapokat hónapokkal megelőzte — elsőrendű forrásból valók és hogy az általa előre jelzett események kérlelhetetlen pontossággal mindig bekövetkeztek. Az idén őszkor fog eldőlni : megszületik-e az Uj Magyarország, melynek eljövetelét milliók várják, vagy sem ? A mélységekben már évek óta forr, dübörög a teremtés munkája. Az ugyneyezett nagy, országos politikát nem bánjuk, ha a fészkes fülemüle' is eszi meg. Ez az őszi harc azonban nem az üres doktrínákért, hazug jelszavakért, a bitorolt hatalom fenntartásáért fog folyni. Legalább a nép részéről nem. Elkeseredett kenyérharc lesz, melyben a nép vagy győzni fog vagy évtizedekre lesz ismét visszaszorítva a nyomor, a jogtalanság sötét, reménytelen odúiba. Ebben a világraszóló nagy harcban Szat- márinegye érdekelt közönsége is derekasan ki fogja venni a részét. A novemberi választásokon az Országos Polgári Radikális Párt nagy erővel és a diadal biztos reményében fogja kibonlani zászlaját a megye összes kerületeiben. Aki úgy véli, hogy nem jól van igy, ahogy most van, aki törődik a saját érdekével, aki ad valamit emberi méltóságára, aki hive a haladásnak, a fejlődésnek, az igazságnak, az az őszi kenyérharcot a polgári radikális párt zászlaja alatt fogja végig küzdeni. A polgári radikális párt nem közjogi alapon álló párt, sem 48-as, sem 67-es, mivel első és föfeladata annak a közjogi ideológiának a kiküszöbölése, melyet kurucok és labancok egyaránt önző osztályérdekeik takarT A R C Z A. Kisértet. Tizenharmadik napja szakadt már az eső; a látóhatár összeolvadt teljesen a szennyeszöld hullámokkal. A régi körvonalak összezsugorodtak, eltűntek, nem volt sehol senki, semmi. Egy- egy oszladozó, felduzzadt hulla csapódott a bárka oldalához, de az is eltűnt újra a szennyes árban. A Nap meghalt, eltűnt; az égből sem látszott semmi. Mindent betöltött a félelmes, nyirkos, vastag szürkeség. Az öreg Nóé ott kint ült a bárka peremén és csüggedten, kétségbeesve nézte az egybeolvadó vizsugarak bágyadt villogását. Lenézett az ólom- szinü vízbe és görcsösen belekapaszkodott a gya- lutlan deszkába, hogy le ne szállhasson oda az ismeretlen, delejes mélységbe, ami után olyan erős sóvárgás ölte a szivét, mert az megszabadította volna nehéz szenvedéseitől, amik ott vártak rá a bárka dohos bensejében. Nem volt egyetlen pillanatnyi nyugta. A mint a szürkeség elömlött az éjszaka helyén, már talpon volt, hogy sorra megetesse az óriási mena- zsériát. Sürgött-forgott, lelkiismeretesen utánanézett mindennek és hiába. Bárhol volt, bármit csinált, egyre hallotta a felesége siránkozását: — Noé ! Noé ! Hol vagy ? Mit csinálsz ? A gatására használtak fel. Mindamellett a radikális párt programmja az egyedüli, amelynek utján a minden magyar szivében élő függetlenségi gondolatot egykor megvalósítani lehetséges lesz . . . Magyarország közgazdaságát akarja még nyomorékabbá tenni az, aki a közjogi programmal akarja megvivni az uj választási kampányt. Aki nincs elvakulva a népámitók ha- zaffyas porhintéseitöl, az megfogja hallgatni és megfogja fontolni a következő beszédet: „ . . . Ausztria nyom bennünket, az bizonyos. De első sorban nem hadseregével, hanem gazdaságával nyom. A népet a szegénység és a nyomorúság teszi földön-futóvá, nem pedig a 70 vezényszó. És