Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-11-07 / 25. szám

NAGYKÁROLY.

— Örült az utczán. Rettenetes látvány tárult fel azok előtt, akik hétfőn délután 5 óra fele a régi baromvásártéren jártak. Jelzett időben a Strohmájer Ferencz üzlethelyisége előtt egy polgáriasán öltözött, körülbelül 40 évesnek látszó ismeretlen asszonyon kitört az őrültség. Óriási sikoltozással vágódott hányát az aszfalton és emberfeletti erővel tépdeste le magáról ruháit. A rettenetes látványra csakhamar hatalmas néptömeg verődött össze, kik közül senki se mert a dühöngő nő közelébe menni. Midőn később egy nehány férfi ezt mégis megkísérelte, a közeledőket óriási erővel taszította el magától. Gyönyörű szőke haját csomónként tépte ki és hányta el maga körül az aszfalton. A gyorsan érkezett rendőrök óriási erőmegfeszités mellett tudták csak őt a városházához beszállítani. Egy szoba- czellába helyezték el, ahol nemsokára csillapodni kezdett. Kilétét és lakását nem sikerült tőle megtudni, azonban zavart összefüggéstelen beszédéből annyi még is kivehető volt, hogy baja már régebbi keletű és időszakonként támadja meg. Az éjszaka folyama alatt ismét teljes erejéből dühöngeni kezdett. Nehogy' kárt tegyen önmagában, kényszerzubbonyt adtak reá, azonban ezt is tépdesni kezdte, amiért kénytelenek voltak mindkét kezét a pricshez lekötni. Az ismeretlen őrültet további intézkedésig tegnap délután beszállították a helybeli közkórházba.

— Esküdtek Városunkból. E hó 18-án megkezdendő esküdtszéki cziklusra az esküdtek kisorsolása a múlt hó 27-én történt meg. Kisorsoltattak városunkból : Medvey Ede nyug. megyei irattárnok, Irsik Ferencz kereskedő, Ősz János kereskedő, Stuller József iparos és Dr. Várady János ügyvéd.

— Szobatüz. Könnyen veszedelmessé válható szobatüz támadt múlt hó 28-án Aigner Imre az ecsedi- láp társulat titkárának Gróf Károlyi Györgytéri lakásán. Ugyanis a vendég hálószoba menyezete a túlfűtés folytán a cseléd gondatlanságából meggyuladt, valamint a kályha mellett egy dobozban levő több rendbeli selyem ruha is. A végzetes pillanatban lépett a szobába a tulajdonos s igy a nagyobb veszedelemnek elejét lehetett még venni.

— Eljegyzés. Singer Benő mendei lakos eljegyezte Grünfeld Amália posta kezelőnőt.

— Sikkasztó levélhordó. Szatmárnémetiből távi- ratozzák : A nagybányai postahivatalnál nagy sikkasztásnak jöttek nyomára, mely már hónapok óta folyik. A nagyváradi postaigazgatóság kiküldötte, Egry Rezső befejezte a vizsgálatot és az ügyészségnél vádat emelt Kendressy Imre levélhordó ellen okirathamisitás, csalás és sikkasztás miatt. Ugyanis Kendressy a postára érkezett utalványokat a czim- zettek nevében maga irta, azokra a pénzt felvette s elsikkasztotta. A sikkasztott összeg több ezer koronára rúg. — Koldusmódra fizetett levélhordók kezén ezrek fordulnak meg. Nem az a csoda hát, ha egy- egy lop közülök, hanem az, hogy csak ennyi lop.

— Halálozás. Grázel István városi dijnok folyó hó 2-án elhunyt. Temetése nagyszámú ismerőseinek részvéte mellett folyó hó 4-én volt.

— Meglopott cselédleány. Görög Mária Kinczel János asztalos polgártársunk cselédje feljelentést tett a rendőrségnél, hogy vasárnap este Mattius Teréz Varga Kornélt cselédje át ment hozzájuk s miután feljelentő nem tartózkodott a konyhában a látagató leány egy nyitva lévő szekrényből 160 korona értékű ruháját ellopta. A tolvaj cseléd a tett elkövetése után szolgálatadójától még az nap megszökött, de a rendőrség f. hó 6-án elfogta és letartóztatta. Az ellopott holmi hollétének kipuha- tolása folyamatba van.

