Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-02-12 / 7. szám
megcsinálták a drágaságot, azóta az ország termelő és állattenyésztő közönsége nem jajgat, de annál hangosabban sir, zokog a fogyasztó publikum, aki nem bírja elviselni az élet gondjait, terheit. Ha már limitálni nem akarják az élelmiszerek árait, kell róla gondoskodni, hogy a termelés és tenyésztés mesterségesen fokoztas- sék. Száz és száz módja van a drágaság leküzdésének, csak akarni kell. Az államhatalom az egyedüli, a ki ezt megtehetné. Itt csak törvényhozás utján, az állam- hatalom erejével lehetne segíteni. De ez nem akar. Az ezerholdasok érdeke mást parancsol. Öngyilkos politikát folytat tehát az a kisember, aki a koalicziós kormányt támogatja. Minél előbb fog elpusztulni a koalicziós kormány az ország nyakáról, annál előbb fog jönni, mert jönni kell, a várva-várt jobbkor virradása. — A föjezsuita rendelete. Érdekes leiratot intézett a múlt héten Apponyi Albert gróf kultuszminiszter Szatmármegye közönségéhez. Aziránt érdeklődik abban a főjezsuita, hogy hány felekezetnélküli van Szatmármegyében. Amennyiben ugyanis a felekezet nélküliek száma jelentékeny volna, utasítja a vármegyét, hogy a felekezetnélkülieket is kényszerítsék a községi s felekezeti iskolák s óvodák fenntartásához való hozzájárulásra s egyben e rendeletének szigorú végrehajtását kéri. —- Aki előre iszik a medve bőrére. A Nagykárolyi—margittai vasút Nagykároly—peéri szakaszának közigazgatási bejárása folyó hó 4-ére volt kitűzve. Ez azonban a ref. egyházi bál miatt elhalasz- tatott. — A közig, bejárás,ma történt meg, amely alkalomból Dr. Falussy Árpád főispán a vasút engedményese, ma este a megyeházában lévő lakásán nagy vacsorát ad, amelyen a bejárást foganatosító kiküldöttek és több más meghívott vendég vesz részt. — Reservátió dentális. Hát ez micsoda? Akoa- liezió harezi taktikája. A szelídített oroszlánok ugyanis taktikusan rezerválják csattogó hamis fogaikat. Katonatiszti fizetés. Brrr! Még Adler Adolf is azt mondja a Nagykároly és Vidéke legutóbbi számában : „Ez már valóba nem járja.“ Becsnek mutatják villogó hamis fogaikat. Bécs megsimogatja a molytól még meg nem óvott sörényeiket és ők kiszedik ismét fogsoraikat. A katonai fizetésemelés meglesz májusban — de rezervátió dentálissal. Ha addig nem kapják a népjogokat konczul a fogsor ismét az állkapocsba kerül. Szóval fogatlanok, hamis fogaik fenntartásával és udvaronczok — felmondásra. Meddig bírja ki az ország ezt az undok ku- peezkedést, ki tudná megmondani ? — Pénz állt a házhoz. Bármily féltve őrzik is: a „Szatmárvármegye* * kulisza-titbaiból ismét megtudtunk egyet. Báró Vécsey László, az aranyos- megyesi kerület és Szúnyog Mihály a mátészalkai kerület képviselője a múlt hét folyamán 500—500 koronát küldöttek a „Szatmárvármegyé“-nek segélyMindent megölhetnek az asszonyszivben, de a hiúság, az tán még a síron túl is elkíséri. Fölugrott helyéből. Könnyeit már mind elsírta; panasza se volt több. Odalépett az ablaknál álló férfihez. (így beszélt, hogy egy igét se vonhatott kétségbe amaz: • — Képes vagyok rá, hogy felfedezzek mindent az előtt a leány előtt. Ettől a szándékomtól csak az tántorít el, ha megígéred, hogy ezentúl se változik köztünk semmi; legalább külsőleg. Feleségeddel együtt ép oly gyakori látogatója leszel házunknak, mint