Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-06-13 / 4. szám
Nagykároly, 1906 junius 13 1. évfolyam. 4. szám. ElőfizetéSf'áraH'.i, ;■■ *? £, ít *■ S Egész évre .-. f Fél „ . ■ 3 * - , Negyed „ . . I „ 50 , Egy hóra . . — „ 50 Egyes szám ára — „ 20 í rA«A Hirdetések ‘ a kiadóhivatalban és So:v ■. H i mossy Miklós ur dohány-“—-.^ főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér" sora 40 fillér. ALTALANOS ERDEKU TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykárolyban, Wesselónyi-utcza 22. szám. Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR. Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGNIOND. ... : Megjelenik minden szerdán. -------L= . Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében. Akik lapunkra előfizetni óhajtanak, kérjük, hogy előfizetésüket legkésőbb vasárnapifi kiadóhivatalunkba beküldeni szíveskedjenek, mert a legközelebbi számunkat már csak ren- des előfizetőinknek fogjuk kézbesittetni. Iskolai év végén. — Nehány sor a szülőkhöz. — Az iskolai év minden tanuló életében egy szakaszt fejez be. Egy évvel tovább haladt az életben és egy évvel közelebb jutott ahhoz az időponthoz, amikor kilép a gyakorlati életbe; a tövisekkel, gondokkal, küzdelmekkel teli életbe. Mert akár gazdag, akár szegény, a küzdéstől nem menekül. Azért a szülők is, az iskola is iparkodnak gondosan előkészíteni az ifjút, hogy a nehéz küzdelemben megállhassa helyét, hogy a társadalom derék tagjává váljék. Az előkészítés nem könnyű és nem lehet csodálni, hogy gyakran esik benne hiba. A gyermek fejletlen jellemét és tehetségeit felismerni csak ritkán lehet. Nem mindig látható egész határozottsággal, hol mutatnak föl hézagokat és melyik irányban kell a jellemet és tehetségeket különösen fejleszteni. Az iskolai év befejezése minden gondos szülőben felveti a kérdést; mi lesz fiából ? Ha a vagyoni viszonyok megengedik, száz eset közül kilenczvenkilenczben bizonyára diplomás embernek vagy hivatalnoknak akarják nevelni. r árcz a. Dalok. i. Kedvesem, ha egykor üt az óra, Hogy bús dalnokodra hant borul, Jer siromhoz, lány, jer bucsuzóra, Óh, tudom, rá könyed árja hull! Pázsit fog e harmattól teremni, És üdébben hajt a rózsaág — Édesebb oly hant alatt pihenni, Melyen könytől nyilik a virág! II. Idegen a csapodárság Bus szivemtől, drága lány ! Kit a bánat kisér egyre, Az szeret csak igazán I De tudom, hogy miért támad Mégis gyakran kételyed — Te csak mosolyogni láttál, Könyemet nem ismered! Varsányi Gyula. Miféle hajlama, miféle ambicziója van a fiúnak, a szülők ritkán nézik. Orvosnak, ügyvédnek, mérnöknek vagy hivatalnoknak akarják nevelni, mert nekik úgy tetszik. Van-e a fiúnak elég normális ereje, hogy elérje ezeket a pozi- cziókat, nem bukik-e bele fél utón, avagy ha mégis kinnal-bajjal elvégezte tanulmányait, hogyan fogja helyét betölteni az életben, azzal nem igen törődnek. Még talán jobb volt a régi jó időkben. Akkor a fiú rendszerint az apja foglalkozását is örökbe vette. Legalább az alapos ismeret hatalmánál fogva biztosítva volt az iránt, hogy az élet viszontagságaiban egykönnyen el nem bukik. Ma már nincs igy. Aki csak kevéssé tehetős, legyen bár gazda vagy egyszerű iparos, ha törik-szakad, diplomás embert akar a fiából faragni. Nem-e az urhatnámság egy szomorú vonását árulja el ez a szimptóma? Nem-e kell. hogy a túlprodukczió e téren sajnálatos állapotokat teremtsen, aminthogy tényleg a mai diplomás embernek .— hacsak különös tehetségekkel nincsen megáldva, vagy kivételes szerencse nem kedvez neki — a küzdelme nehezebb, mint teszem azt, bármilyen mesterembernek. A pályaválasztás irányt ad az ember egész életének. El ne sikoljanak tehát rajta könnyelműen a szülök. Mert ez a könnyelműség igen keményen megkeserüli magát. Talán legokosabb a fiú hajlamára a lősulyt helyezni, hacsak a szülő minden hiúságtól ment, teljesen tárgyilagos nézete szerint a hajlam nem felelne meg a fiú tehetségének és jellemének. De még az esetben is, különösen A költő álma. li la : Pozsonyiné Dobay Zelina. Álmodott a költő. Álma nehéz, nyomasztó volt. Mintha vas-kezek nehezednének szivére, mintha ólomfelhők vonulnának el feje fölött. .. Kicsiny, szegényes szobában ült és írni akart. Mint az ár, mely keresztül tör