Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-04-29 / 18. szám
Nagykároly, 1908. április 29. III. évfolyam. — 18. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész érre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K, egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ so a 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. A fekete hajó, az Uj Lap és a galicziai járvány. A fekete hajó indulásra készen áll. Jól befütve, ellátva elegendő szénnel, étellel, és édes vízzel ezer ember diadalorditása közben szedi fel horgonyait, hogy a magyar politikai és társadalmi élet tengerén első próbahaj ókázását megtegye. — A partokon még alázatosan leng a felekezeti béke, a felebaráti szeretet zászlaja. Az emberek hisznek neki, és fejet hajtanak előtte. És úszik a hajó! Most kiér a sik tengerre ! Mi az, mi történik ? Uj zászlót húznak az árboczra. Erőtlenül lehull a másik. Ez, ez az igazi zászló. A fekete ! Belé- markol a vihar, csavarja, tépi, de diadalmasan leng, lobog a fekete lobogó. Száll a hajó, száll, száll . . . * A Katholikus Népszövetség e héten büszkén jelentette, hogy a nagy károlyi járás minden községében megtörtént a szervezkedés, és e héten megkezdi „aktiv társadalmi munkáját.“ A Népszövetség tehát e héten dolgozni kezdett. Ülést tartott vasárnap délután, és hozzáfogott a szervezés apróbb részleteihez. Azután tárgyalta a sajtó kérdését, és leszűrte a feketék régi igazságát: Van zsidó sajtó és hithü katholikus sajtó. A Népszövetség tagjainak ez utóbbit kell támogatni. Ezek közül is a Jeghithübbet: az „Uj Lapot“ (van pár százezer ember az országban, a ki ezt az újságot (Ff) Uj Lapnak ismeri.) fiz Uj Lap az Alkotmánynak kisöcscse, — ugyanolyan irányú, de sokkal olcsóbb, számonként 2 fillér, oly kis összeg, melyet a Népszövetség szegény elbutitott cseléd-tagjai is nélkülözni tudnak. A sok egyéb nélkülözés mellett.*' ez is „megmegy.“ Nekünk mindebbe semmi beleszólásunk. Minket a dolognak csupán a következő része érdekel. Mikor a Kath. Népszövetség zászlaját kibontotta, Pallmann Péter vallástanár .gyönyörű czikkeket irt az uj szövetség magasztos czéliairól, mindenképen hangsúlyozva, hogy „a Kath. Népszövetség czélja legkevésbé a felekezeti béke felforgatása.“ Mi jól ismerjük a Népszövetség terveit. Nagyon ügyesen megalkotott ravasz terv az. * Egyszer már irtunk róla e lapok hasábjain'. Akkoriban nagy vita indult meg a helyi lapokban czikkünk nyomán és mi keserűen* konstatáltuk, hogy Nagykárolynak gondolkodni nem szerető polgársága elhitte Pallman Péter urnák, hogy a Népszövetségnek a világért sincs más czélja, mint „a katholikus egyház híveit egy táborba sorozni“ és „a katho- likusokban a keresztény élet tartalmát bővíteni. Nagyon szép szavak, Isten éltesse a tisztelendő urat sokáig. Most pedig álljon itt a mi igazunk bizonyítására az Uj Lapnak folyó évi márczius 13-iki vezérczikke, melyet Huszár Károly, a Katholikus Népszövetség egyik buzgó szervezője irt. „Galíciai járvány“. Budapest, márc. 12. Már a honi zsidók is beismerik és az Egyenlőségnek is fáj, hogy az ország fővárosában egyre nő a zsidó bevándorlás. Szemünk előtt folyik le a XX. század népvándorlása. A galíciai jövevények sáska módra lepték el az egész magyar társadalmi életet. — Börze. Bank. Bolt. Nemesi kúria. Szerkeszlőség. Páholy. Vendéglő. Büntanya. Színház. Korcsma. Zálogház. Mind az övék. Most pedig ráadásul egy egészen uj betegséget is hoztak a nyakunkra a zsidók, a galíciai