Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-05-06 / 19. szám
majd félnünk a nemsokára megkezdődő vizsgák rémeitől. Egész nevelési rendszerünk bűnét szenvedik el ezek a kis krisztusok, kik nem tudják, hogy az egyetembe csak azért járnak tanáraik, hogy kenyérhez jussanak s senki sem törődik azzal, tudnak-e ők tanítani, képesek-e a gyermek lelkét megérteni. Ök szenvednek meg azért, mert az egyetemi rendszer olyan, hogy ott mindennel fog’alkoznak a tanárjelöltek, csak nem a tanuló lelki életének megismerésével, lelki tulajdonságainak fejlesztési módjával. Sajnos, nincs is reményünk, hogy ez a rendszer mihamarább megváltozzék. Jó az a mai uralkodó osztályoknak s nem bolondok azt kezükből kiengedni. Mert hisz mi volna velük, hogyha olyan emberek kerülnének az életbe, kik az igazságért megtudnának halni, kik csak a munkának adnának jogot az életben ? Dr. I F A nagykárolyi uj vasnti indóház — amely még nincs — kezd már kinőni az emberek hasából. A „Szatmármegyei Közlöny“ vezércikkben ünnepli azt az Ígéretet, hogy lesz. Hát hiszen ezt az ördög sem tagadta. Tudjuk, hogy lesz. Az ígéretet már egy küldöttség is megköszönte. De mikor lesz ? Ezt szeretnénk a hatalomhoz dör- zsölődni kezdő „Szatmármegyei Közlönyétől positiv, kétségbevonhatatlanul megtudni. Egyben megállapítjuk, hogy a „Szatmármegyei Közlöny“ akar valamit a hatalomtól. Hogy mit akar: azt a viszonyokkal ismerős embereknek nem nehéz kitalálni. Az országos polgári radikális párt budapesti vezetősége kedden értekezletet tartott, amelyen az egyes kerületekből beérkezett jelentésekkel foglalkozott és megbeszélte úgy a főváros, mint a vidék kerületeiben felállítandó képviselő jelöltek névsorát és a választási esélyeket. A párt a nagykárolyi kerületben is fog képviselő- jelöltet felléptetni. A megyei függetlenségi párt éitekezlete. A május 14-iki rendes tavaszi megyei közgyűlést megelőző napon, május 13-án Szatmáron az Iparos Olvasókör iielyiségében d. e. 10 órakor a megyei függetlenségi párt értekezletet tart. Az értekezlet tárgysorozata a másnapi közgyűlésre vonatkozik. Ezeken az értekezleteken azonban csak az szokott történni, hogy Luby Géza bácsi az elnök, megnyitván az értekezletet, tüsszent egy nagyot és a megjelent tagok azt neki egészségére kívánják. Most azonban más egyebet is fognak csinálni. Korteskedni fognak. A mátéÉs aztán hallgattak. Egy ablak zöld redője mögül az első emeleten, ahol fakó gyertyafény lobogott, egy asszony kandikált ki és kiszólt: — Pszt. Pszt ! . . . . — azután nagyot sóhajtott. Nagy csönd volt, mindenki mély álomb n feküdt, Riccardo Oderisi márki megborzadt ettől a sóhajtól. Az utcai kis leány feddőleg szólt az asszonyra : — Ne sóhajtozzál itt nincs részedre semmi. Az ablak közelében egy rothadt fából levő csupasz oltáron nagy fekete kereszt emelkedett, cin ivezete rozsdás volt. Az utcai leány, miután felelt az asszony sóhajára, felnézett a keresztre, megérintette és megcsókolta, az áhitat jeléül. A kis lámpa megvilágította a haját mely egy pillanatig aranyos fényben ragyogott ; kék szinii nyugtalan szemei úgy villogtak, mint két drágakő cigányosan barna arcába. Futott. Ő meg követte. Egy kevésbé keskeny és sötét utcába kanyarodtak be, itt magaslott ki hatalmasan Riccardo Oderisi márki palotája. Visszanyerte bátorságát, amint ezeket a falakat megpillantotta. Úgy tett mintha nem is sietne, ismét cigarettára gyújtott és a botján levő gombbal kopogott az urasági lak széles kapuján. Azonnal megjelent a szolgálat- kész portás hosszú szakála a két ajtószárny között, melyet óvatosságból csak féiig nyitott ki. — Mindjárt! — szólt neki a márki és magához hívta a kis leányt. — Gyere ide ! Vedd ezt. És odatartott neki egy maroknyi ezüst pénzt. A leány a szemben levő ház oszlopfalához