Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-09-05 / 16. szám

Amint ezekből látjuk: a czél nemes volt, a tö­rekvés pártolásra érdemes s a társaság már csak ezért is felvirágoztatandó. Mert minden oly egyesülés, mely embertársaink javára van közremunkálni, megérdemli a legszélesebb körű támogatást. Hiszen tudnunk kell, hogy midőn fil­léreinkkel hozzájárulunk a mások bajának, szerencsét­lenségének enyhítéséhez, azzal voltaképen csak ember­baráti kötelességet teljesítünk s nem önző czélok szol­gálatába szegődünk. Ilyen kitűnő eszme vezérelte a nagykárolyi Kos- suth-asztaltársaságot is, midőn Kossuth-apánk szent nevével a nyilvánosság terrénumára lépett, hogy segít­sen a nyomorultakon, akik rá vannak utalva embertár­saik támogatására. És ez az egyesület már be is bizonyította, hogy czéljának él csupán és hisszük, attól eltérni sohasem is fog. Hogy mennyire rokonszenvre talált a Kossuth- asztaltársaság városunk körében, bizonyítja az, hogy együtt látjuk estélyein a város legelőkelőbb embereitől a legszegényebb iparosig, vagy kisgazdáig annak min­den réfegét. Mig tehát a jótékony czél szolgálatába szegődött, egyszersmind a nálunk oly gyatra társulási szellemet is fejlesztette. De nemcsak ezt, hanem az egyenlőség elveinek is pártjára állott, ahol nincs különbség méltó- ságos-nagyságos és t. ez. ur között. Mintha azokat az időket látnám ujraszületni, midőn a társaság estélyei részt veszek, amelyek 1848-ban uralták a sziveket. És hogy is ne volna ez igy ?! Hiszen zászlóján Kossuth Lajos nevét látom felírva, amely név hal­latára egykor egygyé lett a magyar ezen a sokszor véráztatta földön; akinek szavára mint egy test, egy lélek állott talpra e nemzet minden hü fia, hogy le­rázza magáról a szolgaság, a kaszt-rendszer bilincsét, hogy kivívja rég megérdemlett szabadságát, egyenlő­ségét, testvériségét. Ebben, a Kossuth Lajos szellemében gondolkozik és tesz a mi asztaltársaságunk is. Hála érte azoknak, kik megteremtették és hála, akik támogatják az eszmét. Erős vár immár ez, mely daczolni képes az idők viharával s minden ellenséggel szemben, aki kimeri mondani ellenünk tiltakozó szavát 1 A nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság lelkesedése nem múló szalmaláng, hanem Vesta-tüz, amig csak élni fog városunkban ember, ki nevét ajkára veszi. De mig a hazafias szellemet istápolja ez az egye­sület, szivét is megkérdezi teendői felől. íme! Gyámolitja a szegény, elaggott iparosokat. Talán éppen azokat, akik a Nagy Idők idejében ott állottak a sikon, vagy Erdély bérczei közt, ezer halállal szemben ?! És ha ők, akkor, ott állottak, nemde megnyugtató lehet most örömtől repeső szivüknek, hogy a béke éveiben az unokák ugyanolyan lelkesedéssel, ugyanazon névvel zászlójukon mennek a harezba a magyar haza oltalmára ?! Ezért repes az ő jó szivük ! Ezért fognak majd nyugodtan elválni tőlünk, mikor az örök enyészet gödre kitárul előttük, befogadni sokat szenvedett csont­jaikat. 1848 óta életfolytonosság lett a Kossuth név. Akkor az apák, most a fiuk lelkesednek mellette s fognak az unokák unokái is. A jövendő kor gyermekei is, éppen azok talán, akiket most' mi látunk el jó meleg téli ruhával: ők fognak ellátni másokat s fogják ugyanazon meghatott­sággal szájukra venni ezt a szent nevet: Kossuth L a j o s ! Ezt a társaságot tehát támogatni kell. Támogatni szellemileg és anyagilag egyaránt, hiszen ez köteles­ségünk, szent kötelességünk s igy követeli tőlünk a múltak emléke, a jelen dicsősége s a jövendő Haza ! Pozsonyi Gábor. Megy egy ügyvéd.. Megy egy ügyvéd sebesen, Földig ér a