Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)

1909-07-01 / 13. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám.

Előfizetési árak: Égése évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Egyes számok nem adatnak el.

Megjelenik minden 1-én és 15-én.

RO

Felelős szerkesztő és laptnlajdonos: SEXFELD ZSI6MOND.

HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ sot a 60 fillér. — Kéziratokat nem adnnk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő.

A

Nagykároly

folyó évi szeptember elsejétől hezdő- dfileg ismét hayonként négyszer, minden szerdai nnpnn fog megjelenni.

Akik eddig még nem voltak a Nagykároly előfizetői és szeptember 1-től az év végéig járó előfizetési dijat (2 korona 60 fillért) már most beküldik, azoknak szetember 1-ig teljesen díjtalanul küldjük meg lapunkat.

Az előfizetési ár marad a régi: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Egyes példányok nem adatnak el.

Minden fürdőn vagy nyaraló helyen tartózkodó előfizetőnknek — ha eimét velünk tudatja — a NAGY- KÁROLY-t készséggel utánna küldjük.

A kiadóhivatal.

flz liralbodó osztály erhöicsei.

A kártyajáték szokása, amennyiben a hiányos történelmi adatokból megállapíthatjuk, kínai eredetű. Európába a XIII-ik század elején a szaraczénok hozták b^. . ,

A kártyázás czélja jó ideig a szórakozás volt. Azonban lassan-lassan elfajult és ma már nem egyéb, mint a társadalom többsége által nem kifogásolt fosztogatás. Természetesen nem azt a kártyázást értjük, ami a karácsonyi éjféli misék bevárásának ideje alatt történik, amikor a játék dióba megyen. De azokat, amelyek a legelőkelőbb klubbokban, kaszinókban, kávéházakban és a legtöbb úri ház belső termeiben történnek. Olyan kártyázást tartunk fosztogatásnak, mint amilyen például a nagykárolyi úri kaszinóban is mindennapos, ahol Szatmármegye székházának felügyelője, kinek évi fizetése 1600 korona, esténként 1000 koronákat szokott veszíteni.

Daczára idegen eredetének, a kártyázás ősi magyar virtus. Szomorú dolog, de igaz,

TARCZ A.

Aratás előtt.

Egy nagy búzatábla szélén állok,

Az arany tengerben gyönyörködöm.

Piros pipacs, kék búzavirágok Mosolygnak felém.

De nem soká van szinemben öröm, — Komoran, feketén Jönnek testetlen árnyak:

Az aratásra várnak.

Amint suhannak a tábla felett A kalászok lehajtják fejüket,

Mintha mindegyik sírna.

A derült ég egy perezre elborul.

És mint a vércsepp. mely a szívből hull, Pereg a pipacs szirma.

Mennyi jaj és mennyi köny I Átok, keserv, vérözön,

Vad gyülölség, megrendítő dráma, Halálhörgés, dörgő harczi lárma,

Nyomor támad;

S mint a bánat

Szállnak óriás, rémes madarak,

Üvöltenek tüz-szemü duvadak És karmukat a lelkekbe vájják:

Ha kasza cseng és a búzát vágják.

miszerint odáig jutottunk, hogy a magyarság hajdan világszerte elismert és méltányolt virtusaiból már-már csak ez a virtus maradt meg. Nálunk még mindig imponáló valami, ha valaki egész vagyonát kártyán veszti el. És ha az igy befejezett pálya után egy revolvergolyó képezi a pontot, azt mondják rá: „Igazi magyar ur volt“.

Amig Magyarországon a munka megbecsülése és diadalünnepe be nem következik, addig még sok ezer ember anyagi romlását, becsülete és boldogsága megsemmisülését fogja okozni a kártyázás. Papíron harczolni ellene meddő foglalkozás.

Hogy mégis Írunk róla? még pedig vezető helyen, ezt a Nagy Tamás ügye miatt tesz- szük. Ez a közre nézve jelentéktelen kártyaaffér kisebbített, de hü képét adja a Magyar- országon ma uralmon levő osztály hazug erkölcseinek, züllöttségének és szemérmetlen önösségének.

Nagy Tamás nagykárolyi m. kir. pénz- ügyigazgató-helyettes, kir. pénzügyi tanácsosról tudvalevőleg egyesek azt a hirt terjesztették, hogy hamisan kártyázott. Tehát csalt. Mert a hamis kártyázás büntetőjogilag a csalás fogalma alá esik; lévén a csalás kritériuma az, hogy valaki másnak ravasz fondorlattal történt tévedésbe ejtése által jogtalan anyagi haszonhoz jusson. „

Igaz-e a vád vagy sem: ez teljesen a Nagy Tamás magánügye. Minthogy az ügy bíróság előtt van, a tényállást a bíróság állapítja meg. Nem is érdekel bennünket. Akár igaz a vád, akár rágalmazásról van szó, az eset mint ilyen nem uj dolog. Előfordult már mindenféle változatban. A Nagy Tamás feje meg egyáltalában nem fáj nekünk.

De van az ügynek egy másik része, mely- lyel érdemes, sőt a közmorál szempontjából szükséges foglalkozni. Ugyanis, akik Nagy Tamás ellen a hamis kártyázás, helyesebben a csalás vádját (mellesleg megjegyezve, a leg- inkorrektebb utón és egy cseppet sem úri emberekhez illő módon) terjesztették, azt állítják, hogy Nagy Tamás hamis kártyázásairól már évekkel ezelőtt tudomással bírtak, hogy

Mert a búza az — Élet.

