Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-08-29 / 15. szám

%

Nagykároly, 1906. augusztus 29.

I. évfolyam. 15. szám.

;

N AG YK A ROLY

ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP.

Szerkesztőség és kiadőhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Wesselényi- utcza 22. szám.

Előfizetési árak: Egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre I K 50 f, egy hóra 50 f, egyes szám ára 20 fillér.

Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR. Felelős szerkesztő: ROSENFELD ZSIGMOND.

HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban és Somossy Miklós ur '^dhágv.

főtözsdéjében jutányosán vétetnek fel. '"w'

„Nyilttér“ sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében.

Megjelenik minden szerdán.

Három hónap.

E hó 23-ikán volt három hónapja annak, hogy a Nagykároly első száma megjelent.

Rövid idő. Hogy mégis megemlékezünk róla, azt csupán azért tesszük, mert sokan gúnyosan mosolyogva jósolgatták, hogy a második szám már nem fog megjelenni. A jóslat nem vált be. íme! a 15-ik szám is megjelent ! És önérzetesen mondhatjuk: nem hiába.

Hogy lapunkra mily égető szükség volt városunkban, azt ismételni felesleges. Adott programmunkat örömmel üdvözölte a közönség !

Jöttünk, hogy az igazság szövétnekével bevilágítsunk Nagykároly város közéletének hazugságokkal tele éjszakájába ;

hogy hangos harsonaszóval felébresszük és gyümölcsöző munkára szólítsuk városunk évtizedek óta szunyadó társadalmát;

hogy egészséges eszmék éltető harmatával segítsünk virágzóvá tenni városunk erős saty- nyulásnak indult kereskedelmi, ipari és köz- gazdasági viszonyait;

hogy lemossuk a hamis aranyat városunk bálványairól, melyek előtt a közönség elég meggondolatlanul már-már meghódolni készült;

hogy kíméletlenül lerántsuk a leplet azon önző érdekhajhászokról, kik czéljaik elérése végett készek voltak arra is, hogy városunk békéjét feldúlják;

hogy a kisembereket megvédj ük az erősek túlkapásaitól;

hogy éber figyelemmel kisérjük úgy a vármegyei, mint a városi közigazgatást minden ágazataiban és a hol kell férfias nyíltsággal mutassunk rá a fonákságokra és módot találjunk azok orvoslására;

hogy kiirtva a gyomot, dudvát utat vágjunk abban a vadonban, mely városunkat a szellemi fejlődéstől és anyagi megerősödésének lehetőségétől elzárja.

Rövid három hónapja és már is jelentékeny eredményre tekinthetünk vissza.

A Nagykárolyt senki sem szubven- czionálja. Pausálét se nem kért, se nem kapott s igy mindenkitől teljesen független. Az igazság kimondásában tehát korlátozva nincs.

Természetes, hogy ily körülmények között ellenfeleink is támadtak. A kiknek sötétség az elemük azok irtóznak a világoságtól.

Egy nehánvan már kezdetben durva támadást intéztek ellenünk, igy akarván bennünket meggátolni kitűzött czélunk keresztül vitelében. Csalódtak.

Jóllehet, hogy azon támadással nem csak egyéni becsületünket sértették meg, hanem tetemes anyagi kárt is okoztak nekünk, ameny- nyiben nagyon sok könnyen megtéveszthető emberben bizalmatlanságot keltettek ellenünk, — mi nem tántorodtunk meg és nem nézve se jobbra, se balra haladunk a magunk utján, mely az igazság megismeréséhez vezet.

Nyugodt lélekkel állíthatjuk, miszerint arra, hogy ellenségeink legyenek, nem szolgáltunk reá.

Személyes érdekből vagy okokból senkit sem támadunk; ezt akkor se tennénk, ha arra valamely okunk is volna. De nincs. Minden betű, mely a Nagykároly hasábjain megjelen az igazság es a nagyközönség érdekében íródik meg. Hogy a meztelen igazság nyilvánítása egyeseknek nem jól esik : arról nem tehetünk. Beigazoltuk, hogy ezt a legjobb barátainkkal szemben is riegtettük és a jövőben is megfogjuk tenni.

Bár a helyi lapok között városunkban nekünk van, a legtöbb előfizetőnk, a közönség anyagi áldozata még sem nyilvánult meg oly mérvben, hogy lapunk fennmaradása biztosítva legyen.