mindent, úgy megrohanták szivét az érzelmek, agyát a gondolatok. Könnyíteni akart magán, lelkesülten ragadta meg a tollat, hogy azt az érzést, mi szivét a tenger hullámzása gyanánt járja át, ezer meg ezer ember ssivébe öntse. Azt a lelkesülést, mely egész lényét betölti, érezzék át az emberiség ezrei. S ha műve olvasásakor megnedvesednek a szemek s az igaz érzés könyei hullanak: méltó jutalma lesz az mindannak, mit ő szive vérével irt le. Kezébe vette a tollat és irni akart. .. Óh, hogy dobogott a szive 1 .. hogy égett a feje, hogy lüktetett a vér ereiben!. . Szépet, nagyott fog most teremteni, hogy ámulatba ejtse a világot, hogy fejedelmek hajoljanak meg előtte s a dicsőség babérkoszorúi legyenek majd földi hüvelyének örök vánkosai — mert a neve élni fog, halhatatlan lesz, ragyogni fog idők végtelenségén keresztül! De a keze remegett, fázott, nem birt egy szót papírra vetni — hiszen tél van s fütetlen a szobája. Ah ! — kiált fel — erősnek kell lennem, erősebbnek a vasnál, csak egy czél lebegjen a szemeim előtt: hogy írnom kell, teremtenem — és lesz azután fütött, meleg szoba, pompa és kényelem ! ha számítani lehet arra, hogy a fiú hamarosan önmaga be fogja látni, hogy az általa választott pálya felé lassú léptekkel közelit és a vele egy- koruak elhagyják, talán jobb, ha akaratát meghagyjuk. Hadd lássa a fiú, hogy helytelen utón jár. Mert sehol sem nagyobb bűn a kényszer, mint a pályaválasztásnál. Azután ne ijedjünk meg attól, ha a fiú, aki talán gyengén tanul, iparos akar lenni. Sohase teljünk attól, hogy nem lesz belőle ur. Akiben valamire tehetség rejlik, ki tör az belőle. Leginkább pedig azon a téren, amelyen szívesen dolgozik. És ha a mesterségében valamire viszi, mindenesetre nagyobb ur, mint a pacziensekben szűkölködő orvos, vagy a per nélküli prókátor. A saját foglalkozás iránti kedv az élet nehéz küzdelmeiben a legerősebb fegyver. Aki ezekkel a fegyverekkel küzd, rendes körülmények között mindig megállja helyét, és az emberiségnek számottevő tényezőjévé válik. Ne kényszeresük tehát fiainkat, hogy az ijesztő módon szaporodó szellemi proletariátust önmagukkal növeljék és hogy a tulhalmozott diplomás pályákon a megélhetés gondjaival megküzdeni képtelenek legyenek. Ha már ma alig adja meg a diplomás pálya a rajta haladó!: nagy részének a mindennapi kenyeret, akkor ez egy-két évtized után még rosszabb lesz, mert az e pályákra törekvők száma egyre növekszik és később az orvosok, ügyvédek stb. sorsa még keservesebb lesz, mint ma. Az eltévesztett pálya pedig a legnagyobb szerencsétlenség. P. G. De mi ez? Nem képes egy szót irni a papirosra. A keze remeg, a feje szédül, éhség gyötri. Oh, gyenge az ember, nagyon gyenge, szép eszmékből nem lehet táplálkozni s ez a gyarló test azt megérzi. Jéghideg kéz érintette meg hátulról... Megfordult s egy vézna, sápadt, ijesztően sápadt női alak állt előtte. Ki vagy?! — riadt fel a költő, s borzadva húzódott tőle vissza — És miért jösz most hozzám, hogy ijesztő rém gyanánt űzd el szivemből az isteni ihletet, az isteni szikrát, mit a Teremtő maga oltott belém s jókedvű pillanataiban maga élesztget! Óh hagyj most magamra, hisz’ oly ritka az ilyen pillanat s az idő úgy fut, oly rövid! Fel kell azt használnom! Távozz mellőlem! Nézésed megrémít, érintésed megfagyasztja a véremet! Fagyos, hideg, fájó kaczagás volt rá a felelet és aztán igy szólt a sápadt nő-alak: — Nem ismersz, ki vagyok ? Óh, te balga ember, hisz’ én állandó és hű kisérőd vagyok mindenütt. Hűbb vagyok hozzád, mint egy hű eb a gazdájához; a bölcsődtől fogva kisérőd voltam s mikor ide telepedtél, tanyát ütöttem nálad. Nem ismersz ? Azt kérded : ki vagyok ? megmondom: a nevem Nyomor. — Nyomor! — kiáltott fel vadul az ifjú s őrült módjára ragadta meg a nő kezét. Békóba verted a szellememet, mint a börtönben sínylődő rab kezét szokás. Te vagy hát az erősebb! Te vagy, aki porba tiprod és lenyűgözöd egész lényemet, hogy tettre képes ne legyek! ? — Nem csak én egyedül — felelt a nő s hátra mutatott ujjával. Nézd, itt állanak társaim, kik az életben veled együtt kísérőid lesznek a sirig. Huszthy Zoltán fényképésznek: Kossuth-utcza 5-ik számú saját házánál gpg" kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll. IMIIT
