Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-06-20 / 5. szám
NAGYKÁROLY. a kicsinyes intrikák, a személyes érdek érvényesülése következtében sajnosán kell tapasztalnunk, hogy nemcsak a vidéki szülők igyekeznek elkerülni, hogy gyermekeiket gimnáziumunkba járassák, de a helybeli szülők gyermekei közül is sokan idegen helyen voltak kénytelenek középiskolai tanulmányaikat végezni. Úgyszólván napirenden levő dolog, hogy tanulók, kiknek szülei városunkban laknak, évközben mennek át a szomdszéd városok gimnáziumaiba tanulmányaik folytatása végett. Nem is számitva azon erkölcsi hátrányt, melyet ez által városunk szenved, anyagilag is érzékeny vesztességet okoz ez Nagykároly lakosságának. A mi szomorú közgazdasági viszonyaink mellett jelentékenynek kell tekintenünk azon jövedelmet is, melyhez a vidéki tanulók révén juthatna városunk lakossága. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a főgimnáziumot csupán lukszus intézménynek tekinthessük és azt vesztességgel tartsuk fenn. Már pedig a jelenlegi körülmények között határozottan anyagi vesztességgel jár ezen intézet fenntartása. Hát ez nem jól van igy! A városi képviselő- testület feladata, hogy rendet csináljon a gimnáziumban. Gyors és radikális intézkedésre van szükség. A legújabb botrányt, melyről a fővárosi napi lapok is imák, egyik kartársuk iránti ellenséges indulatból kifolyólag, a tanári kar egy pár tagja insce- nirozta. Dr. Péchy Ödön tanárt akarták tanári pályáján lehetetlenné tenni, mit sem törődve azzal, hogy ezáltal a főgimnáziumot állítják pellengérre és városunk lakosságát károsítják meg érzékenyen. Dr. Péchy Ödön piarista-rendi tanár komolyan fogja fel tanári hivatását. Ambiczióból lépett a tanári pályára. Neki nem kellemetlen kötelesség a tanítás, hanem lelki gyönyörűség. Tanítványainak önzetlen, igaz jóakarója, barátja. • Nem aktiv politikus. Nem jár társaságba. Nem vadászsza a potya vacsorákat. Nem kurizál az asszonyoknak. A kaszinókat, kávéházakat kívülről sem ismeri. Ez pedig baj, nagy baj! Viselkedéséből a nagy közönség megláthatja, hogyan kell egy igazi paptanárnak élni. Ezek miatt egy pár tanár szemében Dr. Péchy Ödön szálka volt. Ki lett adva köztük a jelszó : Péchyt tűzzel-vassal üldözni kell. És megindult a hajsza. Akczióba léptek az intri- kusok. Özönével mentek a feljelentések ellene. Mind hiába ! Dr. Péchy tanár becsülete tiszta maradt, mint a Montblanc tetején a hó. Látva az ellene folytatott aknamunkát, még fokozattaban igyekezett magasztos hivatásának eleget tenni. Nemcsak tanítványai, de kivétel nélkül az intézet minden egyes tanulója rajongó szeretettel viseltetik iránta. Hálával és tisztelettel ejtik ki a nevét. Azon kevesek, kikkel a társadalmi életben megismerkedett, a liberális gondolkozásu, nem közönséges műveltséggel biró tudóst becsijük benne. Ez fáj ellenségeinek, e miatt intéztek ellene ismételten támadást. A konkrét eset, mely a támadás alapjául szolgál, nevetségesen jelentéktelen. Folyó hó 12-én készítette a gimnázium 3 magán tanulója Írásbeli vizsgálati dolgozatát egyik külön teremben Polgár György tanár felügyelete alatt. Péchy tanár tudva azt, hogy a 3 magán tanuló közül kettő beteges, az egyik pedig egy gyermekleány: kíváncsiságból benézett hozzájuk. Ekkor látta, hogy a lánykának, ki a Vl-ik osztályt végezte magán utón, egy oly komplikált mathematikai példa volt feladva, melynek megoldása még egy mérnöknek is nem kis fejmogatá össze, olyan, hogy akár mindjárt tálat lehetne belőle formálni. — Ez az a