Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-06-01 / 22. szám
I A nagykárolyi Kossuth Lajos-szobor leleplezése. Nagykároly r. t. városban 1908. május 28-án leplezték le nagyszabású ünnepség keretében Kossuth Lajos szobrát. A leleplezési ünnepélyről részletes tudósításunk a következő: Az előkészületek. Nagykárolyban már hetek óta lázas sietséggel készültek a leleplezési ünnepélyre. Az egész közéletet az ünnepség foglalkoztatta. Megyeházán városházán kizárólag az előkészületek toglalkoz- tatták az embereket. A város főutcái nem ismernek önmagukra. A kocsi utak lehengerelve, piszoknak, szemétnek, gyepnek semmi nyoma se maradt. Már ez ok miatt se bánnák a nagykárolyiak, ha minden hónapban volna valami kis szoborleleplezés-féle. Kossuth F. Lipót és Apponyi nem jöttek. A nagy készülődés, tisztogatás voltaképen azért történt, mert meghívás folytán Kossuth F. Lipót és Apponyi Albert grót megígérték, hogy a leleplezési ünnepélyre Nagykárolyba jönnek. De az üres ígéretek kormányának tagjai most sem tartották meg Ígéreteiket. Apponyi már két héttel ezelőtt közölte, hogy nem jön el az ünnepre. Nem jött mert Nagykároly város lakosságát nem tartja eléggé kleriká- kálisnak, kevés benne a pap és nem nagyon lelkesednek eszméiért. Kossuth F. Lipót pedig azért nem jött, mert Nagykároly messze van Budapesttől. 8 órát kellett volna neki éjjel utazni. Ó pedig, kinek kényelme mindennél előbb való, nem áldozza fel egy éjszakáját nagykárolyi híveinek kedvéért. Pedig a miniszteri szalonkocsiban, ahol külön háló terem van, nem nagy fáradságba került volna neki eljönni. Az is bizonyítja az őt váró közönség fumigálását, hogy elmaradását csak a legutolsó pillanatban közölte. Az elmaradás indokául elővette a nála mindenkor raktáron levő gyomorbaj és rheuma közül a gyomorbajt. Mi egy cseppet sem sajnáljuk hogy nem jött el. sőt ugv találjuk, hogy távolléte sokkal melegebbé, intenzivebbé tette Kossuth Lajos emlékének ünnepét. Fsak egy pár stréber sajnálta nagyon Kossuth F. Lipót elmaradását, mert kénytelenek voltak a már hetekkel ezelőtt készült üdvözlő beszédeket a jégre tenni. A „Nagykároly és Vidéke“ mindezek dacára egy „Isten hoztau csimü czikkben üdvözölte őt „városunk falai között.“ A leleplezés napja. F. hó 28-ára a város külső képe egészen megváltozott. A házak lobogó díszt öltöttek, csupán a róni. kalh. iskolaépületén nem volt zászló kitűzve. A vasúti indóház gyönyörűen volt feldíszítve és újonnan tatarozva, amit különösnek találtunk. T. i. Kossuthot várták, akitől az általunk kért uj állomási épület létesítése függ. Ha tehát meglátta volna a megérkezése idejére jókarba hozott épületet, egy cseppet se találta volna sürgősnek annak ujjal való helyettesítését. A Kálmánd-utca elején diszkapu volt felállítva. Ünnepi ruhába öltözött közönség, automobilok, kocsik robogása tette élénké az utcákat. Günther megérkezése. A leleplezési ünnepélyen a kormányt Günther igazságügyminiszter képviselte, a kinek fogadására d. e. lél 8 órakor a vasúti állomásnál a helyi hatóságok képviselői nagyszámú érdeklődő közönség kíséretében jelentek meg. Az állomásnál a minisztert Nagykároly város közönsége nevében Debreczeni István polgármester üdvözölte. Günther röviden sablonszerűén válaszolt, amely után a képviselőkből álló kíséretével kocsira ült és a vármegyeházához hajtattak. A menetet a 180 tagból álló lovas bandérium vezetője. Csata Gerzson a Népbank könyvelője nyitotta meg, a diszmagyarba volt öltözve és délcegen, daliásán ülte meg lovát. Az első kocsiban Demiríor Ignácz rendőrkapitány a második kocsiban Günther miniszter ült Falussy főispánnal. Mintegy 30 kocsi volt még, amelyben részint vendég, részint az ezek fogadására megjelenők ültek. A menet a Széchenyi- és Jókav- utcákon át ért a megyeházához. A küldöttségek fogadása, Délelőtt 10 órakor volt a küldöttségek fogadása a vármegyeháza nagytermében. Szatmár- vármegye, Szatmárváros, továbbá a keleti vármegyék küldöttségének szónoka Dr. Falussy Árpád volt. A történelmi esemény