Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-02-19 / 8. szám
Nagykároly, 1908. február 19. III. évfolyam. 8. szám. NAGYKÁROLY S' POLITIKAI LAP. Sierkeíztőség íz kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szólő-utoza A. szám. Előfizetés! áí ak: Egész évre 8 K, félévra 4 K, negyedévre 2 K’ egyes szám ára 20 fillér.-------Megjelenik minden szerdán. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Nyllttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. Az adópefor m. Amelyben az 1875. évi VII. t.-cz rendelkezéseihez hasonlóan házaink haszonértékéből is minden terhűnk levonatik és ipari épületeink műhelyei — amelyek lakásra úgy sem alkalmatosak, az 1870. évi LII. törvény szerint is adóztatlanul kezeltetnek, de amelyért az uj rendnél küzdenünk kell. Amelyben nagybirtokosaink javára féladózási rendszer nem lesz biztosítva. Amelyben a 42-féle állami-, törvényhatósági-, városi- és községi adó a kontigentálandó állami adóban bennfoglaltatik és az állami felesleg községi czéiokra átengedtetik. Amelyben a közigazgatási bizottság eltörlésével a vitás esetek ellátása a közig, bíróságra ruháztatik. Amelyben az adóteher megosztása az alsóközép- és felsőfokon is egyenlően fokozatos marad. Végre, amelyben a közig, bíróság előtt is nyilvános tárgyalás lesz biztosítva, mert a sajtótörvény által biztosított nyilvánossági jog az igazságszolgáltatásba vetett hitet és bizalmat erősiti. A mi specziális viszonyainknak megfelelő olyan gyökeres reformra van nekünk tehát szükségünk, a mely nem a külföld utánzata, hanem amelyben bölcsesség is van, amely a mi mostoha helyzetünkön valóban könnyít és mérséklő hatással lesz politikai és társadalmi viszonyainkra s a rendi társadalom és főnemesek javára vétkes önzésből garantált előnyöket is megszünteti: mert amig az országos politika terén az oligarchia magának külön jogokat és kedvezményeket biztosit, addig az uralma alatt álló parlament számára lehet táncz az udvarnál, de ilyen reform által a mulatók mellett pusztul a magyar ..." Mához egy hétre, azaz f. hó 26-án, az összes magyarországi városok polgármesterei Budapesten tanácskozásra fognak összegyűlni. A tanácskozás czélja: a városoknak az adóreform ellen való állásfoglalása formájának megállapítása. Őszintén szólva, ezt a tanácskozást teljesen feleslegesnek, sőt egyenesen károsnak tartjuk. Erős gyanuokaink vannak azt hinni, hogy a polgármestereket — a főváros polgármestere utján — a koalicziós kormány hivatta össze. A kormány immár tisztában van azzal, hogy a felháborító adóreform megvalósításánál a polgárok részéről nem várt ellenállásra fog találni. Ennek elejét veendő, akar tehát a polgármesterekkel, — akik mindig a hatalom szolgálatában állanak — egyöntetű feliratokat gyártatni. Feliratokat, amelyek kizárólagos czélja az ország szemébe való porhintés. Feliratokat, amelyek látszólag tiltakozók legyenek, de alapjában véve mit se árthassanak a kizsákmányolási szándéknak. Módunkban volt a Wekerle zseniálitás ezen szörnyszülöttéről egy kiváló szakember véleményét kikérni. Közöljük úgy, amint vettük és azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a polgárság, a hatalom minden fondorlata daczára, radikálisan vissza fogja verni ezen existencziáját létalapjában megtámadni akaró, adóreformnak nevezett merényletet. „Nem tulhevült animózitás vezeti toliunkat, amidőn a modern adóreformról, a kormány uj adójavaslatairól kívánunk kritikát mondani. Arról, amelyet már egyhangúlag elitéit a független társadalom és valamennyi tanácskozó testület, tehát az összes vezető autonomelem, amely megbotránkozott azon a sokirányú egyenlőtlenségen, amely egy osztály érdekében: a TAR CZ A. Az Inkviziczió. Minden önzetlen vallási meggyőződést megbecsülni, ez a modern