támaszkodott. nem jött közelebb, nem mozdult. Egy kis karvatid plasztikájával és mozdulatlanságával állt ott. — Hát mi van veled1.' Vedd ! És kénytelen volt hozzá menni. De az utcai leány elrejtette kezét a rongyos ruháiba és csak ugv állt ott és nézte őt. — Elfogadod, vagy nem ? , —- Nem, szép urli. Itt az ön háza. — Tehát nem fogadsz el semmit ? — Nem kell nekem semmi. NAGYKÁROLY szálkái szolgabirói állásba egy zsentri-fmt akarnak behelyezni. Erre az állásra azonban, az eddigi kilátások szerint, Serly István a központban alkalmazott kiváló munkásságu, szorgalmas közig, gyakornok lesz valószínűleg megválasztva. Tiltakozó népgyülés az „adóreform“ ellen. A nagykárolyi polgári radikális párt pünkösd másodnapján népgyülést szándékszik tartani, amely az adóreform ellen fog állást foglalni. Ünnep előtt. 9 n.-fiápolyi Kossuth-szobor leleplezése. Kossuth E. Lipót is itt lesz! Kossuth Lajos érdemeit az egész országban mindenki ismeri, az is, aki szobrot állított neki, az is, aki csak szivében állított ércnél maradandóbb emléket a nemzet nagy fiának. Nagykároly város polgársága — hála a gróf és grófnői szubvencióknak — az előbbi osztályba tartozik. Nálunk szobrot állított a lelkesedés Kossuth Lajosnak, és „apánk“ szobra érc- momentóul fog állani a városi sétakert zöldelő lombjai közt, szemébe kacagva az álhazafiság- nak, enfiának, a korcs-kor talmi 48-as független hazaffyainak. Meri itt lesz az ünnepélyes leleplezésen a nagy férfiú törpe fia is, hogy elszavalja. immáron 54-ikszer, hogy ő nem csak nevét, hanem eszméit is örökön kapta hallhatatlan apjától. És nekünk, akik ezt hallani fogjuk, eszünkbe fog jutni a tékozló fiú meséje és váltig kérdeznők, hogy ugyan hol nyilatkozott meg a törpe fiú tetteiben az atyai örökség utat mutató szava? És szavunkat elfogja fojtani a tömeg zúgó éljenriadala amely nem tudja elválasztani a mindenható miniszteri a halhatatlan Kossuth Lajostól, és nem tudja meglátni az ünnepi mámorban az elvtagadást, amelyet visszautasítva a nagy Kossuth számkivetésbe ment, de amely a törpe Kossuthnak busás lakmározást biztosit. Jön Kossuth F. Lipót a mindenható miniszter és barátja Apponyi Albert gróf Kalksburg hires tanítványa. És tiszteletükre kimeszelték az ócska vasúti indóház füstös helyiségéi. Ez az egyetlen külsőjel mutatja az ünnepi készülődést, amely csak arra fog szolgálni, hogy nehány ember magát a miniszterek kegyeibe beajánlhassa. A leleplezési ünnepély sorrendje — mely f. hó 28-án lesz — a következő: A miniszterek több képviselő társaságában 28-án a hajnali vonattal érkeznek Nagykárolyba. Reggeli 8 óráig szalonkocsijaikban maradnak. Onnan a két miniszter a főispán lakásán levő szállásaikra vonulnak. A kíséretükben levő kép— És miért ? — Nem tudom. — Nem vagy éhes ? — Nem. — Nem fázol? — Nem. — Nem akarsz vendéglőbe menni? Nem akarsz aludni menni ? — Nem. — És miként élsz te tulajdonképen ? Mondd, nem vágyódol jobb élet után ? — Nem tudom. — Mit csinálsz éjjel nappal az utcán ? A kis leány változatlan, alázatos hangon felelte : — Lopok. — Lopsz ? És mit lopsz ? — Egy almát, egy körtét, egy fügét, egy ka- ramelle-t. egy darab kenyeret. — Más semmit ? — Aztán kémlelni is szoktam. — Kémlelni is szoktál ? n,s ki tanít a kémlelésre ? — A nagy tolvajok. Azok, akik megölik az embereket. — És mit adnak neked azok a nagy tolvajok ? — Egy soldo-t. két soldo-t, egy fél lírát. — És ma engem kellett volna kikémlelni ? — Igen, szép urfi. — Megállj csak, majd bezáratom én azokat a zsiványokat. Csak bizd reám. Kik azok ? Beszélj : kik azok ? — En nem tudom. — Es miért nem akartál engem kikémlelni? Miért jöttél az én segítségemre? — Mert anyám, aki minden este a Yicolo Purgatorio sarkán állt, mikor még életben volt, mindég azt mondta, ha önt látta arra menni : látod, milyen szép ez az urfi ? Ez az urfi a te apád. — Ostoba teremtés! — monda nyersen a márki. — Mit beszélsz ? . . . Takarodj innen, takarodj innen!