Tisztában voltunk azzal, hogy munkánk dijjazására jó darab ideig nem számíthatunk, joggal hittük azonban, hogy előfizetések révén

a lap technikai előállításának költségei fedezve lesznek. De nem igy van. A lapra még mindig ráfizetünk és ezt a jövőben is megtenni őszintén szólva kedvünk nincs.

Pedig feladatunk teljesítésében még csak a kezdet legkezdetén vagyunk. A nagy harcz csak ezután vár reánk. Eseményekkel terhes a levegő. Résen kell, hogy legyünk.

A nagyközönségtől függ tehát, hogy saját érdekeit megvédendő a Nagykároly-ra előfizessen és ezáltal fennmaradását lehetővé tegye.

A Nagykároly szerkesztősége.

A nagykárolyi törvényszék ügye.

Szatmár városának a Nagykárolyban létesítendő törvényszék ellen inditotott actiója a szomszédos Szilágyvármegyében már viszhangra talált. Erősen féltik tőlünk a tasnádi járást és nagyban biznak abban, hogy Szilágyvármegye törvényhatóságának sikerülni fog majd a mi, szerintük „kalandos tervünket leinteni.“

Valóságos megdöbbenéssel kell constatálnunk, hogy bár elleneink teljesen harczra készen állanak velünk szemben: városunk halotti mozdulatlanságban, összetett kézzel áll és várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön.

„Testvér lapunk“ (!) a derék „Szatmár vármegye“ legutóbb két czikkben is foglalkozott ugyan ez ügygyei, de ezek a czikkek egy lépéssel sem vitték előbbre régi, jogos igényünk kielégítését.

Belekontárkodik a statisztikai hivatal mesterségébe, a helyett, hogy a törvény világos rendelkezésével akarná a törvényszék létesítésének akadálytalan lehetőségét kimutatni. Ezen magatartásának két oka lehet. A fiskális-szerkesztők vagy nem ismerik a törvényt, vagy pedig nem mernek határozottan fellépni mig ez ügyben a sajtóirodától utasítást nem kapnak. Hja 1 mert nem csak a nemesség, de a szubventió is kötelez.

Legalább ezen feltevésekre enged következtetni azon látszólagos törekvése, mely szerint megállapítani kívánja: „vajon a nagykárolyi törvényszék visszaállítása által érdekelt nagy vidék közérdeke s az általános igazságszolgáltatási érdekek tárgyilagos figyelembevétele nyujt-e elegendő alapot arra, hogy a nagykárolyi részről megindított mozgalom a kormány és a törvény- hozás részéről honoráltassék ?“

Elvitázhatátlan tény, hogy a törvényszék létesítése iránti igényünk úgy a közgazdasági, mint az igazT Á R C Z A.

Az én anyám.

Az én anyám galamtíősz szelíd asszony, Arcza redőtlen, haja hófehér,

De ősz hajának minden ezüst szála Virágfakasztó májusról regél.

Szegény varrónő volt az én anyácskám, Dolgozgat most is, ősze alkonyán,

De a vidéken most is azt beszélik :

— A legszebb asszony ő volt hajdanán.

Ha néha-néha sétáltunk az utczán S egy pillanatra nem nézett felém,

Szent áhítattal néztem fel reája,

Oly büszke voltam az anyámra én.

A kis város, hol iskolába jártam,

Az ősz varrónőt most is ismeri,

S tudjátok-é, hogy polgármesterünk is Kezet csókolt akárhányszor neki ?

ő dolgozott napestig fáradatlan S én soh’-se szűntem tőle kérdeni:

A többi fiuk anyja soh’se fárad,

— Mért kell dolgozni éppen ő neki ?

Olyankor aztán felkapott ölébe S áttört a könny mosolya hajnalán.

Zokogni kezdett görcsös zokogással . . .

— Ah igy nevelt fel engem az anyám!

Szentessy Gyula.

Az ős magyar nőkről.

Irta: Pozsonyi Gábor.

(Befejező közlemény.)

