Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-03-04 / 10. szám
NAGYKÁROLY Vegye tudomásul a végrehajtó-bizottság, hogy ez nem járja! Még a politikában sem tisztességes dolog ilyen fajta vádakat általánosítva közrebo- csájtani. A Nagykároly és a nagy nyilvánosság joggal megkövetelheti, hogy felsoroltassanak azok a konkrét tények, a melyek érthetővé teszik az ellenünk használt súlyos kifejezéseket. Arra is kiváncsi lehet a nyilvánosság, hogy kik azok az ismert, de bujkáló titkos támogatók? Mert jegyezze meg magának a végrehajtó-bizottság, hogy alattomosan támadni csak a kapcabetyárok szoktak. A suba alatti vádaskodás pedig azokat becsteleuiti meg, akik ily módon vádaskodnak. A Nagykároly mindenkor megmondta, hogy mit nem tart helyesnek. Ha erősebb kifejezéseket is használtunk, de mindig igazságunk volt A Nagykároly még ellenségeivel szemben is gavallér. Rágalmazás és becsületsértésért be fogja perelni a végrehajtó-bizottságnak a gyűlésen jelen volt mindenegyes tagját és ezzel alkalmat fogunk nyújtani nekik, hogy súlyos vádjaikat, ha módjukban áll, beigazolhassák. A végrehajtó-bizottság azon hiszemben van, hogy az ellenünk szóló kirohanást ők határozták el. Mekkora csalódás! Az akciót már hetek óta tervezi ellenünk Falussy Árpád főispán, Adler Adolf és Papp Béla. Dr. Adler Adolf már hetekkel ezelőtt megizente Manyák és Tóth könyv- nyomdászoknak, hogy ne nyomják a lapot, mert baj lesz. A gyűlésen elfogadott nyilatkozat szövege is jóval előbb kész volt. A jeles urak a végrehajtó-bizottságot csak eszköznek használták fel, hogy megkopott tekintélyüket bearanyoztassák. Nem az fáj nekik, hogy a pártról irtunk néha igazságokat. Hanem az, hogy róluk irtunk ilyeneket. Igazságokat, mert hiszen valótlanságok, rágalmak írásáért módjukban lett volna a független bíróságnál elégtételt szerezni. A végrehajtó-bizottság trotlli, nagvhasu, önálló vélemény alkotására képtelen tagjait Dr. Adler Adolf, ez a rémesen ostoba ember, az orruknál fogva vezeti. Dr. Adlert viszont Falussy vezeti az orránál fogva, aki valamivel okosabb ugyan Adlernél, de a politikai tisztességgel bizony nem valami jó lábon áll. * A végrehajtó-bizottság kirohanásával egyidejűleg, Simkó Aladár lapjában, a »Közérdek«-ben is megjelent a Nagykároly ellen egy modortalan, kocsislegénynek is szégyenére váló stílusban irt támadó cikk. Az is arra vall, hogy a támadás előzetesen szervezve és tervszerűen lett a Nagykároly ellen intézve. Simkó Aladárt nem szükséges Nagykároly város közönsége előtt bemutatnunk. Mi minden tekintetben beszámithatatlannak tartjuk őt. És ezért nem foglalkozunk vele. Ha egy szamár megrug valakit, az a valaki nem fog a szamár lábára haragudni. Különben Simkónak is alkalmat nyitunk majd, hogy a bíróság előtt bizonyítsa vádjait. Pikáns dolog azonban az, hogy a »Közér- dek«-et eddig a néppárti N. Szabó Albert tartotta fenn anyagilag, utóbb pedig, minthogy Falussy és Adler többet ígérlek neki, ő tőlük hagyja magát felhasználni mindenre. Egy kis szenzációval is szolgálunk: A »Közérdek-ben ellenünk megjelent támadó cikk február 25.