Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-12-15 / 35. szám
Nagykároly, 1908. deczember 15. Ili. évfolyam. — 35. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 Kr egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Felelős szerkesztő és laptnlajdoaos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Kyilttéi“ so-a 60 fiilér. — Kéziratokat nem aánnk vissza. Egyes példányok kaphatók Csókás L. és Eigner S. könyvkereskedésében. 9z egyház mint tanító. Megállapitatott, hogy Nagykárolyban a felekezetek által fenntartott elemi iskolákat a törvényesen megengedett létszámnál több mint 300 tanköteles gyermek látogatja s igy ezek az iskolák túlzsúfoltak. E bajokat megszüntetendő : a Kultuszminiszter Nagykárolyban állami iskolát szándékszik létesíteni: Úgy azonban, hogy nincs benne köszönet. A nemzet csalogánya, a koalíció primadonnája: Apponyi Albert azt kívánja, hogy az állami iskola épületét Nagykároly város építéssé fel, bútorozza be; gondoskodjék tanítói lakásokról, járuljon hozzá ezek nyugdijához stb., stb., Áz, hogy a város koldusszegény, hogy polgárai 98 százalékos pótadó terhe alatt nyögnek. Nagykároly város díszpolgára előtt: smarn. Dacára a nagy nyomorúságnak, amelyben sínylődünk, a képviselőtestület egyik utóbbi gyűlésén elhatározta, hogy az állami iskola épületének költségeit kész viselni. A mi viszonyaink között nagy áldozat ez, de egyszersmind nagy lépés is a kulturális haladás szempontjából. Vajba az egész országban mihamarább kj lehetne venni a tanítás jogát a papok kezéből, mert a népnevelés nem egyházi, hanem állami feladat. Magyarországnak ma 16.510 népiskolája van : Ez azonban nem szabatos kifejezés. Szabatosan, igy kell mondanunk : Magyarországon ma 16.510 népiskola áll fenn. 12.734 népiskola nem az országé; mert ennyi iskola van a felekezetek kezében és ezek első sorban nem az országnak, hanem saját felekezetűknek nevelik a még serdületlen nemzedéket. A keresztény egyházak a tanításra való jogokat, sőt kiváltságukat az evangélium szavára álapitják : Elmenvén tanítsatok meg minden népeket, Kicsi hij- ján ezerkilenczszáz esztendeje múlt el annak, hogy ezek a szavak elröppentek a Nazarethi Jézsus ajkáról s igy azt nem állíthatja egyetlen keresztény egyház, s első sorban nem állíthat ja a leghatalmasabb és legrégibb, a római katholikus egyház, hogy nem lett volna elegendő ideje ennek a parancsnak teljesítésére. És mégis azt látjuk, hogy éppen azokban az országokban nem tanította senki a népeket, a hol a katholikus egyház szinte kizárólagosan uralkodott a lelkeken, sőt bizonyos tekintetben az államon és társadalmon is. Az aránylag legtöbb irástu- dallan ember a nyugot-európai műveltség körébe tartozó államok közül éppen a legkatholikusabbaknak : Spanyolországnak, Portugáliának, Olaszországnak, Belgiumnak és Magyarországnak szomorú kiváltsága. Volt idő, a lizenketedik és tizennegyedik század, a mikor Európának minden államában szintén korlátlan volt az egyház hatalma, szinte mérhetetlen a papság gazdagsága és senki ^sem hallott arról, hogy az egyház éppenjii&or követte volna az evangélrím parancsát és csakugyan megtanította volna a betűvetés mesterségére a népeket. Sőt még arról is alig hallhatott valaki, hogy a theokrá- czia közvetlen uralma alatt álló pápai államban akármely téren, s igy a nép tanításának terén is mintaszerűek lettek volna az állapotok. Ellenben bátran el lehet mondani, hogy modern szellemben felfogott népoktatásról, népművelésről vagy ilyennek megteremtésére irányuló kísérletekről csak azóta lehet beszélni, a mióta az egyházi hatalom abszolitizmusát megtörték a fejlődés uj erői és az állami, meg társadalmi élet különböző területeit egymásután függetlenítették az egyházi hatalom alól. A mikor az egyház korlátlanul uralkodott az államban fönt, akkor az írástudatlanság sötétsége korlátlanul uralkodott a tömegek lelkén alant. Tanított az egyház: de csak papokat klerikusokat és a népet csak olyan mértékben tanította, a mely szükséges volt, hogy kellő emberanyagból lehessen papokat válogatnia. Ha a művelődési folyamat megindítását alkotó irás-olvasás tudományának nem akadt volna más terjesztője, mint az egyház, akkor még ma is ott tartanánk, hogy nem csak hogy a nép tömegei nem tudnának írni és olvasni, de nem