Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-06-01 / 11. szám
A népgyülés vasárnap délután 3 órára a városháza előtti térre volt kitűzve. Ezen időpontban a 25 összehívó közül csak 8-an voltak jelen. Gyűlési közönség egy szál se. Kínosan telt az idő. A 8 összehívó vicceléssel igyekezett bosszúságát elpalástolni. — Igaz-e — kérdi az egyik, — hogy az önálló nemzeti bankhoz benyújtandó váltók betéti könyvekké lesznek átváltoztatva. — Dehogy — szólt egy másik — az nem, hanem aki a kamatokat nem fogja rendesen fizetni, annak a tőkét is leírják. — Én ugv tudom. — szólt egy harmadik — hogy a ki nem fizetett kamatokat tőkésíteni fogják. Közben múlt az idő. Egy negyed négy volt. Az utcára kiállított zöld asztal ■ láttára egy nehány utcai járó-kelő kíváncsiságból megállóit. A „népgyülés“ most vagy 20 emberből állott. Fél négy órakor a templomból jövő férfiak is megálltak. Vagy 40 ember volt együtt — legtöbb nem választó, — amikor Reök Gyula a „nép- gyülést“ megnyitotta. A gyűlés tárgyát Papp Béla adta elő, mely után Dr. Adler Adolf határozati javaslatot terjeszteti elő az önálló magyar jegybank érdekében. A határozatot Papp Béla fogja a képviselőház elé terjeszteni. Egyéb baj nem történt. Fokozza a népgyülés kudarcát, hogy az munkaszüneti napon, a város legforgalmasabb helyén volt megtartva, mégis alig tudtak 50 embert összehozni. A vál. kerület vidékijközségeiből egy szál ember se volt jelen. Az összehívó bácsik tehát szépen dokumentálhatnak. A választókerület megnyilatkozott. A választókerület polgárságának a népgyü- iéstől való tüntető távolmaradásának ténye, minden népgyülési szónoknál hangosabban beszél, Ezt mondja : Többé nem hagyjuk magunkat felültetni. Ezzel a néprontó parlamenttel és az áruló vezérekkel már szóba se állnnk. Ezek menjenek mielőbb szőröstől-bőröstől a sárga fenébe. Becsületes választójogi törvény kell nekünk. Mert meg vagyunk győződve, hogy az annak alapján összeülő népparlament egy csapásra megcsinálja az önálló magyar bankot, amelyhez törvényben biztosított jogunk van. Ezeknek minek adná meg a király? Hiszen minden nemzeti engedmény nélkül is oda adnak mindent Bécsnek. Meg aztán jól tudják Bécsben azt is, hogy a mai parlament osztály-parlament, s igy ennek működésében nem a népakarat nyilvánul meg. üálsagban az úri baszinó. Haltat, ferbli, lniszonsg;, makaó. Hagyiraiyi játíttbarlaagali Minden csoda három napig tart. Ugyanennyi ideig képeznek szenzácziót a kisebb-nagyobb botrányok. A nagykárolyi Régi Kaszinó, az úgynevezett „úri“ kaszinó botránya is már teljesen ellaposodott. Ez a botrány voltaképen nem is volt botrány. Az ismeretlenség leple alatt bujkáló alakok megrágalmazták a kaszinó egyik tagját. A rágalmazás nem c-mpán nemtelenség, de kizárólag a gyávák fegyvere. Az ismeretlen ellenfelekkel szemben lehetetlenné teszi a védekezést. A megrágalmazott kaszinói tag — úgy halljuk — ismeretlen tettesek ellen teendő bűnvádi feljelentéssel próbál majd magának elégtételt szerezni. A rágalmat szülő kártya-affér egyébként újból komoly anyagi válság elé sodorta a régi kaszinót. Ugyanis az egyik budapesti kir. járásbíróság nem régen itéletileg megállapította, hogy az olyan kaszinóban, ahol hazárdjátékokat játszanak. a kaszinói tag nem köteles tagsági dijat fizetni. Ez alapon — amint a Nagykárolyt értesítik — az úri kaszinó tagjainak több mint kétharmad része a legközelebb esedékessé váló tagsági dij kifizetését megfogja tagadni. Mert a Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt álló „úri“ kaszinóban állandóan a legnagyobb hazárdjátékok folynak. Nyilvánosan játszanak bakkarátot, ferblit, huszonegyet, rámslit, makaót. Mind olyan játék, melyet a törvény tilt. Önmagukat dzsentlmének- nek hirdető urak, nagyobb részt megyei és állami tisztviselők, becsületbirák, szigorú párbajsegédek utaznak egymás zsebére és fosztják ki egymást lovagias formák között. Mert az csak nem tételezhető fel, hogy