Nagykároly, 1909 (4. évfolyam, 1-34. szám)
1909-01-01 / 1. szám
NAGYKÁROLY alatt Kossuth Ferenc egymásután közli a Kossuth- iratokat, azalatt a Nemzeti Muzeum pincéjében 14 év óta felbontatlanul hever a 100.000 forintos láda. A „Reichspost“ cikke szerint, beavatott politikusok körében határozottan állítják, hogy a nevezetes ládában régi ruhadaraboknál, értéktelen jegyzeteknél egyéb nincsen. A „Reichspost“ cikkére még eddig cáfolat nem jött. Fekete ujesztendö van. Kétségbe kellene esnünk, ha szemünk csak a jelenre tapadna és nem vetnénk tekintetünket a jövőbe. De ennek a ragyogóbb jövőnek egyetlen egy sugarát se várjuk a mostani kormánytól. „Jönni kell, mert jönni fog egy jobb kor“, amely az általános választójoggal fog elkövetkezni. Dal a bojkott pártról. Bus a magyarnak élete. Nemcsak a nóta szerint, de a valóságban is. És talán soha se volt olyan bus, mint manapság. A koalicziós szédelgők uralma, a tömegnyo- moruság, a közterhek napról-napra való szaporodása, az élelmi czikkek drágasága, a terjeszkedő klerikalizmus, a háború réme, mind-mind alapos ok a busulásra. És ezért valósággal áldás a nagykárolyi bojkott-párt működése. Ez a párt, amely a függgetlenségi és 48-as jelzőt is használva, azt csúffá teszi, mostanában nagyon gyakran nyújt alkalmat arra, hogy a bus magyar egy-egy jót kaczaghasson. Mert mulatságos egy párt ez a bojkott-párt. A természete ellenkezik a medvéével. A medve nyáron ébren van és télen alszik. A bojkott-párt nyáron alszik és télen — humorizál. Nyakra-főre tartja ilyenkor az értekezleteket, mert a tagoknak a névnapok és disznótorok után jól esik egy kis mozgás. A párt tehát értekezik és — nyilatkozik. Határozati javaslatokat fogad el és — hála neki ezért — ingyen szórakoztatja a n. é. publikumot. Két héttel ezelőtt a választói reform ügyében ülésezett. Megjegyezte, hogy aggályai vannak ugyan a fekete gróf javaslata ellen, de azért azt határozta, hogy majd csak akkor fog határozni, ha a központ határoz. Ugy-e bár, hogy van önálló véleménye a bojkott-pártnak? Legutóbb pedig a Szabó Albert inditvány-ügyébe ártotta bele magát illetéktelenül. És nyilatkozott. Nyilatkozik, nyilatkozik és nem veszi észre ez a felette humoros párt, hogy nyilatkozatait még azok a lapok sem méltatják szóra, amelyek az elárulásban vele egy követ fújnak. Borzalmas szám. Egy számot közlünk itt, amely kiált, jajgat, sir, átkozódik és igy többet mond, mint a legjobban megirt, hasábokra terjedő vezércikk. Szatmármegyéböl az elmúlt 1908-ik évben 2300 ember vándorolt ki Amerikába. Tanács. A fővárosban a kormányférfiak jakéról ma elhangzó újévi beszédek a készülő fúzióról fognak szólani ugyan, de azért ebben az ügyben még mindig marakodnak. A többség engedett már a 48-ból, engedjen Andrássy a 67-ből. Égyszerü számtani művelet. A különbség 48 és 67 közt 19. Tessék ezt megfelezni. Kilenc évet hozzátenni a 48-hoz, kilencet levenni a 67-ből és márnémetiben nem tartottak. Az abszolutizmus idejében Bach és Schmerling Szatmárról kormányozták a leigázott vármegyét és ezen lovagol Szatmár, midőn azt mondja, hogy a székhelyre jogos igénye van. De hogy mennyire nem volt Szatmár akkor sem a megye székhelye, bizonyítja az, hogy az alkotmányos állapot helyre álltakor (1867) minden különös intézkedés nélkül a vármegye proprió mohi Nagykárolyban folytatta tanácskozásait. Az emlékirat politikai része az állampolitika szempontjából bizonyítja, hogy a megyére nézve valóságos szerencsétlenség volna a státuskvó megváltoztatásával Szatmár városát tenni megyei székhelylyé. A közigazgatási és közlekedési részben kimutatja, hogy Nagykároly éppen úgy, mint Szatmár a vármegye minden pontjáról könnyen olcsón és gyorsan megközelíthető, és hogy az ország vármegyei székhelyeinek kétharmadrésze sokkal kedvezőtlenebb közlekedési helyzetben van. A pénzügyi rész kétségtelenül megállapítja, hogy a megyei székház egy millió korona értékű és egy hasonló épületnek Szatmáron