bizonyos — szól. Mátyás is ezen véleményben van, s körülnéznek, hogy miként rakják meg belőle a kocsit. Nem megy könnyen, mivel más embernek is van annyi esze, hogy a legjobbat keresse ki abból, a mit az Isten ingyen adott és a partot ezen a részen már nagyon össze- lyukgatták. Egész barlangok vannak benne és oda sem lehet állni egész közeibe a kocsival. T- No de hát azért hoztak éppen a kocsin két- fülü kosarat, ásót meg lapátot. Az ásóval Mátyás majd feszíti az agyagot, Mihály a lapáttal kosarakba hányja, János pedig a kocsira hordja. Megy is a munka hamar, csak előbb Mátyás leveti a kabátját és pipára gyújt, mert pipaszó mellett könnyebb az ilyesmi. Azután fölfogja az ásót és vágja vele az agyagot. Szép nagy darabokat hasit belőle és egyre beljebb halad a barlangba. Mihály alig győzi lapátolni, a gyerek pedig csak hordja a kosarakat egyre-másra. Utóbb a mint az egyik üressel visszatér, nem veszi föl a másikat, a telit, hanem nagyot fuj és megtörü a homlokát.^ , — Éhen — neveti Mihály — könnyebb a kala- must fogni az iskolában. Nem nevetnek ezen sokat, mert bizony hamar eláll ajkukon a kaczaj. Fönt, az agyagpart tetején, valami csekélyke nyisszenés hallatszott, azután nagy, súlyos toppanások. Közbül Gál Mátyás kiáltását is hallani lehetett, de látni meg éppen semmi mást, csak a hulló agyagot, a mint vastag, nehéz tömegekben szakad a partról. — Jaj! — kiáltja a gyerek. Ernyey szótalan nézi egy pillanatig ezt a szerencsétlenséget és szorongva kiált maga is: — Mátyás! Mátyás! Még zsurmol az agyag, a hogy kisebb-nagyobb göröngyei helyet keresnek maguknak és a part oldala törést okozna. A gyermekleány persze nem boldogult feladatával, azt sem tudva, hogyan kezdjen hozzá. Péchy megszánta a kétségbeesett gyermeket. Nem a dolgozata elkészítésében segédkezett neki, hanem a kidolgozandó példát igyekezett a leányka előtt némi- képen érthetővé tenni. Az őrködő Polgár György ezt jól látta — hiszen a teremben volt — de nem közölte Péchyvel, hogy eljárása helytelenség, ha ugyan ez helytelenségnek tekinthető, hanem neki mit sem szólva, őt az igazgatónál feljelentette. Cseh Lajos igazgató az apró dolgot, bár arra joga lett volna, nem intézte el a maga hatáskörében, például egyszerű megintéssel, a minthogy ez hasonló esetekben általános szokás, de sürgős jelentést tett Géressy főigazgatónak. Ez a tanárt, ki egyúttal a 8-ik osztályban a magyar irodalmat is tanította, f. hó 15-én az érettségi vizsgálaton való kérdezéstől eltiltotta. — Itt említjük meg, miszerint Cseh igazgató a kellemetlen helyzetbe jutott leánytanuló Írásbeli dolgozatának megvizsgálására a feljelentő Polgár György tanárt bizta meg, ki ezen tételből a tanulót el is buktatta. Az éréttségiző ifjak megtudván a történteket, a vizsga napján kijelentették, hogy forrón szeretett tanáruknak az érettségin leendő kérdezhetési jogától való megfosztása oly izgalomba hozta őket, hogy nem képesek a vizsgálattal járó fáradalmakkal megküzdeni és ezért visszalépnek. Cseh igazgató sürgönyileg kérte a rendkormánytól Péchy áthelyezését. E helyett azonban a rendkormány a történtekről részletes írásbeli jelentés felterjesztését rendelte el. Dr. Schweighoffer házfőnök felszólította Péchyt a város azonnali elhagyására. De Péchy ártatlanságának tudatában ez ügyben előbb a rendkormány intézkedését várja be. Kérdjük, miért kellett a fentebb leirt jelentéktelen esetet annyira felfújni ? Miért kellett ezért a gimnáziumot pellengérre állítani ? Miért kellett ezt az összes fővárosi lapoknak