pusztán szórakozásból egy-egy tétet százasokba, sőt ezresekbe is játszanak. Súlyosbítja a dolgot, hogy felnőtt komoly emberek, hivatalfőnökök, családapák sok esetben a hivaNAGYKÁROLY talban alájuk rendelt, kiskorú, magukról az iskola porát alig lerázott fizetéstelen közigazgatási és segédfogalmazó gyakornok helyettes-jelöltekkel ülnek le kártyázni. így fest belélete annak a kaszinónak, amely — alapszabályai szerint — a hazafiság ápolására és kulturális czélok megvalósítására alakult. E kaszinó tagjai közzül kerültek ki nagyrészben a „nemzethy ellenállás“ hősei. E kaszinói tagok képezik támaszát a „honmentő“ koalicziónak. Nem érdektelen az a körülmény, hogy a kaszinó urainak hazárdjátékaihoz a lehetőséget a helyi régebbi pénzintézetek részvényesei adták meg, a többek között olyan részvényesek, akikkel egyes kaszinói urak úri mivoltuknál fogva, közvetlenül szóba sem állanának. A régi kaszinó ugyanis a múltban négy helyi pénzintézettől 40.000 korona kölcsönt vett fel. De fizetésképtelen lett. Hogy tehát a csődöt elkerülje és hogy mostani kártyabarlangját felépíthesse, u pénzintézetek a 40 000 korona kölcsönösszegből 32.000 koronát egyszerűen elengedtek a kaszinónak. Azonban igazságtalanok volnánk, ha a nagykárolyi kártyabarlangokról írván csak a régi kaszinóról emlékeznénk meg. Van Nagykárolyban egy másik amolyan nyilvános-forma kártyabarlang. Egyik forgalmas főutczában egy kizárólag erre a czélra kibérelt szoba. Délutánonként és egész éjszakákon megdöbbentő hazárdirozás megy ott végbe. A kártyázok részint kaszinói tagok, részint mások. Egy-egy félóra alatt ezreseket veszítenek és ezreseket nemek. Hogy milyen kártyázás történik ott, arról fogalmat szerezhet mindenki, ha azt mondjuk, hogy minden játszmát egy-egy uj kártyacsomaggal játszanak. A kronométer. (Egy szatmármegyei mezőváros vasúti állomásánál történt a múlt héten a következő párbeszéd :) Választópolgár : Ugyan nagyságos ur, hán}r az óra ? Késik a vonat. Koalíciós képviselő: Hat mult. Apropos. Látta már az angol kronométeremet? Szép munka, há ? Mi ? Ezer korona ! Választópolgár: Bizony, csinos a ketyegője... de komisz a mutatója. Egy kis helyőrségből. Byöngyélet a hatonaéleí. Séta a Kigye-horcsmától a szSlőskertekig hasoncsuszva. Egy honvéd zászlóaljnak rendszerint őrnagyi rangban levő parancsnoka szokott lenni. A m. kir. szatmári 12-ik honvéd gyalogezred Nagykárolyban állomásozó 3-ik zászlóalja azonban kivétel. Ennek a parancsnoka egy valóságos ezredes. A nagykárolyi honvédségnek nagyon büszkének kellene lenni e miatt. De a lassan-lassan csukaszürkévé vedlő fiuk mostanában egy cseppet sem büszkék. Sőt, vitéz harczosokhoz egy- állalában nem illő módon szörnyen szomorúak és a Katik, Sárik és Zsuzsik nem kis fájdalmára, egyre sovánvodnak és fogynak, mint a gyertyaszál, mely elhagyott sötét szobában áll A népdal már évtizedekkel ezelőtt meghatóban konstatálta, hogy „Katonának nem jó lenni . . .“ Ez azonban csak általánosságban van mondva. A mostani nagykárolyi viszonyokhoz alkalmazva, a népdalnak igy kellene szólania: „Katonának rémes rossz lenni . . .“ Nem azért ugyan: „mert keveset adnak enni“. Enni azt adnak eleget. De mit ér az, ha kihajtják az emberekből. Jobban kihajtják, mint 3 üveg Hunyadi János- keserüviz, vagy egy doboz purgó . . . A nagykárolyi honvédségnél a szolgálat tul- szigoru és a rendes körülmények között is fárasztó gyakorlatok indokolatlanul meg vannak nehezítve. A többek között nem rég történt meg, hogy a mezőpetri felé vezető utón levő Kigve-korcs- mától a gyakorlatozó honvédeknek rajvonalba osztva, egész a nagykárolyi szőlöskertekig kellett hasoncsuszni, miben a poshadt vízzel telt árkok sem képeztek akadályt. Különösnek és a honvédelmével össze nem függőnek tartjuk azt is, hogy mostanában a honvédek többször a főutczákon is gyakorlatoznak ami nem csak a forgalom lebonyolítását akadályozza, de a jóizlésbe is beleütközik. A honvéd legénység