Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)

1909-05-01 / 9. szám

A I,Mezei hadak". A „nemzethy kormány* Papp Bélát a nagykárolyi kerület képviselőjét is alaposan becsapta' Várta, várta a százszor meg­ígért kinevezést, de hiába. Papp Béla tehát ki­nevezte önmagát , mezei hadak“-nak. Szép. De ez nem tartozia a közre. A közre az tartozik, hogy a bankkérdésben a „Nagykároly és Vidéke* szerint Papp Béla „megnyilatkozott*. Ez is szép ! Beismeri, hogy eddig se a politika irányításában, se a parlamenti szóharezokban nem vett részt. De a jövőben majd másként lesz. Ez a liaza- beszélés-forma „megnyilatkozás* a jövő válasz­tásra szól. Bus dolog a Papp Béla gyónása, nem illik tehát szójátékokat csinálni. Ha illene, akkor ezt mondanánk : Kedves Papp ur, nekünk hiába papol, mert hogy ön újból honpapa legyen: abból nem fog papáink Az erdőd! főszolgabírói állás. Az erdődi járás kártyalovagjai hallatlau erőszakoskodást fejtenek ki főszolgabiró-jelöltjük: Jékey István érdekében. Legutóbb Szatmáron értekezletet tar­tottak és Jékey megválasztását határozták el. Az erről szóló jegyzőkönyvet megküldték az alis­pánnak. Ezen szemérmetlen pressió ellenére minden demokratikus érzelmű bizottsági tag a közgyűlésen Jeszenszky Bélára kell, hogy szavaz­zon, mint aki az erdődi főszolgabiróságra, úgy tudását, mint szolgálati éveit tekintve, a legjobban rászolgált. Eső után köpenyeg. Mit eredményezett a nyál-forradalom. A nagykárolyi törvényszék. Nagykároly város lakosságának egy része úgyszólván első volt a „Nemzeti küzdelemének nevezett nyál-forradalom utánzásában. Egy ne­hány panama-alkalmat kereső, nagy pipáju, de kevés dohányn stréber által könnyelműen fana- tizáltalni hagyta magát. A féktelen és lelkiisme­retlen izgatások következtében Nagykároly har­madik volt a deputációk sorában és a távol fekvő város 112 emberrel vonult fel. A városi hatóság nyílt falragaszokon hirdette az adó meg­tagadását, a kormánynak engedelmeskedő rend­őrkapitányát felfüggesztette stb. Az izgató stréberek számítását a Nagykároly alaposan keresztül húzta. Nehéz harezok után elteperte őket a közélet színteréről. A stréberek mégis kaptak valamit. Nem sokat ugyan: egy pár vasúti szabadjegyet, banki ügyészséget stb., kevés, de mégis valami. Hát Nagykároly város mit kapott a nyál-forradalomban való részvéte­lért? Méltán remélhették, hogy „küzdelmeiket“ a „nemzethy kormány“ honorálni fogja és évti­zedek óta sürgetett, a nagykárolyi törvényszék visszaállítására irányuló jogos kívánságukat tel­jesiti, annál is inkább, mert az ellenérdekű Szat- már csaknem teljesen félreállott a „küzdelem“-től, híven ősi pecsovicsságához. melylvcl már a Rá- kóczi-sznbadságharcz alatt kivívta a császár el­ismerését. Nos, a nyál-forradalmárok is keserűen csa­lódtak a „nemzeti kormányában, amely Ing­varon, Jászberényben és Makón törvényszékeket létesít, de Nagykárolyt mellőzi, holott az e tárgy­ban fent járt küldöttségnek úgy az igazságügy­miniszter, mint a miniszterelnökjóakaratu támo­gatását megígérte. Pedig a nagykárolyi törvény­szék felállítása sokkal fontosabb közérdek, mint Meg voltam lepelve. — Miért volnék én az Ön legnagyobb jó­tevője ? — Mindjárt megmagyarázom. Én halálosan szerelmes vagyok egy angyalba. Az angyalnak az édes apja azonban egy büszke gentri ur, kaszinó tag. állandó becsülelbiró, aki nem akarta a leá­nyát hozzám adni, mert párbaj képtelen vagyok. De most ön megverekszik velem és ezzel lovaggá üt újra. A büszke gentri hozzám adja a leányát. És a kicsikének is hogy fog imponálni egy véres párbaj ? — Véres párbaj? Hm ... És kinek a vére fog folyni ebben a párbajban ? — Természetesen az enyém. Hát csak nem képzeli, hogy a legnagyobb jótevőmnek levágjam az orrát vagy a fülét? Nem, azt már igazán nem képzeltem. Barát­ságosan búcsút vettem leendő ellenfelemtől s most már igazán nyugodtan dőltem párnáimra. Nem, ebben a párbajban valóban nem fenyeget semmi­féle veszedelem. S elhatároztam, hogy én se vá­gom meg nagyon az ellenfelemet. Éppen hog\? megkarcolom a homlokát. Megvirradt. Kikocsiztunk