Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-05-13 / 20. szám
Meszesi Ferencz elnök lemondását a közgyűlés örömmel vette tudomásul és az elnöki széket Sallay Lajos foglalta el. Sallay súlyosan támadta a lemondott elnököt és felhívta, hogy nevezze meg a beszámíthatatlan igazgatósági tagokat. Meszesi: Tessék beperelni. Nem tartozom felvilágosítással. Sallay : Az igazgatóság megvádolása kortesfogás. Különben vegye tudomásul a volt elnök, hogy őt (Sallayt) még soha se lökték ki a korcsmából és nem pofozták fel. Hancsis Illés és Némethi/ Sándor erős kifejezésekkel illetik a volt elnököt és a pénztár vezetésében részrehajlónak vádolják. Az elnököt kötö- lőzködő természetűnek mondják és kijelentik, •hogy képtelen volt elnöki állásának megfelelni. Némethy indítványozza, hogy a volt elnök jegyzőkönyvileg rovassák meg. Az épületes jelenetek után az 1907. évi igazgatósági és felügyelő-bizottsági jelentés olvastatott, a zárszámadás és a mérleg tudomásul vétetett és a felmentvény megadatott. A közgyűlés elhatározta, hogy a jövőben fixfizetéses pénztári orvosokat fog alkalmazni. Az igazgatóságba rendes tagul Bálintffy József, póttagokul Nágele Ferencz és Szigethy Sándor lett megválasztva. A munkások részéről közgyűlési kiküldöttül rendes tagnak Sallay Lajos, póttagul Csiszár István, ig. póttagokul pedig Schul- lek Lajos és Matisz János lett megválasztva. A pénztárnak a múlt év végén 2389 tagja volt. Mutamur. Doktor Antal Jön a lanttal És pengeti bűnbánóan: Dicső Árpád, Én : a bal párt, Eddig ellenfeled voltam. Vezekelek. Ő, bocsáss meg Az én szörnyűséges vétkem ! Com esi kegy És szabadjegy: Minden vágyam, reménységem 1 A „Fillérbank“ kezd hazardírozni. Mentik a szegény embert? A zálogház griiiidolók. Az a bizonyos szeg, amely mindenütt el van rejtve, kezd már a nagykárolyi »Fillérbank mint szövetkezet« zsákjából is kibújni. Az alapítók által kibocsájtott hangzatos belépési felhívás szerint, a szövetkezet célja, — ami azóta az alapszabályokban is körvonalozva lett, — kötelező heti befizetésekké], kisebb tőkék gyűjtésével és takarékbiztositásokkal tagjainak takarékossági hajlamát fejleszteni és méltányos hitelnyújtása által azok kereskedelmi, ipari és gazdasági tevékenységét előmozdítani. Az eszme megvalósítását a kisemberek érdekében annak idején a Nagykároly is helyesnek találta és propagálta. A „Fillérbank mint szövetkezet“ azonban ngylátszik, kitűzött céljától eltérni kezd. Legújabban egy Nagykárolyban létesítendő kézizálogüzlet létesítésére kért engedélyt az illetékes hatóságtól. A kézizálogüzletet pedig mi a „Fillérbank“ alapszabályszerü céljával ellentétben állónak találjuk. A kézizálogüzlettel nem lehet azt elérni, hogy a szegényebb sorsú ember tőkét gyüjthes- sen és takarékossági hajlamát fejlessze. De ellehet érni éppen ennek az ellenkezőjét. Ez pedig lehet az igazgatóság érdeke, de semmiesetre sem a kisembereké, akiknek érdekében a szövetkezet állítólag létesült. Ettől eltekintve, a kézizálogüzlet Nagykárolyban, az eddigi tapasztalatok szerint, mindig ráfizetéssel járt s igy a tagok befizetett tőkéje is veszélyeztetve van. A kézizálogüzlet tervezetének hire a „Fillér- bank mint szövetkezet“ tagjai sorában elégület- lenséget keltett s tiltakozásukat kifejezendő, valószínűleg rendkívüli közgyűlést fognak össze- Mvatni. 