való felállítása ma legalább ilyen összegbe kerülne, ami a Szatraármegye közönségét terhelné, holott ennek a siralmasan szegény megyének ma is 3016900 kprona kölcsön terhe van. Nagykároly város közgazdasági, kulturális és egészségügyi viszonyainak leírása után, megállapítja az emlékirat, hogy a szatmári mozgalom állámi érdeket nem képez és ezért kéri a belügyminisztert, hogy a Szatmár városa által ujjólag felidézett székhely áthelyezésére vonatkozó memorandumot hagyja figyelmen kívül. előáll 1857. És ez a szám megfelel a császári nemzeti Bach-korszaknak. Most 48 még nincs, 67 már nincs. Legyünk őszinték uraim! Az uj párt elnevezésén se tudnak megegyezni. Erre vonatkozólag mi innen a perifériákról egy jó tanácscsal szolgálunk. Néhai egyházpolitikai revi- zionális párt, néhai 48-as és függetlenségi párt. néhai 67-es szabadelvű párt. Az egész koalíció néhai pártokból áll. Legyen tehát az uj párt neve „néhai“ párt! Kinevezés. Dr. Antal István nagykárolyi ügyvédet, a „Szatmármegyei Közlöny“ felelős szerkesztőjét, a főispán a keddi törvényhatósági közgyűlésen vármegyei tb. tiszti alügyészszé nevezte ki. Egy visszavont indítvány. Dr. Szabó Albert is leszerelt. Vájjon mit ígértek neki? Önmaga irta meg gyászjelentését. A Nagykároly legutóbbi száma jelentette, hogy dr. Szabó Albert vármegyei bizottsági tag ő felségéhez hatvanéves uralkodói juhileuma alkalmából intézendő hódoló felirat tárgyában a törvényhatósági bizottsághoz indítványt adott be. Az indítvány sok álmatlan éjszakát okozott dr. Falussy Árpád főispánnak. Felidézte előtte a bukás rémét. Mert ha az indítvány tárgyalás alá kerül, minden körülmények között dr. Falussy főispán bukását vonta volna maga után. Ha nem szavazták volna meg, akkor felülről, ellenkező esetben alulról bukott volna. Megindult tehát a munka, hogy Szabó Albertet az indítvány visszavonására bírják. Luby Géza, a blombirozott fogú, kopott kurucz-orosz- lán volt a közvetítő. Hálából, mert kiskorú fia, a megkívánt előképzettség nélkül, a főispán jóvoltából, árvaszéki ülnök lett. A közbenjárás sikerült. Dr. Szabó Albert az indítványt visszavonta. És ezzel dr. Szabó Albert, mint politikus, végleg eljátszotta kis játékait a vármegyében. Tagadhatatlan, hogy az osztrák császár jubileumi üdvözlése magyar nemzeti szempontból helytelejr dolog. De ezt Szabó az indítvány benyújtása előtt is tudta. Ha tehát az indítványt mégis beadta, azzal állania vagy buknia kellett volna, őszintén sajnáljuk dr. Szabó Albertet, mert eltekintve néppárti fantazmagóriáitól, a vármegye egyik legbecsületesebb politikusának tartottuk őt. Dr. Szabó Albert maga is érzi gerincztelen eljárásának szégyenletes voltát és ezért szükségesnek tartotta, hogy a vármegyei bizottság tagjaihoz egy védőiratot küldjön szét. Ez a védőirat bár sok igazságot tartalmaz, az ő politikai szereplése komolyságának gyászjelentése. Elmondja benne azt a köztudomású dolgot, hogy az országgyűlés ő felségét most deczember másodikáu hatvanéves uralkodót jubileuma alkalmából üdvözölte, hogy ezen üdvözlés a kormány indítványára történt, hogy ahoz úgy Kossuth Ferencz, mint a függetlentégi párt teljes mértékben hozzájárult. Majd igy folytatja: „Ily körülmények között joggal voltam abban a meggyőződésben, hogy indítványom Szatmármegye közönségének helyeslésével fog találkozni, mivel a vármegyében túlnyomó függetlenségi pártiak részéről egy hang kifogás nem emeltetett sem a kormány, sem az országgyűlés, sem Kossuth Ferencz eljárása ellen. Indítványom különben nem czélzott mást, mint a kormány, az országgyűlés és a függetlenségi párt vezére Kossuth Éerencz által helyesnek talált dolog átvitelét szélesebb rétegekre és ezáltal megczáfolását azon a régi rendszer emberei által folyton hangoztatott vádnak, mintha a koaliczió és főleg a függetlenségi párt kétszínű játékot űzne és fölfelé a koronát, íefelé a választó közönséget vezetné félre.