Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-11-07 / 25. szám
1Sztrájk a „Kölcsey-nyomdá“-ban. Jól kezdődik. Nem sikerült a kizsákmányolás. Idestova egy esztendeje, hogy egynéhány helybeli fiatal fiskális felhasználva az izzó politikai viszonyok kedvező hangulatát, meginditotta a „S z a t- márvármegy é-t. Anélkül, hogy az itteni nyomdatulajdonosokkal csak szóba is állottak volna, alapot Szatmárra vitték nyomatni. Minthogy a „Szatmárvármegye“ pro- grammjában a függetlenségi elvek harezosának vallotta magát: a gyanútlan nagy közönség elég szinpatikus fogadtatásban részesítette. De csakhamar kitűnt, hogy a nagy közönség becsapódott. Kitűnt, hogy a „Szatmárvármegye“ oly messze áll a függetlenségi eszmétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Kitűnt, hogy a „Szatmárvármegye“ a néppárt szolgálatába szegődött. Kitűnt, hogy nem egyéb, mint egy közkereseti társaság ön-reklám közlönye. Természetes tehát, hogy az első évnegyed után az előfizetők legnagyobb része a lapot többé nem rendelte meg. A közkereseti társaság rémülten tapasztalta, hogy a remélt busás haszon helyett veszteségre dolgozik. A lap nyomásáért Szatmáron számonként 64 koronát fizettek. Hogy a veszteséget redukálják, a lap nyomását felajánlották a helybeli könyvnyomdatulajdonosoknak, oly formán, hogy ezért számonként 34 koronát fizetnek. Minthogy azonban ez ily összegért elő nem állítható: sem Sarkady, sem a Manyák és Tóth czég az ajánlatot el nem fogadták. ígértek menyet-földet. Nem használt. Majd később fenyegetőzni kezdtek: Az sem használt. A közkereseti társaság látva, hogy igy nem boldogul, hoszut lihegett. Hiresztelte, hogy az itteni nyomdatulajdonosok között a közönség kizsákmányolására kartell áll fenn. Hangoztatta, hogy egy uj nyomda létesítésére közgazdasági szempontból égető szükség van. Mozgalmat inditottak egy uj nyomdának részvénytársasági alapon leendő létesitése iránt. Hosszas utánjárás után sikerült is nekik egy pár velük közvetlen érdekszövetségben álló egyént, de különösen a „Nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesületet“ a kétes vállalatba beugratni. így jött létre a „Kölcsey- nyomda“, mely egyrészt azért kellett, hogy a „Szatmárvármegyé“-t és annak 4000 koronányi adósságát átvéve, a lapalapitó közkereseti társaságot a hínárból kirántsa, más részt, hogy a helybeli két nyomdatulajdonos élhetési küzdelmét megnehezítse. A nyomda még a múlt hó folyamán megnyílt. Személyzete a művezető főrészvényesen kívül 2 betűszedőből áll. A szakképzettséget igénylő gépmesteri teendőket eddig egy háziszolga végzi. A „Magyarországi Könyvnyomdászok Országos Szövetsége megkiildötte a helybeli nyomdatulajdonosoknak a szövetség vezetősége és a nyomdatulaj do- nosokhól álló gyűlés határozatából kifolyólag városunkra megállapított és folyó hó 1-én életbe lépett munkabérek árszabályzatát oly kéréssel, hogy azt aláírásukkal ellátva a központi vezetőségnek küldjék vissza. Ezen árszabályzatot Sarkady, továbbá Manyák és Tóth nyomdatulajdonosok aláírták és azt magukra nézve kötelezőnek elismerték. Nem igy a „Kölcsey-nyomda“. Mikor erről a szövetség helybeli megbízottjai Sallay Lajos és Turóczy Zsigmond nyomdai bizalmi férfiak értesültek, a „Kölcsey-nyomdá“-ba mentek és Varga művezetőt felszólították az árszabály elfogadására és annak elismerésére, mert volt minden főzelék és ma, férfikoromban rajongok érte, kivéve azokat, amelyekre akkor is erőszakoltak. Azokkal ma sem békültem meg, mert gyomromnak kitűnő a memóriája. Még a halálos ágyamon sem bocsátók meg nekik, nem én ! A gyomornak