Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-05-13 / 20. szám
béri elvekből vonta le a nemzeteknek hivatását, azoknak ünneplése, kik minden elvet a saját hasznuk szempontjából látnak el árjelzéssel és önmérsékletnek és áldozatkészségnek tüntetik fel oly terhek vállalását, amelyeknek megszavazásáért más államférfiut a hazaáruló cimével és jellegével láttak el. Ám éljenek jól ezek az urak, ám*költ- sön Udvardi K. F. Lipót ur sokszorta annyit, mint amennyit jövedelme kitesz, ám fizettesse titkárát állami pénzből, ám lakjon fényesnél fényesebb lakosztályokban, ám környékezze elpuhult életmódját a hízelgők bizantinizmusa, ám játsza el az agyondolgozott miniszter szerepét, ám szavazzon meg ezért a jólétért közös vámterületet, felemelt kvótát, felemelt újoncot, de ne vegye a dekorációt ehhez az élethez a nép legféltettebb kincstárából, erkölcsi érzéséből. Ne tüntesse fel kegyeletnek a névhasznositást, önmérsékletnek a megalkuvást, hazafiságnak a haza kiélését, önálló vámterületnek a közös vámterületet, nemzeti banknak a közös bankot, rezisztálásnak a meghunyászkodást és kuruc- kodásnak a valóságos belső titkos tanácsosságot és a Lipót-rend nagy keresztjét. Minden hazugság halhatatlan — mondja a nagy angol történetiró — és minden hazugság fekély, mely elöbb-utóbb kitör a nemzet testén. Minden közéleti hazugság szerencsétlensége egy egész népnek. Nem a valóságot vetjük mi a nemzet vezérének szemére, hanem azt, hogy a valóságot teleaggatja oly hímekkel, melyekkel eddig egy ország álma volt kihimezve. Ezt a nagy álmot, ezt a nagy ábrándot meglopni, meghamisítani, mámort hazudni, mikor józanok vagyunk, martirt játszani, mikor dőzsölünk, reményeket ébreszteni, mikor mi cinikusok vagyunk, ez az a bűn, melyre nincs vezeklés, ezek azok a hazugságok, melyeket tisztitó viharnak kell kisöpörni Magyarország közéletéből. Le az álarccal, urak, legyen vége a parasztfogdosásnak. Aki jól lakik, ne állítsa azt, hogy ezt embertársai kedvéért teszi, aki vigad, mig mások sirnak, aki dőzsöl, mig mások éheznek, ne öltse magára a vértanú leplét. Leráncigáljuk ezt a leplet és odavágjuk a népcsalők szeme közé. Széttépjük a bitorolt babérkoszorút, ám A „szerencsés“ gabona kereskedő csak integet, mire a mama boldogan suttogja : „El van bájolva, biztos kilátás !“ Kárpáti pedig hasztalanul eseng Etédi uramnak, hogy a vásárlás stb. Etédi csak szerénykedésnek véli, nem hallgatja. A pompás ebéd után, mely a „kérő“-vel a hat kisasszony kitűnő főz- tét volt megismertetendő, végre eredményre vezetett Kárpáti fészkelődése. A boldog mama azt vélve, hogy a meghódított „kérő“ nyilatkozik, oda szólt az örömkönyekben úszó férfiúnak : „Menj Kárpáti úrral — egy mosolygó tekintetet vet arra — beszélj. Bemennek. A hat leányos apa ünnepélyes állásba csapja magát s lágy hangon szól. — Uram ! A kérőnek vélt gabonakereskedő szól. — Yan-e eladó a csűrben ? Etédi bácsi megütődik. Ez még sem illő az ő „tisztes“ házát csűrnek nevezni. De hallgat, magába fojtja bosszúságát, végre felel : — Isten kegyelméből van 6. Most a gabona kereskedő ütődik meg. Micsoda 6, talán hat csűr búzája van. Kérdi: — Aztán jók ? — Meghiszem azt, mindenki dicséri. — Szeretném megnézni, sulyos-e ? — No, ez mégis szemtelenség, gondolja a bácsi, ez az én kedves leányaimat akarja megmérni. Gyalázat. Villámló szemekkel, elfojtva dühét felel: — Megtermett az mind. — Hát azután, — feleli Kárpáti ur, — ki azt hitte, hogy gabonáról van szó, nem esett fiele a féreg? — Na. Etédi bácsi még sohasem lett ilyen dühös. Az ö leányait igy meggyalázni. Micsoda illetlen fráter ez, hisz ez a legvadabb realista, túltesz Zoltán, kit titokban olvasgatott. A lehető legdühösebben felkiált: „Szemtelen, mit mer kérdezni ?