“ Majd elmondja, hogy nagy meglepetésére indítványa nyomán egy erős áramlat keletkezett a kormány, az országgyűlés és Kossuth Ferencz álláspontja ellen a vármegye függetlenségi párti köreiben és azért félt, hogy a többség indítványát leszavazná. Igazságos irás, mindazonáltal Szabóra nézve szomorú irás . . . Dr. Szabó Albert jó éjszakát ! Száraz ágon . . . Száraz ágon hallgató ajakkal Gunyaszt busán egy fekete madár. Nem volt mindig szép, mit zengett, a dal: Ám, hogy most hallgat, mégis csak nagy _____ [kár! A bagolyvárból. A Majos-ügyet végleg eltemették. Szatmármegye rendkívüli közgyűlése. A középkori szellemnek a dolgozó nép véres verejtékéből aranyozott cirádákkal ékesített bagolyvárában az elmúlt kedden szokatlan élénkség uralkodott. Szatmármegye törvényhatósági bizottsága rendkivüli közgyűlést tartott. A közgyűlést óriási érdeklődés előzte meg. A dr. Szabó Albert indítványán kívül az Avasi járás főszolgabírói állás betöltése is napirenden volt, amely okokból a bizottsági tagoknak több mint kétharmadrésze jelent meg. Az előzetes lázas érdeklődés azonban, minthogy dr. Szabó Albert indítványát visszavonta, benn a gyűlés teremben egészen megcsappant. Egyesek a Majos- ügy tárgyalásától vártak szenzációt, de ezek is csalódtak. A vármegye közönsége ismét gyávaságáról, lakáji mivoltáról tett tanúságot. Részletes tudósításunk a következő: Az elnöki megnyitó után az avasi főszolgabírói j ábrás ügyében kelt belügyminiszteri leiratot olvasták fel. Ennek kapcsán oly értelmű felszólalások történtek, hogy a járás székhelye ne Avasujváros, hanem Avasfelsőfalu legyen. A felszólalások eredménytelenül hangzottak el. Az avasi járás főszolgabirája Dr. Péchy Péter nagysomkuti főszolgabíró lett. A többi pályázók a kandidálás előtt visszaléptek. Dr. Vetzák Ede indítványa került ezután tárgyalásra. Azt indítványozta, hogy a törvényhatóság intézzen átiratot Szatmár város törvényhatóságához, miszerint tekintettel arra, hogy a „SzatmármegyeiSzéchenyi-Társulat“ székhelye Szatmáron van, továbbá tekintettel a társulat hazafias és kulturális missziójára, szavazzon meg a társulat részére úgy, amiként azt a vármegyei törvényhatóság már régen megtette, 1°/» közművelődési pótadót. Az állandó választmány az indítvány mellőzését javasolta. Persze, mert a főispán fél attól, hogy Szatmárnak uj terhei legyenek. Fél, mert Szatmár meg tudja torolni, ha ellenére cselekszenek. Az indítvány mellett Cseh Lajos szólalt fel. Ellene Cholnoky Imre szatmári közjegyző kardoskodott, aki az indítványt ízléstelenségnek minősítette. Dr. Vetzák Ede hevesen kikelt Cholnoky beszéde ellen. Ma- darassy Dezső szintén az indítvány ellen beszélt, mire a közgyűlés az állandó választmány javaslatát fogadta el. Ez a határozat egygyel több ok arra. hogy a „Szatmármegyei Széchenyi-Társulat“ székhelyének Szatmárról Nagykárolyba való áthelyezése iránt munkálkodjunk. A Majoa-ügy. Dr. Szabó Albert indítványozta, hogy miután a Majos Károly kinevezése ellen a törvény- hatóság által felterjesztett tiltakozásra a kormány még mindig nem válaszolt, a válasz uj felírás utján sürgettessék meg. Az indítványt egyhangúlag elutasították, kimondván egyszer s mindenkorra, hogy ez az ügy végleg befejeztetett. íme: igy volt bátorsága a közgyűlésnek a kormánynyal szemben érvényt szerezni álláspontjának. Ne tessék nevetni, mikor azt Írjuk, hogy ezen a gyűlésen a Majos-ügy előidézője Luby Géza is jelen volt. A tárgysorozat további 226. pontját alig egy félóra alatt lemorzsolták, miközben a bizottsági tagok elszéledtek. A helyzet Szatmármegyében. Kitűnő munkatársunk, Petőfi Sándor, a következő gyönyörű verset irta : A kutyák dala. Süvölt a zivatar A felhős ég alatt A tél iker fia Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete Kegyelmes jó urunk Helyeztetett ide. S gondunk ételre nincs, Ha gazdánk jóllakék Marad még asztalán S miénk a maradék. A* ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor És pattogása fáj No de: ebcsont beforr.