ember első kötelessége. A nemrég megalakult „Katholikus Népszövetség“ reak- cziós ezéljai teszi aktuálissá ezt a közleményt. Felidézzük néhány vonással az inkviziczió borzalmas képét, hogy reá mutassunk arra, hogy hová vezet a vallási türelmetlenség és mily veszedelmes ennek a zsarátnokát megbolygatni. Az 1163-iki toursi gyűlés adott először formát az inkvizicziónak s kötelességévé tette a püspököknek, hogy a Tours környékén mutatkozó eretnekséget az egyházi törvények teljes szigorával pusztítsák. Harminczöt évvel későbben III. Innocencius pápa vándorinkvizitorokat küldött Francziaországba azzal a meghatalmazással, hogy az eretnekek fölött szabadon Ítélkezhetnek. A világi és az egyházi fejedelmeket fölhívta a pápa, hogy legyenek segítségére a vándorinkvizitoroknak a rókák, vagyis a Valden- sesek, Katharesek és Patarinik üldözésében, akiket az ördög küldött a földre oly czélból, hogy az Ur szőlőjét pusztítsák. A segítség igen hathatós volt s a kiküldöttek igen nagy tevékenységet fejtettek ki az eretnekek égetése körül. De nem csak Franczia- országban, hanem mindenütt, ahol a pápák keze utólérhette az eretnekeket, nagyban folyt az üldözés. Itáliában akkor fojtották meg börtönében Brescia Arnoldot s holttestét nyilvánosan égették el, mert a szentszék bűneiről mert prédikálni. A tulajdonképeni u. n. szent inkviziczió intézményéhez Castelnau Péter meggyilkolása adta meg a lökést. Castelnaut az albigenzesek ölték meg, mert ellenük prédikált. Halála után szentnek nyilvánították Castelnaut s a negyedik laterani zsinat II. Honorius indítványára organizálta az inkvizicziót, melynek alapeszméje Guzman Domokos dominikánus agyában született meg. A zsinat elhatározta, hogy paiaden eretneket ki kell szolgáltatni az egynemzeti értelmiséget és a rendkívüli erőfeszítéssel élő iparosokat és kiskereskedőket, tehát az államfenntartó erőit elviselhetetlenül terhelné és anélkül, hogy a közérdeknek javára szolgálna, sok kitűnő polgártársunknak ethikai becsét is kisebbíteni fogja a kényszerbevallás szigora miatt és azért, mert személyes hiúság, vagy alacsony érdekek varázsa pusztítja majd az embert . . . Hiszen Lukács László volt pénzügyminiszter 1902. évi expozéjában megjósolta azt, hogy ez a reform vehemens, pusztító erupczióval jár, még ha részletekben lépteti is életbe a törvényhozás. Megmondotta, hogy az gazdasági, kulturális, társadalmi és más vitális érdekek sérelmével jár, köznyugalmat nem biztosíthat és élet- beléptetéséhez egységes, erős társadalomra van szükség. Hát bírunk mi ezzel? Liberálisabb felfogás ' érvényesítésére van nekünk szükségünk, mint amilyen Wekerle miniszterelnök adóreformjában megnyilvánul: olyanra, amelyben — A tulmagas közterhek viseléséhez az oligarcha és demokrata egyformán vagyona arányában hozzájárul. A melyben a legvagyonosabb és legkeresőképesebb erők privilégiumot nem élveznek. Amelyben nem leapadó, hanem arányos progresszív föld- és házadóról van szó. Amelyben a tényleges igazság legalább 1000 korona létminimumot ismer. Olyan adószázalék alkalmazása, amelyet a közvélemény bizalommal fogad, amely titkos tendencziákat nem túr és nem demoralizál. Amelyben a palota és lakóház adójának mérvében arányos fokozatot találunk. Amelyben a denuncziálásra vagy zsarolásra alkalmat nyújtó kihágások nem tárgy altatnak. házi törvényszéknek, vagyonát pedig az egyház számára el kell kobozni. A pápa fölhívta az uralkodókat, hogy országaikból űzzék el az eretnekeket, mert különben nem részesíti országukat védelemben. Aki eretneket fölvett vagy elrejtett házában, azt száműzni kellett, azt becstelennek kellett nyilvánítani, ki kellett zárni örökségéből s nem szabadott keresztény szertartás szerint eltemetni. Guzman az u. n. Milicai Christit, azaz Krisztus katonaságát szervezte meg, melyben a legmagasabb nemesség és az utszéli rablók egyaránt képviselve voltak. Ez a látatlanul működő denunciáns banda, melyben a bolondok és gazdag emberek játszották a főszerepet, a fő eleme volt az inkvizicziónak s valóban nagy dolgokat cselekedett. Eleinte Spanyolországban, majd Német- és Olaszországban bontotta ki az inkviziczió szárnyait. 