“ NAGY K'Á ROLY használják fel leveleit arra, hogy mártásukat vele izletesebbé tegyék! De a hazugságnak hazugságnak, az igazságnak igazságnak kell lennie. És ez a nép, mely már annyit szenvedett, megérdemli az igazságot, a teljes igazságot ! Közéletünk. Szatmárvánnegye és Nagykároly város közéletében már hetek óta csend uralkodik. A vezetőférfiak a téli disznótorozásokban és más ivással egybekötött estélyeken kifáradva, nyugodtan emésztenek és élvezik a májusi levegőt. És ez jól van igy, mert ha nem alkotnak semmit, de legalább nem is rontanak semmit, ha ugyan van valami még nálunk, ami még el nincsen rontva. Vármegyei közigazgatás. Szatmármegye köz- igazgatási bizottsága f. hó 8-án ülést tartott, amelyen azonban semmi különös felemlitésre méltó körülmény elő nem fordult. A tavaszi közgyűlés. Szatmármegye tavaszi közgyűlése holnap lesz megtartva. A gyűlés előreláthatólag nélkülözni fog minden érdekességet. Az emberek kifáradtak. Megadással várják a jobb időt, amely már soká nem késhet. Addig a szavazó gépek szavazni fognak. Legfelebb a mátészalkai szolgabirói állás betöltésénél lesz egy kis marakodás. M minden lében kanál! Urak dápidója. A Kossuth Lajos-szobor leleplezése. Mindent rá lehet fogni Nagykároly város közönségére, csak azt nem, hogy nem tud ünnepelni. Tudunk biz azt! És ezért Nagykároly városát méltán lehet a cifra nyomorúság városának nevezni. Kossuth Lajos amúgy is halhatatlan emlékének szobrot emeltünk. Helyes. Ámbár azon körülmény, hogy most történik ez, mikor Kossuth Lajos szent eszméit, nap-nap után gyalázatosán elárulják : iliuzóriussá teszik az ércemlék felállítását. Erről azonban ne beszéljünk ezúttal. Nem akarunk ünneprontók lenni. Nem fogjuk megzavarni ezúttal az urak dáridóját. Mert a leleplezési ünnepély az lesz. A polgárságot Dr, Falussy Árpád főispán — aki az ünneprendezésbe illetéktelenül és minden jogcím nélkül avatkozott bele — távol akarja tartani a leleplezés alkalmából tartandó ünnepségektől. Erre vall az, hogy például a banketten való részvétel személyenként 10 koronába fog kerülni. Tiz koronát egy ebédért pedig a mai — De kérem, felel a megrettent gabonakereskedő, a régi penészes . . . Nem folytathatta tovább. Etédi bácsi a köly- keit védő oroszlán módjára ráugrik, fojtogatni kezdé, óriás hangon kiáltozva : „Ostoba, neveletlen, goromba, — az én leányaim régiek, penészesek.“ — De-de-uram meg-fo-jt, sipit a fuldokló gabonakereskedő. A nagy zajra berohan a mama hat leányával. Ájuldozik a rémjelenet láttára, majd hozzá- jok rohan, elválasztja őket, — kérdi mi baj ? A papa elmondja panaszát. A félig holt gabonakereskedő mentegetőd- zik, hiszen a gabona sokszor férges „zsuzsik“-os vagy penészes, Azért akarta megnézni? — Micsoda, — kérdé holtra ijedve a hat leányos apa, hát nem a leányomat kérdezte, nem arról tudakozódott. Nem azt akarta elvenni? — Dehogy, vaü '.ekem feleségem, Boros barátom küldött ide, azt mondotta, kitűnő búzája van. — Szerencsétlen, — kiált chorusban a családapa s anya — hat leányunk van, de búzánk nincs. — Akkor felültetett Jenő: — viszonzá a gabonakereskedő. A szegény apa, anya 6 leányával megtudta, átlátta a rémes valót. Hasztalan sütöttek, főztek, költekeztek, itt nincs kérő. S a szerencsétlen családapa, a mama, meg a hat fiatal (?) kisasszony, az összenyomott torkát malanchoíikusan fogdosó szerencsétlen gabonakereskedő kiáltá: „Megcsalt Jenő, e nyomorult!