Attila udvarában udvarhölgyeket találunk, kik bizonyára előkelő urak és magasrangu hivatalnokok leányai voltak. Valószínűleg ezek voltak azon hosszú fátyolba burkolt, fehérruhás leányok, kik Attilát bevonulásakor énekszóval fogadták a város végén. Ezeken kívül nem tudjuk, hogy a hun nők mással foglalkoztak volna, mint a férfiak kedvkeresésével. Ide számítjuk a piperét és fényűzést is, mely szenvedély lehet ugyan, de alapjában véve mégis a tetszeni vágyásból ered. A pusztákon kóborló magyarok is oly hajlamokat mutattak a fényűzésre, melyek bármely müveit nemzetnek is díszére váltak volna. A történetírók ugyan csak általánosságban említik, hogy szerették a selyem, bársony és indiai szöveteket, a fényes arany ékszereket, drágaköveket, gyöngyöt stb., de alig lehet vita tárgya, hogy a nők nem kevesebb hajlandósággal viseltettek e kedves haszontalanságok iránt, mint a férfiak. Sőt ha a mai viseletről szabad visszakövetkeztetni a régire, nincs kétség benne, hogy főleg a nők voltak azok, kik a tarkaságok és czifraságok után kapkodtak. A megtelepedett magyar urak ugyan szemkáprztató fényes nemzeti öltözetben jártak, de más oldalról a pórnép leghívebb megtartója az eredeti, nemzeti vonásoknak, egyszerű öltözetben járt; mig a paraszt nők tarka, czifra, sallangos ruhát viseltek s egyik-másik fölvesz magára 5—6 szoknyát is. Ékes kösöntyűk és más czifraságok régi kedvenczek falun. S a faiu népe, a hol csak módjában áll, bársonyra és selyemre fogyasztja a föld zsirját.

Nem valószínűtlen, hogy ez régente is csak igy volt. Menander, Theophanes, Cedrenus, Zonaras görög

krónikások meséket mondanak az avarok fény- és pompa-szeretetéről, s az avarok és nők czifrál- kodásáról. Baján kán sohasem mulasztotta el a kapituláló várostól maga és neje számára fényes öltözékeket és ékszereket csikarni ki, sőt nem egyszer ráüzent a bizanczi császárra, hogy küldjön neki római szövetből készült szittya szabású öltönyöket. Svidas Írja, hogy Judea fűszerei, elefántcsont, selyem és gyöngyök élet- szükségleteivé váltak az avaroknak, szüntelen növekedő fényűzésük nem engedte föléledni régi erélyűket. Ugyanezen iró beszéli, hogy a hires Krem bolgár király egykor négy avart fogott el, s midőn kérdé tőlük az avarok romlásának okait: az egyik az árulkodást, a másik a részegséget, a harmadik az igazságszolgáltatás hiányait, a negyedik pedig a fényűzést okolta.

A nők_ öltözete a legrégibb leírások után egyszerű volt. Ők is, mint férjeik, állati bőrökbe és vászon ruhákba öltöztek. Csak a bizanczi birodalommal való érintkezés változtatta meg egyszerűségűket. Azelőtt szabadon szétfolyó hajat viseltek, de most a férfiak befont haja nagy furorét csinált Konstantinápolyban, befonták tehát a nők is és keleti gyöngysorokkal, drágakövekkel és kardalaku aranytűkkel ékítették fel. Derekukon arany- és gyöngysor lánczot hordtak. Viselték a panyóka-mentét is, mint a férfiak, kizsinó- rozva; a leányok prémezett tunikát, melyet derekukon zsinór és gombkészülék tartott össze. E viselet máig is dívik a kaukázusi cserkeszeknél és az avarok állítólagos utódainál. Hogy férjükkel lovagolhassanak, a magyar nők bő nadrágot húztak fel; a szoknya, harisnya és czipő csak a kereszténységgel jöttek át Németországból ; azelőtt vastag bőr- és fadarabokat kötöttek talpukra, miként a bocskor még mai nap is bizonyitja.

Ha az egykorú, külföldi történetírók nyomain indulunk, azt kell állítanunk, hogy sem a nők, sem a

Megérkeztek az összes

3^ őszi újdonságok

RÓ8NER TESTVÉREK „Párisi Divatáruházában“

Ajánljuk dúsan felszerelt raktárunkat férfi- és női divatczikkekben, valamint kézimunka és hozzávaló anyagokban, legnagyobb választékban a legolcsóbb árak mellett. JßfT Állandó újdonságok nagyraktára. 2—13 Ugyanitt egy tanuló felvétetik.