a párbaj színhelyére. Övig levetkőztünk. Az aljegyző ur herkulesi Izmokat hozott napvilágra. De én azért persze nem vesztettem el a hidegvéremet. Vidáman fog­tam a kezembe a kardot. Én be vagyok biztosítva ! A vezető segéd elkiáltotta magát: NAGYKÁROLY a többi bárom törvényszéké, mert a szatmári és a nagyváradi törvényszék, melynek területén felállítandó volna, az ország két legnagyobb tör­vényszéke jóval nagyobb, mint a beregszászi, pest­vidéki, szolnoki és szegedi, amelyből a tervezett három törvényszék területe kijáttitatik. De emilyen hálátlanság a „nemzethy kor­mány“ eljárása a nyát-l'orradalmárokkal szemben épen olyan szomorúan komikus a nagykárolyi törvényszék ügyében most megindult ujabbi moz­galom. Tessék jól megérteni: a kormány lemon­dása előtt 3—4 nappal, a válság legizgalmasabb idejében két értekezlet is volt a polgármesteri hivatalban. Elhatározták, hogy újból küldöttsé­get menesztenek a kormányhoz és ennek veze­tésére Gr. Károlyi Gyulát irás utján meg is ke­resték. A gróf válasza még nem érkezett meg. A nagykárolyi törvényszég felállítása fontos közérdek és annak teljesítését jogosan kívánhat­juk. De épen azért, mert igazságos és jogos ügy­ről van szó, annak megvalósítását csak az álta­lános választójog alapjáu létesülő demokratikus parlamenttől és kormánytól várhatjuk. Aki tehát a nagykárolyi törvényszék érdekét szivén viseli, az elsősorban is az általános választójogi törvény becsületes megvalósításáért harczoljon, jtfájus. Zöld lomb /apadása, virágok nyílása! . . . ZTavasz egyszer van csak s nincsen sol\a mása l j'la a reggeli nap alkonyra nem szállna, jda a piros tavasz nyárrá sol\’se válna . . . Panaszkodnak a nagykárolyii teiefoneSőfizeíők. Közvetett összeköttetés Budapesttel. A nagykárolyi távbeszélő hálózat belévén kapcsolva az interurban hálózatba, eddig közvet­lenül lehetett Budapesttel beszélni. Ez volt az oka annak, hogy Nagykárolyban ez ideig folyton szaporodtak a telefonelőfizetők és pedig legna­gyobb részben a kereskedők köréből, Egy pár hét óta azonban érthetetlen okból az illetékes tényezők megszüntették a Budapesttel való közvetlen összeköttetést, úgy, hogy most Nagykárolyból csak s, debreczeni telefonállomás közvetítésével lehet Budapesttel beszélni. Ez az intézkedés jelentékenyen sérti azon nagykárolyi kereskedők érdekeit,'akik Budapest­tel úgyszólván a nap minden órájában telefon ; utján érintkeznek, amennyiben a debreceni köz­vetítő állomás az utóbbi napok tapasztalatai sze­rint is a felhívás után rendszerint egy-két órával í kapcsolják be a budapecsi vonalat. Tekintve pedig, hogy ez állal az érdekelt i kereskedők jelentékeny kárt és időveszteséget t szenvednek, tekintve továbbá, hogy annyi. idő alatt, mig a Debreczenen át való bekapcsolás megtörténik, ügyes-bajos dolgaikat távirati utón sokkal előnyösebben bonyolíthatják le. az érde­kelt kereskedők ez utón kérik az illetékes ható­ságot. hogy helyezze vissza a régi állapotot, illetve létesítsen Nagykároly és Budapest között köz­vetlen telefonösszeköttetést. A kereskedők már eleve elhatározták, hogy az esetre, ha ezen jogos és indokolt kérelmük rövid idő alatt nem teljesittetuék. akkor telefon­előfizetéseiket be fogják szüntetni. — Rajta! Láttam, hogy az aljegyző ur most is hálás pillantást vet reám. Azután rám rohant. S a következő pillanatban elöntötte a pofámat a vér. — Halt! ordítottak a segédek. Nekem állottak a szivacscsal. Két doktor törölgette rólam a vért. A négy segéd meg a fél fülemet kereste, amely nem tudni, hová repült a teremben ? Az aljegyző ur sértetlen maradt . . . Az ördögbe is, gondoltam magamban, ez a gazember levágta a fülemet, amikor saját szavai szerint örök hálával tartozik nekem. Hát akkor mit csinált voina velem, ha nem tartozik hálával? Szepegve fordultam hozzá : — Hallja barátom, maga engem becsapott. — Nem tehettem máskép, mondta a derék férfiú. Eleinte azt gondoltam, hogy a kicsikének imponálni fogok, ha kiállók egy szál kardra s a párbajban megvágnak. De aztán eszembe jutott, hogy még jobban