“ Jenő pedig otthon, ki e cselt kieszközölte, titokban markába nevetett. — Megbosszultam magamat, pénzem is van szépen ! bőven! s vígan dúdolta a „Varázskeringő“ belépő-dalát. nyomorúságos viszonyok között csak nagyon kevés ember adhat ki. Igaz ugyan, hogy Wessel Manó lukullusi menüt állított össze, de hol van az megírva, hogy a nemzet megváltójának szent emlékét csak úgy lehet méltóan megünnepelni, ha agyon zabáljuk magunkat és Törley talismánt iszunk? Bizony kevés polgár fog azon a banketten részt venni. És ez a főispán ur célja is. A munkától izzadságszagú polgárok jelenléte kellemetlenül hatna a nagy urakra. A leleplezési ünnepélynek a Nagykároly által már közölt programmjában újabban azon változás történt, hogy a szobor-bizottság nevében Ilosvay Aladár fog beszédet mondani, Dóczy József p.-ü. titkár pedig egy ez alkalomra irt ódáját fogja elszavalni. A szoborbizottság hétfőn délután ülést tartott, amelyen a leleplezési ünnepélyre való végleges intézkedéseket állapította meg. Ezek szerint : A szoborral szemben az utcán a templom és a városi sétakert közötti téren tribün lesz felállítva 480 ülőhelylyel. Az ülőhelyek ára az első 6 sorban: 3 korona, a többi sorokban: 2 korona lesz. A sétakertben a kerítés és a szobor között felállítandó tribün az ünnepélyen résztvevő notabi- litásoknak lesz fenntartva, az előtérben pedig a szónok részére egy asztal helyeztetik el. A szobortól jobbra szintén tribün lesz 72 ülőhelylyel. Ezen a nagykárolyi két nőegylet 6—6 tagból álló képviselői és az idegenből érkező küldöttségek fognak elhelyezést nyerni. A szobortól balra az alispán vezetése alatt Szatmár- vármegye törvényhatósági bizottsági tagjai, a polgármester vezetése alatt pedig Nagykároly város képviselőtestülete fog állani. A sétakertbe csakis jegygyei és a Norm János üzletével szemben levő ajtón lehet majd bejutni. A lovas bandérium vezetője Csata Gerzon népbanki könyvelő lesz. A tribünjegyeket f. hó 24-ig Néma Gusztáv városi közig, jegyző hivatalos helyiségében lehet megváltani. Koalíciós hazafiak kara. Pongrác, Szervác, Bonifác, Három fagyos szentek ; Hej, nem félünk, bennünket Nem rémítnek kendtek. Jöhet dér vagy jégeső, Nem árthat meg nékünk, Dusán virul, burjánzik A schvartz-gelb vetésünk. Beteg állapotok a kerületi tetegsegélyző pénztárnál. Viharos közgyűlés. „Az igazgatóság beszámi thatatlan!“ A „Nagykárolyi Kerületi Munkásbiztositó- pénztár“ f. hó 3-án, vasárnap délután az Ipartestület tanácstermében tartotta meg az idei rendes közgyűlését. A közgyűlés lefolyása rendkívül viharos volt és élénk bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a legújabb munkásbiztositó törvény mennyire nem felel meg kitűzött czéljának. Megállapítható a közgyűlés lefolyásáról az is, hogy a mostani vezetőség képtelen a pénztár helyes és czéltudatos kormányzására, amennyiben ott kizárólag személyi érdekek dominálják a helyzetet. Ä botrányos jelenetekben bővelkedő közgyűlésről részletes tudósításunk a következő : Meszesi Ferencz igazgatósági elnök a közgyűlés megnyitása után felolvastatja az elnöki jelentést, amely valóságos vádlevél az igazgatóság ellen. A jelentés bevezetése az uj munkásbiztositó törvény életbeléptetése folytán a pénztárban beállott változásokkal foglalkozik. Megállapítja ezután hogy a pénztári orvosok lemondása a pénztárnak tetemes kárt okozott s majdnem a tönk szélére juttatta. Panaszolja, hogy a jelen igazgatóság az elnökkel és az ügyvezetővel folytonosan szembehelyezkedik, jogkörét túlhaladó intézkedéseket tesz. Egyes igazgatósági tagok az üléseken beszámíthatatlan állapotban jellennek meg és jogtalan kérelmeket szavaznak meg. Az igazgatóság némely tagja a pénztár érdekei ellen cselekszik. A jelenlegi alelnök magatartása pedig a pénztár rendes vezetését lehetetlenné teszi. Elnök nem akarja, hogy ezek a dolgok az ő felelőssége alatt történjenek továbbra is és igy úgy elnöki, mint igazgatósági tisztségéről ezennel lemond.