nemcsak lelke és emlékező tehetsége van, hanem finom ösztöne is, amely megsúgja neki, hogy mely eledelek válnak javára és asszimiláló képessége révén a többi testrésznek is. A kövér ember önkénytelenül idegenkedik a tésztától, a vérszegény a főzeléktől és a vérmes a túlságosan tápláló húsféléktől. Hasonlít ez a lélek delejes vonzódásához, mikor keresi azt, ami neki rokonszenves és visszataszítja az ellenszenvest. Azért van olyan sok beteges gyomru és vézna alkatú ember ezen a világon, sokkal több, mint csenevész lelkű, mert a lélek hajlamait bizonyos fokig mégis tiszteletben tartják, a gyomor szimpátiáival és autipátiáival pedig annyit sem törődnek a fejlődése korszakában, mint a vadonban tenyésző virágok nemesítésével. A szegény gyomor ellen nemcsak azzal vétenek, hogy kényeztetik és elnézik minden szeszélyét. A kis gyermek gyomra bizonyos mértékben megkívánja az édességet: a majomszeretetben elfogult szülő tehát teletömi czukorkával. A fizikai kárt, amit ez a körülmény okoz, ki lehetne még később kúrálni, de helyre nem hozható hiba többé, hogy egyoldalúságra szoktatják a gyomrot. S az egyoldalúság minden művészetnek megölő betűje, az evés művészetének is, amiben összpontosulnak a gyomor összes eszményi képességei. Nevelje tehát minden szülő gyermeke gyomrát, de nevelje egyéni tulajdonságaihoz mérten, ne pedig sablon szerint. Sokkal több függ ettől, semmit koplaló barátok és gyökéren rágódó aszkéták képzelik. Jó öreg Menenius, te becsülted meg a gyomrot, mikor óvtad honfitársaidat túlbecsülésétől; ők forradalmárt láttak benned, te pedig egy nagyon fontos társadalmi és államalkotó szervet, aminek ha nincs lelke, csak azért nincs, mert elfelejtettek belé nevelni. NAGYKÁROLY különben a szövetség a nyomdát a szervezett munkásokra nézve blokálni fogja. Varga azonban az árszabály elfogadását megtagadta, kijelentvén, hogy a szervezett munkások szakegyletét nem ismeri el és kinyitván a nyomda ajtaját durván rászólt Turóczyraés Sallayra: Takarodjanak ki!“ Vargának sértő eljárása miatt a nyomdában dolgozó Deák Sándor és Ripszky József betűszedők azonnal abban hagyták a munkát és Turóczy és Sallayval együtt eltávoztak a nyomdából. Varga az esetet bejelentette a nyomda-igazgatóságának. Ez látva, hogy a hatalmas szervezettel nem lehet tréfálni, sietett az árszabályt aláírni és erről Juróczyt és Sallayt értesíteni. Ámde Deák és Ripszky most már nem elégedtek meg az árszabály egyszerű elfogadásával, hanem tekintve az előzményeket, annak betartásának biztosítására a szövetségi szabályok értelmében 600 korona biztosíték letételét követelték. A ..Kölcsey-nyomda“ igazgatósága alkalmazottainak magatartását Turóczy és Sallay eljárásának tulajdonítván, ezek ellen izgatásért a rendőrségnél bűnvádi feljelentést tett. A történtekről Sallay a szövetség központi vezetőségének távirati jelentést tévén, onnan az ügy tisztázására Werner Jenő lett kiküldve. A tárgyalások folyama alatt a „Kölcsey-nyomda“ igazgatósága megalázkodva beadta a derekát, teljesítvén az összes követeléseket, miből folyólag a bűnvádi feljelentés visszavonatott és a nyomda személyzete hétfőn reggel munkába állott. A tárgyalás folyama alatt Debreczeni István polgármester kijelentette Turóczynak és Sallaynak, hogy az esetben, hogy ha a „Kölcsey-nyomda“ személyzetével bármikor is érintkezni merészelnek, kitolonczoltatja őket a városból. Non-sensnek tartjuk a polgármesternek ezt a kijelentését, 1. mert: azt, hogy valakivel tisztességes módon szóba ne álljon valaki, megtiltani semmiféle hatóságnak joga nincs; 2. mert