megtáviratozni? és végül: Miért kellett megtudni az országnak, hogy a szeretet vallásának papjai igy gyakorolják egymás közt a felebaráti szeretetet ? Melyek azon ismérvek, a mik Dr. Péchy bűnösségét megállapítják ? Ha van még igazság a földön, — mi hisszük, hogy van — akkor Dr. Péchynek ezen ügyből kifolyólag egy hajszálnyi bántódása sem lehet; akkor ebben a kázusban közelebbről szereplő 2 piarista-rendi és 1 polgári tanárnak, továbbá Cseh Lajos igazgatónak a jövő tanévben már nem szabadna a nagykárolyi gimnázium kötelékébe tartozni. Uj igazgató és megrostált tanári kar lesz csak képes hanyatlásnak indult gimnáziumunk régi jó hírnevét vissza szerezni. Hogy mi lesz már most az érettségivel, azt az érdekelt szülők szeretnék a legjobban tudni. Annyit azonban mondhatunk, hogy az erélyes ifjak között erős az elhatározás arra nézve, hogy a mig Dr. Péchynek teljes elégtétel nem adatik, addig nem is gondolnak az érettségi letételére. Az ügy fejleményeit városúnk közönsége feszült kíváncsisággal várja. Cseh Lajos igazgató ur! Jó éjszakát! A „Kispipá“-ból. — Hallotta koma, megszűnt a törvénytelen állapot. Örüljön neki. — Örül a fene, koma. — Hát csak ilyen magyar ember kend ? — Én jó magyar ember vagyok, de azért adót mégis inkább nem fizetek, mint fizetek, egye meg a a fene, koma. is szakadozik még, kopogván. Majd pedig tompán vág elő a föld alól Gál Mátyás nyögése. — Közel van a feje — mondja hirtelen örömmel Ernyey Mihály és visszahúzza a gyereket, a ki a tiz körmével neki esik az agyagnak. — Ne bántsd, avval úgy se segítesz^ Rá ne gázolj az apádra. A gyerek rábámul a hirtelen tamadt sírra, a mely úgy eltemette az apját, hogy azt sem tudja, merre van alatta. Fönt a partszélen száraz bojtorjánok inognak, kapaszkodva a földbe a gyökerekkel, a mig lehet, de aztán csak lehullnak az agyag tetejére. Ez a sirhalmon a koszorú. — Apám, apám . . . móré van kend ? Ernyey óvatosan jár-kel az agyag körül s újból int neki, hogy ne lármázzon. Nem tudni azt, hogy merre van Mátyás és nem lehet az agyagra lépni, mert ki tudja nem a fejére tapos-e ? Szörnyű helyzet ez. Ernyey néha odakap valahova, a hol egy göröngy megmozdul, hogy talán ő emelgeti. De nem. Csak a maguk súlyától görögnek még ide-oda az apróbb rögök. Ő is kiált újból: — More van kend ? i Tompa nyögés rá a válasz; nem tudni, jajszó-e, ima vagy káromkodás. De akármi legyen is, Mihály most már megismerte a helyet a honnan jön. Óvatosan nyúlik végig a halmon és elránt egy darab agyagot. Az alatt valami feketeség látszik, az a Gál Mátyás kalapja bizonyosan. A mint hogy igaz is. Még néhány agyagot is leszed Ernyey és megtalálja a fejet. Biz az el van torzulva nagyon, véres is és már éppen el akarta hagyni az eszmélete. Most, hogy egy kis levegőre kapott, fölnyitja az eltemetett ember a szemeit és Mihály a csörmeléket tisztítja gyengéden az arczából. — Mindjárt kint lesz kend — mondja neki. — Melyik darabok vannak kenden ? Amaz lihegve mondja, akadó szóval: — Közgazdasági bank r. t. Nagykárolyban. Említettük múlt számunkban, hogy fenti czimmel városunkban uj pénzintézet van alakuló félben, a mely áruraktárral, közlekedési vállalatokkal, pinczeszövet- kezettel, versenykuglizással, dijbirkózás, szabaduszás stb.