Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-02-26 / 9. szám
III. évfolyam. 9. szám S'.Bi'kesztőség éB kiidóhivatal: NAQYKÁROIYBAN, Szőlő-utcaa 4. szám. Előfizetési á. ak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyedévre 2 K» egyes szám ára 20 fillér. —■ - ■ ----------Megjelenik minden szerdán. ...................... Ne m a magyar parlamentarizmus történetében, de a gyáva árulások segedelmével az ország nyakára került koaliczió s a „nemzet akaratát képviselő“ nagy kormány dicstelen életében lesz fekete betűkkel feljegyezve február huszonegyediké. Az ország parlamentáris kormányzásának minden biztosítékát már rég letiporták a hazugság, az ámítás, a lelkiismeretlen csalás utolérhetetlen nagymesterei. Rövid idő alatt szerencsésen a nyakára hágtak minden alkotmányosságnak, az egyszakaszos szörny- szülöttekkel szépen elföldelték s ami megmaradt, amit ők még mindig alkotmányos törvényhozásnak neveznek, az semmi egyéb most már, mint lenge takarója az abszolutisztikus kormány uralomnak. Ők mondják: a házszabályrevizióban a nemzeti akarat nyilvánul meg. S amikor ezt mondják, akkor hallatják egyszersmind eszeveszett tiltakozásukat az ellen a megkülönböz- ' tetés ellen, amelyet „idegen destruktiv elemek“ tesznek nép és nemzet közölt. Ez a megkülönböztetés fáj az ő züllött lelkűknek. Megtelnek ijedséggel mandátumuk s ezzel henye jólétük veszedelmét sejtik, amidőn látják, hogy a nép lassankint eljut ahhoz a megismeréshez, amely szerint a „nemzeti akarat“ nem egyéb, mint az agrárius népnyuzók és a feudális-klerikális népcsalók akarata. A házszabályrevizió — amit pénteken kezdtek tárgyalni — a parlamenti szólásszabadság megbénításának a terve nem egyéb, mint újabb megnyilvánulása a tizezerholdas hazatulajdonosok akaratának. De jól van ez ig}r. Mennél több ocsmányságot követnek el, annál hamarább következik be a nagy leszámolás ideje, melyre az ország lakossága a polgári radikális pártba való tömeges belépésével készül. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza-' Egyes példányon kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. A hétről. A természetben is mulóban van a tél, a magyar közéletben is. A koaliczió rothadt czö- löpökre épüli bódéja recseg-ropog. A deési választás miatt még mindig marakodnak egymással a koaliczió szegénylegényei, ami részükre a vég kezdetét jetenti. „Nagykároly párhuzamban%Deésselu czim- mel az Alkotmány vasárnapi számában „ Nagykárolyt“ aláírással egy hosszabb köziemén}' jelent meg, amely nyilván néppárti részről, vehemens támadást intéz a kormány ellen és párját ritkító hatalmi erőszakosságra valló részleteket közöl a legutóbbi nagykárolyi képviselőválasztásról. Arról a választásról, amelynek „tisztaságát“ a Nagykároly a múlt héten két sommás keresettel illusztrálta. A czikk elsősorban megállapítja, hogy a nagykárolyi kerület választói a régibb választások tanúságai szerint csak egyharmadrész- ben 48-as, kétharmadrészben pedig 67-es. Arról azonban, hogy a régi kormánypárti harmadrész egészben a Papp Béla javára essék, Falussy Árpád főispán gondoskodott az állami hivatalnokokkal, falusi jegyzőkkel, csendőrökkel és egész hivatalos befolyásával. Kitűnik, hogy a függetlenségi párt a választásnál semmivel sem dolgozott különb és tiszteségesebb eszközökkel, annál a szabadelvű pártnál, melyet kisebbség korában a függetlenségi párt éppen emiatt támadott és ítélt el a legélesebben. A főispán a saját előadása szerint beismerte, hogy gróf Károlyi Mihály jelölését — ami a választókerület akarata volt — a kormánynál visszautasította. Papp Bélát a saját hivatalos helyiségében éjnek idején jelöltette. A főispán a fővárosi sajtót valótlan hírekkel alarmirozta. A községek papjainak és körorvosainak a néppártnak a nemzetiségekkel való paktálására vonatkozólag valótlan üzeneteket küldött. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság tisztviselőit faluról-falura járatta, akik a korcsmárosokat egyenesen megfenyegették az italmérési engedélyek elvonásával, ha nem Papp Bélára szavaznak. A vezető járásbiró a biróság tagjait és tisztviselőit ijesztgetésekkel törekedett a Papp Bélára való szavazásra rábirni. Nap-nap után falukon korteskedett a postafőnök is. A választási harcz alatt a főispán személyesen kiment Szaniszló, Csomaköz és Érendréd községekbe stb. stb. A nagykárolyi választás tényeivel szemben a czikk a Deésen történteket kismiskának mondja és oda konkludál, hogy a deésiek addig nem követelhetnek represszáliákat főispánjuk ellen, mig az annál tizszerte erőszakosabb Falussy Árpád szatmári főispán helyén van. — A vármegyei központi választmány ülése. Szatraármégyc központi válosztmánya a jövő hónap 8-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy: az országgyűlési képviselő választók 1908. évre összeállított névjegyzékének kiigazítása. — Dr. Adler Adolf magyar nemességet kap. Beavatott forrásból közük lapunkkal, hogy Dr. Adler Adolf, a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt elnöke, a f. év május havában a királytól magyar nemességet fog kapni. ' — Országos pártórtekezlet. A polgári radikális párt a f. év márczius 7-én, Budapesten országos pártértekezletet tart, amelyen Nagykárolyból is többen fognak részt venni. —- Meghamisított közgyűlési határozat. Nagykároly város közönsége a múlt év végén elhatározta, hogy a polgári fiúiskola ügyében a kultuszminiszternél eljáró küldöttség vezetésére gróf Károlyi Gyula arad megyei főispánt fogja felkérni. Érthetetlen okokból később ezen határozatot megváltoztatta és úgy intézkedett, miszerint a küldöttséget Papp Béla.kép- viselő fogja vezetni. Ennek daczára a polgármester hétfőn egy hete, este 6 órakor, a sötétség leple alatt egy 13 tagból álló küldöttséget vezetett a főispánT Á R C Z A. Coneetta. Irta: Almer ico Ribera Az egyik sarokban az öreg asszony fáradtan az Ave Mária mormolásától töprengve meredt bele a két gyertyalángba, amely ott remegett egy masza- tos szekrényen Szent-Lucia képe előtt. A menye ott kuporgott egy rongyos szalmazsák végében és egyre Vineenzinot nézte, akinek kis teste lázban égett, méhecskéje mint valami fújtató, úgy zilált és tágra nyitott szemmel rémülten nézte valahol a levegőben lázálmának ijesztő képeit, miközben csont kezecskéjével izgatottan kapkodott maga elé. Minduntalan karjába kapta őt anyja, hogy megnyugtassa. — Vincenzino, kicsiny szivem, mondd anyácskádnak mi kell? ... de ne hánykolódjál annyit, az neked nagyon rossz! Az orvos bácsi megtiltotta . . . édes kis Vineenzinom 1 . . . Az orvos egy órával előbb járt ott, a vállát vonogatta, egy kis tejet rendelt és Coneetta a küszöbig kisérte és mindig csak azt kérdezte: — De csak van reménység doktor ur, csak van reménység ? . . . — Kedves lányom, ettől az éjszakától függ minden. Ha csöndes tudna maradni a gyerek, akkor . . . Ennyit mondott az orvos és elment, szivében nagy sajnálkozással ez iránt a szegény anya iránt, aki már hét hete, hogy éjjel-nappal ott gyötrődik a beteg ágyacskájánál. — Hallottad anyám? Csöndes éjszakára van szüksége! Sent-Luczia kell, hogy megadja ezt a kegyet : gyújtsunk még több gyertyát neki . . . Az öreg asszony előszedett valahonnan nyolez szoldit és újra csak bámult a., gyertyák lángjába. Most megjött Carmine. Öreg, szürke, napbarnított halász, a válla erős, hajlott. Ránéz a gyerekre... Concettára és azután oda megy öreg párjához, szemében a néma kérdéssel? — Hát