Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-10-24 / 23. szám
NAGYKÁROLY. Első aljegyzővé Mangu Béla, rrásod aljegyzőül Kerekes Zsigmod, harmadikká Madarassy István, negyedik aljegyzőnek Kende Péter, ötödikké pedig Szintay Gábor választatott meg. A megüresedett két szolgabirói állás Kállay Szabolcs és Szabó Istvánnal töltetett be. Elsőosztályu szolgabiró lett Gulácsy Tibor. Közigazgatási bizottsági tagokul választattak: Gróf Károlyi István, Dr. Böszörményi Emil, Jármy Andor, Madarassy Dezső és Dr. Kovács Dezső. A A központi választmány tagjává Kovács Dezső választatott meg. Egyéb ügyek. A közgyűlés elfogadta az 1907. évi házipénztári költségelőirányzatot és az 1907—1908. évi közúti költség- vetést. Tudomásul vette továbbá a számonkérő-szék eredményének bejelentését és utasította az alispánt, hogy a jelentésben felmerült észrevételekre a szükséges intézkedéseket tegye meg. Alispán előterjesztése a II. Rákóczy Ferencz és társai hamvainak hazaszállitási ünnepélyén való részvétel tárgyában elfogadtatott. Ugocsavármegye meghívója Báró Perényi Zsig- mond szobrának leleplezési ünnepélyére tudomásul vétetett s elhatároztatott, hogy a vármegye törvény- hatósága azon Jékey Mór vezetése alatt küldöttségileg képviselteti magát. Pótadók. Névszerinti szavazás utján megszavaztatott közművelődési czélra 1, tisztviselői nyugdij-alapra 1, székházépítés fedezésére fél s az eddig kiépített h. é. vasutak segélyezésére 1V2% pótadó. Az első napi közgyűlés d. u. fél 5 órakor ért véget. Második nap. Lanyha érdeklődés mellett folyt le a közgyűlés második napja s igy történhetett meg, hogy a mintegy 223 ügydarabból álló tárgysorozaton csakhamar túlestek. Ezen ügyek közül felemlítjük a következőket: Elfogadta közgyűlés az alispán előterjesztését a törvényhatósági közutak kiépítésére felveendő 800,000 koronás kölcsön tárgyában. Tudomásul szolgált alispán jelentése az 1906. év végével mutatkozó hitelmaradványok felhasználása tárgyában. A vármegyei pénzkészletek elhelyezésére a négy nagykárolyi pénzintézetet jelölték ki, a vármegyei gyámpénztár pénzkészletét pedig a helybeli pénzintézeteken kívül a Mátészalkai Takarékpénztárban, a Szatmári Termény- és Hitelbankban, a Szatmári Gazdasági és Iparbankban, a Nagybányai Részvény-takarékpénztárban, a Szinérváraljai Takarékpénztárban és a Nagy- somkuti Takarékpénztárban helyezik el. Közgyűlés délután 1 órakor véget ért. — Közigazgatási bizottsági tagválasztás. Sok furcsaság megesik a földön, tehát Szatmármegyében is. így esett, hogy a legutóbbi vármegyei közgyűlésen, mikor a közigazgatási bizottsági tagok választásáról volt szó, annak két régi, illusztris tagját: Jékey Zsigmond és Kende Zsigmondot, szavazattöbbséggel kibuktatták, és megválasztották helyettük dr. Kovács Dezsőt, a volt darabont képviselő-, főkapitányjelölt-, fiumei ex-kormányzó-, néhai képviselő előbbi főkortesét, a legújabb oltott tulipános 48—49-es hazaffyt és dr. Böszörményi Emil szatmári ügyvédet, akinek sem személye, sem semminemű ténykedése ellen különben kifogásunk nincsen. Nekünk csak az tűnik fel, hogy mikor Kovácsra adta a közgyűlés szavazatát, akkor a vármegyének egyik legillusztrisebb és legfüggetlenebb embere, volt orsz. képviselője ellen szavazott s ugyanígy Kende Zsigmond ellen is. „De gustibus non est disputandum I“ . . . Főispán ur! nem érzi ennek a szavazásnak a — leheletét ? . . . A távolból szerkérzörgés hallatszott. Asztalosáé mindjárt tudta, hogy az ő érte jön. Igaza is volt.. . Felült a pokróczczal leboritott szalmazsupra s útban voltak a vasúti állomás felé. ★ * * Egy hétre az elmondottak után Asztalosné hazaérkezett a fővárosból. Barátságosan köszöntötték a falubeliek, bizonyos tisztelettel