imponálok neki, ha én vágom meg az ellenfelemet! Beláttam, hogy ebben igaza van. Az aljegyző ur azután elrohant, hogy imádottja kezét meg­kérje. Kikötötte azonban, hogy ott leszek a lako­dalmán. Vigasztalhatlan volna, úgymond, ha hiá­nyoznék onnan az ő legnagyobb jótevője, akinek örök hálával tartozik. No. hogy miképpen rótta le az örök háláját, azt különösen akkor éreztem, amikor a fülemet varrták . . . Sas Ec/e. Dialóg. Vendég: Mi az, amit beveszel ? Dr. Kovács Dezsft: Ipecacuanhae infusum. Kitűnő köptető szer. Vendég: Hát beteg vagy ? Dr. Kovács Dessö: Dehogy, hanem az uj nemzeti küzdelemre készülök. Gyermeknap Nagykárolyban. Okos újítás a gyűjtésnél. Kabarét, tárgysorsjáték. A mai és a holnapi napra tervezett nagy­károlyi gyermeknapok megtartását a Nagykároly indítványa alapján, nagyon helyesen f. hó 4-ére és 5-ére halasztották el. A jótékony gyűjtés rendezése eltér a más városokban tartott hasonló célú gyűjtésektől. Nem teszi ki a gyűjtést eszközlő hölgyeket eset­leges kellemetlenségeknek, viszont az utcán járó­kelő adakozók is megmenekülnek a jótékonyság nevében való kizsarolástól. A gyűjtés a fentjelzett napokon d. e. Dórá­tól 1-ig és d. u. 3 órától 8-ig fog tartani. Gyűjtő urnák a városháza előtt. Fitos gyógytára előtt és Janitzky füszerüzlete előtt lesznek felállítva. A gyűjtő hölgyek nem fognak az utczán sem vi­rágot, sem bájos mosolyokat, sem kacér pillan­tásokat árusítani, hanem kizárólag a gyűjtő urnák mellett foglalnak helyet. Mindenki, aki az urnák előtt elhalad, akár adakozik, akár sem : egy szál i virágot kap emlékül. F. hó 8-án ugyancsak a gyermekvédő liga | javára a „Magyar Király“ szálloda éttermében | este 6 órától 8 óráig fagylaltozás lesz. Belépődíj 1 korona; amely összeg ellenértékéül a gyűjtő hölgyek egy adag fagylaltot szolgálnak fel, Közben apró kabaréit számokkal szórakoztatják a jelen- ! lévőket. Ugyancsak ott kisebbszerii tárgysorsjáték is lesz. Egy sorsjegy ára 20 fillér. A számokat ! szerencsekerékből fogják kihúzni, a nyeremény 400 drb különböző érdekes tárgyból áll. Az ötletes gyűjtés rendezését Papp Béla né úrnő vezeti. tulipán )\rpád dalaiból. Tavaszkor, most három éve. Jöttem ide örömmel. De most útra készülődöm Es letörve megyek el. A hová én majd elmegyek: Nem hisznek ott az emberek . . .! Nines talpnyalás, vasút, bank és Nincsen onnan visszatérés Sohasem . . . Hagy&érolyi OÉéaíes Tiiz olío-Egpsü eí. Értekezlet a városházán. Régi dal, régi nyomorúságról . . . Arról tudniillik, hogy az óriási területen fekvő Nagy­károly város tűzrendészed viszonyai messze mö­götte maradnak a legutóbbi falunak is. Hat nap múlva lesz szomorú évfordulója az 1887-ik évi ! tüzkatasztrófának, amely a város kétharmadát elpusztította és a már akkor is gyatra tűzoltóság hihetetlen módon visszafejlődött. Szinte szégyel- jük leírni, hogy ma az 58 nagy utczából álló város tűzbiztonságát 9, szóval kilencz darab tűz­oltó van hivatva megőrizni. Ezek közül is kettő a kath. templom tornyában. 1 a városháza kapu­jában teljesít állandó őrszolgálatot, 3 minden másodnap szolgálatmentséget élvez s igy tűzvész esetén a parancsnokon kívül 3 tűzoltó vonulhat ki a veszedelem színhelyére. E botrányos állapotok megszüntetésését cé­lozza egy önkéntes tűzoltó egyesület létesítése, melynek eszméje még a múlt év közepén lett megpendítve. Minazonáltal még most is csak a tervezgetésnél tartanak. A képviselőtestület az ügy „tanulmányozására“ egy bizottságot küldött ki, amely lassan, de bizonytalanul működik. E uagyfontosságu és közérdeket képező egyesület létesítését a lakosság nemtörődömsége is késlelteti. Működő .agokul az egyesületbe eddig mindössze 52 egyén jelentkezett. Ezeket a kikül­dött bizottság előadója Demidor Ignácz rendőr­kapitány a múlt vasárnap délután 3 órára a városháza tanácstermébe értekezletre hívta össze. Azonban a jelentkezők közül csak 16-an voltak ott. Az értekezleten Demidor Ignácz elnökölt. Ismertette a megalakítandó egyesület szükséges- 1 ségét. Ezután felolvasta a bizottság megbízás"

Next

/
Oldalképek
Tartalom