-én, kedden délelőtt, Falussy, Adler és Papp Béla közreműködésével: a főispán lakásán készült. Március elején. Böjt van. Most a betörők is Bűnbánóan vezekelnek. A rendőrség pihen, mint a Bölcsőjében nyugvó gyermek. A farsang is elbúcsúzott, Hogy sirassuk: nincsen rá ok. Kacaghatunk: itt maradtak Az Adolfok, Aladárok. A nagykárolyi uj március. Merénylet a sajtószabadság ellen. Nyilvános revolverezós. Márciusi szelek fújnak. A föld méhében megindult az életet teremtő rejtelmes zsongás. Kelet felől a távolból sejtelemként hallatszik a közeledő tavasz szárnycsattogása, amely ibolya és gyöngyvirág illatot hajt felénk. Nagy Magyarországon és igy Nagykárolyban is, lelkesen készülnek március 15-ikének megünneplésére. Felújítják ama legendás idők emlékét, amely mindenha örök dicsősége lészen a magyarnak. El volt nyomva a magyar, nem volt szabad az igaz szó, az igaz gondolat, s egyszerre csak, mint mikor a rab oroszlán széttöri ketrecét s kitör a rabszolgaságból, oly hatalmasan tört ki a J szabadság vágya az emberek szivéből. Minden igaz magyar ember szivében ma is visszhangra kél, az a hatalmas kiáltás, ami akkor j a nemzet ajkáról zúgva, harsogva elrepült... Nagykárolyban március 15-ének megünneplésére készülnek. És a sajtószabadság ünnepének előkészületei közben felháborító merényletet követtek el a sajtószabadság ellen. Ki vetemedett erre? A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága, amely J állítólag a Kossuth Lajos zászlója alatt működik, de szégyenteljes módon olyan emberek vezérlete alatt, kik mindenre kész szolgái az elvárulásra jutott hatalmasoknak, a politikai szélhámosoknak, j És elkövette ezt a végrehajtó-bizottság dr. Adler Adolf pártelnök izgatására, aki a letűnt darabont kormánynál közjegyzői állásért esedezett alázatosan. A merénylet előzményei a következők: A »nemzelhy kormány« uralomra lépésekor mindenhol és igy Nagykárolyban is, megváltóként várta a nép, az uj idők hajnalhasadását, a közélet megtisztulását, a korrupció megsemmisítését. És mi történt? Különösen Nagykárolyban vannak azóta az előbbinél százszorta rosszabb állapotok. Az egész közéletre a kloákák undor párája telepedett, megalázva sompolyog a derék, kérkedve a szélhámos, félrevonult az erény és hivalkodik a gonosz, a kétszerkettő is kétségessé vált, és asszerint változik, amint a közélet feltolakodott tudatlan vezérei akarják, az adott szó megszünk érték lenni, az Ígéret szatíra és gúny tárgya a férfias meggyőződés. A Nagykároly mindezekre férfias nyíltsággal mindenkor tárgyilagosan mutatott rá. Az igaz szó mindig fájt azoknak, akik érintve voltak. Az igazságot minden korban elnémították. A A Nagykároly-t is meg kell fojtani. És erre a hóhéri szerepre az a párt végrehajtó-bizottsága vállalkozott, amely párt programmjának egyik sarkalatos pontja a sajtószabadság. A Nagykároly és lapunk szerkesztője ellen indított bojkottot megmosolyogjuk. Bolhacsipések nekünk nem árthatnak. A bojkott eddigi eredménye, hogy a mai napig 54 uj előfizető jelentkezett. A felháborító az, hogy a mozgalom a Manyák és Tóth cég nagykárolyi könyvnyomdája ellen is megindult arra az esetre, ha lapunkat továbbra ts előállítják. A nyomda ellen, amely a Nagykároly-l, éppen úgy mint más sajtóterméket, minden különösebb érdek nélkül, meghatározott árért készítette. Nyilvánosan megrevolverezték azzal, hogy a vármegye