mi újság? — Rosszul van — feleli halkan az asszony — nagyon rosszul . . . Szegény gyerek! . . . Egy ideig mozdulatlanul, nagy aggódással nézi Carmine az unokáját, aztán megembereli magát, belemélyeszti izmos, barna kezét nadrágzsebébe és néhány lírát tesz a szekrényre, majd elővesz a másik zsebéből egy pipát, hogy a szájába dugja, de hevesen oda is dobja mindjárt egy székre, nyilván nem kell neki ez a kis élvezet se, amikor körülötte minden olyan szomorú. Megint oda megy a párjához és sötéten kérdi: — És az a hitvány? — Nem mutatja magát — mondta az öregasszony félénken, szomorúan — de majd csak eljön tán később. A kis beteg ekkor felnyitja az ajkát és mondja kétszer: — Apa! . . . Apa! . . . — Apát szeretnéd látni angyalkám 1 Igen igen... Anyácskád minjárt elhozza . . . csak várj egy kicsit ! . . . Szent-Lucia, légy irgalmas hozzám!. . . Fölkel, egy pillantást vet az öregekre, akik lesütötték a szemüket, mintha szégyenkeznének a fiuk miatt — és odaszól nekik; — Mindjárt itt leszek . . . csak vigyázzatok rá. * * * Az utczán zsibongó esti kép A holdvilág önt el mindent, a tenger felől erős, átható illatok szállongnak. Coneetta áthalad a csevegő asszony-csoportokon, elmegy a kosárfonók előtt, elsiet a vizárulók mellett, akik talyigájuk mellett le- és fölemelgetik kénes vízzel telt edényeiket, aztán befordulta Vicolo del Pallonettoba és rohan a szűk utczácska lépcsőin nyugtalan gondolatokkal . . . —; Vájjon eljön-e? — kérdi magában ezerszer is. — És hátha nem jön el? ... Ez a gondolat megőrjíti. — Akkor megölöm! . . . Azt eltűrte, hogy az ember két óv óta csalja egy másikért, egy rossz teremtésért. Nem gúnyolódott, csak dolgozott a gyerekért és semmit sem kért az urától. Olykor, mikor szegényes kamrácskájában nagyon is szemébe ötlött a nyomorúság, átvonaglott rajta az elkeseredés az ellen a másik ellen, aki olyan rossz, becstelen és akinek az ő embere pazar lakást rendezett be, de a madonna erőt adott neki. Elviselt gyalázatot, durvaságot és ha néhány szoldival többet tudott néha keresni, még annak az embernek is adott pénzt, pedig tudta, hová kerül. Az öregek reszkedtek az aggodalomtól, amiért a fiuk ilyen lejtős útra tért és mindent elkövettek, hogy visszatereljék a családi tűzhelyhez, de az a némber megbabonázta. Hát kárpótlásul minden szeretetükkel a | menyük és unokájuk mellé álltak az öregek. A fiatal asszony pedig csak türelmes és jó maradt. Magammal nem is törődném — mondogatta — csak tudnám, hogy boldog-e ebben a bűnös életben ... De hát ő nem lehet boldog, ő sem lehet... És azt se akarom, hogy Vincenzino gyűlölje, megvesse... Nem hallgatott a szomszédasszonyok jó tanácsadására, szó nélkül eltűrte a barátnők sajnálkozó beszédeit és csak a gyereke egészségében, boldogságában kereste a megnyugvást. De most Vincenzino az apját kívánta, az a láztól gyötrött arezocska egészen eltorzult ebben a vágyban. — Ha nem jön el, megölöm! — ismételte megint az asszony, s rohant tovább a csúszós utezácskában. Egy félig nyitott ajtó előtt megállóit. Élénk világosság sugárzott ki az utczára, mandolin pengett s egy asszpnyi hangtól bánatos népdalt hallott Coneetta. Érezte, hogyan borul fátyol a szemére, hogyan csavarodik össze benne minden fájdalmasan, hogyan vérzik ezer sebből anyai szive . . . Kétszer hevesen rákoppant görcsösen behajlottujja az ajtóra. — Szabad! — hallatszott, de azért ő meg se mozdult. — A mandolin, a szerelmi dal elnémult. Egy árnyék szakította meg a sugárkévét és egy asszonyfej jelent meg. Csakhogy mindjárt vissza is húzódott és egy pillanat múlva kijött Pietro. % pl M §3 ÉBrÍ$& ,'v"vV;. Ag? ‘tvJ] jfcS* W ^§S|^ - i äfc'i JBBl j£í*cia. JBbKSUH JBSßh POLITIKAI LAP. ^____________ -A„v.