eddig.' Hervayné legjobb barátnőm lesz, mint te legjobb barátja vagy a férjemnek. Együtt járunk a színházakba, a társaságokba és időnk nagy- részét együtt töltjük. Szóval semmi sem változik köztünk, legalább a világ előtt; különben az Isten legyen tanú rá, fölfedezek mindent a hitvesed előtt, így és nem másként. Csöngetett. • — Készítse elő a fehér selyem blouseumat és mondja meg Jánosnak, hétórára legyen itt a kocsi az Operába megyünk. Velünk tart, Hervay? Gépileg mondott igent. Elment velük az Operába. Együtt vacsoráit az ezredesékkel az Angol királynőben. Hazakisérte őket. IJendesen igy szokott lenni. Es igy lesz aztán is, azzal a különbséggel, hogy ezután kibővül egy taggal a kis társaság. Azzal az ártatlan, tiszta teremtéssel, aki szűzies érintetlenségét viszi ama födél alá, amely a férje szeretőjének a hajléka s aki a régi bűnök tanyája lesz második otthona. Hát ez igy nem az első esett, és nem az utolsó. Eh, legénykori bűnök! A férfi múltja a múlté! így gondolkoznak azok, akik fölös számban viselik azt a békót, amit Hervayra vertek. Tán ezeknek van igazuk és tán a mai korszellem hyperideálisfiának bélyegzi Ilervayt, aki miután végigjárta az est Golgotháját, e pár sort vetette papírra a szeretett leány apjához ezimezve: „Bocsássanak meg, hogy nem veszek búcsút személyesen és csak e pár sorban mondok Isten hozzádot hosszú időre. Egészségem helyreállítása ezéljéból félévi szabadságot kérek és délvidékre utazom Szives üdvözlettel: Hervay László. NAGYKÁROLY. képpen. Hát csak gyűl a pénz szépecskén. De különösen Szúnyog (Strasser) Miska öcsénk hiába vergődik. A mátészalkaiak alig várják, hogy már megszabaduljanak tőle. Katonai terhek és nemzeti jövedelem, A közös hadügyminiszter az osztrák delegáczió minapi ülésén néhány számmal azt akarta bizonyítani, hogy nálunk a katonai terhek kisebbek, mint Európának egyéb, militarisztikus államaiban. A hadügyminiszter adatai szerint a német birodalomban ezer lakos után négy ujonczot adnak, nálunk ellenben csak hármat. Az összes állami kiadásoknak tizennyolcz százaléka megy katonai czélokra, nálunk ellenben csak 14 százalék ; s végül az összes katonai kiadásokból a német birodalomban egy lakosra 19 korona jut, nálunk ellenben csak 9'6 korona. Ezekből a számokból a delegáczió nagy helyeslése közepette azt következtette a hadügyminiszter, hogy a katonai terheket, vér- és pénzadót, egyaránt emelni kell, mert hiszen az osztrák-magyar monarchia lakosainak katonai terhei alatta maradnak a nép teherviselő erejének színvonalán. Hogy mennyire kevéssé felelnek meg a levont következtetések a való állapotoknak, egyetlen egy adattal kívánjuk bizonyítani, amelyet a kereskedelemügyi miniszter iparfejlesztési iratában találunk, ahol néhány állam jövedelm inek nagyságát mutatja be. Ez az érdekes táblázat igy szól: Egyesült-Államok Anglia Németország Európa ált. Magyarország 11.712 28.300 14.400 74.784 1.050 8.312 12.600 7.920 34.152 864 6.000 9.432 6.648 30.828 693 36.960 48.000 37.848139.896 226 2.327 767 409 3.816 185 Amig tehát az Egyesült-Államokban a nemzeti összjövedelemből egy-egy lakosra 1056, Angliában 864, Németországban 693 korona esik, addig Magyar- ország nemzeti jövedelméből 185 korona jut egy-egy lakosra. Magyarországon tehát az egy-egy lakosra eső rész a nemzeti jövedelemből 43 koronával marad az európai