vették körül még a módosabb asszonyok is, mint olyat, aki világot látott. Meg sem pihenhetett még, mikor Fogarasiné be- topant hozzá, égve a kíváncsiságtól. Asztalosné pedig elbeszélt mindent, mindent! Ha két szája lett volna, akkor is tudott volna miről beszélni. Az ő drága fia a nagy-nagy vasutházban várt reá. Megölelte, összecsókolta vén arczát, mely alatt megeredtek mindketőjök szemeinek könyei, aztán hintóba ültette s úgy mentek el oda, ahol ő lakik. — Hát szeretik a lelkemet ? — kérdé kevés szünet múlva a szomszédasszony. — Oh, de mennyire, ha tudná 1 Nem lehet azt elmondani, hogy milyen tisztességben vagyon az én fiam! Gazdag urakhoz jár az, nagy, ékes, palotás házaikba. Mindenfelé szeretik, tisztelik... De ért is hozzá a fiam ! Mert nem olyan fiú az, lelkem, hogy ne értene. Olyan annak a beszédje, mint a lépes méz, a ruháját pesti szabó csinálja remekbe, a topánkáját pesti suszter, nem olyan ordináré varga, mint a mi Máltás kománk. Hiszen ő is megcsinálná szegény jó szívvel, de hát nem tanult az olyan fájin munkát.. . Aztán a szobája !.. Vagy hiszi vagy se, szomszéd- asszony, de négy szobája vagyon a fiamnak 1 — Uram Isten ! négy szobája ?! — Négy szobája. És mind a négyet csak ő lakja... A Makláry uraságok vagyonosak ugy-e ? — nohát nekik sincs különb szobájuk. Aranyrámás képek vannak a falon, a földjén meg drága takarók, — Függetlenségi pártgyülés- A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt ez idők szerint elnök nélkül áll. Amint bennünket értesítenek, Luby Géza orsz. gyűl. képviselő, megyei pártelnök nov. 11-éré tervezte a tagok egybehivását s ekkor az uj kerületi elnöki állást is be fogják tölteni. — A szálkái második patika. Mátészalka község ugyan elvetette a második gyógyszertár felállításának szükségét, azonban bizonyos közelebbről érdekelt felek ezt keresztül forszírozták úgy a vármegyei közigazgatási-, mint most a vármegyei őszi közgyűlésen. Ide vonatkozólag egyik nagybányai laptársunk a következőket Írja: „Az állandó választmány Jékey, Luby, Révész, Ilosvay alispán és többek felszólalása után 11 szóval 10 ellen kimondta, hogy nem véleményezi a második gyógyszertárat. A közgyűlésen a főispán kijelentette, hogy az áll. választmányban Kozma Gergely is szavazott, akinek szavazata érvénytelen, ennélfogva ott egyenlő szavazatok voltak s igy ő m i n t elnök dönt azzal, hogy a gyógyszertárat létesíteni kell. Erre a gyűlés 16 szóval 11 ellen a második patika mellett foglalt állást s mire Almer Béla az ő embereivel megérkezett, a kérdés már el is volt döntve.“ Ehhez nem kell kommentár, ha tekintetbe vesszük azt, hogy aki éppen a szálkái második gyógyszertárra pályázik, nem más, mint dr. Kovács Dezső mostoha testvére: Saáger Kornél, akinek eddig már három gyógyszertári jogosultsága volt s mindeniken túl adott. Vájjon mit szólnak az ilyen esethez azok a jobb sorsra érdemes gyógy- tári provizorok, akik évtizedek óta fáradoznak azon, hogy gyógyszertáruk legyen s nem bírnak olyanhoz hozzá jutni ? Falussy főispán ur is tudhatná azt még budapesti ügyyédeskedése idejéből, hogy ha már a régebbi időkben a patika-jogokkal visszaéltek, legalább az uj aera alatt lépjen a jogosság és méltányosság életbe s ne forszírozzon „sub titulo barátság“ patikajogot olyan helyre, ahol arra szükség nincsen. Kezdődik a bomlás. N. Szabó Albert dr. ügyvéd már régóta nem jó szemmel nézi a Kovács Dezső dr. vezetése alatt álló azon klikk machináczióit, mely klikk Dr. Falussy Árpád főispánt teljesen a hatalmába kerítette. N. Szabó Albert dr., hogy a jövőben véleményének kimondásában feszélyezve ne legyen : a dr. Falussy főispán révén kapott I. oszt. vasúti szabad-jegyét a m. kit. államvasutak elnök-igazgatóságához a napokban visszaküldte. „A toll haramiái.