Nagykároly, 1908 (3. évfolyam, 1-35. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Nagykároly, 1908. január 1. III. évfolyam. 1. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyedévre 2 K’ egyes szám ára 20 fillér. .......- Megjelenik minden szerdán. ............, Új év napján. Újév napja a követel és a tartozik, a lezárt üzleti könyvek ünnepe. Mig a többi ünnep napon az ember a magánélet csöndes békéjébe zárkózik el a hétköznapi világ lármás munkája és csatázó izgalmai elől: addig bár újév napján is megpihen a munka, ez csak azért történik, hogy az ünnepélyes szertartások közepette annál jobban domborodjék ki a gazdasági életnek mindent magával ragadó ritmusa, a kölcsönös leszámolásoknak egyesek és nemzetek sorsát intéző mérlege. Halotti beszédek hangzanak el a múlt évről és keresztelő üdvözletek a jövőre. Szilveszter estén még a legléhább ember is egy pillanatra magába száll és ösztönszerüen keresi az életnek értelmét és útját. A politikai életben is egyre öntudatosabbá válik az a törekvés, hogy a lefolyt év tapasztalatait felkutassuk és azokból irányt keressünk a jövőre nézve. Alig volt még a magyar politikának éve, melyből a félelmetes tanulságoknak olyan tömege tömörült volna össze fekete, vésztjósló kérdőjellé, mint ez az év, melyet most temetünk. Szinte mindaz a fényes jelszó, mely egy negyed évszázadon át a nemzet lelkét betöltötte s törekvéseinek egyedüli tárgya volt, kivihetetlen utópiának bizonyult, még pedig oly vezérek uralma alatt, kikben reményei megtestesítőit látta. Nemcsoda, ha ép a jobbak lelkeit keserű csalódás fogta el s megdöbbenve kérdik, hogy egyáltalán érdemes-e még küzdeni s vajon nincs-e igaza a bölcs magyar parasztnak, a ki már rég átlátott a szitán, hirdetve, hogy a politika az urak hunczutsága? Valóban azzal a nemzedékkel, mely a 67. és a 48. szóharczát végig csinálta, melynek legfőbb politikai gondja a kardbojt, a vezényszó, a czimer s más ilyen érezfedezet nélküli papiros jelszavak ápolása, a régi kurucz-labancz küzdelemnek felélesztése volt, alig lehet még valamit csinálni. Ők az összetört 48-as Programm mellett ugyanazon tehetetlenséggel búslakodhatnak, mint a nemes Don Quichotte lovag az ő ismeretes szélmalomharcza után. Uj eszmék és uj emberek kellenek, a kik nem a paragrafusokból magyarázzák az életet, hanem a kik előtt minden törvény értéktelen, mely nem a társadalom czéljait szolgálja. A társadalom czélja pedig minél nagyobb anyagi jóllét, minél magasabb műveltség, minél teljesebb erkölcsi függetlenség. Jóllét, műveltség, erkölcsi épség csak ez lehet a becsületes politika iránytűje s az egyedüli ut, mely Magyarország függetlenségére vezethet. Ma Európában és a huszadik század elején mezőgazda ország annyit jelent, mint szegény ország; szegény ország annyit jelent, mint műveletlen ország; szegény és műveletlen ország pedig annyit jelent, mint erkölcsileg gyönge ország, mert benne mindenki a kormány vagy nehány olygarcha kényétől és kegyétől függ. Magyarország mezőgazda állam, még pedig annak legrosszabb kiadása: a latifundiumok rendszere. A latifundiumok rendszere az ország gazdasági és politikai uralmát nehány tuczat főúri nemzetségnek birtokában tartja. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BOSEfiFELO ZSIGMOflD. Nincs ipar, nincs kereskedelem, nincs életerős paraszt osztály, nincs tudomány. Vagyis nincs sem szabad munkáság, sem polgárság. Pedig mindenütt a. világon ezeken nyugszik a népek hatalma. Régebben máskép volt. Akkor a háború jogán uralkodott a nemesség é:? a papság. Ma minden a munka jogán él es gyarapodik. A világ vezető nemzetei azok, a hol legbelterjesebő a mezőgazdaság, leggyorsabb a kereskedelem és legtermelőké- pesebb az ipar. Magyarország az extenziv mezőgazdaság és a terméketlen uzsora-tőke hazája. Ezért pusztul népink s ezért erőtlen, nagy és gőgös urak tehetetlen szolgája a polgárság. Ausztria kereskeoolme fejlett, ipara pedig az elsők egyike Európában. Ezért nyom el bennünket s ezért tart gyarmat-soron. Katonai fölénye nem ok, hanem okozat. Elsősorban nem a vezényszó, nem á kardbojt, nem a czimer nyomorít meg bennünket, hanem Ausztria gazdasági túlereje. A politikai függetlenség csak a gazdasági függetlenségből születhetik meg. A gazdasági függetlenség pedig csak a munkán alapúmat. A dolgos emberek uralmát kell biztosítani a dologtalan emberek felelt. Demokráczia nélkül nincs ma már termékeny munka. Nem dicső vezérekre, hanem kiművelt, öntudatos népre van szükség, mely a gazdasági szükségletek és a tudomány vezérelvei szerint határozza el haladása útjait. A lefolyt év szomorú tanulságain ne búsuljunk. Véglegesen és megmásithatatlanul bekövetkezett a nagy és. üro jelszavak alkonya. A Kossuth Lajos nagy nevéből élő prókátor politikusok ideje lejárt és a nemzet egyre jobban érzi, hogy csak a Kossuth