átlag alatt és háromszor kisebb, mint Németországban és ötször kisebb, mint az Egyesült-Államokban. Már most visszatérve a katonai kérdésre, ha a német birodalom egy-egy lakos után 19 koronát költ katonai czélokra, akkor nálunk tehsrviselési képességünknek e jövedelmi statisztikából kitetsző adatai szerint háromszor kevesebbet, tehát csak 6 koronát szabadna költenünk. A katonai költségek csökkenéséről kellene gondolkodni, nem pedig fölemelésére törekedni. Az ország gazdasági pusztulását jelenti, ha az elmaradt, gazdaságilag fejletlen Magyarországra akkora katonai terheket rónak, amínőket a hatalmas, rohamosan fejlődő német birodalom is bajosan tud elviselni. Kívánatos volna, ha a militarizmussal összefüggő kérdések közül az ilyenfajtákra irányulna a közfigyelem, nem pedig a vezérszó, kardbojt, paszo • mánt és egyéb eféle madzagproblemákra. Éjfélkor. A megyei főjegyző asztalán fekvő elintézetlen akták beszélgetnek. Egy akta, amelyben egy tót templom építésére kérnek a megyétől segélyt, kérdi a mellette fekvő aktától: — Ki vagy, pajtáskám ? — Én az iíj. Luby Géza árvaszéki] ülnökké történt megválasztása ellen beadott feleb- bezés vagyok. — Hát még nem küldtek fel a miniszterhez? Bozse moj! — Nem. Azt akarják, hogy itt egyen meg a moly. A pusztuló Szatmármegye. Betegség, lelki sötétség, alkohol. Az alispán féléves jelentése. Szatmármegye közigazgatási bizottsága a múlt pénteken ülést tartott. A január haváról szóló jelentések semmi, a nagy nyilvánosságot érdeklő különösebb eseményt nem tartalmaznak, miért is azok részletes leközlé- sót kivételesen mellőzzük. Az ülés egyedüli érdekes tárgya az elmúlt 1907. év második feléről szóló jelentése volt. A jelentés nem is annyira érdekes, mint sötét volt. Kitűnik ebből a szomorú jelentésből, hogy az ország egyik legnagyobb, legszámottevőbb megyéje, Szatmármegye, a koaliczió dicsőséges uralma alatt a pusztulás, a züllés lejtőjére jutott. Testi betegség, nyomor és alkohol pusztítja kíméletlenül és rettenetes mérvben, a megfelelő számú iskolák hiánya miatt lelki sötétségben szenvedő lakosságot. Különösen a .falvakban uralkodó rémes állapotokhoz képest, Ázsia valóságos kultur világrész. A jelentés részletesen felsorolja az elmúlt félévben Szatmármegyében pusztított járványokat, melyek sorában az összes veszedelmes ragályos betegségek képviselve vannak. Megállapítható ebből, hogy a közegészségügyi viszonyok Szatmármegyében napról-napra rosszabbodnak. Ennek pedig kizárólagos oka a lakosság irtózatos nyomorúsága, továbbá az orvos és a bábahiány. A betegségekkel majdnem egyenlő mérvű pusztítást visz véghez a megyében az alkohol. Az éhező, nélkülöző nép elkeseredésében az alkoholban keres és talál vigasztalást. Az iskolák elégtelensége miatt, minden intelligencziát nélkülöző nép, valósággal vízként issza a tiszta szeszt. Nem csoda tehát, hogy ebben a hajdan virágzó, megelégedett lakosságú megyében mostanában ijesztő mérvben történnek gyilkosságok, véres verekedések és a magántulajdon ellen intézett merényletek. Az alispáni jelentés az alkohol pusztításának meggátlására a pálinkamérósek korlátozását javasolja. A közig, bizottság a javaslatot elfogadta és elhatározta, hogy ily értelemben a pénzügyminiszterhez felterjesztést intéz. A jelentés a lakosság művelődésének előmozdítására a népiskolák és a kisdedóvodák