“ — Válasz a „Szatmárvármegye“ legutóbbi számának vezető-czikkére. — Parisaié! Idegen szó I Ha erről akarsz Írni, old meg saruidat, húzd le a czipődet, mert szent és nagy dolog, amibe fogtál. Ha eddig nem tudtad volna, a fővárosi sajtó feljajdulása ezer hangon és mégis egyhangúlag magyarázza neked jámbor olvasó, hogy a pausale egyenlő a sajtószabadsággal, hogy akik a parisaiét ütik, a sajtószabadságra emelnek szentségtörő kezet, mert az utóbbi az előbbi nélkül el nem képzelhető. Hogy néhai jó Gutenberg János, a lapkiadás jövedelmezőségének nagy titka gyanánt hagyta fiára a pausale tiszteletét. Hogy a franczia forradalom és a nemzeti konvent a pausale mellett tüntetve csapta fejére a frigiai sipkát. hogy nem is hallatszik, mikor az ember rálép. A székek pedig olyan puhák, lelkem, mintha párnára ülne az ember. — Hm, hm ! — csodálkozott egyre Fogarasiné. — Biz’ igen 1 Ilyen nagy módban van az én fiam ! Töviről-hegyire, mindent elbeszélt az özvegyasszony, ami csak megmaradt emlékezetében. Asztalosnénak azonban eszébe jutott valami. Behívta hát a szomszédasszonyt a szobába. — Emlékszik-e reá, — kérdezte Fogarasinét, — hogy egyszer beszélgettünk, mennyire szeretném én a király szobáját látni ? Mégis mondtam ezt a fiamnak. — Hiszen az nagyon könnyen megy! szólott Péter és elindultunk ... No, amit meg ott láttam, azt már el se tudom mondani. — Forgott velem a világ! És szinte megköszöntem, mikor kijöhettünk onnan. Azután a király kertjében járkálgattunk. Mindenfelől levett kalappal köszöntek az én fiamnak, nagy urak, hogy szinte restellettem mellette az én egyszerűségemet. — Ugyan, mit gondol? — ... Hát egyszer odamegy a virágok közé és nehány szálat letépett belőlük. Azt mondta: „tegye el édesanyám emlékbe s valahányszor rá fog nézni, mindig eszébe jut a fia“ .. Eltettem. Nem azért, mintha nem volna mindig az eszemben, hanem mert ez a király kertjéből való. És Asztalosné a tükörről elfonyadt virágokat szedett le. Kivett belőlük egy szálat s oda nyújtotta Fogarasinénak. — Ezt kelmédnek adom ! jól őrizze meg, az én lelkem fiamtól való. * Fogarasiné pedig áhítattal nézte az elfonnyadt virágszálat, majd gondosan keszkenőjébe fogta azt, mintha az ő durva kezével megsértené s könycseppek futottak alá szemeiből. Gabriello. Hogy a márczius 15-iki 12 pont közül csak a Petőfi ismert szórakozottsága folytán maradt ki a pausáléról szóló 13-ik pont. Hogy már Kossuth Lajos lapja, a Pesti Hírlap tekintélyes összegeket kapott ezen a czimen a Budapest—kolozsvári delizsáncz- vállalattól. Hogy a Figaro, a Temps, a Theims, a a Newyork-Herald és a többiek mind ebből élnek s hogy különben is a magyar lapok közül soha egyetlen egy se látott egy hunczut polturát se abból, a mit pausalénak neveznek s a Lekszikonból kellett utána nézniük ennek az ekzótikus fogalomnak. Csinos kis kavarodás ez, de benne van a mi balkáni módra korrupt viszonyainknak egy nagy adag pszihologiája s egy csomó nyomorúságunknak is könnyen kihámozható magva. A pausale-rendszer és a vele egybekötött szivattyúzás uralkodó planéta a magyar glóbus felett. Oh, mert nem csak a magyar sajtó rabja a parisaiénak, de az egész magyar nemzeti társadalom. -— Nemcsak a „toll haramiái“ fizettetik meg a munkát, a mit nem teljesítettek, a hallgatást, mikor beszélniük kellett volna, a ferdítést, roszhiszemü harczkész- sóget a magánérdek szolgálatában, a köz rovására, de mindenki nálunk, akinek módja nyílik és alkalma van hozzá. A lovag pausalet kér a hölgytől a diskréczióért. Az utas pausalet ad a kalauznak, hogy nyugodtan utazhasson az egyik fülkében, mig a másikban egymást eszik az emberek a kalapskatulyák és bőröndök romjai