Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-08-15 / 13. szám
Nagykároly, 1906 augusztus 15 Előfizetési árak s Egész évre . . 6 K — f Fél „ . . 3 „ - * Negyed „ . . 1 „ 50 „ Egy hcSra . . — „ 50 „ Egyes szám ára — „ 20 „ 1. évfolyam. 13. szám. Hirdetések a kiadóhivatalban és So- mossy Miklós ur dohány- főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér" sora 40 fillér. ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykárolyban, Wesselónyi-uteza 22. szám. Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR. Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGMOND. : Megjelenik minden szerdán. . : Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében. A magyarosodás érdekében. Fürth Ferencz rabbi germánizálása. Amaz alkotások között, melyekkel Magyar- ország népei ezeréves állami életük évfordulóját megünnepeltek, bizonyára azok a legjelentékenyebbek, melyeknek jóformán szükségképeni következménye az volna, hogy hazánk legközelebbi nemzedéke nem csak szívben és lélekben, hanem nyelvében is magyar legyen. Igaz magyar ember Jel kében egy egységes, ugyanazon nyelvet beszélő magyar nemzet eszméje el, melynek 16 millió lelket számláló tagjai együttvéve nemcsak egy erőt s minden tekintetben számottevő hatalmat képviselnek, hanem a kultur törekvések terén hivatva lehetnek arra, hogy a vezéri zászlót lobogtassák. Tizenhat millió együtt s egy nyelvet beszélő lélek egységes nemzetté tömörülve, méltó helyet foglalhat el amaz európai népek sorában, melyek a haladás irányadó eszméitől áthatva, másoknak mintaképei a jelenben. Ez az ideál felé való törekvés jellemzi a mai Magyarországot s véleményeink szálai napról-napra izmosabbakká válnak, midőn a sajtó révén sürü egymásutánban a magyarság térhódításáról értesülünk. Látjuk a magyar közönség lélekemelő áldozat-készségét, mely anyagiakban és szellemiekben egyaránt ezen eszme biztosítását czélozza. Jelentékeny eredményeket konstatálunk az iskolák és egyházak belső életében is, különösen ott, hol a nemzetiségi viszonyok körültekintőbb s mélyrehatóbb munkásságot igényelnek. Ama határozatok között, melyekkel az uj ezredevet köszöntötték Magyarország népei, a mi szemünk előtt erkölcsi tekintetben azok a legkimagaslóbbak, melyeket a hazafiasán gondolkozó izraelita egyházközségek hoztak, melyekben kimondották, hogy templomaikban a hitszónoklat kizárólag magyar nyelven történjék. Nagyon sok magyarországi izraelita hitközségben tehát, hol a tagok konzervatív hajlamokkal birnak, a papok lelkiismeretes és buzgó munkálkodásától függ az, hogy meg- valósithatja-e valaha a nemzet teljes egészében azokat az ideálokat, melyeket maga elé tűzött ? De midőn az izraelita lelkészi karnak e hazafias működéséhez áldást és szerencsét kivánunk, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt, hogy a már meghódított területből egy talpalattnyi visszaengedés elégséges arra, hogy azon a reakczió felépülhessen s a kitűzött czél elérésében kiszámíthatatlan veszteségeket okozzon. A reakcziónak elég az egyetlen példa, hogy annak követésére izgasson. Sajnos, e példa má»- szem előtt van. A nagykárolyi status-quo izraelita hitközség mintegy 10 év előtt elhatározta, hogy templomában a hitszónoklat kizárólag magyar nyelven történjék. E határozatot Fürth Ferencz rabbi eleinte