lába; Nagy stréber ő, de • nagyobb Az izgatottsága. Hol konezra van kilátás Ott előszobázott, Jön hazulról segédje : Hogy kliens vár rá ott. Szokatlan nagy eset ez, Haza felé vágtat; De már későn érkezett, Csak hülthelyet láthat, Elkeseredésében Mi telhetett tőle . Nagyot üt egy aktával A saját fejére. — Csillagászati tudnivalók. Szeptember 1-én a nap 13 ó 21. p. hosszú, a hó végéig 1 ó. 39 p. fogy. 23-án 10 ó. 38 p. d. u. a Nap a mérleg jegyébe lép. Őszkezdet. A Hold fényváltozásai. Utolsó negyed 3-án 3 ó. 58 p. d. e. Ujhold 9-én 9 ó. 43 p. d. u. Első nepyed 16-án 4 ó. 13 p. d. u. Holdt. 24-én 6 ó. 50 p. d. u. _________________________________ NA GYKÁROLY. Magyar iparpártolás. Egy helybeli kereskedőhöz bemegy egy vevő és látja, hogy a púidon csupa olyan áru fekszik, amely osztrák gyártmány. — Hát ez a magyar iparpártolás ? — kérdi fel­háborodva. — Igen ez, — feleli a kereskedő. Én mindent csak Becsből hozatok. Ezzel pártolom legjobban a magyar ipart, mert ha legközelebb megbukom, kizárólag csak osztrák gyárosoknak fogok adós maradni. HÍREK. Személyi hírek. Gróf Károlyi Gyula arad- vármegyei főispán és neje szül. Károlyi Melinda grófnő Nagykárolyba érkeztek s mintegy hat hétig maradnak városunkban. — Szatmári Mór országgyűlési kép­viselő folyó hó 4-én városunkba érkezett s nehány napot körünkben tölt el. Részt fog venni a Kossuth- assztaltársaság zászlószentelési ünnepélyén is. — Eskütétel- A nagykárolyi honvédzászlóaljhoz a nyáron bevonult ujonezok folyó_hú 2-án tették le a hüségi-esküt a rom. kath. tempómban. — Kossuth-asztaltársaság zászlószentelési ünne­pélye. A Kossuth-asztaltársaság zászlószentelési ünne­pélyének végrehajtó bizottsága folyó évi szeptember 1-én gyűlést tartott az ünnepély programmjának meg­állapítása tárgyában. A gyűlés megnyitása után jegyző felolvasta Kossuth Ferencznek a rendező-bizottság el­nökségéhez intézett válasziratát, melyben kijelenti, hogy legmélyebb sajnálatára az ünnepélyen orvosai tiltako­zása miatt nem jelenhet meg, de egyidejűleg felkérte a város szeretve tisztelt képviselőjét : gróf Károlyi Ist­ván urat, hogy őt ezen alkalommal képviselje és ne­vében a zászlóba szeget verjen. Az ünnepély prog- rammja a következő: Délután 3 órakor a koszorús lányok és vőfélyek gyülekezése a vármegyeház nagy­termében. Ugyanakkor a Kossuth-asztaltársaság tagjai­nak gyülekezése a társasztalnál Kun István elnök vendéglőjében s innen a társaság elnöke és a rendező­bizottság elnöke vezetése alatt felvonulás a megyeháza elé, a hol a zászlóanya vezetése alatt a koszorús lá­nyok és vőfélyek csatlakoznak s a menet a zászló­szentelésre a róm. kath. templomba vonul. A templom­ban tartott egyházi szertartás után az ünneplő közönség a városházára megy, hol kezdetét veszi a díszközgyűlés majd ennek végeztével a zászlószegek beverése. Az ünnepély után a menet a Polgári Olva­sókör helyiségébe vonul, a hol kezdetét veszi a tet­szés szerinti vacsora, majd ennek végeztével a tán.cz- mulatság. Rendező-bizottság intézkedést tett az iránt, hogy a rend fentartassék s e részben teljhatalommal látta el Rácz János, Griszhaber Albert s és Idősb Ki- rilla Adolf bizottsági tagokat, hogy a torlódás meg­szüntetése iránt akként intézkedjenek, hogy’' a városi közgyűlés termébe, addig mig az ünnepélyen a részt­vevők be nem vonulnak, senkit be ne bocsássanak. Elhatározta a bizottság, hogy felkéri a város pol­gárságát, hogy azokon az utczákon, amelyeken a menet áthalad, házaikat lobogózák fel. Fel­kérte a bizottság a városi tűzoltó főparancsnokot, hogy a rend fentartása okából a templom előtti