Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-02-05 / 6. szám
NAGYKÁROLY Mert csak tőlünk függ minden. Saját magunktól. Beigazoltuk, hogy az önként feltolakodott vezetőkben nincs mit bízni. Polgárok szervezkedjetek! Bűvös szózat, mely megrezegteti még a legvastagabb dobhártyát is, amely erőt, bizalmat önt a szivekbe. Mily szervezett néphatalom keletkeznék egy varázsütésre, ha ez a több milliónyi tömeg öntudatra kapna, ha szervezkednék, de nem másnak, hanem magának, a maga érdekei előmozdítására, a maga jóléte alapjának megteremtésére, a maga műveltségéért, a maga jövőjéért. Mint dűlne össze ezen istentől ihletett szervezkedés súlya alatt minden, ami most tűrhetetlenné teszi az életet, a hazugság, az elnyomatás, a nyomor. Mint szorulna ki a levegő azokból az üres fráterekből, akiket a közélet nagy alakjaivá fújt fel a félrevezetett nép szavazata, mint jutna cserépként a szemétdombra az a sok hazug jelszó, melyet a nép lelkének elcsent színeivel sikerült eddig tarkává, tetszetőssé mázolni. A gyülölség mesterségesen szított tüze fajok és vallásfelekezetek közt kialudna és felkelne az igazság ragyogó napja, ha ti polgárok, megértenétek a felétek hangzó szózatot : Szervezkedjetek magatok hasznára, szervezkedjetek, hogy élhessetek emberi, igaz életet, mint szabad polgárok a szabad földön. Magatok részére, magatok által, a saját zászlótok alatt! Mert más zászló alatt már szervezkedtetek gyakran, amióta a magyar történelmit Írják. Nincsen az a talpalattnyi föld, amely a ti véreteket ne itta volna, nincsen egy buzakalász, melybe ne vegyülne hősi halottaitok egy porszeme. És mindennek daczára nem Ti vagytok a nem- zetfentartók, nem Ti formálhattok jogot a történelmi osztály elnevezésére, mert a ti sorsotok mindig az volt, hogy névtelenül éljetek, névtelenül haljatok meg. S nevet annak kölcsönöztetek, akik veletek csináltak politikát. Nem fujják-e még most is fületekbe a kurucz idők tárogatóit, nem várják-e el Tőletek, hogy lelkesedjetek a hősi időkért? De a föld, melyet a nép vére ezekben az időkben öntözött, nem a népnek jutott, hanem azoké, akik állítólag a nép vezérei voltak és valóban a nép árulói lettek. Ä megyei közigazgatás, Szatmármegyében legutóbb több közigazgatási gyakornokot neveztek ki. Az egyik közigazgatási gyakornok kinevezése után első napon jelenik meg a hivatalban. Első kötelességének tartja bemutatkozni a hivatal főnökénél, a főszolgabírónál. A főbíró tudni akarja, ért-e in praxi a köz- igazgatáshoz. Egzaminálja : — Hogyan állítják ki a cselédkönyvet ? — A cseléd elmegy a szolgabiróhoz, bemegy a hivatalos szobába. — Mit csinál a szolgabiró? A jelölt nem válaszol, hanem mosolyog. A íőbiró türelmetlenül szól rá: — Jó, jó, de azután? Városi közigazgatás. Képviselő-testületi közgyűlés. Nagykároly r.-t. város képviselő-testülete folyó hó 2-án tartotta meg ez évben első rendes közgyűlését. Daczára annak, hogy a tárgysorozatban több, a város közönségére nézve fontos tárgy volt felvéve, a közgyűlésen alig negyven képviselő vett részt, mely körülmény élénken illusztrálja azt a nemtörődömséget, amit a városatyák a közügyek iránt tanúsítanak. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő : A gyűlés megnyitása után a polgármester a legtöbb adótfizető városi képviselőtestületi tagok személyében beállód változásokat jelentette be. Ezután a különböző bizottságok kiegészítése következett. A városi pénzügyi bizottságba uj tagul Dr. Antal István, a jogügyi bizottságba Reök Gyula, az építési bizottságba Nagy Jenő, a közkórházi bizottságba Dr. Somossy Ignácz és a sziniigyi bizottságba Dr. Antal István, a Kossuth Lajos-szobor bizottságba Ilosvay Aladár és Vetzák Ede lett megválasztva. Az adókivető-bizottságba bizalmiférfiakul: Stróhmayer Ferencz és Szalay Bálint lettek kiküldve. Szavazó árvaszéki ülnök Reök Gyula lett. A pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul Cservényük Károly és Hadnagy Ignácz választattak meg. Megválasztották még a legtöbb adótfizető városi képviselők 1909. évi névjegyzékének kiigazítására hivatott küldöttséget, valamint az esküdtképes egyének alaplajstomát összeállító bizottságot is. Az 1906. évi városi zárszámadás és az 1908. évi városi költségvetés jóváhagyására, valamint a közkórházi építkezésre vonatkozólag hozott törvény- hatósági határozatok tudomásul