1308-ban a templáriusok ellen indult meg a hajsza. 1415-ben Huss Jánost égették el. Spanyolországban hosszú időn keresztül az inkviziczió Arragoniára szorítkozott. 1481-ben Ferdinánd Kasztiliában is meghonosította s végre minden tartományban állíttatott föl inkvizitorikus székeket. Megvolt az oka, hogy miért szerette őket annyira Ferdinánd, akinek mindig pénzre volt szüksége s aki hálásan fogadta az eretnekektől elrablóit vagyon egyharmadát s azt az ígéretet, hogy a gazdag spanyol zsidók vagyonának nagy része is őt fogja illetni, Izabella is nagyon kedvelte az inkvizicziót, biztos menedéket látott benne az összeesküvő nemesség ellen s nem csoda, hogy asszony létére azt a tanácsot adta a pápának, hogy az inkviziczió határozatait megmásithatatlan- nak és felebbezhetetlennek jelentse ki. IV. Sixtus 1483-ban Torquemada Tamást nevezte ki Spanyolország főiukvizitorának. Ez a nevezetes férfiú tizennyolez évig volt hivatalában s évenkint átlag tízezer embert ítélt el éhség-, tűz- és kinhalálra. Működésének első hathónapjában Sevillában háromszáz marranost, azaz zsidót és mórt égettetett el s hetvenet Ítélt örök fogságra. Az első félévben 17.000 ember esett vérszomjának áldozatul. A nép annyira gyűlölte, hogy Torqemadát állandóan kétszázötven embernek kellett kisérni. Kegyetlensége olyan jajgatást idézett elő, hogy végre a pápa is meghallotta s háromszor idézte maga elé. Sevilla városában olyan gyakoriak voltak a kivégzések, hogy a polgármester a szolgálat könnyebb eszközlése végett négy gipszszobrot állíttatott föl a város végén. A négy szobor belül üres volt, alulról pedig fűteni lehett, úgy, hogy az elitélteket ezekbe a szobrokba bujtatták s lassú tűzön halálra pörkölték őket. Ennek az u. n. krematóriumnak maradványait még 1823-ban is mutogatták Sevillában. Ami az inkviziczió eljárását illeti, rendesen szóbeli vagy írásbeli följelentéssel vette kezdetét. A följelentő jutalomban részesült. Aki atyját, fiát vagy testvérét jelentette föl, kiváló kitüntetésnek lett részese. V. Károly adómentességet biztosított mindenkinek, aki tiz eretneket tudott följelenteni. Aki szombaton tiszta abroszt tett az asztalára, az zsidó- barátság gyanújába keveredett, ha, pénteken tették föl a tiszta abroszt, az a mohamedánizmussal czim- borált. Aki zsidó asztalánál evett vagy horoskopot készített, azt elitélték. Franco Vilmos sevillai polgár nem mert föllépni az ellen, hogy feleségét egy pap elcsábította, mindössze annyit mert mondani, hogy a felesége a tisztitó tűzben van, de elég volt ennyi is. Francot azért a nyilatkozatáért élethossziglan tartó börtönre Ítélték. Az elfogatások éjjel történtek. Az inkviziczió e czélból bőrrel átvont kerekű kocsikat tartott s a kocsi elé fogott öszvérek füzősezipőt hordtak lábukon, nehogy a kocsi zörgése és az állatok lépteinek nesze hallható legyen. Az öszvérczipőket Dezas találta föl, a második főinkvizitor s a malaga inkvi- zicziós arzenálban sok ilyen czipőt találtak fel 1820- ban, mikor az arzenál kapuit erőszakkal törtéit be a kutató hatóságok. A letartóztattat a néma -coesin egyenesen az inkviziczió földalatti börtönébe szállították, vagyonát pedig zárlat alá helyezték. Ebből a börtönből ritkán szabadult meg valaki. A börtönök olykor 30 láb mélységben voltak, száz nógyzetláb- nál kisebbek s nyolez fogolyra voltak számítva. Panaszkodnia senkinek sem volt szabad.