— Gyermek szinielöadás. Az ezidei saison mulatságait a nagykárolyi státus quó izr. népiskola tantestülete által folyó hó 3-án a „Polgári Olvasókör“ nagytermében gyermek szinelőadással egybekötött táncz- estélye nyitotta meg. Színre került a „Jancsi és Juliska“ czimü gyermekrege. Az apróságok kitünően megfeleltek nehéz feladataiknak és nagy örömet szereztek a megjelent szülőknek A szerepek betanításának fáradságos munkáját Baján Irén úrnő végezte. A színpad rendezése stilszerü volt. Úgy az előadáson, mint a tánczestélyen szép számú és intelligens közönség vett részt. Felülfizettek: Gr. Károlyi Istvánná 10 kor., Sternberg Sándor 5 kor., Kaufmann Alfréd, Lang Samu 4—4, Kaufmann Mártonná 3 kor., Fried Jenő 2 kor., Csengeri Benjámin 3 kor., Peiszner Lajos 6 kor., Sternberg Jenő 5 kor., . Sántó Mór (Szatmár) 2 kor., Kohn Gyuláné 50 fillér, Sternberg Sándor 66 fillér, Spitz Dénes 60 fillér, Kaufmann Izidor 6 kor., Beckmann József 1 kor., Czukor Márton 60 fillér, Sternberg Géza 2 kor., Ifj. Matolcsi Sándor 1 kor., Ifj. Weisz Jakab 1 kor. 40 fillér, Klein Ignácz 1 kor., Policzer Ignácz 1 kor., Dr. Antal István 2 kor., Singer Lipót 3 kor., Krausz Lajos 1 kor., Schwarcz Lajos 1 kor., Róth Károly 1 kor., Havas Izidor 2 kor., N. N. 5 kor., Ifj. Kaufmann Ignácz 1 kor., Grünfeld Vincze

2 kor.

— TŰZ volt e hó 1-én a déli órákban Szaniszló községben. A veszedelem igen nagy volt, amennyiben az nap óriási szél dühöngött a községben. Az elöljáróság városunkba is betelefonált segítségért és innen

3 tűzoltó egy fecskendővel azonnal a helyszínére ment és sikerült a tüzet lokalizálni. Négy ház, egy csűr és az összes melléképületek a lángok martalékává lettek. Tűzoltóink az este 8 órai vonattal tértek vissza.

— Házasság. Szencsik István folyó hó 3-án vezette oltárhoz Papp Mariskát, Papp Sándor polgártársunk nevelt leányát.

— Lopás. Barkó Ferencz helybeli lakos a róm. kath. templomban halottak napján a mise alatt összegyűlt péterfilléreket egy őrizetlen pillanathan elemelte és vele ellépett. Azonban a rendőrség az eset feljelentése után azonnal kézrekeritette és a rendőrség börtönébe helyezte el. A perselyben 3—4 korona összeg volt, mely tettesnél megkerül.

Ipar, kereskedelem, közgazdaság. Iparos-szövetség.

Az a súlyos helyzet, amelybe iparosaink az utóbbi évek rossz kormány-politikája következtében jutottak, csaknem kivétel nélkül tarthatatlanná tette megélhetésüket, amit belátva elhatározták, hogy tőlük telhetőleg megragadnak minden alkalmat helyzetük javítására és egyáltalán oda fognak hatni, hogy a nagy társadalom támogatásával, annak is előnyére, megélhetésüket biztosítsák.

Hogy az eszme helyes volt, hogy a terv feltétlenül pártolásra érdemes: nem kell külön hangsúlyoznunk. Mert tudjuk azt, hogy a mi iparosaink megérdemlik a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támogatást és tudjuk azt, hogy a 700 főből álló testület, mely eddig úgyszólván lenézve, mint csak szám-adat szerepelt a közéletben: az a testület köz- gazdasági szempontból olyan fálánksz, amelynek megszilárdítása egyértelmű a város életének, jövendő boldogságának biztosításával.