tudnának a magasabb társadalmi körök emberei sem, mint a hogy nem nem értett a betűvetés mesterségéhez pl. Hunyadi János, Magyarország kormányzója sem abban az időben, a mikor a népoktatás dolga az egyház kiváltsága volt. A ki barátja a művelődésnek, a ki azt akarja, hogy a betű világossága elhatoljon minden kunyhóba és minden koponyába, aki első sorban a magyar nép lelki fölszabadulását, kiművelését fontos emberségi és nemzeti feladatnak Ítéli, annak követelnie kell, hogy a magyar népoktatás vétessék ki annak a tényezőnek a kezéből, a melyik kilenczszáz esztendőn keresztül sem tanította meg az akkor gondjaira bízott népet a betűvetés tudományára. Magyarország népességének 41 százaléka Írástudatlan. Ha a népoktatás továbbra is azok kezén marad, a kiknek eddig is kiváltságuk volt, az egyházak, a felekezetek kezén, akkor még újabb 800 esztendőre lesz szükség, a mig a magyar nép minden tagja részesül az irni-olvasni tudás elemi jogában. De a ki TÁR CZ A. Decemberi éj. Mint a holt menyasszony, Fehér az éjszaka. Ragyog a hold, a hó, Éjfel. Megyek haza. Fagyott, kemény a főid, Mint nagyúri szivek . . . Szememből könnyeket Facsar ki a hideg. Városvégi viskók, Sötét ablak, falak. Kenyérről álmodnak, Kik bennük alszanak. Zengés, sóhaj támad : Vigadnak valahol! S fütetlen vackában A nyomor dalol. Hamuszin magasban Hófelhők loholnak És a mezők felől Szomjan jön a Holnap. lóiéitól! ZilfiMi. Sirató. Irta. Göndör Ferenc. Első szerelmem hervad már nekem. A hó szitálva hull alá, a csillámló pihék csöndes zenéje szelíd hullámokban áramlik felém és szomorú üzenetet hoz nekem. Az én első szerelmemről, a ki hervad már. A könyek szigetén vertem tanyát, méla igézetek rabja vagyok s nézem a hópelyhek ritmusos hullását s fáradt mosolyát küldi Ila. Gyászos jelenés ez és fiatal boldogságokra emlékeztető. Ila is szép volt, mint minden legelső. De Ila igazán nagyon szép volt. Akkor is ilyen finoman, zizegve szitált a hó, amikor jött. Leányságának friss bájával libbent elébem pompás komolysággal. Mert Ila már akkor nagy lány volt és elnéző az én kicsinységemmel szemben. Emlékszem : a szeme szakított ki kis diákszobámból. Nagy kerek szemei voltak, homályos mélyükből egy eltemetett világ bus romjai csillogtak ki. Csalódhatott Ila és a mint csillámló hópihék fehér fényétől övezve megjelent előttem, kivirágzott szivemben az első szerelem százszorszép virága. Szerettem llát, ahogy azóta senkit nem szerettem. Iszapos víz partján laktak; malom zúgott az ablakukkal szemben. Az ő szomorúsága be- mosolygott hozzám minden nap. A kertben sokat láttam. Egyszer — akkor már tavasz volt — ibolyát adott nekem. Akkor egész éjszaka sírtam . . . Finomvonalu, gyöngéden leányos alakja elkísért minden utamon. Istenem, hányszor éreztem, hogy ha most nem látom, meghalok. És elmentem az ablakuk alá és benéztem a szobájába. Ült az asztalnál és levelet irt. Mindennap vártam a levélhordót, hogy megkérdezzem, nincs-e levelem? Tőle vártam levelet, amelyben elhív magukhoz. Nem jött levél és én sokat sírtam, mert nem jött és fájdalommal várakoztam : mikor ir már nekem levelet, mikor hiv már? És nem írott levelet és nem hivott engem. Mikor az ibolyát adta is egész éjszaka sírtam, másnap biztosra vártam a levelet. Délután — tavaszi ragyogással volt tele a világ — benyitott hozzám a postás. Elborított az öröm. Csalódás várt reám, nem az ő levele jött. Csomagot küldött az édesanyám . . . Eg}r fél óráig sírtam nagyon. Azután csodálatos megkönnyebbülést éreztem és szelíd bánattal szivemben, könnyező szemekkel bontottam föl a csomagot és enni kezdtem a süteményből, amit édes anyám küldött ... Zizegve, mélán hull alá a hó. A hó szitálva hull alá, a csillámló pihék csöndes zenéje szelíd hullámokban áramlik felém és szomorú üzenetet hoz. Első szerelmem hervad már nekem. Az elcsöndesedő élet bársonyos lágysága lüktet ki a fehér ragyogásból és én hervadó ibolyák illatát érzem. Az Ila elhervadott régen és már Ila is hervad. Áhitatosan fehér arcán finom redők terülCTNftPP M A DTHN Se T ^Imtan készít töitsfyttttlt mindennemű EhrtntKhiU ull^VJCK 1 Uli CS 1 riKori tarinfezfctlirii. CwgGfflunMiiflt it ItgjitinyaiMii líM. n-as villanyvilágítás berendezési vállalata NAGYKÁROLY, Deák-tér. tnilamos csillárok is izzólámpái állandóul nitim.