Turóczy és Sallay itteni illetőségűek, tehát eltolonczoltatni őket, még ha okot szolgáltattak volna is arra: nem lehet; 3. mert a polgármester ur a „Kölcsey-nyomdá“-nak részvényese 1 érvén, ebben az ügyben érdekeltségénél fogva nem biráskodhatik. „A Szatmárvármegye“, Írván ez esetről a sorok között, szokott alattomos módja szerint azzal gyanúsítja a helybeli nyomdatulajdonosokat, hogy a sztrájk az ő felbujtásokra történt. Ezzel szemben határozottan kijelentjük, hogy ez nem igaz, annál is inkább nem, mert az esetben, ha ők sem fogadták volna el az árszabályzatot: alkalmazottaik részéről hasonló elbánásban részesültek volna. Ingyen gyászkocsi. Lapunk egy barátja a napokban Kunmadara- rason járt, onnan hozott magával egy papírzacskót, melyen a következő felirat áll: Ingyen gyászkocsi. Dohány-tőzsde, divatáru, rövidáru, halotti csikkek, üveg porczelán, italmérés, lőpor raktár. Kohn Károly Fia fűszer, festék, csemege, bor- és ásványvíz kereskedése Kunmadarason. Legolcsóbb beszerzési forrás halotti czikkekbe . Legolcsóbb beszerzési forrás mennyasszonyi czikkekben. Denaturált-sze«z elárusitás. Naponta friss élesztő. Lapunk barátjának előadása szerint Most Kunmadarason mindenki Kohn Károly fiánál szerzi be dohány, divatáru stb. szükségletét és aztán sietnek meghalni, hogy az ingyen gyászkocsit kiélvezhessék. Sietnek, mert nem lehet tudni: hátha Kohn Károly fia hamar pankrót lesz. Szegény ember temetése. Varjas Endrét megakarták verni. Botrány a Rozália temetőben. A lombhullató ősz borongós hangulata a szokottnál szomorúbb mérvben szállta meg szombat délután a Gyep-sort. Gyásza volt a Gyep-sornak. Egy öreg, sokat szenvedett czigány asszony temetésére készültek. Összegyűlt az egész környék apraja- nagy ja és könyezve állták körül az öreg czigány asszony ravatalát. Miközben a csípős őszi szél keresztül sivitott a gyászolók rongyán, ezek dideregve irigyelték az elhunytat, aki elköltözött abba a jobb hazába, ahol soha se éhezik az ember, a hol nem kell fűteni való fáról gondoskodni. Minthogy a temetési stólát előre kifizették neki, egyházi ruhában eljött a pap: Varjas Endre. Vele voít König a kantor. Nagysietve elvégezték a temetési szertartást. És a harang mélabus kongása között, megindult a szomorú menet a Rozália temető felé. Ámde a járdán, a merre a temetési menet elvonult: sár volt. És Varjas Endre, a pap, az „áldozatos szivek“ megéneklője úgy gondolta, hogy egy öreg czigány asszony hullája miatt nem érdemes neki a czipőjét összesározni. Fogta tehát magát és a kántorral együtt ott hagyva a temetési menetet, befordult egy mellék utczába ahol nincs, sár és előre sietett a temetőbe. A kapunál várta meg a menetet. Mikor Varjas Endre ott hagyta őket: a halott kísérőkben felforrt a vér. De dicséretes módon fékezték indulataikat. Összeszoritott fogakkal ballagtak a koporsó után. Mikor azonban a koporsót elhantolták, kitört belőlük az elfojtott keserűség. A frissen hantolt sir előtt egy cseppet sem parlamentáris kifejezésekkel illették a halál-sápadttá vált Varjas Endrét. Neki rohantak, hogy megverjék, de jó szerencséjére a temető-őr védelmére sietett és kezében egy ásóval megfélemlítette a támadó tömeget. És nagyon tisztelendő Varjas Endre, a felebaráti szeretet hirdetője, az áldozatos szivek magasztalója, csak a temető-őr fedezete mellett jutott ki ép bőrrel a temetőből . . . Tanulság— Szomszédasszony: — Ni ni, hát csupa má- zos vas edénye van a konyhán?