magyarosítani ingyenes állami népiskolával ezerszer jobban lehet, mint azzal, ha magyar vezényszóval kínozzák a legénységet német helyett. A népet tehát függetlenné nem a vezényszó, vagy a külső hadi disz teszi, hanem az anyagi függetlenség. Földet kell adni a népnek és ipart. De ez a nagy földesuraknak nem tetszik, mert az ö érdekük, hogy a hitbizományok rendszere és az igazságtalan adók megmaradjanak, melyek a magyar ipart lehetetlenné teszik. Ellenben a hadsereg mai állapota kellemetlen, mert megnehezíti fiaik előmenetelét a tiszti állásokban. Ezért hitetik el veletek,. hogy a vezényszó a fontos és a közgazdaság a mellékes. I A magyar függetlenséget csak a nép vívhatja ki a maga erejéből. De a magyar nép egyre gyengül, mert kivándorol a nyomorúság elöl, mert állati módra él, mert beteg és tudatlan. Világos tehát, hogy mindenek előtt szabaddá és gazdaggá kell tenni a népet. Aki cimerrel vagy vezényszóval hozakodik elő, mielőtt nektek becsületes kenyeret és iskolát adna : az politikai szélhámos, aki a ti nyomorúságotokkal gseftel és önző osztályérdekeit istápolja. Nézzétek csak meg a közelmúlt nemzeti küzdelmet. Mi lett belőle ? Gondoljatok arra, mit Ígért a „nagy, dicső nemzeti kormány“ és mit teljesített Ígéreteiből ? És ha gondolkoztok, undorodni fogtok a hazafíyassággal üzérkedőktől. Gyüjtsétek össze összes erőtöket, mert nem sokára szükség lesz arra. Kenyérharc lesz ! Már meg van izenve összes ellenségeinktigris már megint panaszkodik, hogy vadasan kérte az őzpecsenyét és te nyersen adtad neki. Óh Noé, nem bírom én ezt el! Miért is lettem egy ilyen lomha etető-ember felesége ? Miért nem mentem inkább a Rózenberg Ézsauhoz ? — Óh — Noé, miért hurcoltál be ebbe a förtelmes fészerbe ? Mennyivel jobb volna ott lent a viz fenekén ! Ott fekszik már a Rózenberg is! Fojts bele engem is, Noé! És ez még nem volt minden. Az öreg pá- kász már azt is észrevette, hogy amig ő egy beteg páviánra rakja a hidegvizes borogatást, a fiai: Szem, Khám és Táfet ott fent a födélzeten egyre őt utánozzák. És makacsul azon a jeleneten nyargaltak, amikor ő az első szüret után kissé dega- zsirtan pihente ki a botanikai tanulmányt. A fe- ketehaju Khám, a három között a leggonoszabb, tudta őt legsikerültebben utánozni. Olyan dísztelenül feküdt, hogy még a szennyeszöld hullámok is rózsaszínűvé pirultak. És amikor förtelmes produkcióját befejezte, konok kitartással felkereste az apját, bármelyik ketrecben húzódott is meg az, és egyre gyötörte a jelentéseivel: — Papa! Hallgass csak ide, papa! A Szem folyton szemtelenkedik. Egyre azt hajtogatja, hogy te milyen mélyen kivágott ruhában szundikáltál a múltkor. És az állatokkal is kellene tenned valamit. A harcsa egyre zsörtölődik és idegesen rágja a bajuszát, hogy minek zártuk be őt ide, ebbe a fészerbe, amikor ez éppen nekivaló idő volna? A majom egyre téged utánoz és nyitonek : latifundiumnak, püspököknek, vármegyének, prókátoroknak és a nemes urak és zsidó bankáraik „közgazdasági tevékenységének.