-vel is kapcsolatban fog működni. A mozgalom élén egy még nem banki ügyész buzgólkodik s jelenleg kapaczitálni igyekszik Jeney Gézát, hogy a bank vezérigazgatói állását fogadja el. Hát ebben még semmi különöset nem találunk; de abban igen, hogy a leendő ügyész, a kiváló és nagy hazaffy, azzal a Jeneyvel tárgyal, aki a lapjuk által „Jakabénak elkeresztelt Nagy Lászlóval van bizalmas összeköttetésben s akinek főispáni eskütételét Jeney saját testével fedezte. Hol van az önök eljárásában a következetesség, t. „Sz—e* ? Talán csak nem abban, hogy — bár Jeney urat a legtávolabbról sem akarjuk egyénileg támadni — most bankdirektorsággal akarják kárpótolni a múltban ellene is intézett hírlapi támadásaikért? Avagy ugye: a hazafiság is más — az üzlet is más ? Persze! hiszen már Mirbeau megmondta: „Az üzlet— üzlet !“ Kukoricza-nóták Czuczilista vezér vagyok, Buzgón agitálok. Bár Nagy László az elvtársam: Nála ajtón állok. Korhadt már a társadalom, Szerkezete gyatra. Szervezem a munkás-népet Osztály-öntudatra. „Le a zsarnok burzsoával I“ Ez nálam a mottó. 4z én nevem, az én nevem Kukoricza, Kukoricza.... ! * Midőn a világra jöttem Rögvest trombitáltam, Annak kinek melege volt : Hüs cseppet kináltam. Egyhangú a rendi élet Hát kázust csinálok. Mit tegyek mást, ha már sajnos, Mázsára nem járok ? Vágyom népszerűség után, De elérni bajos .... Az én nevem, az én nevem : Kukoricza, Kukoriczia....! KÖZEGÉSZSÉGÜGY. — Kórházi kimutatás. Beküldték lapunknak Nagykároly város nyilv. közkórházának 1905. évi kimuta- tatását, mely tanulságos és nagy gonddal készített füzetből közöljük a következőket: A múlt év folyamán ápoltatott 625 férfiú és 577 női beteg, összesen 1102. Ezek közül gyógyulva elbocsáttatott 278 férfi, 211 nő, összesen 489 egyén; javulva: 205 férfi, 147 nő, összesen 352 ; gyógyulatlanul 70 férfi, 71 nő, összesen 141; meghalt: 42 férfi, 29 nő, összesen 71 beteg. Visszamaradt ez év végén 30 férfi, 19 nő, összesen 49. — Tárgyalja a füzet ezenkívül a múlt évi betegforgalom havi kimutatását, a zárszámadást, a felvettek egyéni kimutatását és az egyes kóreseteket. A kiváló szakmunkát a kórház igazgató-főorvosa, Dr. Sternberg Géza állította össze. — Élve én már nem. Nincs én bennem már egyetlen csont egészben. Rajtam van száz mázsa. A lábam nem is érzöm, tán már nem is az enyim. — Jaj dehogy, dehogy, Mátyás — feleli Ernyey Mihály. — Mindgyárt leszedjük. Csak more van kend fekve . . . Meg is próbál mozdítani egy kocsiderékra való kölönczöt a test fölött, de csak azt éri el vele, hogy az még jobban süpped, Gál Mátyás pedig elfehéredve iszonyatos jajszavat kiált. — Ne bántsa kend — támad Mihályra a gyerek . — hiszen megöli. 1 Most kétfelül néznek Mátyásra, nem tudván, hogy mittevők legyenek. — Úgy, úgy, —- sóhajt az összetört ember a földből kifelé — már engem meg nem öl senki, fiam, mert én megvagyok ölve. Nem vetek neki egy fertályórát. Nem jön már a levegő se belém. Aztán majd kikaparhattok. Jézus! Borzasztóság ez ! Véres ajkai reszketnek, a hogy beszél. — Én most itt lelkemet Istennek ajánlom. A házat pedig fölépítsétek ... A Mihály szomszéd nap- számja ötven krajczár. Nem köll — mondja Mihály. — Jancsi, Jancsi — beszéli tovább a halálra vált, — Jánoska. Itt van nálad a kis könyv, a mibe firkálni szoktál ? Vedd elő Jánoska. írjad elejétől, hogy én lelkemet Istennek .... és a szomszéd napszámja .... Jánoska az ütött-vert jegyzőkönyvet előszedi és irkái bele, a mennyit éppen a szeme szivárványán keresztül játhat. — És két csikó van a ménesbe, két üsző-bornyu a csordába ... A fübér kifizetve. A Rózika pedig. .. jaj Isten de rám mértél ... ha kérője támad ne menjen messzire . . . Aztán a meddig anyátok él, nincs osztozkodás. Söprőd el Mihály a szememről ezt a göröngyöt. Nézzem még az eget egy darabig.