vétettek. A közgyűlés kimondotta, hogy a megyei közigazgatási bizottság 650—1907. kb. számú határozatát, amelyszerint Nagykároly város községi iskola felállítására köteleztetett, — megfelebbezi. Egyben elhatározta azt is, hogy az összes nagykárolyi elemi iskolák államosítása iránt az illetékes miniszterhez küldöttséget meneszt és annak teljesítése esetén az 5 százalékos iskolai pótadót az állam rendelkezésére bocsátja. A közgyűlés, a város tulajdonát képező Luby- kert felparczellázására s eladására vonatkozó és még az 1904. évben meghozott határozatát hatályon kívül helyezte, mertajelzett telek felparczell ázása folytán egy uj utczanyitás válna szükségessé, amelynek költségei azonban majdnem felemésztenék a telkek eladásából remélhető jövedelmet. Az 1 százalékos ingatlanforgalmi városi illeték behozatalára vonatkozó szabályrendelet megalkottatott. • A nagykárolyi kereskedők kérelme alapján a Deák Ferencz-térnek 6 méter szélességben leendő kikövezése elrendeltetett. Lőbl Jakab városi állatorvos kérelme alapján a husyágatási szabályrendelet módosíttatott, azonban azon kérelme, hogy fizetése 600 koronáról 1000 koronára emeltessék fel, — elutasittatott. Nagykárolyban a városi állatorvosnak tehát épen annyi a fizetése, mint a városi gyepmesternek. A városban négy óv óta lakó egyének a város kötelékébe felvétettek és a települési dij ellenük kirovatott. Az 1908. évi január 25-én tartott pénztárvizsgálati jegyzőkönyv tudomásul vétetett. Ä nagykárolyi Kossuth Lajos-szobor siráma, Szobor vagyok, de fáj minden tagom. A helyi hírlapokban olvasom: A helyi Kossuth-aszta/társaság, — Fájó szivemben a düh férge rág — E hónapban tánczvigalmat rendez És védnöke elvtelen Triász lesz. Dús konczra váró mühazaffyak. Kik engem százszor elárultana'f. Hull a kényem, hogy e hirt olvasom. — Hej, csak ne volna érczből a karom . . , ! Megfagyott remények. Nagykárolyban nem lesznek huszárok. A Nagykároly megírta annak idején, miszerint, a cs. és kir. hadügyminisztérium Nagykároly városhoz átirt és azon szándékát közölte, hogy a 15-ik huszárezred pótkeretét Nagykárolyban óhajtaná elhelyezni az esetben, ha a város közönsége hajlandó lenne ezen csapattest részére a beszállásolási törvény alapján az L osztályú laktanyát felépíteni. A képviselőtestület annak idején elvileg kinyilatkoztatta, hogy a laktanyát felépíteni hajlandó, sőt e czélra több telket is kijelölt, melyek közül az 1906. évben itt járt katonai bizottság a Jézus-utón lévő uradalmi telket fogadta el. Nosza, lett errre nagy öröm Nagykárolyban. Huszárokat kapunk ! Eleven, piros nadrágban járó, sarkantyus czizmáju huszárokat! A gr. Károlyi István-utcza, a szőlő-uti és a Temető-utczai háztulajdonosok már előre megelégedetten dörzsölték kezeiket: mennyivel többet fognak érni a házaik. Es már elővették a nagy srófot, hogy a lakbért felsrófolják. Vállalkozó szellemű emberek már uj kávéházak, vendéglők alapítását tervezték. Az általános közörömet azonban szétoszlatta, a virágzó reményeket teljesen megfagyasztotta a vasárnapi képviselő-testületi közgyűlés. A képviselő-testület vasárnap kimondotta, hogy Nagykároly városnak nem kellenek huszárok, mert azt az árat, amennyibe kerülnének: nem érik meg. Ugyanis a huszárok részére szükséges laktanya felépítése a városnak 220,000 koronájába kerülne, mely összeggel szemben a bevétel csak 5514 kor. volna, illetve ennyi bért kapna a város a laktanyáért. Hát alaposan rá kellene fizetni arra az 55 huszárra, akiket itt elhelyeznének. 55 katona közvetve sem csinál egy városban olyan forgalmat, amely ellensúlyozná a városi pótadó felemelése révén eszközlendő kiadásokat. A képviselő-testület tehát — most az egyszer nagyon helyesen, — levette a napirendről a huszár- laktanya építésének kérdését. Végső kísérletül azonban Dr. Vetzák Ede képviselőtestületi tag indítványára tudatta a kassai 6-ik hadtest parancsnoksággal, hogy az esetben, ha a katonai kincstár, a huszár-laktanyáért annyi bért fizetne, hogy az építésbe fektetett összeg 5 százalékát fedezze, kész a laktanyát bármikor felépittetni. Ennek a kérelemnek teljesítésére számítani nem lehet. Hosszú évtizedekre le kell mondanunk arról, hogy huszárokat kapjunk. A huszárok elmaradását legjobban a házi asz- szonyok sajnálják, akik ezek révén remélték — és joggal — a Nagykárolyban uralkodó cseléd-mizériák