— Meg akarom az urfi kezét csókolni. viselők részben szállodákban, részben magánházakban lesznek elhelyezve. 10 órakor Kossuth F. Lipót a küldöttségeket fogja fogadni. 11 órakor lesz a szobor leleplezése, amikor az ünnepi beszédet Papp Béla országgyűlési képviselő fo£;a mondani. Ezután Kossuth F. Lipót fog beszedet mondani, a miután Debreczeni István polgármester a város nevében átveszi a szobrot. 1 órakor a „Magyar Királyba“ társas ebéd lesz. A miniszterek délután a 3 órai gyorsvonattal fognak elutazni. A Nagykároly olvasóihoz. E héten hallgat A bök-vers poéta, llert maga májas: A legszebb poéma! Jön a kolera!! Magyarország felé. Óvintézkedések Nagykárolyban, Magyarországot ismét veszély fenyegeti. Nem a koalicziós uralomról van mostan szó, hanem ezzel egyenrangú, más pusztító nyavalyáról, a — koleráról. A fekete rém Oroszország felől közeledik hazánk határa felé, érthető félelmet keltve mindenütt. Az ázsiai kolera behurczolásának veszélye ellen a sikeres védekezés érdekében Debreczeni István polgármester a napokban falragaszokon fogja felhívni Nagykároly varos közönségét, hogy : 1. a kutakat s azok környékét a legnagyobb tisztaságban tartsák, azok közelében szemét, trágya ne legyen; a kút körül a talaj tiszta földdel töltessék fel, nehogy a föld szinéről a szennyvíz a kútba folyhassék ; 2. a beltelkek állandóan tisztán tartassanak s azokon a szemét, trágya fel ne gyüjtessék; 3. az emésztő-gödrök tisztán tartassanak s feríőtlenittessenek és végül 4. a lakások gyakran meszeltessenek. Figyelmeztetni fogja a polgármester a város közönségét, hogy mulasztás esetén a védekezés érdekében teendő intézkedések a mulasztó költségén hatósági utón fognak foganatosíttatni s a mulasztók ellen a megtorló intézkedések is meg fognak tétetni. — Távozz ! . . . Nem, várj csak egv kicsit .... Hallod-e ... Mi volt ... az anyad ? — Én nem tudom. Minden este ott állt a Yicolo Purgatorio sarkán . . . — És egyebet nem csinált ? — Nem, urfi. — Hm ! És hogy hívták ? — Assuntá-nak. Megvallotta magának őszintén, hogy ilyen nevű nőt sohasem ismert és hogy névváltozásokat csak a konvencionális regények hősnői szoktak ürügyül használni. Nevetett magában a pillanatnyi elfogultsága és a különös eset miatt, mely mai, kalandos éjszakáját megkoronázta. Vállat vont és ismételten kínálta a kisleányt: — Elfogadod a pénzt, vagy nem ? — Nem, szép urfi. — Ej mit! Most már torkig vagyok veled! Odadobta neki az ezüstpénzeket, azok meg beleestek a pocsolyába. Aztán odaszólt neki: — Vigyázz magadra ! Ha még egyszer utánam fogsz szaladni az utcán, akkor téged is letartóztatlak. Ezt szentül Ígérem neked. — Már sokszor letartóztattak. És mialatt a márki eltűnt a kapuajtó mögött, mely tompa hanggal csapódott be, a leány ismét rákezdte : — Hadd csókoljam meg a kezét, szép urfi... Mikor Riccardo Oderisi a hálószobájába ért, kinyitotta az ablaktáblát, hogy lássa, elment-e már a leány. Már virradni kezdett. A sötét, terhes felhők tova hullámoztak és leereszkedtek, mint valami óriási füstoszlopok, melyek egy láthatatlan ivezet alá szorulnak. Az ólomszerü atmoszférában olyan volt a vizes utca. akár egy széles, határtalan acéllemez. Az ezüst pénzek az utca sarában fehéresen fénylettek lábai mellett. A márki visszavonult, bezárta az aklaktáblákat, hogy elrejfőzhessék, csak egy kis rést hagyott nyitva és még tovább várt, merev tekintettel. Egy pár perc múlva arra ment egy öreg ember, perecet húzott maga után egy kis szekéren. Az utcai leány felugrott, egy darabig követte a kocsit, majd elkapott egy perecet és megszökött. Fordította : Szántó Frigy esne. I