járványt, a kiütéses éhtifuszt. Az éhtifusznak az orvosok szerint ugyanis két oka, előidézője van : a nyomor és a fertőzés. Hogy a magyar nép társadalmi nyomorúságának a zsidóság az oka. azt ma már minden felvilágosodott ember tudja. A zsidók szedik le a magyar föld zsírját. A zsidó közvetítő kereskedelem tejfelezi le a termelő néposztályok munkáját. A zsidó kartellek és ringek drágították meg a szegény ember életét. A zsidó pénzintézetek és uzsorásoknak fizetik a kisemberek a nagy kamatokat. A zsidó szellemi fertőzés rontja meg a nép hitét, erkölcsét és egész szellemét. A zsidó kizsákmányolás termette meg a társadalom felforgatására törekvő szociáldemokráciát. A zsidó demagógok terrorizálják az egész közéletet. Az adó igazságosabbá való tétele ellen is a börze bárók és a panama-zsidók lázonganak. A zsidó szellemi gazdasági élet rabjai és nyomorultjai vagyunk vala- mannyien. Még a pince- és padlásszobákból is ezek a zsidó háziurak stájgerolnak ki, vagy ezek zsúfolnak ott össze bennünket. A zsidók kapzsisága a közngomoruság oka és ez a nyomorúság lett az éhtifusz baeülusok melegágya. A zsidóság idézte elő az általános szellemi, társadalmi és gazdasági nyomorúságot Magyar- országon s ők hozták be a nemzet kiéhezett testébe a galíciai járványnak, a kiütéses éhtifusznak veszedelmes járványcsiráit is. Ok liferálják, csempészik be condráikban a halálmagot is. Ez nem antiszemita frázis, nem elfogult felekezeti izgatás, hanem az Országos Közegészségi Egyesületben dr. Gerlóczy Zsigmond, egyetemi magántanár által felfedezett tudományos igazság. A nagy tudományi! orvostanár tegnap este egy az orvosok és miniszteri kiküldöttek előtt is zajos tetszéssel fogadott beszédben bebizonyította, hogy a kiiteges hagymázt, vagyis a kiütéses éhti- jüszt külföldről, még pedig Galíciából hurcolták be. A kiváló orvosi szakember tudományos megállapítása a következő : „Az minden kétségen felül áll, hogy a betegséget behurcolták, mert hisz a kiütéses tífusz magától elő nem édl. Budapesten egy negyedszázadnál hosszabb ideje nem volt kiütéses tífuszjárvány, de még szórványosan sem mutatkozott az. A külföldön azonban sok helyütt állandóan fordulnak elő esetek, sőt — mint az idevonatkozó statisztikai adatokból olvasható — Galíciában és Bukovinában a január havi heti kimutatások folyton szaporodó kiütéses tifusz- esetekről számolnak be.“ íme igy szól az orvosi szakvélemény. Ez csak elég bizonyíték arra, hogy a galicai kórságot a galicai bevándorlottak hozták a nyakunkra, a Teleky-tériek, a Dob-utcaiak és a Király-utcaiak és a Lipótvárosiak fajrokonai. De ennél még többet mond Budapest székesfőváros főkapitányának legújabb rendelete, amely ma jelent meg és amely 15 napig terjedő elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja mindazokat, akik a szemétből kiszedett csontot és rongyot áruba bocsátják, vagy megveszik, mert ezek a hulladékok a legveszedelmesebb terjesztői a ragadós betegségek csiráinak, vagyis az éhtifusznak. Tehát a galíciai jövevények és a rongy és csontszedő zsidók a tífusz baciliusok terjesztői. Ezek hurcolják szét a legfertőzőbb halálcsirákat. Még a leheletük is halálthozó tehát ezeknek a ronda galicziai zsidóknak. Ők hozták a nyakunkra annak idején a kolerát s most ők hozták a kiütéses tífuszt is. Más országokban ilyenkor nagy zsidóüldözések történtek és ezerszámra verték ki a járványokozó fajzatot az egész országból. Hála a mi népünk józanságának nálunk olyan