-- Koczolánó: — Az ám, lelkem. Tudja lelkem, hogy én meg az uram némelykor hevesen szoktunk egymással beszélgetni.... a cserép-edény pedig költséges. Ál jótékonyság. Éhező kórházi betegek. A jótékonyság az emberi lélek legszebb megnyilatkozása. Jót tenni azzal, aki arra reá van utalva a legnemesebb emberi cselekedet. Ámde manapság legtöbben nem a szív sugallatát követelve gyakorolnak jótékonyságot, hanem divatból, és sok esetben a látszat kedvéért: muszájból. Ilyen áljótékonyságot gyakorol sok esetben a nagykárolyi izr. nőegylet. Ugyanis határozatba ment ennél az egyesületnél, hogy a nagykárolyi közkórházban ápolt izraelita vallásu betegeket rituális kóser koszttal fogja ellátni. A kórház igazgatósága ehhez annak idején beleegyezését adta, mert a vallásos betegekre jótékonyan hat, ha nem kell vallása szabványait áthágniok. Ezen koszt szállítása mostanában úgy tudjuk, az izr. orth. egyházfira van bízva. A kórházba szállított kóser koszt, melyet rendetlen időben, sokszor d. u. 2 órakor kapnak a betegek, élvezhetetlen, silány ételekből áll. Hetenkint háromszor paszuly, egyszer fokhagyma leves és kása. És még ha Ízletesen volna mindez elkészítve! De nem úgy van. Az ételekhez alig használ zsírt. Egyszerűen élvezhetetlenek. Ha néha-napján hús lesz kiküldve, annak csak a neve hús, valójában azonban paczaldarabok és marhafej csontok. A betegek csak a legritkább esetben képesek ezen ételekkel megbirkózni. Legtöbbször azonban ott hagyják. Nem tudjuk mennyit kap az étel szállító egyházfi egy-egy személyre való étel szállításért és igy még most nem tudjuk a jótékonyságot gyakorló nőegylet vétkes fukarsága, vagy az egyházfi nyerészkedési vágya oka-e az ételek silányságának. Mind két esetben hibás a nőegylet, első esetben azért, hogy nem fizet annyit, hogy jó és élvezhető ételek legyenek szállíthatok, a második esetben pedig azért, hogy nem gyakorol az étel szállításra kellő felügyeletet. Megvagyunk győződve, hogy a hórház igazgató-főorvosának nincs tudomása az általunk itt elmondottakról, miért is midőn ezekre figyelmét felhívjuk, kérjük, hogy a jövőben, minden egyes alkalomkor vizsgáltassa meg közegeivel a behozandó kóser kosztot és amennyiben az megfelelőnek nem találtatnék, tiltsa meg annak a kórházba vitelét. Inkább egyenek az izraelita betegek tréfli kosztot, mint olyat, mely gyógyulásukat akadályozza, vagy a melyet meg nem ehetvén, inkább éheznek. A nőegylet ezen jótékonysága nézetünk szerint nem jótékonyság, hanem határozott vétek. A „Központi Kávéháziból — Klein: Összevesztem a feleségemmel! — Grün: Nos, ki lett a győztes ? — Klein: Hát hány feleségem legyen? HÍREK. — Előléptetés. Papp Ferencz hadi tengerészeti mérnököt Papp Endre vármegyei írnok fiát városunk szülöttét a hadügyminiszter folyó évi november 1-től tengerészeti kapitánynak léptette elő. — Adományok a helybeli Kossuth szobor-alapra. Gróf Károlyi István ur újabban 213 K 40 fillért fizetett be a Kossuth Lajos-szobor alapra, amely összegből: 10 K Dessewfiy Emilné Batthányi Ella grófnő, 2 K Marie Richárd, 70 K Gróf Almássy Dezsőné, 10 K Bánffy Alice grófnő, 100 K Almássy Ilona grófnő adománya, 21 K 40 f pedig többektől gyűjtött összeg. — Uj tb. vármegyei ügyész. Dr. Falussy Árpád főispán dr. Fuchs Jenő mátészalkai gyakorló ügyvédet vármegyei tb. ügyészszé nevezete ki. — Kinevezés. A főispán dr. Pinkóczy Sándort és Bogcha Ferenczet közig, gyakornokká nevezte ki; előbbit a központba, utóbbit pedig a mátészalkai főszol- gabiréi hivatalhoz osztotta be. — Szabadság. Kerekes Zsigmond vm. Il-od aljegyző folyó hó 1-től decz. 12-ig terjedő időre szabadságon van. — Távollétében a főispáni titkári teendőket Kálnay Gyula tb. aljegyző látja el. V