“ Történelmi ősz lesz az idei. Nesze semmi, fogd meg jól! Az ország nyomorgó és éhbéren tengődő városi tisztviselőinek sok könyörgés és rimánkodás után, a most már ügyvivő darabont kormány egyszersminden- korra két millió korona alamizsnát szavaztatott meg. De ezen összeg szétosztásával még mindig késnek. A kormány egy fikarcnyit se törődik avval, bogy a városi tisztviselőknek már alig jut száraz kenyérre is. A kormány nem nyomorog. Kossuth F. Lipót bár teljesen vagyontalanul jött Magyarországba és miniszteri és képviselői fizetése mindössze 16.000 forint: évenként 50—60.000 forintot költ el a saját személyére. Nekik hát nem sürgős a két millió korona kiutalása. Ebben az ' ügyben eddig mindössze csak az történt, hogy megállapították az elosztási kulcsot. A kiutalásra isten tudja, mikor kerül sor. A felosztási tervezet szerint Nagykároly város tisztviselőinek a két millióból összesen 3200 korona jutna. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. év augusztus hó 26-án d. e. fél 11 órakor, Nagykárolyban rendkívüli közgyűlést fog tartani. Az öregek és a fiatalok. Alig van ma érdekesebb téma, mint a különbség a régi ivásu és a modern lelkű magyarok között. Örvény, áthidalhatatlan és mind jobban szélesbedő választja el a két tábort: tulnan az öregek többsége zajong s a jó öreg táblabirók elkeseredésével szidja a korcs fiatalokat, eminnen a kisebbség, a fiatalok dulakodnak elszántan az igazság és gúny fegyvereivel. Ma még kisebbség, de a holnap az övék. A tudomány, irodalom, újságírás, a művészet, a politikai és szociális élet minden terén folyik már a harc s elismert vezérek jelszavait hangoztatják mind a két táborban a vezetettek. Az öregek leghevesebben az uj külföld magyarjait szidják. Nap nap után, szóban és Írásban zengik a kesergő panaszt az idegent járt hazánkfiairól, akik hazatérve sok mindent rossznak, alkalmatlannak. csúnyának találnak és ebből nem is csinálnak titkot. Hanem kiáltanak a fórumra és bele harsogják a fülekbe, hogy irt ózta tó hazugságokkal van megfertőztetve közéletünk minden gatja a mama kajütjének ajtaját. A szamár folyton szamárságokat beszél, hogy — azt mondja, miért nem csinálták meg a világot jobban, hogy most ne kellene elpusztítani L? A gyíknak hiába beszélek, hogy ne makaózzék egész nap ; már a farkát is elvesztette, de azt mondja: nem baj, kinői az újra! A kaméleont is le kellene tiltanod; egy mozit rendezett be, ahol belépődíj mellett változtatja a színét. A zsiráf kidugja bosszú nyakát az ablakon és jelenti, hogy még mindig kutyának való idő van. A kutya persze az nem hagyja annyiban és kész a veszekedés. A balha egyre vigyorog, hogy hogyan fogják majd az emberek szidni magát, papa, hogy őt is behozta ide a bárkába! A róka zsémbel, hogy meddig tart még ez az istentelen idő, de a remeterák feddi, hogy nem istentelen idő ez, hiszen minden csepp vízben ott van az Ur lelke. A rák különben egyéb nehézségeket is támaszt. Azt mondja, hogy bizonyos tiszteletdij fejében hajlandó addig hátrálni, amig visszajutunk abba az időbe, amelyikben még nem volt vízözön. Még nem kapott kedvező ajánlatot, hát addig, — mondja, — majd Vízözön és Vidéke címen lapot alapit. Persze ő lesz a szerkesztő, amihez egy igen jelentős felszerelése, az olló, már meg is van. A bárány prepotenske- dik, hogy jelenleg ő az isten egyetlen báránya és hogy lesz még szó ő róla elég, amikor elveszi majd a világ bűneit. Ilyesmivel és hasonlókkal gyötörték egyre szegény Noét. Már unta az életét és csömörlött