is felfogja bontani a »Hivatalos Lap« előállítására vonatkozólag velük kötött szerződést. Hangulat keltés céljából úgy tüntették fel a dolgot, hogy a kérdéses szerződést Nagy László a dara- bantok idejében kötötte volna velük. Holott az még Nagy Lászlónak törvényes alispánsága idején, 1903-ban jött létre. A revolverezés az egész városban óriási visszatetszést és felháborodást keltett. És ezt az eljárást a »Szatmárvármegye«, a hatalomnak ez a hitvány eszköze, helyesnek tartja. örvendjenek a merénylők! A revolverezés sikerült. A Manvák és Tóth cég, az alábbi nyilatkozat szerint, meg lett félemlitve. Nem nyomtatják többé a Nagykároly t. A revolverezőké tehát a győzelem és a dicsőség. De pirrhussi győzelem és herosztráteszi dicsőség! Ne örvendjenek a merénylők! Mert a Nagykároly azért tovább is meg fog jelenni és hat- ványzottan fog odahatni, hogy a közélet kútárai mielőbb visszatakarodjanak a kloákákba, a hová mindig is valók voltak. Nyilatkozat. A nagykárolyi függetlenségi párt végrehajtóbizottsága, rólunk, alantirott nyomdatulajdonosokról azon tendentiozus és a valóságnak meg nem felelő híreket terjeszti, hogy mi vagyunk a »Nagykárolyf« cimü politikai lap kiadói, azt irányítjuk, irányozzuk és anyagilag fentartjuk. Ebből kifolyólag elhatározta, hogy nyomdánkat bojkottálja és ezen aktiót az egész városban előmozdítani fogjaIsmerve a viszonyokat azt hisszük, hogy ezen ellenünk irányuló aktió nem is annyira hazafiságbói, mint inkább a »Kölcsey« nyomda részvényeseinek érdekében történt. Mégis, hogy a további gyanúsításoknak több tápot ne szolgáltassunk, kijelentjük, hogy a »Nagykároly« cimü lapot tovább elő nem állítjuk, bár tekintve, bogy erre vonatkozólag Rosenfeld Zsigmond úrral szemben szerződés kötelez bennünket és ennek részünkről történt egy oldalú felmondása után jelentékeny kötbért kell fizetnünk, ez természetesen bennünket érzékenyen érint. Bár ezen eljárásban a végrehajtó-bizottság részéről a sajtószabadság megsértését látjuk, üzleti érdekeinkre való tekintettel kénytelenek vagyunk a velünk szemben támasztott óhajnak eleget tenni. Nagykároly, 1908 március 3. Manyák és Tóth nyomdatulajdonosok. Megyei önkormányzat. Megyegyülésre utaznak — a vagyon jussán — törvényhatósági bizottsági tagokká lett atyafiak. A vonalon a szolgabiró-választás dolgát feszegetik. Az egyik: Melyikre szavaz, sógor? Nagvhasu Elekre, vagy arra a félszemü fiatalra? A másik: Amondó vagyok, hogy inkább emez legyen a szolgabiró. Az egyik: Becsületesebb ez a félszemü ? A másik: Fenét becsületesebb! Egy kutya az, sógorom, mindegyik. De arra gondolok, hogy ha valami baja van vele az embernek, ezzel olcsóbban meg lehet csinálni, hogy szemet hunyjon, mert csak az egyik szemét kell megfizetni. Az egyik (kevés gondolkozás után): Mond kend valamit... Az eset folytatása: Nagyhasu Elek megbukott és a vármegye urai még ma is azon törik a fejüket, hogy a félszemü fiatal — mi módon tett szert a diadalmas népszerűségre? HÍREK. —- Időjárás. Itt minden nedves, sáros, náthát kapott a város; habár hírünk száz volna más, legfontosabb az olvadás. Sokat kiadtunk fára is, mert drága volt az ára is, hozzá lakásunk és a koszt utolsó grislinkből kifoszt. Ha ez tovább is igy marad, sovány leszel, mint agarad; ruhát, mivelhogy nem leszen, magára senki sem vészén s miként megannyi esztelen, futunk pénz nélkül mesztelen. 