Mi sem természetesebb, hogy a társadalom kötelessége most már, hogy a múlt idők hibáit repe- rálja és a semmibe vett, lenézett iparosokat vegye pártfogásába azzal, hogy rendelményeit első sorban náluk fedezze, akik minden kétséget kizárólag ki fogják elégíteni várakozásukat.

Nagyon helyeseljük tehát a megindított mozgalmat és első sorban Némethy Sándor urnák adózunk elismerésünkkel, aki, mint az eszme megvalósítója, fáradságot nem ismerve munkálkodott azon, hogy a nagykárolyi ipar méltó pozicziót foglaljon el az őt megillető helyen.

A nagy társadalomra is hárul e téren kötelesség.

Az a kötelesség, hogy ezután szükségleteinek beszerzését sehol másut, mint városunkban eszközölje.

hatósabb támogatásra. Elhatározta továbbá, hogy saját külön nyugdíj-intézményt létesít, a lét minimum iránt lépéseket tesz és érdekeiket mind hathatósabban megvédendő, egyik helyi lapot — a Nagykárolyt — hivatalos közlönyévé választja.

Mind ez tudomásul szolgálván, Némethy Sándor általános figyelem kíséretében kifejtette programmját, a következőket mondván:

A magyar ipar utóbbi években súlyos helyzetbe jutott. Ennek okát abban látja, hogy az iparosok nem voltak szervezve, nem volt meg a kellő kapocs közöttük, mely érdekeiket megvédeni lett volna hivatott. Minden segítséget az iparkamarától vártak az iparosok s beigazolódott, hogy az helyzetükön nem segített. Ez a múlt kormányok által kreált intézmény mostohán viselkedett irányukban s igy eshetett meg, hogy a most törvényhozás elé került ipartörvény sem megfelelő, mert nem védi meg az iparosok érdekeit.

E végből szükséges a szövetséggé való egyesülés kimondása, amely saját hatáskörében intézkedjék tagjainak jövője felől.

Hivatkozik a szoczialisták szervezetére, akik mindent kivisznek. A most tárgyalás alatt álló ipartörvény készítéséhez őket meghívták, az iparosokat nem. Ennek fő okát szóló a szervezetlenségben találja, miért is felhívja a helybeli iparosok figyelmét a tömörülésre s csinálják meg a nagykárolyi iparszövetséget.

Az eszméhez Kalina Ferencz, Lovász Miklós, Nagy Jenő, Nagy Pál, Bekker Orbán, Bordás Imre és Ádler Adolf szólották hozzá, mire az értekezlet kimondotta, hogy a szervezkedést szükségesnek tartja s az alapszabályok kidolgozására 12 tagú végrehajtó-bizottságot küldött ki, amelynek tagjai lettek: Némethy Sándor, Drágos István, Kalina Ferencz, Nagy Jenő, Kinczel János, Orosz János, Járay József, Dipold Ferencz, Rácz János, Meszessy Ferencz, Tivadar József és Holczmann József.

Hiszen jól tudhatja mindenki, hogy amit a mi iparosainktól beszerezhetnek: elsőrangú munka, a mely felette túlszárnyalja az idegen, főkép az osztrák árukat.

De ha már erről szólunk, ismerjük el azt is, hogy iparosaink a múltban nem feleltek meg mindazon kötelességeknek, amelyeket hozzájok fűztünk. (Nagyon természetes, hogy itt is vannak kivételek!) Hiányzott a nagy többségben az ambiczió, amely nélkül pedig sem okos iparpolitikát, sem okos ipari produktumot várni nem lehet.

Hisszük, hogy a szövetkezéssel minden den megváltozik. És azok a bajok, melyek felmerültek éppen a szövetkezés hiányával: meg fognak szűnni és a nagy károlyi iparosság úgy, mint az őket fenntartó rendelő közönség, kölcsönösen támogatva egymást, igyekezni fog helyzetüket szanálni, illetve a közös kívánalmak megtestesülésé réven olyan állapotot teremteni, amely jövőjét nemcsak a munkaadóknak biztosítja, hanem hozzájuk tartozóik felől is kellőkép gondoskodni fog.

Az iparos szövetkezés tehát arra van hivatva, hogy inig egyrészt saját helyzetükön segítsenek, másfelől a közönség érdekeit is minél hathatósabban elégíthessék ki.