teret kordon­nal szíveskedjék ellátni, ki is azt kézséggel meg is igerte. Az idegen vendégek fogadó bizottsága a kö­vetkezőleg alakult: dr. Gózner Elek, dh Vetzák Ede, Kovács György, Kohn Márkusz és Csókás László. Rendező bizottsági jegyző a szögek árát a következők­ben nyugtázza: Pechy László 10 kor., Jeney Géza 10 kor., Varjas Endre 5 kor., Rády József, Grieszháber Albert, Kende Péter, Jakabovits ezég, Kalina Ferencz, Id. Gaál Kálmán, Adriányi Zoltán 5—5 kor., Róth Ká­roly 20 kor., Madarassy István, N. Szabó Pál, Jeney István, Posta és távirda tisztikar 10—10 kor., Pénzügy­igazgatóság tisztikara 40 kor., Kalina Ferenczné 6 korona. A rendező-bizottság jegyzője felkérte a városi magánfogat tulajdonosokat, hogy fogataikat délután 2 órától 4 óráig bocsássák a bizottság rendelkezésére. Örömmel értesülünk jegyzőtől arról, hogy Nagykároly város bérkocsi tulajdonosai a hozzájuk intézett kére­lem folytán fogataikat a kért időben rendelkezésre bocsátották a bizottságnak, a mi bizonyára csak di­cséretükre válik, s az igazi hazafiságnak tanujele. Az ünnepély iránt úgy városunkban, mint a vidéken a leg­nagyobb érdeklődés mutatkozik. — A régi kaszinó. Tudvalevő dolog, hogy Nonn Gyula a helybeli „régi kaszinó“ számára uj épületet emel, amelylyel talán sikerülni fog e szép múlttal biró egyesületnek napjait egyidőre meghosszabbítani. Az épület teljesen modern stylusban a Kölcsey-utczán már csaknem teljesen készen is áll s úgy tervezése, mint keresztül vitele Jakabffy Gábor építész érdeme. Ez idők szerint csak az asztalosmunka vár még be­fejezésre s az őszön az épület át lesz adható rendel­tetésének. — Házasság. Sámuel Ignácz szatmári kereskedő folyó hó 4-én nőül vette Herskovits Herman nagy­károlyi lakos, fakereskedő leányát Helént. Az egyházi áldás a polgári kaszinóban történt. Öngyilkosság. Ivánovics Péter nagykárolyi hon­védbaka afeletti félelmében, hogy lopásért szigorúan meg fogják büntetni, szolgálati fegyverével főbe lőtte magát s nyomban kiszenvedett. — Halálozás. Helmeczy József, köztiszteletben állott iparos polgártársunk, múlt hó 30-án hirtelen rosszul lett es egy pár órai szenvedés után elhunyt. — Á csanálosi svindli. Ismerik olvasóink azt a kínos ügyet, melyet múlt számunkban közöltünk a sváb gazdák becsapását illetőleg. Akkori czikkünket most azzal egészítjük ki és módosítjuk, hogy Gyürky Ödön ellen már bünügy is volt indítva a nagykárolyi járásbíróságnál,amely azonban visszavonatott. A hiányzó összeg pedig, nem mint bennünket tévesen informáltak 26,000 kor., hanem 10,350 korona volt, amely köve­telésből ez idők szerint 4000 korona áll fenn. Az ügy iratai jelenleg a helybeli főszolgabírói hivatalnál van­nak. Princzinger tanító szülei pedig nem ígérték meg a kártérítést. A jeles konzorczium, amint halljuk, most más vidéket boldogít a csanálosiakhoz hasonló módon s az onnan került termények árából törlesztgeti itt-ott levő tartozásait, amig valahol utói nem éri ■ ő k e t a nemezis. — Rónay Lászlót letartóztatták. A botrányairól nálunk is jól ismert Rónay László, vármegyénk volt darabont-varnagya ellen a szatmári törvényszék ügyésze elfogatási parancsot bocsátott ki. Rónayt azzal vádolja az ügyészség, hogy városunkban össze-vissza verte Gara Lajos rendőrt, aki a Ferenczy füszerüzletében ren­dezett botrányt meg akarta akadályozni. Rónay tudo­mást szerezve az elfogatási parancsról, szombaton je­lentkezett Budapesten a rendőrségnél, ahol azonnal letartóztatták. Még aznap délután átkisérték az ügyész­ség fogházába, ahonnan egy fogházőr kíséretében elutazott Szatmárra. Rónay, saját állítása