pontosan foganatosította. De csak eleinte, mert a rabbi ur hitszónoklatait utóbbi időben német nyelven mondja el. A hitközség tagjai között már régóta elégedetlenség uralkodik e dolog miatt, és ebből kifolyólag az elöljáróság jegyzőkönyvi határozattal hivta fel Fürth Ferencz rabbit, hogy hitszónoklatait kizárólag magyar nyelven tartsa meg. Azonban Fürth rabbi ur nem is hederit ezen határozatra. Miért? Hiszen ma már tekintélyes rabbik által teljesen eldöntött körülmény az, hogy a magyar nyelvű hitszónoklat tartása az izraelita vallás szabványaiba nem ütközik. Fürth Ferencz rabbi, ha nem is kiváló magyar szónok, de már több Ízben tanú jelét adta annak, hogy elfogadnató magyar beszédeket képes mondani. Mi czélja van tehát azzal, hogy ellentétbe helyezve magát hitközsége világos parancsával, német irodalmi nyelvű hitszónoklatokat tart, amit a hitközségi tagok 9/io-ed része amúgy sem ért meg, mert nem birják a német nyelvet. Meglehet, hogy Fürth Ferencz rabbi otthonosabb a német nyelvben, mint a magyarban, de ha fáradságot vesz magának arra, hogy a módosabb hitközségi tagok temetésén elmondandó beszédeket (amelyekért külön fizetnek neki) magyarul betanulja: tegye meg azt a templomi hitszónoklatoknál is, mert ez nemcsak elsőrendű hazafias, de kenyéradó hitközségével szemben elvállalt anyagi kötelessége is. r A R CZ A. Drága mamám! (Egy újdonsült fiatal honatya levele mamájához.) Irta: Marton István. Ezt jól kitaláltad! Megválasztattatok engem országgyűlési képviselőnek. Az öröm majd fölvet benneteket, hogy a család neve ismét fölragyog, de arra nem gondoltatok, hogy micsoda áldozatokat hozok én nektek és a hazának. Kezdetben én is együtt örültem veletek, de most. hogy itt vagyok és sejtem : mi az képviselőnek lenni, kezd az inamba szállni a bátorságom. Tengernyi kellemetlenségem akadt az uj élet megkezdésekor s ilyenkor mindig utánad sóhajtottam, hogy óh, milyen jó lenne, ha most itt lennél és mondanád mit csináljak! Most látom csak, milyen okos asszony vagy te! Milyen igazad volt, hogy hosszú nadrágot csináltattál nekem mindjárt a választás után s nem engedted, hogy rövid nadrágban és matrózkabátban jöjjek el a Ház megnyitására! Itt ugyanis úgy látom, hogy minden képviselő hosszú nadrágban jár, — noha ismerek közöttük egyet-kettőt, — akikkel tavaly térdig érő nadrágban pitykéztünk Tátra-Füreden. Hanem mamám, nehéz ezt megszokni! Különösen levetni borzasztó ! Mindig elfelejtem, hogy először a czipőt kell levetni s azután a pantallót s ennek meg is adtam az árát. Tegnap mikor lefekvésre készültem, hirtelen nem jutott eszembe ez az egymásután s nem tudtam lehúzni a pantallómat. Kénytelen voltam nadrágban és czipőben aludni. Szerencsére reggel eszembe jutott, de hát akkor már úgyis megint fel kellett öltözködnöm. Rettenetes megszokni ezt a hosszú nadrágot! Sokszor elfelejtem megkötni és ilyenkor rajta hágok, sőt, néha el is esem, ma meg, képzeld! —• bentfelejtettem a OO-ba —• és igy jöttem ki a folyosóra ! A képviselők, akik észrevették, összecsapták a kezeiket. — Gyuri, mi lelt téged ! A következő pillanatban már rohantam vissza érte a 00-ba és szerencsésen magamra is kaphattam. Mikor kijöttem, el akartam szaladni haza, nagyon szégyenlettem magamat, de a képviselők, akik időközben nagyon megszaporodtak, egyszerűen