alkalmából midőn Kossuth Lajos szobrát leleplezik üdvözli a minisztert, tolmácsolja az általa vezetett küldöttségek ragaszkodását és szerétét. Beszél a vármegyéknek a nemzetiségek ellen való feladatáról és végül kéri, hogy a kormány a vármegyéket vegye védelmébe. NAGYKÁROLY Nagykároly város képviselőtestületét Dtb- reczeni polgármester vezette a miniszter elé. Mély hálával köszönettel és tisztelettel jött a miniszter elé, mert már-mír azt hitte, hogy a készülődések kárba vesztek és a korín íny nem fogja magát a leleplezésen képviseltetni. Üdvözli a minisztert Nagykároly város lakossága nevében. Megjelent még a vármegyei és nagy függetlenségi és 48-as párt küldöttsége is. A miniszter a beszédekre röviden válaszolt, megköszönte az üdvözlést, de óvatosan tartózkodott hogy valamilyen politikai jelentőségű nyilatkozatot tegyen. A leleplezés. D. e. 11 órakor volt a tulajdonképi ünnep: a szobor leleplezése. A városi sétakert nemzeti és a város színeit viselő zászlókkal, az ország és a város czimereivel volt díszítve. A kerítésen kívül tribün volt felállítva, amely csak félig telt meg. Kivonultak az összes iskolák növendékei is. A szobor előtt a vendégek részére sátor, az elébe pedig a szónoki emelvény volt felállítva. A leleplezési ünnepély megnyitásául Debreczeni István polgármester üdvözölte a megjelenteket. Az ünnepi beszédet Papp Béla mondotta. Azután Dóczy József p. ü. titkár szavalta ez alkalomra irt ódáját. Ha az óda oly szép lett volna, mint a milyen hosszú volt, hát érdemes lett volna meghallgatni. Günther miniszter, Ilosvay Aladár alispán és Debreczeni István beszéltek még, ezután kezdetét vette a szobor megkoszorúzása. A szobor talapzatára koszorút helyezett : A magyar képviselőház, a főrendiház, az országos függetlenségi és 48-as párt, Szabolcsmegye, Haj- damegve, Szilágymegye, Máramarosmegye, Szat- mármegye. Debreczen város, Szatmár város, Zilah város, Nagybánya város, Felsőbánya város, Nagykároly város, özv. gróf Károlyi Istvánná, gr. Károlyi Gyula, a nagvká^olyi függetlenségi és 48-as párt, a mátészalkai függetlenségi és 48-as párt. a fővárosi egyetemi ifjúság, a Szatmármegyei Széc- henyi-Társulat, a nagykárolyi Kölcsey-Egyesület, a nagykárolyi nőegylet, a nagykárolyi izr. nőegylet, Domahidy István, az erdődi Társaskör, a nagykárolyi ref. egyház, a nagykárolyi ág. hitv. evang. egyház, a státus kvo. izr. hitközség, az orth. izr. hitközség, az Ipartestület, a Régi Casinó Egyesület, a Polgári olvasókör, a főgimnáziumi ifjúság, a polgári leány iskola, a posta és távirda személyzete, Papp Lea, A nagykárolyi Kossuth- esztaltársaság, A kereskedő társulat, az érmihály- falvai Ivossuth-asztaltársaság és végül a szubven- tiót élvező helyi lapok szerkesztőségei. Az ünnepély befejezéseid a dalárda a Himnuszt énekelte el. A Kossuth-nótát az egész ünnepélyen nem lehetett hallani. A társasebéd. Délután 1 órakor a „Magyar királyiban társas ebéd volt. A 10 koronás menüt 18Ö-an, a 3 koronást 120-an ették végig. Az ebéd ideje alatt a királyra egy felköszöntő sem hangzott el. Tósztoztak : Dr. Falussy Árpád főispán, Papp Béla, Br. Perényi Sándor, Günther miniszter, Adler Adolf, Debreczeni István, Gyapay Pál, Szenkirályi Zoltán, Jékey Zsigmond, Csomay Imre, Melha Ármánd és Kelemen Samu. A miniszter és a képviselők elutazása. Günther miniszter, a jelenvolt 8 képviselő és a vendégek nagyrésze a délután 3 órai gyorsvonattal utaztak el. Ivás a hazáért! Miután a miniszter eltávozott megkezdődött az ivás és tartott esti 7 óráig, amikor a társaság nagy része eltávozott és szétoszlott. Érdekes látvány volt, hogy halussy Árpád főispán, mint barátkozott és csókolódzott össze azokkal, akiket eddig nagyobb „darabont“-oknak kiáltott ki, de a kiknek szavazatára a pécsi vasút ügyében a jövő hónapban szüksége lesz . . Méla akkordok. A nagy miniszter-várás Nagykároly városnak 7000 koronájába került. De micsoda ez az összeg ! Tehetjük, hiszen nem fizetünk csak 98°/# községi pótadót. 