A gyűlés vasárnap d. u. folyt le s arról a következőkben referálunk:

Bekker Orbán ipartestületi alelnök üdvözölve a gyűlésen nagy számmal megjelenteket, előadja, hogy utóbb egy értekezlet magáévá tette egy ipari kiállítás, illetve húsvéti vásár rendezését, továbbá az iparos-szövetség megalakítását. Felhívja egyszersmind Némethy Sándort, mint aki az utóbbinak létesítése körül lelkes agitácziót fejtett ki, hogy ismertesse a szövetkezés czélját.

Némethy Sándor mindenekelőtt kérte az előbbi értekezlet jegyzőkönyvének felolvasását, amit Dipold Ferencz jegyző meg is tett. E szerint elhatározta az értekezlet, hogy a végett tömörül, miszerint a mai tarthatatlanul rossz helyzeten változtasson. Ez irányban erélyes akcziót indít s felszólítja úgy a helybeli, mint a felénk gravitáló közönséget • a legliatIST3rIlttér(E rovat alatt közlőitekért a szerkesztőség nem felelős.)

Nyilatkozat

A „Szatmárvármegye“ legutóbbi számában „Olvasóinkhoz“ czimmel egy hir jelent meg, mely a „Kölcsey-ny omda“ személyzetének sztrájkjáról szól. Ebben a hírben a sokak között azzal rágalmaztatik a helybeli két régebbi nyomdatulajdonos, hogy bennünket a kérdéses hírben közölt eljárásunkra ők bujtattak fel. — Ezzel szemben szaktársi becsületszavunkra kijelentjük, hogy eljárásunkat kizárólag a saját elhatározásunkból és az országos szövetségünk szervezeti szabályain alapuló kötelességünkből kifolyólag indítottuk meg és sem Sarkady Zsigmond, sem a Manyák és Tóth czcg reánk ez ügyben befolyást nem gyakoroltak.

Vegye tudomásul a „Szatmárvármegye“, hogy mi, mint öntudatos, szervezett munkások soha sem vetemedünk arra, hogy az övéikhez hasonló fegyverekkel küzdjünk valaki ellen.

Nagykároly, 1966. november 6.

Sallay Lajos Beke Zoltán Panajot Tivadar

mint a Sarkady N. Zsigmond nyomdájának személyzete.

Turóczy Zsigmond Helmeczy József Nagy Lajos Bukna István Uzoni Sándor

mint a Manyák és Tóth nyomdájának személyzete.

Alulírottak becsületszavunkra kijelentjük, hogy nem lettünk kényszerítve senki által a munka abban- hagyására, hanem igenis szakftársi becsületünkhöz hiven és öntudatos munkáshoz illően jártunk el akkor, midőn a munkát megtagadtuk.

Nagykároly, 1906. évi november hó 6-án.

Ripszky József, Deák Sándor,

mint a „Kölcsey-nyomda“ személyzete.

Kiadótulajdonosok: A szerkesztők.

K'

Árlejtési hirdetmény.

A NYIRCSAHOLYI gör. kath. fiók egyház

uj kőtemplom építésére

1906. évi november hó 18-ik napján deli 12 órakor, a nyircsaholyi gör. kath. iskolatermében nyilvános pályázatot hirdet a következő feltételek mellett:

1. A templom épites előirányzati költsége 26.000 korona.

2. A hitközség az építéshez szükséges összes anyagot adja, ha azonban vállalkozó a templom építéshez szükséges összes anyagot is szállítja, úgy ajánlata ily értelemben is elfogadtatik.

3. Arverelők kötelesek a vállalati összeg 15 százalékát biztosítékul letenni.

4. Az egyházi gondnokság föntartja magának a jogot, a beadott ajánlatok közül szabadon választani.

5. Az építési terv, a költségvetési előirányzat, valamint az építkezési föltételek a nyircsaholyi fiók gör. kath. egyház alóli rótt gondnokánál megtekinthetők.

Kelt a nyircsaholyi fiók gör. kath. egyházi tanács 1906. évi november hó 4-én tartott üléséből.

Papp Antal,

főesperes lelkész, iskolaszéki elnök.

Szemén József,

egyházi fugondnok.