közrefogtak és sorba üdvözöltek. — Szervusz, szervusz, Gyuri 1 Nagyszerű flu vagy, nem hiába Szabolcsból jöttél. Radikálisan oldod meg a kérdést. Öleltek, csókoltak, rázták a kezemet és az újonnan jött bámulókat imigyen világosították fel: — Barátom, ez nagyszerű kölyök. Ez nagyon radikális fiú lesz. Melege volt, hát egyszerűen úgy vágta ketté a csomót, hogy kijött gatyában sétálni a folyosóra. Drága Mamám ! Fogalmad sincs, milyen hire ment ennek: Tiz perez múlva a miniszterek érdeklődtek irántam és bemutattattak maguknak. Tizenöt perez múlva már a karzaton is erről beszéltek. Délben ettől zúgott a Kossuth Lajos-utcza és a kaszinó. Egyszeriben híressé lettem és mindenki ismert. Este már özöni- vel kaptam a meghívókat a legelőkelőbb családokhoz, sőt a Park-klubban valami ünnepség készült és felkértek, hogy daloljak valamit. Ezt ma se értem, hogy miért. Azért daloljak, mert a pantallóm bent felejtettem a 00-ban és gatyában jöttem ki a folyosóra ? Oh, mamám, ha te itt volnál, milyen jó tanácsokat is adhatnál most nekem ! Érthetetlenek ezek az arisztokraták. Ja, igaz, az arczképen hozta is a Kis Képes Újság s úgy tudom, több lapis fogja. Ez volt aláírva: „Balogh György, a hires szabolcsi radikális képviselő. Megnyugtatásodra mondom, drága mamám, hogy a képen a pantalló rajtam volt. A hirem egyre nő s ma egy főrendiházi tag, öreg méltóságos ur, aki bemutattatott magának, megveregette a váilamat és igy mormogott: — öcsém szép pálya áll ellőtted. Mérget veszek rá, hogy fél év múlva államtitkár leszel a földmivelés- ügyibe ... Nohát igy van Mamám a dolog egyik oldala, csupa mosolygó arcz, vállveregető kéz, de azt senki sem sejti, mennyi keserűséget nyelek el azért naponta. Már az első nap, hogy megjelentem a Házban, mindjárt a kapunál megkezdődtek a kellemetlenségeim. Amint be akarok lépni, rám ordítanak a rendőrök, kapusok. — Ifijur, csak vissza! Mars ! Ide csak képviselő uraknak lehet bemenni! Fél órába tellett, mig be tudtam bizonyítani, mig megtudtam értetni velük, hogy én is az vagyok. Ekkor aztán beeresztettek, de micsoda fejcsóválások közt! Szerencsémre odabent már többen voltunk, akik egymásra ütöttünk. Mondhatom, szörnyű zavarban voltam. Alig találtam a helyemet s folyton téged emlegettelek drága Mamám! Egyik kezemmel a padokat tapogattam, a másik kezemben Szent Antalt szorongattam, amit te csuztattál a zsebembe. Csak lassan tértem magamhoz. Képzeld, száz meg száz emberrel ismerkedtem meg, mindenki letegezett. Roppantul szégyeltem magamat, de később megtudtam, hogy ez itt igy szokás, én azonban nem mertem senkit visszategezni. Mikor végre leülhettem, magam elé tettem azt a papirszeletet, amire te a tanácsaidat írtad föl. Gondoltam, annyiszor elolvasom mig egészen betéve nem tudom, nehogy valami kellemetlenségem lehessen. De nehéz ám valamit meg is tanulni, meg úgy is cselekedni! Meg csak megtanulja az ember, de elfelejt úgy tenni. Itt van például az első pont, amit fölirtál: „Mások előtt ne piszkáld az orrod!“ vagy ötszázszor elmondtam magambam és észre sem vettem, hogy ez alatt folyton az orrom piszkáltam. Huszthy Zoltán fényképésznek Iiossudi-uteza 5-ik számú saját házánál IpgT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözöszobáYal s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