Lajos szellemében haladhat tovább. Ez a szellem pedig a jobbágy felszabadítás nagy művében testesült meg es ez vezette át Magyarországot a középkorból az uj korba. Ma már a legújabb kor szelleme kopogtat Magyarország kapuján : a tudomány és a gazdasági haladás szelleme. Előre pedig csak az a politika vihet, mely folytatja a jobbágyfelszabadítás művét s mely végleg lerontja a nemzet és a nép közötti ellentétet. Ma Magyarországon csak egyetlen becsületes függetlenségi tett lehetséges és ez az általános titkos választó-jog törvénybe igtatása. E nélkül elzüllik az ország. Dr Jászi Oszkár — Rettenetes szám. Szatmármegyében az emberek határozottan megvannak bolondulva. Persze, hogy megvannak bolondulva! Ki is hallott még ilyet, hogy most, midőn a „nagy nemzeti“ kormány uralkodik Magyarországon és Tulipán Árpád főispán boldogítja Szatmármegyét: egyre-másra szökdösnek ki ebből a tej jel-mézzel folyó kanaánból. Pedig szöknek, ijesztő mérvben szöknek. Szatmármegyé- ből az 1907. évben 5020 ember vándorolt ki Amerikába. Rettenetes szám ! Különösen, ha tudjuk azt is, hogy az Eszak-Amerikában megindult gazdasági bomlás Szatmármegye legkisebb falujában is éreztette hatását, és hogy ez a szám a múlt évi kivándorlásokkal szemben még csökkenést is jelent. — NyugdiJ-gyülés. Szatmármegye közigazgatásának összes nyugdíjra jogosított tisztviselői 1908. év január 11-én Nagykárolyban gyűlést tartanak, melynek tárgya a nyugdijügyi választmány megválasztása lesz. — Tragédia dalban elbeszélve. Ma egyheti számunkban megírtuk, ■*rhogy a’már hosszú idő óta HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban és Somossy Miklós ur dohány főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. „NyiIttér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Somossy Miklós dohányfötözsdójében. agonizáló „Szatmárvármegye“ immár közel van az elpusztuláshoz. A folyó évben már csak hetenként egyszer, vasárnap fog megjelenni. Ezt a rá nézve szomorú hirt legutóbbi számában a „Szatmárvármegye“ maga is megerősíti. Ékes hegedű szóban, a reá valló szemérmetlen dicsekedések egész halmaza között adja ezt tudtuk Furcsa gusztusa van a „,Szat- márvármegyé*-nek, nagyon furcsa! Azt jjgMia: „ . . . nem kért jutalmat, nem elismer^^PBak méltánylást. Most, hogy a nemzeti kormáqJpe|f>ta az állami megszilárdulás alapjait (?): lapuimtrmkö- dése is eredeti kereteire fog szorítkozni“. Ez magyarul annyit jelent, hogy „nem kértünk mást csak előfizetést 'és hirdetést, de mert a közönség nem csapódott be és mert elértük azt, a mit lehetett és a közönség nem hagyja már magát megmaszlagolni, egyszerre meghalni pedig szégyeljiik magunkat, hát hetenként csak egyszer jelenünk meg“. Nem győzik a sok költséget, mert a szorongatott főispánok megvédéséből élősködők „lehozatása“ sokba került. Érdekes története van különben a „Szatmárvárme- gyé“-nek. A 8 tagú szerkesztőség 1-re csappant le. Azután megfogyatkozott tartalomban, formában és végül időben. A kiadók a lapot Dr. Kovács Qezső nyakába sózták, Kovács Dezső a Dr. Falussy Árpád nyakába sózta. Most aztán egy nagy per van folyamatban a lapból kifolyólag a nagykárolyi kir. járásbiróság előtt, A főispán most abban jár, hogy a „Szatmárvármegye“ kiadására részvénytársaság alakuljon, mely kompániába főleg a megyei képviselőket akarja bevonni. És mondja valaki, hogy nincs nemezis I — Kinevezés. Szatmármegye igazoló, választmányának elnökévé a főispán Debrecz e.öi István nagykárolyi polgármestert nevezte ki.- .. Hirdetmény. Egy használt, de jókarban levő oxo sz;lábxx"b ©x olcsón eladó. Műhazaffyaknak a megyegyülése- ken nélkülözhetetlen. Czim: Luby Géza m szatmármegye! 48-as párt (Ie9zer)elnöke, Városi közigazgatás. i nagykárolyi képviselő-testület közgyűlése. Nagykároly város képviselő-testülete vasárnap délelőtt, Debreczeni István polgármester elnöklete alatt, rendkívüli közgyűlést tartott. Az 1907. évi utolsó közgyűlés — bár a városatyák most is a szokott csekély számban vettek részt — lefolyásában is rendkívüli élénk volt. Örömmel konstatáljuk, hogy a már- már tespedésnek indult városi képviselet is kezdi belátni Nagykároly város nyomasztó anyagi viszonyainak tarthatatlanságát, a horribilis községi pótadó súlyos voltát, uj jövedelmi források megnyitásának szükségességét és végül azt, miszerint elérkezett az ideje annak, hogy a hires-nevezetes „nemzeti kormány* végre- valahára tegyen valamit a város érdekében és igazolja be, hogy tényleg különb legény, letűnt szabadelvű elődjénél. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza eilen számtalan tanár is orvos állal naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boofee“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Boeh.8 €ie. Has®! (Stráje.) Roehe Kapható orvosi . rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4.— korona. — ——