alatt, A földesül*, a gyáros, a vállalkozó pausalet fizet a közigazgatásnak, hogy szemet hunyjon; az erdővásárló a képviselőnek, hogy le ne leplezzen, a képviselő a sajtónak ugyanazért, a sajtó a képviselőnek ismét ezért — és igy tovább per sae- cula saeculorum. Méltóztatnak látni ezt a leleplezéstől való félelmet minden vonalén. A meg nem engedett, a törvény által tiltott és üldözött érdekeknek ezt a szoros, ezer szálú szövedékét és örök körforgását. A magyar közéletnek és társadalomnak ezt az ördögi módon való alagcsövezettségét. Ezt az általános hajlandóságát egy romlott organizmusnak, hogy mig mellünket verve a munkát hirdetjük mindannyian, az augurok módjára titkon egymás szemébe nevetünk, mert nem a munkából, de a pausálékból akar itt megélni mindenki a magyar ég alatt. 8 ki hiszi, hogy ezeken az állapotokon segíteni lehessen, addig, mig a közélet tisztaságának, a pau- salóktól ment igazi közérdeknek, a nemzet legszentebb erkölcsi javainak hivatott őre és védelmezője előljár ennek a rendszernek szolgálatában és védel- mezésében s nagyképü szemforgatással, mint egy martyr, gyűri zsebre az ezer czimü — átalányokat! Azonban egy nagy adag Sz—atmárvármegye kell ahhoz, hogy a Szatmárvármegye mer kirohanást intézni a sajtó megfizethetősége ellen. Az a lap, melynek egész létele ezen alapszik. Hallatlan!! Háborgó tűzhányó a magyar közélet képe. Egy óriási undok kelevény. Egyre hányja, egyre önti ki magából a piszkot, bűzt, szennyes iszapot. Párás, ködös sártenger, meleg, puha, kényelmes fészke az undokabbnál undokabb élősdieknek. Ezer számra heverésznek benne a társadalom parazitái közé tartozó kisebb-nagyobb alakok. Jól eső vaczkaikban csak akkor kényelmetlenkednek, ha a tiszták, az előre törők, az emberiség nagy ügyeiért harczolók szövetnékének világitó sugara egy-egy pillanatra belevillan a piszkokat takaró ködbe és szét zilálja a fátyolos párázatokat. Ez fáj egyeseknek. De a világosság egyre nő. Mindennap több bálvány omlik össze s ekkor tűnik ki, hogy nem is aranyból volt, de sárból és piszokból. Hogy minek ezt tudni, hogy minek kell „b e- tolakodni családi, egyéni ügyekbe“? kérdi Varjas Endre. Oh, nagyon jó ezt tudni 1 De vakmerőség ezt kérdeni egy oly lapnak, ki keletkezése idejétől egész a „Nagykároly“ megjelenéséig egyebet sem tett, minthogy oly családi, egyéni ügyekbe avatkozott, melynek nyilvánosságra hozatala a köznek hasznára nem vált. Avagy kit érdekel, hogy kinek mennyi adóssága van, vagy hogy ki iszik hitelben vásárolt pezsgőt ? Egyébként konstatáljuk, hogy Varjas Endre kitünően jellemezte a saját lapját. Csak egyben tévedett, mert az „uj üzletágat“ nem „a fürge faj“, hanem stréberkedő ifjú fiskálisok és megdohosodott koponyáju heccz-káplánok kulti- válják. A „Magyar Király“-kávéházból. A: A „Szatmárvármegye“ hirdetései közt olvasom, hogy a „Kölcsey“-könyvnyomda részvénytársaság megnyilt. B : Furcsa ! Ha a részvénytársaság megnyilt, akkor valószínű, hogy azt a részvénytársaságot valamikor be is fogják zárni. Adalék Cseh Lajos hazafiságához. A múlt tanévben a főgimnázium önképző-köre gyűjtést indított a maga kebelében egy Kossuth Lajos-kép megfestésére a főgimnázium lépcsőháza számára. Kompolthy Béla VIII. osztályú tanuló, ki kitűnő rajzoló és festő, megfestette Kossuth Lajos életnagyságu képét. Szakértők állítása szerint a kép igen S2ép és igen sikerült. A képet Kom- polthy ingyen festette meg, a mi annál nagyobb érdem, mert mint VIII. o. tanuló eléggé el volt foglalva. Rendkívül díszes rámát készített a képhez olcsón Kabelik Gyula helybeli szobrász. A vászon, festékek és keret költségeit az önképzőkör a fent említett külön arra a czélra összegyűjtött pénzből fedezte. Kossuth Lajos
