Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-11-01 / 32. szám
NAGYKÁROLY lenségi pártivá“ a „haza, a nemzeti állam érdekét“ hangoztatva, úgy most a kétszerkettő igazságát is meghamisitva, hirdesse, hogy az a Választójog, mely egyenlővé teszi 30 analfabéta munkás szavazatsuiyát 1 birtokos szavazata súlyával; ez a választójog „általános“, tehát egyenlő is! A magyar nagybirtokos-osztály sohasem volt válogatós az eszközökben, ha fenyegetett uralmi monopóliuma megmentéséről kellett gondoskodnia. Most is, hogy a szavazatjogért harczolók ostromát leszerelje és uralmát mégis megmentse: czenzusos választójogot próbál becsempészni az általános, egyenlő, titkosan gyakorlandó szavazatjog helyébe. És nem riad vissza attól a morális rombolástól s attól az elkeseredéstől, melyet a jogért küzdő öntudatos lakosság lelkében ez a nyilvánvaló hamisítás és jogfosztás okozna. Azért találta ki azt a szavazatjogot An- drássy, hogy az ő osztálya politikai egyeduralmát, uj formában, továbbra is biztositsau. „Az általános választójog parlamentje naiv rajongók és politikai kuruzslók helyett, komoly, tudományos gondolkozásu és lelkiismeretes harczosokat fog adni a magyar de- mokrácziának, hogy megvívják az ország gazdasági és szellemi fölemelésének és ezzel együtt teljes gazdasági és politikai függetlenségének nagy harczát. Ez a harcz lesz az igazi „nemzeti küzdelem“, amelyben a kultúra fegyvereit az öntudatos polgárságnak és a proletár munkásságnak kell elül hordania. Milliók jólétéért s az ország jövendőjéért fog folyni ez a harcz és eredménye előbb vagy később csak a demokratikus haladás győzelme lehet. A magyar polgárság sorsa a közel jövőben azon fordul majd meg, hogy fölismerte, fölvállalja-e és mindenek fölött megbirja-e azt a nagy történelmi hivatást, amely a megpróbáltatások e nehéz éveiben reá várakozik? ... A tétova késlelkedés és a gyáva meghátrálás egyaránt a dicstelen halált hozza reánk: mig a bátor fölvonulás és az elszánt küzdelem a győzelem szép diadalát kínálja, amelynek pálmája a gazdag, müveit és független uj Magyarország lesz“. Változás a miniszterelnöki sajtóirodában. A Nagykároly már nem egy Ízben közölt olyan országos érdekű híreket, amelyekről a fővárosi lapok is csak hónapokkal később Írtak. Most ismét alkalmunk van, hogy egy érdekes hírrel megelőzzük fővárosi kollegáinkat, amennyiben az elmondandókról eddig csak a Nagykároly nyert kocsissal, vasutassal, hajóslegénynyel, az egész világgal a felesége zsémbeskedései miatt. Miért is van hát az az ostoba sorsjegy! . . . Egyszerre megváltozott. Olyan üdének, elevennek duzzadónak és fiatalnak érezte magát, mint ezelőtt harmincz évvel s jól szemügyre véve a felesége arczát, mindig több ránczot és foltot vélt azon fölfedezni. Mit is csinálna külföldön a felesége, unatkoznék és tönkre lenne téve minden szórakozása. Inkább azon a pénzen segiti a felesége rokonait, mert úgy is egészen bizonyos, bogy megrohannák. Pedig de gyűlöli valameny- nyit! Még a felesége arczát is kiálhatatlannak találja. És amint igy évődött magában, arczárói eltűnt a mosoly. Szinto ellenszenvvel tekintett feleségére aki nemkülönben hasonló pillantásokat vetett most már rá. Az ő gondolatai is azon jártak, hogy miként lehetne a pénzt kellemesen felhasználni. Férje gondolatait leolvasta az arczáról. — Hogyisne! — szólt hevesen, — Talán elköltenéd a pénzemet haszontalanságra. Azt