9 „Magyar Király“ hávéliázbál. — Borzasztó, ha az ember meggondolja, hogy Szatmármegyében 130 községben nincs bába. — A megye vezetősége népesedési szempontból tartja ezt szükségesnek. — Hogy-hogy? — ügy gondolkozik, hogy sok bába közt elvész a gyerek. Megakarják pumpolni a várost! Megy a gőzös, megy a gőzös, — de nem Margittá ra, hanem csak Peérig. Farkas jár a kertben . . . A napokban egy instáncia érkezett Budapestről Nagykároly város polgármesteréhez. A kérvény gépírással van írva és küldte vala azt Dr. Farkas Imre budapesti ügyvéd, Dr. Falussy Árpád Szatmármegye „honmentő“ főispánjának hangos társa a Nagykároly—Margit tai h. é. vasút előmunkálati engedményese. Szándékosan irtuk a hangos jelzőt msrt a csendes társ ebben az ügyben Dr. Falussy a volt engedményes és az ő saját külön lángesze Dr. Kovács Dezső. Szól pedig ez a fentjelzett irás arról, hogy Nagykároly város, ez a bőségben úszó pótadómentes boldog város ne terheltessék duzzadt bugyelárisát kinyitni. Vegyen ki abból 60.000 ko- ronácskát — hiszen telik neki bőven, nincs egy fillér adósága sem — mert ezáltal azon szerencsében részesülhet, hogy a fent nevezett díszes társaság profit-céljait előmozdíthatja ! Az irás bevezető részében azt adja tudtára Dr. Farkas Imre a képviselőtestületnek, hogy a tervezett vasút nyomjelzési munkálatait elkészítette és hogy az ezen munkálatot felülvizsgáló eljárás is befejezést nyert. Azután közli azt, a mit a Nagykároly már hónapokkal ezelőtt megirt, hogy az uj vasút nem Margitláig, hanem a megvalósulás stádiuma felé közeledő Tasnád— érmihályfalvai vasút Peér állomásig lesz kiépítve. Miért? Mert — amint a kérvényben maga Dr. Farkas is elismeri — a vasút Margittáig való kiépítésének nincs semmi célja, és sem az érdekelt biharmegyei községek, sem pedig maga Biharvármegye egy fillérrel sem hajlandó a vasútépítéshez hozzájárulbi. De ezen kivül is miért csinálnák Margittáig ? Hiszen a főispán ur birtoka Érendréden, szőlői pedig Peérben vannak. Mire való tehát ezen községeken túl is vinni a vasutat ? Dr. Farkas tehát arra kéri Nagykároly város képviselőtestületét, hogy a vasút céljaira ha- sonlóértékü törzsrészvények ellenében 60.000 koronát szavazzon meg. Mert ez a város közgazdasági, forgalmi, a jövő fejlődés szempontjából politikai és közigazgatási érdeke. Igazán szép Dr. Farkas úrtól, . hogy ennyire szivén viseli Nagykároly város érdekeit és pedig önzetlenül, mert csak rongyos 60.000 koronát kér. Az isten sokáig éltesse Dr. Farkas Imre urat ! A kérvényt Nagykároly város képviselőtestülete a f. év junius 14-én tartandó közgyűlésen fogja tárgyalni és reméljük, hogy lefogja tárgyalni. Minden fillér amit megszavazna : kidobott pénz volna, mert ehhez a vasúthoz való hozzájárulás Nagykároly városnak nem érdeke. A jelzett (vidék földrajzi fekvésénél fogva nem gravitál hozzánk. De tegyük fel, hogy igen : az épülő Nagykároly—érendrédi köves útnak a közforgalomnak leendő átadásával az a vidék hozzánk férhetővé lesz téve. Az a körülmény pedig, hogy az uj vasút Peérnél csatlakozni fog a Tasnád—érmihályfalvai vonathoz, azt jelenti, hogy Mezőterem, Portelek, Vezend, Iriny és Ér- endréd eddig is jelentéktelen forgalmát Tasnád, Érmihályfalva, Nagyvárad és Debreczen teljesen elfogja tőlünk vonni. A törzsrészvények értékére, nézve pedig szolgáljanak a városnak intőpéldául a Szilágy sági h. é. vasút teljesen értéktelen részvényei. A lelkesedés. A napokban Nagykárolyban két úriember találkozott a „Polgári Olvasókör“ előtt. A leleplezési ünnepélyről beszélgettek. Arról volt szó, hogy a nagykárolyiak nem. lelkesednek Kossuth Ferencz eljövetelének hírére. — Dehogy nem, szólt az egyik, látod, ez az ember, aki itt a gyepet vágja, ez is lelkesedéssel csinálja a dolgát. Az ellenvéleményen lévő ur odaszól a munkásnak: — Bácsi! Azt a gyepet maga lelkesedéssel vágja? — Dehogy, kérem, csákánynyal vágom. Hangverseny Felsőbányán és Nagybányán. A Nagy károlyi „Kölc»ey-Egye«ül«t“ kirándulása. A Nagykárolyi „Kölcsey-Egyesület“ elnöksége a következő felhívást küldte be a Nagyká- roly-nak :