Mely kínoz, gyötör, éget/

Bűn, szolgaság, lelkek sötétsége,

Trónok hatalma, asszonyok éke.

Babér Luczifer szarvas homlokán, Becsület, érdem a gazság után.

Koloncz: az embert fertőbe huzza.

Erő, gyengeség. Minden: a búza.

Rósenfeld Zsigmond.

„Ökörkoponya.“

Irta: Marja Rodziewiczówna.

Élt hdjdan Bagdad városában egy különös ember.

Nem volt bölcs, mert nem tanitott senkit; nem volt szentéletü dervis, mert nem koldult; nem volt orvos, mert tanácsot nem adott senkinek : biró sem volt, mert igazságot nem osztott soha. Nem volt hatalmas ur, még csak nem is hivatalnok; saját nevét sem tudta, családja sem volt.

Mégis ismerte őt mindenki a téren és „ökörkoponya“ volt a népszerű neve azért, mert nem voít egyebe, mint egy száraz ökörkoponyája, melyet mindig magával hordozott s a melyen kiült a napra, ha hűvös volt és árnyékba húzódott vele, ha a nap forrón sütött.

Ez a koponya, egy köpenyeg és egy imaszőnyeg képezték összes vagyonát.

ók maguk is Nagy játékát megfigyelve, megállapították, hogy csal. Másokkal történt eseteket is említenek. És mindezek bizonyítására most tanukra, még pedig Szatmármegyében tekintélyes közhivatali állásokat betöltő tanukra hivatkoznak.

Tegyük fel a legrosszabbat, azt, hogy a vádak igazak.

Miért hallgattak hát róluk mostanáig? Miért nem leplezték le azonnal, amikor játékát megfigyelve, rájöttek, hogy csal? Miért tűrték, hogy barátaik és ismerőseiktől Nagy Tamás tovább is hamis kártyázással nyerje el a pénzt? Miért nem hozták nyomban nyilvánosságra a másoktól hallott megbecstelenitö eseteket? Miért tűrték meg az úri kaszinó tagjának? Miért kártyáztak tovább is \ele? Mikor kir. tanácsossá kinevezték: miért ünnepelték öt? Miért vettek részt a tiszteletére rendezett banketten és miért halmozták el ott öt pohárköszöntöikben különböző dicsérő jelzőkkel? Miért? Miért?

Nem gondolják-e ezek az urak, hogy amikor Nagy Tamás állítólagos csalásairól tudomással bírva, azokat elhallgatták: bünpa- lástolást követtek el és igy, ha Nagy Tamás bűnös, akkor ök éppen olyan bűnösök?

Miért kellett csak most a vadat terjeszteniük, vagy terjesztetni. (Ugyanis nem csak azok terjesztették a vádakat, kiket Nagy bíróság elé állított; ezek részben csak eszközei a voltaképpeni vádaskodóknak, akik még mindig a sötétben bujkálnak.) Azért-e, mert Nagy Tamás egyiküktől kártyázás közben megtagadott egy 100 koronás kölcsönt? Hát ha Nagy Tamás a 100 koronát kölcsönözte volna az illetőnek, akkor a vádak, melyekről már évek óta tudomással bírnak, nem lettek volna megbecstelenítők ? Akkor barátjuk maradt volna és elnézték volna neki, hogy a jövőben is hamisan kártyázzék?

Felvetettük ezeket a kérdéseket, de feleletet nem várunk. Mert minket nem lep meg az ilyetén való viselkedés. A vádaskodók eljárása nem csak kizárólag őket jellemzi. A ma uralmon levő azon osztály erkölcse ez, amely osztályhoz a vádaskodók tartoznak.

Foglalkozása az volt, hogy türelmesen és nagy figyelemmel hallgatott meg mindehkit, aki beszélni akart.

Valaha, mielőtt ennyire bíztak volna benne, bizonyára Ő kérdezősködött, később azonban szinte nélkülözhetetlenné vált az emberek számára. Reggel, mikor megjelent még alig telepedett le valahol az ut mentén, máris körülvették az emberek és kezdték elmesélni neki minden bajukat, mert hiszen az örömből keveset juttat az élet, meg aztán kevésbbé emlékeznek rá és nem szeretik elbeszélni az emberek, hanem baj, az van annyi, mint nyáron a légy.

„Őkörkoponya“ ismerte egész Bagdad minden ügyét-baját. Hozzájöttek azok, akik csalódtak a remélt boldogságban, akik kárt vallottak üzletükben, bukott kereskedők, meglopott gazdagok, adóért elárverezettek, felszarvazott férjek, fel nem ismert tehetségek, meg nem értett irók, irigyek, dicsőségre szomjazok — és valamennyien bőven ontották könnyeiket, káromkodtak, átkokat szórtak.

„Ökörkoponya“ figyelmesen végighallgatott mindenkit, érdeklődött a részletek után, azután pedig, ahelyett, hogy jó tanácsot adott, vagy egy vigasztaló szót szólt volna, csak hajlongott a panaszkodó előtt és ezt mondotta:

— Köszönöm, köszönöm; légy áldva érte. Köszönöm.

Az emberek nem tudták, mit köszön; azt hitték, hogy az iránta tanúsított bizalom készteti hálálkodásra és ez hizelgett nekik.

NAGYKÁROLY