ugyan nem fogod olyan könnyen a karmaid közé kaparintani. Petrov erre a szóra belemerült az újságba s szinte felragyogott az arcza. — Jól van, jól. Neked adom a pénzedet! Viheted már . . . Szét is oszthatod a testvéreid és rokonaid közöttt. A 6888—22-őt húzták ki, nem a 12-o.t! Egyszerre eloszlott a remény is, harag is s a szobában sötét lett. Szűknek, alacson nak találták a megszokott lakást s napjaik végtelen unalmasak lettek. Hát még a dohányfüstös iroda s a poros akták! — Ördög tudja, — tört ki egyszer Petrov Idegességében, —* ahová csak lépek mu uenütt valami rongy, vagy papírdarab kerül a lábam alá. Nem söpörsz te ebben a szobában? Azt akarod, hogy végkép kiszökjem a világból? . . . Jó'. . . Elmegyek! Elmegyek és felakasztom magamat a legelső fára. Csehov Antal illetékes helyről származó, kétségbevonhatatlan értesítést. Wekerle Sándor miniszterelnök nincs megelégedve a sajtóiroda vezetésével, amiért Ábrányi Kornél miniszteri tanácsos, a sajtóiroda főnöke rövid idő múlva távozni fog ezen állásából. Utódja Csajthay Ferencz, a Budapesti Hírlap felelős szerkesztője lesz. Ábrányit az állami színházak intendánsává fogják kinevezni. A változással egyidejűleg a kormány a vidéken nagy lapvásárlásokat szándékszik eszközölni. Polgármesterek gyűlése. A rendezett tanácsú városok polgármesterei a napokban Budapesten gyűlést tartottak, amelyen Debreczeni István nagykárolyi polgármester is részt vett. A polgármestereket a városok sanyarú helyzete szólította tömörülésre. A gyűlés kérni fogja a kormányt, hogy az összes városoknak állami feladatok végzéséért járó kárpótlás fele osztássék fel a városok között, a másik fele pedig jusson azoknak a városoknak, amelyeknek 50 százaléknál nagyobb pótadójuk van, még pedig a pótadó nagysága szerint. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmármegye közigazgatási bizottsága f. hó 6-án ülést tart. A pluralitás ellen. Elkeseredés az egész vonalon. Népgyülések Szatmármegyében. Az ország minden vidékének lakosai egymásután lépnek a nyilvánosság elé tiltakozásukkal a plurális jogfosztás ellen. Szatmármegye lakossága is akczióba lépett nagy erejével a maradi javaslattal szemben, amely nem jogkiterjesztést, hanem megszorítást hoz a feudalizmus és a plutokráczia érdekében. Ma egy hete Genesen, ebben az eddig kizárólag 48-as érzelmű községben tartott a polgári í'adikális párt népgyülést. A gyűlés elnöke : id. Kiss József, szónokai: Sternberg Ottó és Rósen- feld Zsigmond voltak. A népgyülés határozatilag felháborodással tiltakozott a plurálitás ellen és táviratilag kérte a királyt, hogy ne járuljon hozzá a jogfosztást tervező javaslathoz. Szentmiklőson szintén vasárnapra népgyülés volt összehiva, azonban a hatóság a gyűlést betiltotta. Az összehívók a királyhoz intézett táviratban tiltakoztak a plurálitás ellen. Ma Szaniszlón lesz nagy népgyülés az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében. A polgári radikális párt e hét folyamán még Börvelyben, Iíismajtényban, Vezenden, Mátészalkán, Csengerben és Fehérgyarmaton fog népgyüléseket tartani. Halottak napja. I. fl szatmári ricsaj. amit äultuF-iiiniepneli nsseziek el. Dikcziózni, azt tudnak!