zsidómészárlásra, — mint a minő most Bomániában tört ki sokkal kisebb okok miatt — nem kerülhet sor. Sokkal felvilágosodottabb, műveltebb és higgadtabb a magyar nép. Annál óvatosabbnak kell lenni azonban a kormányzatnak, a székesfővárosi tanácsnak és az összes vezető köröknek, hogy a galíciai járványnak útját állják és a galíciai fertőzést megakadályozzák. El kell zárni az északkeleti határokat és az éhtifusz által megfertőzött vidékekről senkit sem szabad Magyarországba bebocsátani. Az újonnan érkezett gaiieiai jövevényeket össze kell fogdosni és orvosilag alaposan meg kell őket vizsgálni. A főváros azon részében, ahol ezek az újonnan érkezett zsidók laknak, lakvizsgálatokat kell tartani, hogy nem rejtegetnek-e tífuszbetegeket Ki kell terjeszteni ezt a vizsgálatot az összes túlzsúfolt kórházakra! Valóságos egészségügyi razziát kell tartani! A zsidóság jól felfogott érdekében áll, hogy a legszélesebb körű óvintézkedések történjenek, mert ha ez a galíciai járvány nagyobb mérgeket ölt és százával és ezrével követeli majd afmaga áldozatait, iszonyatos hatással lesz majd a népre. Az tudományosan már bebizonyított dolog, hogy a kiütéses tífuszt Galíciából hozták be hozzánk — a zsidók. Huszár Károly. Ezek után csupán a következő kérdést intézzük Pallmann Péter úrhoz. „Borostyán koszorús uram! Az „Uj Lapot“ a Katholikus Népszövetség nagykárolyi járási fiókja folyó hó 26-án hivatalos lapjául választotta és tagjainak olvasásul ajánlotta. Hiszi-e, vallja-e a leközölt czik olvasása után is Pallmann Péter ur, hogy „a Kath. Népszövetség czélja legkevésbé a felekezeti béke felforgatása?“ Kérdésünkre a legsürgősebb választ várjuk. Megjegyezzük, hogy a hallgatást is válasznak fogjuk tekinteni. * A fekete hajó pedig ezalatt száll, száll, és árboczán büszkén leng a fekete lobogó ! Koalíciós erkölcsök. Nem vagyunk bölcsel- kedő hajlamúak. Ha azok volnánk, hosszú fejtegetéseket írhatnánk most az ember pszichológiájáról az erkölcsök elvadulásáról, a huszadik század műveltségének hazug voltáról, az emberiség kenyérharcáról és különösn az „Úru szó fogalmáról. így azonban egyszerűen csak megállapítjuk, hogy a gyomrunk kavarodik. És azt hisszük, hogy minden jó Ízlésű embernek kavarodni fog a gyomra az utálattól, ha megtudja azt, amit most elmondani fogunk. Szatmármegye egyik központi főtisztviselője, már hetek óta súlyos betegen fekszik. Úgy mondják, hogy nem igen fog többé felépülni. De mindegy. Még él. És a beteg egy nehány szaktársa között már megindult a marakodás a beteg ember hivataláért. Nem is csinálnak titkot belőle. Nyíltan kilincselnek már most a még bizonytalan időben megüresedő állás elnyerése érdekében. A liir eljutott a súlyos beteg ember fülébe is és bizonyos kellemes érzéseket ébresztett benne. Jellemző hogy a marakodó „Urak“ a nagykárolyi közéletnek úgynevezett vezető emberei és kivétel nélkül a koalíció kötelékébe tartoznak. A „Függetlenségi-kör“. A Nagykároly megírta annak idején, hogy a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt egy "„Függetlenségi kör“ létesítését határozta el. Hogy mire jó ez, azt még ma sem tudja senki. Mintha a Nagykárolyban mindenféle kártyázásra és ivásra berendezett és semmiféle kulturmissziót nem teljesítő egyletek és körök nem eléggé terhelnék már a közönség zsebeit. Elég abból annyi, hogy a kör alapszabályai jóváhagyattak és Dr. Adler Adolf hírlap utján hívta fel a közönséget a körbe való belépésre. De a felhívásnak nincs foganatja, mert