szaporítását ajánlja. A közegészségügyi viszonyokat a jelentés szerint, csak az üresedésben lévő körorvosi állások betöltése által lehet rendezni. Tekintve azonban, hogy a silány javadalmazás miatt ezen állásokra kötéllel sem lehet pályázót fogni, a közig, bizottság elhatározta, miszerint a körorvosi fizetések felemelése végett a belügyminiszterhez felterjesztést intéz. Az alispáni jelentés az egészségügyi körök uj beosztását és ennek folyamáüyaként uj körorvosi állások szervezését is elodázhatatlan szükségnek mondja. Ugyanis az alkalmazásban lévő körorvosok annyira túl vannak halmozva teendőkkel, hogy nem képesek hivatásuknak lelkiismeretesen megfelelni. És ez természetes, hogy a közegészségügy hátrányára van". E pontnál meg kell, hogy álljunk. Kétségtelen, hogy a papiron levő alispáni jelentés sok igazságot tartalmaz. Mit ér azonban ez, ha az alispán a gyakorlatban ellenkezésbe jön önmagával. A nagykárolyi I. számú egészségügyi kör orvosi állásának betöltésekor megválasztották erre az állásra Nagykároly város tiszti főorvosát, aki már addig is el volt halmozva hivatásbeli teendőkkel. A helyi sajtó érdektelen része kimutatta, hogy az a választás, úgy Nagykároly város, mint az illető kör egészségügyének rovására van. Többen meg is felebbezték a választást és az alispán a felebbezés kisérő iratában azt irta, fbagy a bét állás elválasztása nem sürgős. Hogy egyezik ez össze a félévi jelentésben foglaltakkal ? Á főispán influenzás. Dr. Aáron: . . . Tehát csak türelem. Három salipirint rendeltem neked. Falussy: Salipirint ? Hisz ez nagyon közönséges gyógyszer; minden mesterembernek ezt szokták rendelni. Dr. Aáron: Kérlek, ha ez használ . . . Falussy : Jó. Hát ha muszáj, legyen. De nem vehetné be a porokat helyettem az inasom ? Egy nagyváradi újság egy nagykárolyi (?) tudósról. Visszválasz Biharországba. A Nagyváradon megjelenő „Szabadság“ czimü napilap február 2-ik számában a következő czikk jelent meg: Egy furcsa röpirat. (Válasz egy tudósnak.) Nagyvárad, február I. A legfurcsább és legszenzácziósabb röpirat nemrég hagyta el a sajtót. Nagykárolyban irta egy tudós professzor és megküldte széles Magyarországon minden újságnak, tudományos, szépirodalmi lapnak ; akadémiának stb. stb., hogy a szakértő emberek mindenhol elolvashassák és kellőkép értékelhessék. A tudós professzor igen szép témával foglalkozik könyvében; a szocziális fejlődés törvényeivel és kutatja igen tiszteletre méltó ambiczióval — e röpira- tában — hogy a fejlődés örök törvénye hogyan érvényesül az emberek, az állatok, a csillagok, vizek, füye.c, halak, vadak birodalmában. Nemcsoda, hogy a nagykárolyi tudós profesz- szor — foglalkozván e világot átölelő problémával — belejutott a nagy körmondatok forgatagába. Ez nemcsak az ő hibája, hanem sok államfórfiué is, akik tudvalévőén szintén használják az érthetetlen- ségig diplomatikus körmondatokat. Nagyobb baj ennél az, hogy a nagykárolyi tudós professzor se- bogyse tudott kibontakozni a körmondatokból. Nyólezvan oldalra terjedő röpirata össze-vissza talán negyven körmondat, tehát minden körmondatra kö- rülbelől két könyvoldal esik, ami elég szép eredS 73 m c Ór ' ■ O C *ö3 ■g £ jőve > £ .£ X :2,»i4 'CÖ »0 « S3 'O "1 E 73 ü o -n 73 <y SJ rj t/3 C ? 0 vj> o <u o S 5> 73 a o ^ :° S--3 ■ T3 :Q *öj 73 § g Ü-i o millió kor o n á k b a. n TD