1 — Múvósze8tély. A Nagykárolyi Kölcsey- Egyesület március 22.-én nagyszabású művészestélyt rendez a Petőfi ház javára a városi színházban. Az estének különös érdekességet és sokat- igérő művészi értéket kölcsönöz, hogy Paulay Erzsiké a nemzeti színház elsőrangú művésznője és Herczegh Ferenc, ma élő íróink legnagyobbika is megígérték az estélyen való közreműködésüket. A programm összeállítása most van folyamatban. — A „Fillérbank“ megnyitása. A nagykárolyi »Fillérbank, mint szövetkezet« újabb elhatározás alapján csak f. évi április 1-én fogja működését megkezdeni. A befizetések is csak ez idő pontól veszik kezdetüket. — A Szabad Lyceum f. hó 8.-án vasárnap d. u. 5 órakor előadást tart a főgimnázium rajztermében. Előadatnak: Dr. Lutz Ignác: A látható világról és Komlóssy József m. kir. selyemtenyésztési felügyelő: Az időszámításról. — Színigazgató választás. Szinikerületünk igazgatójának végérvényes választása f. hó 9.-én lesz Szatmáron. Ügy a szatmári, mint a nagykárolyi közönség Polgár Károly megválasztása mellett van. — A tulipán koldulni jár. A Tulipánszövetség — Magyar Védőegyesület — tovább folytatja kisded játékait a magyar iparpártolás körül. De a hazaffyas közönség már nem igen hévül a tulipánért és bizony vékonyan csordul a pénz a tulipános urhölgyek es urak kasszájába. Most már a derék szövetség elhatározta, hogy »az anyagiak megszerzése végett persely-gyűjtést rendez.« Egy gazdag gróf elnöklete alatt, gazdag urhölgyek és urak szavazataival határozta el a szövetség, hogy koldulni küldik a magyar iparpártolást. Amikor évről-évre 40- 50 millióval emelkedik a külföldről való behozatalunk, akkor a tulipánosok igy fejlesztik a magyar ipart. Vájjon kit akarnak még most is bolonddá tenni? — Halálozás. Ináncsi Pap Kálmán, néhai Pap Endre költő fia. Pap Sándor a néhai nagykárolyi rendőrkapitány öcscse, 64 éves korában Szatmár- Németiben meghalt. Az elhunyt törvényszéki biró, utóbb fellebbezési tanácselnök volt. Mint a vármegyei törvényhatósági bizottság oszlopos tagja, a közéletben szerepet játszott. Atyja Petőfinek, Keménynek, Csengeynek, Eötvösnek és Kölcsey- nek volt jó barátja és mint ügyvéd a híres Wes- selényi-perben nagy szerepet vitt. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon ismerőseink és jóbarátainknak, kik édesanyánk elhalálozásakor részvétnyilatkozatukkal mérhetlen fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, legmélyebb köszönetün- ket ez utón nyilvánítjuk. Spitz Mór, özv. Müller Sarnuné, Szegő Fülöpné. — A nagykárolyi függetlenségi párt uj végrehajtó-bizottsági tagjai. A nagykárolyi függetlenségi párt 10ü-as végrehajtó-bizottsága febr. 28.-án tartott ülésén uj tagokkal egészítette ki magát. Beválasztattak: dr. Vetzák Ede, Schnébli Károly, Orosz György, Holczinger István, Kínál János, Hadnagy Ignác, Patay Ferenc, ifj. Asztay József, Valuka Antal, Makay Lajos. — Tűz. A múlt hó 26.-án a Berence és Ara- nyosmegyes között levő báró Wesselényi-féle tanyán tűz ütött ki, a mely elpusztította a főépületet és a padláson felhalmozott búzát. A kár mintegy 20000 korona.