9 „Magyar Király“ Kávéházitól. Egy ar (miközben fekete kávéját kavarhatja, felsőhajt): Istenem, ha én szobor volnék ás most lelepleznének, mennyi csúnya kis ügy jönne napvilágra! NAGYKÁROLY Városi színház. Az „Ördög“-ről. A múlt esztendő szini-irodalmi termékei közül hatalmas szökkenéssel tört elő és vált ki a Molnár Ferencz Ördöge, amely azóta diadalmasan száguldott végig Éurópa modern színpadain, dicsőséget és sok marék aranyat gyűjtve a fiatal magyar írónak Diadalmas pályafutásában a darabnak hatalmas gátot kellett átugrania. Majdnem megesett vele ugyanis, hogy az Akadémia ama jutalommal tüntette ki, mely a múlt esztendő legnagyobb sikerű, magyar színdarabját illeti meg. A birálók nem voltak mind egy .véleményen. Egyik része azt mondta, hogy az Ördög tendencziája erkölcstelen és az Akadémiának nem szabad az erkölcstelenséget borostyán koszorúval övezni. Akkoriban'nagy port vert fel a sajtóban ez a külön vélemény. A klerikális lapok kapva kaptak rajta, a liberálisok pedig védelmére keltek az Ördögnek. Közben pedig az Ördögöt előadták Milánóban és Berlinben és a modern Nyugat szívesen tapsolt a „Keleti inváziónak“. A darabnak mindenütt nagy sikere volt. Az Akadémia erre gondolkodni kezdett. Uj bizottságot küldött ki, amely a közvélemény hatása alatt kimondotta, hogy nem csupán az a szép, ami „erkölcsös“ és kiadta a jutalomdijat — egy másik darabnak. így a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. A korszellem is meg volt mentve, meg az Akadémia czopja is. A darabnak nem is volt szüksége az Akadémia elismerésére. Az Ördög igazságait sok százezren hallgatták és a tiszta igazságok, — az élet örök igazságai — megértésre találtak a lelkekben. Riadalmas útjában az Ördög már tavaly eljutott Nagykárolyba is, a jelen szezonban pedig hétfőn este adta színtársulatunk a nagysikerű magyar darabot. A gondolatot, mely eme sorok Írására késztet bennünket, nem az Ördög sugalta nekünk. Hanem az Erkölcs. Az Erkölcs, amely az ő puffanó frázisaival e héten a Szatmárvármegye hasábjain jelent meg, hirdetvén, hogy a színházban csak tiszta erkölcsi levegőnek szabad terjednie. Mi volt ez ? beharangozás az Ördöghöz vagy ítélet, pálczatörés a műsorra tűzött darab fölött? A Szatmárvármegye íróját ismerve, tudjuk, hogy eme utóbbi eszmét szolgálta. Ő száműzné a színpadról az Ördögöt. Kis ő-vel is, nagygyal is. Távozzék a színpadról a kristálytiszta igazság, az Élet fájó, vérrel keresztelt igazságai, jöjjön a hazug konvenczióval, béna alakoskodással telt szalon és léha ilört-kerete: a szalonvigjáték. Apage satanas! Távozzék tehát az Ördög a színpadról. Az is, amelyik piros kihajtásu frakkban, az is, amely lenge baletruhában jelenik meg. Jöjjenek a csillagkeresztes dámák, a „társaság“ hangadói, a limonádé izü tanárjelöltek, a kegyes abbé, az őrködő gonvernantéok, a szerelmes falusi poéta ezerféle alakjai a színpadra, áradjon a nézőtérre tömjénfüst leveudula-illattal, ylang-ylang muskotály-dohánynyal, a magyar szalonok eme irtózatos keveréke, mely facsarja az orrot és sürii tunya köddel töltse be a levegőt. Nem, ebből az irodalomból nem kérünk. Rég eldöntött kérdés, hogy a művészetnek és erkölcsnek nem kell fednie egymást. Művészi lehet az is, amit a mai társadalom irodalomban, festészetben, szobrászatban egyaránt erkölcstelennek minősít és anathemával sújt. E sorok írójának nem czélja most az „erkölcstelenség“ mai fogalmával vitázni. Egyet azonban jeleznünk kell: az erkölcstelenségnek nincsenek örökéletü törvényei, dogmái s ami egykor annak minősíttetett, az ma talán az erkölcs egyik jellemvonása. Ami az Ördög erkölcstelen tendencziáját illeti, hát ilyet csak a szemforgató álszemérem talál benne. Az Életet pedig a maga meleg bűneivel szintén nem az álszemérmesek számára éljük. Tény az, hogy ami az cdetben szépség, melegség, azt egy-egy kor álszemérmesei mindég esetrői-esetre megtagadták, kiátkozták. Tűz, fény, vágy azért mindég van s aki ezt írja meg, az egy darab életet visz a színpadra, nem a hazugból, hanem az igaziból. Az Életnek csak egy czélja van: jól élni. S a szinmüirónak csak egy kötelessége van, ennek az életnek egy darabját bemutatni. Ami Igaz, az Szép. * Az Ördög előadásán ott volt Nagykároly egész intelligencziája. Sok-sok szép lány és sok szép asszony. Minden férfi. A darabnak nagy hatása volt: a tekintetekben lángolt a