helyzeténél a tisztek helyzete se sokkal különb. Ezeknek azonban könnyebb a kellemetlenségeken segíteni. Nagyon sűrűén jelentenek gyengélkedést, egyesek pedig szabadságra mennek, vagy pedig áthelyezésüket kérik. Suniusi dal. — Énekli: Nagykároly város. — Júniusban érni kezd a meggy. És valaki innen mégse megy. Haladnom miatta nem lehet, Megfog, mint a sár a kereket. Városi színház. A nagykárolyi városi színház kívül úgy néz ki, mint egy kisvárosi zsidótemplom. Az idei sziniszezonban belülről is majdnem olyan, ameny- nyiben a színház törzsközönsége nagyobb részben zsidókból áll. A rendezett vallási viszonyok között levő^ intelligenczia tüntetőleg nem jár a színházba. Állítólag azért, mert Heves igazgató nem tagja az egyedül üdvözítő anyaszentegyház- nak. Ha tényleg ez a távolmaradás oka, akkor értjük a távolmaradókat. Akik igy gondolkoznak, azok korlátolt felfogását hidegen hagyja a művészet. Pedig más ok alig lehet. Mert a társulat működése ellen nincs lényeges panasz. Apró rendezési hibák és az előadás alatt s az előadás között a színpadon történő zaj, nem ok a közönségnek szinte megdöbbentő részvétlenségére. * A Varázskeringő mintha mégis a színházba varázsolta volna a közönséget. Bűnbánó Magdolnaként viselkedett a publikum. De a Magdolnák csakhamar megszokták bánni azt, hogy megbánták vétkeiket. így a közönség is. Az emberek Komédiások megátalkodott szokások, sötét előítéletek, Bálványok bolondja-i, amely színműben egyébként Fodor kiváló művészettel szerepelt. * A szép gárdista csak akkor lett volna szép, ha Tibor Lóri nem herczegnő, hanem a gárdista lett volna. Valóságos Baba volt, sőt mi több, mintha Hoffmann meséi-nek egyik tündére lett volna. * A velencei kalmáir jól érti az üzletet; szerdán este megfelelő kasszát csinált. , * Az Erdészlcányban szerepló fiatal őz Bulla Mariska kedvence. A lakásán tartja, ahonnan a múlt héten kiszökött az utcára. A Kölcsey-utcára futott, ahol a megyeháza előtt Érckövy eifogta. Ölébe vette a kis állatot és Bállá lakására menve, a következő dallal adta át neki: Száll a madár, hull a levél, itt az őz. * Kél hét múlva bezárják a színházat és a társulat tőlünk Nagykőrösre, onnan pedig Czeg- I lédre megy. A Kossuth Lipót kerületébe. A helyre ! való tekintettel megnyitóul színre kerül Az ámító cimii régi orosz szomorujátélt. Májusi éjszaka. Jelenet a Gr. Károlyi-téren. Erkífclcsieien maranyiét egy 13 éves kisleány ellen. Tele volt a város akácta virággal. Kábító illatok szálltak langyos szellőszárnyakon. A csillagok, mint a leányszemek ragyogtak az égen. A hold sütött. Úgy sütött miként egy pékmester. És kifli alakban sütött. Olyan kis kitti alakban, mint a nagykárolyi pékmesterek által gyártott kifli. A Gencsi-utcza felől egy berúgott csizmadia segéd kérdezgette repedt fazékhoz hasonló hangon egy villan3rvezetéki oszloptól, hogy minek is van szerelem a világon ? — Minek is van, minek is van? — sóhajtott fel egy nagykárolyi fiatalember, aki gigalis megjelenéséről és csikós selyemharisnyáiról nevezetes, és aki a boltok során sétálva élvezte a májusi éjszaka szépségeit. A kifli alakú hold, mintha szé- gyelné kicsi mivoltát egy kósza felhő mögé bujt. Á Notre-Dame templom, akarjuk mondani a Károlyi-kastély tornyában az óra tizet ütött. A sétáló fiatalember szivében kállai kettőst jártak a tavaszi gerjedelmek. És akkor szembe jött vele a Nagyhajduváros-utcza felől egy kis leány. Egy mezitlábos 13 éves kis leány. Á fiatalember megfogta a kezét, kérdezte tőle hová megy. És addig beszélgetett vele, mig a fiatalember lakásához értek. Itt megállották; a fiatalember úgy tett a kezével mintha hárfát pengetne és ábrándosán énekelt: Gyere be rózsám, gyere be! De a kis leányt nem hatotta meg az ének. Nem akart bemenni. Erre a fiatalember kizökkent költői hangulatából és ezt gondolta: ha nem jösz, viszlek! És úgy tett, miként gondolá. A kapu becsapódott. A mi ezután történt, egy bűnügyi feljelentés