- - t %,/ ; k n r Nagy embernek születni szamárság. Vagy ha nem is éppen szamárság, de roppant hálátlan dolog. A nagy ember, mig él, fárad, munkálkodik embertársai javára és ha meghal, akkor emlékezetének ragyogását apró, csipri-csuprí emberek arra használják fel, hogy ők csillogjanak benne. így történi ez vasárnap Szatmáron is. A nyomorgó avasi oláhság verejtékes filléreiből fenntartott Széchenyi-Társulat negyedszázados jubiláns közgyűlésén egy csomó góndnélkül élő ur bankettezett, pezsgőt ivott. Volt lovasbandérium, zászlódisz, kivilágítás, Rákóczi-induló és dikezió kvántum szátisz. És mindezeket összefoglalva elnevezték kultur-ünnepnek. Pedig hát a helyes elnevezés: Gyomor-ünnep lett volna. Dr. Falassy Árpád Szatmármegye főispánja felölté diszmagyarját és a uagy nyilvánosság előtt könyörgölt a Gróf Károlyi-családnak, hogy vegyék őt pártfogásukba, hogy támogassák, mert a talaj már nagyon megingott lábai alatt. Mert a főispán által Gróf Károlyi Istvánról tartott, émelyítő dicséretekkel megspékelt emlékbeszédnek nem volt más czélja, mint az élő és a gyűlésen jelenlevő Gróf' Károlyi családnak való udvarlás. A nagy ricsajon Szélt Kálmán Magyarország volt miniszterelnöke is megjelent. Szép, tartalmas és okos beszédet mondott. De beszéde rosszhiszemű informátión alapult. A beszéd arról szólt, hogy a „Szatmármegyei Széchenyi-Tarsulat“ fontos hivatást teljesít Szatmármegyében a nemzetiségekkel szemben, Hát ez nem áll! Tessék végre tudomásul venni, hogy e megyében nincsen nemzetiségi kérdés. Hanem az utóbbi időben Falussy főispán mesterségesen csináltat ilyeneket, hogy aztán annak „letörésével“ felsőbb helyen elhenczeghessen. A gyűlés napján Heves Béla színtársulata két előadást tartott a szatmári színházban. Délután a „Koldus diák“ operette kerüit színre, a melyben Tibor Lóri valósággal elragadtatta a szatmáriakat. Csodaszépen énekelt. Este az „Elnémult harangok“-at adták. A „kultur-ünnep“-nek vége. Sok ezer koronába került. És közeleg a tél. Mennyi tűzifát, mennyi melegruhát lehetett volne az elbankette- zett pénzből keresetképtelen nyomorult emberek részére beszerezni! Mennyi keserves könyet lehetett volna felszántani! De kellett "a pénz „kultur-ünnep-“re. A „kultur-ünnep“ pedig azért kellett, hogy Falussy főispánról dicsérő dalt zengjenek az aranymagon élő pacsirták. Toborzó. Irta: Alba Nevis. (Utánnyomás tilos.) Asszonytársaim! Imhol a kapu. Döngessük ökleinkkel. Rajta ! Mig ki nem tárul alázatosan, S be nem léphetünk rajta Itt nyugszik Magyarország lakosságának a nemzeti események megvalósításában vetett hite. * ' Megölte a koalicziós uralom. II É sirhant alatt alussza örök álmait DR KOVÁCS DEZSŐ a hazaffyság egyik nagybérlőjének közéleti szereplése. t Nem támadunk fel! Asszonyvéreim! Pipogya sereg. Mit tétováztok 1 Mire vártok ? Mégse untátok meg a jármot ? Mégis csudára vártok ? Kicsi a kezünk ? a bőre gyönge ? De pihent vér futkos alatta! Évezrek letört akaratja Bujkál kék sorokban alatta! A hajunkat mi, — jaj, — le ne vágjuk! Ne fonjuk hasogató kóczba Szép, fehér hátunk, kerek vállunk Ne takargassuk nyers daróczba A szerelemből ne Űzzünk tréfát. A férfi légyen — nem urunk — párunk. Akivel büszkén egy sorba állunk. Akivél műidig egy sorban járunk. Túl a sorompón, gazzal vegyesten Paradicsomi virágok nőnek. Uraim ! Az a föld a mienk is. Roskadt uraim ! Utat a nőnek! Tespedünk régen. Munkára vágyunk. Leikeinkben az ős emberálom ; Tudunk névetni, tudunk szenvedni Mért ne juthatnánk át a határon? r . . • r ízléses őszi paletók, ke ztömök, téli plüss- katz Sámuel kabátkák a legolcsóbban szerezhetők be n51 Nagyk4rolyban.