megértés és a nézőtér megtelt az emberek gyönyörűségétől. Évának nem ízlett úgy a tudás almája, mint a mi közönségünknek az elmésségekbe bujtatott Igazságok. A Szatmárvármegye keserű könnyeket sirt volna fájdalmában, ha látta volna azt a sok r tekintetet, amely az élet meleg szépségeinek megértésében harmonikus egészben olvadt össze arra az estére. S a gyönyörű összeolvadásából büszkén, a harcz diadalmas tudatában emelkedett ki a Korszellem. Vidor József megértette az Ördög mivoltát. A czimszerepet adta kiválóan. Hegedű hatása erősen meglátszott rajta. Ami még mindég nagyobb előny, mint egy rossz eredeti felfogás. Itt sok pontnak kell következni s aztán még megemlíthetjük Verő Jankát, aki Selyem Czinka — a modell — szerepében nyújtott elfogadható alakítást. * Szerdán este a Postás fiú és a buga került színre. Ám a legügyesebb postás fiú sem ér semmit, ha nem hoz pénzes levelet. A bugáról lehetne ugyan beszélni, ha Tihanyi Vilmosnak nem volna kifogása ellene. * Csütörtökön a Megváltás ment. — Hogy tetszik? kérdi a földszinten egy ur a szomszédjától? — Nem rossz, de rosszul lehet lenni tőle. A függöny leeresztése a közönségre nézveMegváltás volt. Meg kell jegyeznünk, hogy szavaink csak a darabra vonatkoznak. Az előadók közül Takács és Vidor sikerrel vivtak harczot a rossz szerepekkel. * Pénteken a Czigánybáróban Galgóczi Emma a színtársulat kiváló koloratur énekesnője mutatkozott be nagyobb nekivaló szerepben. Szaffi játékát nem zavarták a riasztó hírek, melyek a dánosi rokonság körébe a budapesti törvényszékről mostanában érkeznek. Radvánjd szemrevaló, jó hangú Gábor diák volt. Szombaton a varázskeringőt ismételték meg. Iíonstatáljuk. bogy a hires keringőnek, nincs meg nálunk a kellő varázsa. Nem is varázskeringő, a féle Félházkeringő. * Vasárnap Náni ment az ócska népszínmű- kedvelők nagy örömére. A legközelebbi miisor : Csütörtök: „Bőregér“ operette. Péntek: „Vig özvegy“ zónaelőadás. Szombat: „Tatárjárás“ operette újdonság. Vasárnap délután: „Peleskei nótárius“. „ este: „Tatárjárás“. HÍREK. — A nagykárolyi Gaál-szobor. Gaál Józsefnek a „Peleskei nótárius'4 hires Írójának Nagykárolyban a városi színház előtti téren felállítandó szobrára eddig 800 korona folyt be. A szobor-bizottság e héten lesz megalakítva. — A „Széchenyi társulat“ közgyűlése. A szatmármegvei Széchenyi Társulat Szatmár-Né- meti sz. kir. város tanácsházának nagytermében 1908. május hó 18-án d. e. 11 órakor az alapszabályok szerinti tárgysorozattal közgyűlést tart, melyre a vármegye társadalmát, a Társulat alapitó, választmányi és rendes tagjait tisztelettel meghívjuk. A választmány — Szerencsétlenség egy házépítésnél. Pete szatmármegvei községben három parasztgazda közös házat épített. Már a tetőzést kezdték meg, mikor a ház összeomlott. Papp György és Soproni János meghalt a romok alatt, Kis Károly súlyosan megsebesült. — Magyar liturgia a nagykárolyi gär. kát. egyházban. A Nagykároly már jelentette, hogy a nagykárolyi gör. kát. esperes Ardeleán Coriolán Nagykárolyból Belényesre lett áthelyezve. A lelkészváltozással kapcsolatosan a nagykárolyi gör. kath. egyház hívei körében mozgalom indult meg a magyar iithurgia érdekében. Az erre vonatkozólag a püspökhöz intézendő felirat ügyében a mozgalom kezdeményezői a legközelebbi vasárnap délutánra gyűlést hívtak egybe. — Országos gyűjtés a vámfalui tüzkáro- sultak javára. Szalmárvármegye alispánja felterjesztést intézett a Belügyminiszterhez, amelyben, a vámfalui tüzkárosultak javára országos gyűjtés engedélyezését kéri. — Vasutasok mulatsága. A nagykárolyi máv. tisztviselők a jövő hónap folyamán a Kálmándi erdőben tánczmulatságot rendeznek, amelyet kabaret-számok előadása fog megelőzni. — Trachoma Szatmármegyében. Szatmármegyében veszedelmesen terjed a trachoma. A községek legjobb részében tehetetlenül álla-