megszűnését. A „Központi Kávéháziból. Weisz: Hát a képviselő-testület leszavazta az orvos ur fizetésjavitási kérelmét? Lob) állatorvos: Le. No de, majd csak jöjjenek hozzám magukat gyógyittatni! Nagykároly nappal. Betörés egy ékszerüzletbe. Rendőrök és betörők hareza. Tegnap, fényes nappal szenzácziós betörés volt Nagykárolyban. Egy veszedelmes betörő-tolvaj délben 12 és 1 óra között álkulcscsal kinyitott egy ékszerüzletet abból a czélból, hogy azt kifossza. De veszedelmes szándéka nem sikerült. Tetten érték. Menekülni igyekezett, azonban a rendőrség emberei a nagykárolyi határon levő Posta-réten elfogták. Az esetről részletes tudósításunk a következő: Beckmann József nagykárolyi órás és ékszerész tegnap délben bezárta a Széchenyi-utczán levő üzletét és személyzetével ebédelni ment. Az üzlet vasredőnyeit, mint máskor, most sem húzta le. Távollétében Kiss József ungvári születésű rovott múltú betörő álkulcscsal kinyitotta az üzletet és bent a kirakat ajtót felfeszitve a kirakatból egy nagy doboz aranygyűrűt vett ki és zsebre vágta. Kaufmann Ignácz, a Singer Márton és Társa czég segédje, hazafelé menve benyitott Beckmann üzletébe, azonban alig lépett be : egy idegen, mar- czona alak revolvert fogott rá. A halálra rémült Kaufmann kiszaladt az utczára és futásnak eredt. A betörő is kijött az üzletből és a Központi-szálloda kapujáig üldözte, majd látva, hogy a járókelők figyelmesek lettek, az ut közepére szaladt és elmenekült. A gyorsan értesített Csorba Gyula rendőral- kapitány, a betörő kézrekeritésével Nagy Gáspár rendőrbiztost, Siket Sándor és Sajtos János rendőröket bízta meg, akik kocsira ültek és Kiss József betörőt a Postaréten fáradságos hajsza után elfogták. Kiss elfogatása közben rálőtt a rendőrökre, akik kénytelenek voltak oldalfegyvereiket használni és Kisst a nyakán megsebesítették. Kisst többen látták tegnap délelőtt Stern Samu ungvári és G. A. nagykárolyi születésű emberek társaságában a Beckmann üzlete előtt ólálkodni. Gyanuokok alapján a két utóbbit is letartóztatta a rendőrség. Azonban nevezettek erősen tagadják a Kissel való ismeretséget. A betörő a lopott ékszereket menekülése közben elhányta s igy nem találtak nála semmit. Beckmann József kára körülbelül 2000 korona. Csorba Gyula alkapitány az ékszerek megkéri tése czéljából széleskörű nyomozást folytat. Forgó komédia. Az alkotás műve befejezve i Adolf pihenf az ingatlan forog. Ringelspiel lesz majd az egész város( Hogyha soká igy forog a dolog. A rendőrség előfizetőket gyűjt! Ä szatmári főkapitány, mint rikkancs. Presszionálják a kávésokat és vendéglősöket. A tulipános főispán titkaiból. A miniszterelnökségben van egy „külföldi alap“. Rendeltetése a külföldi hírlapok informálása. Az alap a sajtóiroda főnökének rendelkezése alatt áll. Úgy látszik az alapban kevés a pénz. Van a belügyi tárczában egy kivándorlási alap, amely a „Cunárd Line“ társaság által minden egyes kivándorlóért fejenkint fizetett 10 koronából gyarapszik. Aztán van egy közbiztonsági alap, amelybe éven- kint 300,000 koronát ad a költségvetés. A kivándorlási alapból a sajtóirodai főnökség kérésére 1907. évben egynegyed millió korona lett átutalva, a köz- biztonsági alapból 116,000 korona lett átutalva a külföldi alapba, azért van a külföld Magyarország iránt most olyan jól hangolva. Ábrányi ur kitünően dolgozik. Azaz, hogy mégse, mert idehaza nem arányosan osztja a konczot. A „hazai sajtó alap“-ból a legtöbb pénzt a fővárosi kormánypárti lapok kapják. A vidéki csahosok rosszul vannak dotálva. így például a „Szatmárvármegye“ csak 4000 koronát kap évenkint és Falussy Árpád e lapra határozottan ráfizet. Pedig amint őt ismerjük: nyerni szeretne rajta. , Ám mire való a főispáni hatalom, ha nem arra, hogy előfizetőket szerezzen általa az ember ? És mire valók az alantos hatóságok, ha nem arra, hogy velük magán ügyekben is rendelkezni lehessen ? Falussy főispán tehát szigorúan megparancsolta Tankóczy szatmári rendőrfőkapitánynak, hogy a Szatmárvármegyére előfizetőket gyűjtsön. És Tankóczy azokat presszionálja előfizetésre, akiket hatalmával fogva módjában áll. A szatmári kávéháztu- lajdonosokat és vendéglősöket. És a szorongatott kávésok és vendéglősök előfizetnek, mint a köles. Mert ha főistenüknek, a rendőrfőkapitány urnák ellen mondanának, abból természetesen baj származhatna.