szerint tízezer pengőt kapott, amiért a sötét-emlékű darabontok fel­hívására rövid ideig városunkban várnagy volt. — Panasz a villamos ellen. A következő soro­kat vettük: Tek. Szerkesztőség! Nem tapasztalták Önök utóbb, hogy mikor holdfényes éjszaka van : a városi villamos világítás teljes pompájában grasszál? Hát azt, hogy mikor zimankós, rossz idő van : sok­szor már 11-kor koromsötétségbe borul a város? Azt hisszük : lehetne ezen a mizerábilitáson is segíteni okos beosztással... X. Y. — Hivatalos órák változása. A pénzügyigazgató- ságnál, valamint a vármegye összes adóhivatalainál a hivatalos órák szeptember 1-től változást szenvednek, amennyiben szept. hó folyamán reggel 7—1 óráig, októbertől kezdve pedig reggel 8-tól d. u. 2 óráig tar­tatnak meg. — Sajtóhiba-igazítás. Egyik előbbi számunkban megírtuk, hogy a helybeli Kossuth-asztaltársaság zász- loszentelesi ünnepélye alkalmából többek között Hahn Janos gyógyszerész is kiváltotta zászló-szögét. Azon­ban e hírünk sajóhibaból Kahn Jánosnak szedetett, amit ezennel helyreigazítunk. — Aszfalt-tisztaság. Legújabban követelik a la­kóktól, hogy az aszfalt állandóan tiszta legyen. Ezek meg is teszik ez irányban kötelességüket, hanem ___ jö n a kondás! (mint pl. a fényi-utezán szokott előfor­dulni). A csűrhet ez az aszfalton hajía végig s azok bemocskolják a gyalogjárót. Voltakepen tehat ki ez esetben a hibás ? a háztulajdonos, a kondás vagy a disznó ?... Közveszélyes fal. Felhívjuk a rendőrség figyel­mét a következőkre: A Hunyady-utcza 56. sz. ház tüzifala a gyalogjáró-felé csaknem méternyire előre hajlik. Kérjük intézkedni, nehogy esetleg valakiben kart tegyen ez a házigazdái hanyagság. Nyílt csatornák. Ez sem uj hir olvasóink előtt. Megemlékezünk róla csupán azért, mivel felszó­lításunkra nem történt intézkedés, hogy az emberek testi épségét megvédendő, az aszfalt-járdán át vezető csatornák befedessenek. Ha tudják követelni a város­házán az aszfaltadót, szíveskedjenek végre intézkedni, hogy e tekintetben se legyen okunk felszólalásra. Megoperált intéző. Tóth Sándor a nagykárolyi grófi uradalom intézője veszedelmes műtétet állott ki a napokban. Nyakán hatalmas daganat, u. n. „darázs­fészek1' támadt, amelyet el kellett távolítani. Mint örömmel értesülünk, most már minden veszélyen túl van s nehány nap múlva ismét átveheti az uradalom vezetését. EGYHÁZ ÉS ISKOLA._____ —, Nyilvánossági jog A szatmári felső kereske­delmi iskolának a nyilvánossági jogot a kultuszminiszter megadta. — A kereskedő tanoncziskolai bizottság e hó 2-án, Szatmárvármegye kir. tanfelügyelőjének elnöklete alatt tartott gyűlésében alakitolta meg az iskola tanító testületét, a szervezet meghagyása szerint 1906—1907, 1907—1908, 1908—1909-re következőleg: dr. Lúcz Ignácz egyszersrnint igazgató, Jakab Gyula, Rády József, Peiszner Lajos, Sternberg Jenő, Holczinger István. Egy­idejűleg intézkedett, hogy az iskolába való beírások f. hó 11—12—13. és 14-én mindenkor délután 2 órától 4-ig, a gimnáziumban lévő iparos tanoncziskolai rajz­teremben eszközöltessenek olyképen, hogy 11-én a Ill-ik, 12-én a Il-ik, 13-án az I-ső és 14-én az előkészítő- osztályba lépők jegyeztessenek be. Ugyanazon napokon a beírás végeztével fognak megtartatni az említett osz­tályok tanulóinak javitó vizsgálatai is. A beírásnál nél­külözhetetlen kellékekről az iskola múlt évi értesítője ad kimerítő felvilágosítást. Huszthy Zoltán fényképésznek: Kossuth-uteza 5-ik számú saját házánál fpüT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s ügy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom