Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-12-19 / 31. szám

pestről arról értesítették lapunkat, hogy Dr. Farkas Imre ügyvéd, akinek Dr. Falussy Árpád, főispánná történt kinevezése után, budapesti ügyvédi irodáját átadta, csak pro forma szerepel mint a vasút engedményese. A valódi engedményes most is Dr. Falussy Árpád, kinek ezen minőségében Dr. Kovács Dezső helybeli ügyvéd csendestársa. Egyelőre fenntartással közöljük ezt. A fejlemények nem sokára kiderítik a valóságot. Fogarassy Sándor szatmári mérnök a vasút tervezett útvonalát közölte, mely szerint az uj vasút a szilágysági vasút mezőteremi állomásától elágazva Vezend, Portelek, Iriny, Dengeleg, Érendréd, Peér, Szalacs, Kécz községeket érintve vezetne Margittára. Varga Imre, Nagykároly város érdekei szempontjából azt indítványozta, hogy a vasútnak Nagykároly legyen a kiindulási pontja. Az értekezlet a helyi bizottság elnökéül llosvay Áladért, alelnökéül Debreczeni Istvánt választotta meg. Megalakittatott továbbá egy 180 tagból álló intéző-bizottság is. A nyomjelzési munkálatok már a jövő év január havában megkezdődnek.

— Visszautasított felebbezós. Megírtuk annak idején, hogy az októberi vármegyei közgyűlésen dr. Kovács Dezsőt közig, bizottsági taggá választották meg. A választás ellen Szerdahelyi Ágoston és 4 társa felebbezéet adott be a közigazgatási bírósághoz, mely a felebbezést illetékesség hiánya miatt visszautasította. Dr. Kovács Dezső tehát Szatmármegye j nagyobb dicsőségére, mégis közig, bizottsági tag lesz.

— Arczkép leleplezés. Már jeleztük, hogy Szatmár vármegye közönsége folyó hó 28-án rendkívüli közgyűlést tart. Ezen a gyűlésen lesz leleplezve gr. Battyányi Lajos, Magyarország első miniszterelnökének, a magyar nemzet egyik vértanújának arczképe. Az ünnepi beszédet Luby Béla országyülési képviselő, bizottsági tag fogja elmondani

________________

A „Központi“ kávéházból.

— Ha a főispán estélyére tévedésből egy polgár is hivatalos lett volna, milyen étellel kínálták volna meg?

— Czoki-kásával.

A nagy károlyi Kossuth Lajos asztal- társaság közgyűlése.

19-en jelentek meg.

A nagykárolyi Kossuth Lajos asztaltársaság, melynek czélja a 48-as függetlenségi eszmék ápolása, elszegényedett iparosok segélyezése és árva gyermekek felruházása, folyó hó 9-ére közgyűlést hivott össze. Minthogy azonban a tagok az alapszabályok értelmében határozatképes számmal akkor nem jelentek meg, az újabb közgyűlés folyó hó 16-án délután 5 órára lett újból összehiva és megtartva az elnök, Kun István lakásán.

A közgyűlés tárgysorozata eléggé fontos volt, amennyiben többek között a mandátumuk letelte folytán lemondott, egész tisztikar választása is napirendre volt tűzve. A közgyűlésen mégis mindössze csak 19 tag jelent meg! Ez a szám fényesen illusztrálja azt a nemtörődömséget, melyet a tagok többsége a magasztos czélt szolgáló asztaltársasággal szemben indoktalanul tanúsít. Pedig a mai válságos, kétséges időkben a hazafias eszmék ápolása, hirdetése tekintetében nagy feladatra van hivatva ez az asztaltársaság, annál is inkább, mert a nagykárolyi 48-as függetlensegi párt hónapok óta alszik. Talán már meg is halt. Ne nyugodjék békében.

A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő :

Kun István elnök üdvözölte a megjelent tagokat, aztán felolvastatta az évi pénztári jelentést, melyből kitűnik, hogy az asztaltársaságnak 1566 korona 72

NAGYKÁROLY.

fillér készpénz vagyona van, melyből 1530 korona a helybeli pénzintézetekben, 36 korona 72 fillér pedig még a gyűjtő perselyben van elhelyezve. Minthogy a társaság pénzét eddig az elnök kezelte, részére a pénzkezelési számadás alóli felmentés megadatott.

Második tárgy az alakuló félben levő „Nagykárolyi iparosok szövetsége“ kezdeményezőinek megkeresése volt, melyben a „Szövetség“ részére a társaságtól pénzbeli segélyt kérnek. Tekintettel arra, hogy az asztaltársaság czélja és a szövetség czélja egyes tekintetekben azonos, a közgyűlés a kért segélyt megtagadta, azonban elhatározta, hogy a tél folyamán egy tánczmulatságot rendez és az abból befolyandó jövedelem felét fogja a már megalakult szövetségnek átengedni.

A közgyűlés elhatározta, hogy az általa kijelölt 20 elszegényedett és keresetképtelen iparosnak 10—10 korona segélyt ad. A segélyek kiosztása folyó hó 23-án | fog eszközöltetni, amikorra a segélyben részesülő iparosok az elnök lakására meghivattak. Elhatároztatott továbbá, hogy 10 árva gyermeknek téli ruha beszerzésére 5—5 koronát ad, a segélyezők kijelölésére Kalina Ferencz és Néma Károly lettek kiküldve.

Az egész tisztikar nevében Kun István elnök bejelentette, hogy a 3 évre szóló megbízatásuk lejárván, megköszönve a beléjük helyezett bizalmat, viselt tisztségükről lemondanak. A közgyűlés egyhangúlag Kun Istvánt kiáltotta ki elnöknek, aki azonban kijelentette, hogy részint elfoglaltsága, részint egy reá vonatkozó hírlapi közlemény miatt az elnöki tisztségét nem fogadja el.

Az uj tisztikar választásnak tartamára a közgyűlés korelnökül ifj. Sternberg Sándort választotta meg, ki elfoglalva az elnöki széket, tüzes beszédben ecsetelte Kun Istvánnak a hazafias asztaltársaság körül szerzett érdemeit, elnökül ismét Kun Istvánt jelölte ki. Néma Károly, Kalina Ferencz, Simkó Aladár és Rosenfeld Zsigmond felszólalásai után, melyek megvilágították, hogy Kun István elnök, a magára nézve sértőnek talált hírlapi közleményt félreértette, a közgyűlés nagy lelkesedéssel és egyhangúlag ismét Kun Istvánt választotta meg elnökké, ki látva a személye iránt megnyilvánult bizalmat, ezen tisztséget, elhatározása ellenére, ismét elfogadta és működéséhez a tagok támogatását kérte.

Alelnök lett: Drágos István. Titkár: Simkó Aladár. Jegyzők: Eszenyi Lőrincz és Pintye István. Pénztárnok : Orosz Lajos. Ellenőrök: Hancsis Illés és Zinner István. Választmányi tagokul megválasztattak : Janiczky Albert, Kalina Ferencz, Gufárt Antal, Kabelik Gyula, Orosz János, Gufárt Márton, Valuka Antal, Fleisz János, Sipos István, Prógli Mihály, Kurtyán Mihály, ifj. Némethy Sándor, Bárth Gyula, Kínál Antal, Balintffy József, Griszháber Álbert, Stájb Antal, Akker- mann Ántal és Szendrey Jenő.

Elhatározta a közgyűlés, hogy az asztaltársaság törzs székhelye a jövőben is a „Debreczen városához* ezimzett vendéglőben Qjarad, továbbá, hogy 30korona évi fizetéssel egy alkalmi szolgát fog szerződtetni.

A közgyűlés a következő sürgönyt küldte az ezidőszerint betegen fekvő Kossuth Ferenczhez: A nagykárolyi Kossuth Lajos asztaltársaság mai közgyűlése alkalmával is hódolatteljesen gondol kegyelmes- ségedre és mielőbbi felgyógyulást kíván. Kun István, elnök. A közgyűlést Drágos István felszólalása fejezte be, aki szépen átgondolt beszédével alelnökké történt megválasztásáért mondott köszönetét.

i

A „Magyar Király“ kávéházból.

A: Vájjon miért nem hivott meg a főispán szombati estélyére egyetlen egy polgárt és egyetlen zsidót sem.

B: Figyelmességből. Nem akarta, hogy ezek rosszul érezzék magukat nála.

A bokréta harmadik szála.

Mi lesz a nagykárolyi törvényszékkel?

A megfélemlített főispán.

Alig van ember nagykárolyban, aki ne szeretné tudni: mi lesz a nagykárolyi törvényszékkel ? Hat mi ezennel kielégítjük kíváncsiságukat: A nagykárolyi törvényszékből nem lesz semmi. Legalább addig, mig dr. Falussy Árpád lesz Szatmármegye főispánja, nem.

Be vagyunk csapva. A sok színes illúziónak vége.

Szatmár város, Szilágy-, Hajdú-, Bihar- és Szabolcs vármegyék egész nyugodtak lehetnek miattunk. Territóriumaik nem lesznek megcsonkítva. Pedig ugyancsak harczra készültek ellenünk. Lapjaikban hétről- hétre, tüzzel-vassal ellenezték a tervezett megyeosztást és annak folyományaként felállítandó nagykárolyi törvényszék létesítését. Most már nincs okuk a feljaj- dulásokra. Kár.

Azonban ránk nézve ez szomorú, rettentő, kétségbeejtő és valósággal megdöbbentő körülmény.

Ismét elvan zárva előlünk az az ut, mely a haladáshoz, a fejlődéshez vezet.

Megmaradunk továbbra is annak, a mi eddig voltunk : üres, forgalom nélküli, nap-nap után viszszafelé fejlődő falunak.

Pedig mennyi szép reményt fűztünk a törvényszék felállításának tervéhez!

Dr. Falussy Árpád, Szatmármegye tulipános főispánja, félti az állását és ezért nem lesz Nagykárolynak törvényszéke. •

A darabont-korszak gyalázatos elpusztulása után, hatalmas mozgalom indult meg városunkban Szatmármegye régi törvényszékének Nagykárolyba leendő visz- szaállitása, illetve a mennyiben ez akadályokba ütköznék, uj megye beosztás alapján egy egész uj törvényszék létesítése iránt.

A vármegye közönsége ily értelemben feliratot is intézett az igazságügy miniszterhez.

Természetes, hogy az uj törvényszék csak úgy lett volna létesíthető, ha a jelenlegi szatmári és a fent- emlitett szomszédos vármegyék törvényszékeinek egyes, amúgy is hozzánk gravitáló részeit ide csatolták volnav

Érthető az az általános öröm és lelkesedés, mely- lyel Nagykároly lakossága a mozgalom 'megindítását fogadta.

Nem úgy azonban Szatmár.

Alig értesültek szándékunkról, általános lett ellenünk a felháborodás. Igen ám, de ők nem állanak meg a felháborodásnál. Ők a tett emberei! A városi törvényhatóság rendkívüli közgyűlést tartott ez ügyben. Dr. Kelemen Samu, Szatmár város agilis országgyűlési képviselője, tiltakozó népgyülést hivott össze, melyen mintegy 10,000 ember vett részt. Tovább is mentek a nagykárolyi törvényszék létesítésének megtagadása iránt kérvényt szerkesztettek; ezt a város minden egyes polgára aláírta és küldöttség vitte fel a kormányhoz.

Testvérvárosunk (?) ezen nevetséges vergődése azonban még nem akadályozhatta volna meg jogos kérelmünk teljesítését, ha Dr. Falussy Árpád, Szatmár szab. kir. város és Szatmármegye főispánja, komolyan a kezébe vette volna az ügyet. Jól tudta ezt Szatmár is.

Azt mondták tehát a főispánnak: „Lassabban a testtel!“ Megsúgták neki, hogy hagyjon fel a nagykárolyi törvényszék létesítését czélzó törekvésekkel, mert különben kiugratják a főispáni bársonyszékből. Tényekre hivatkoztak, melyek szerint ők nagyon is értenek ahhoz, hogy a nekik alkalmatlanná vált főispánt menesszék.

Ez hatott. Dr. Falussy Árpád főispán megijedt és a nagykárolyi törvényszék létesítésének eszméjét

jusza se volt, mivelhogy Pannának hívták, Som Pannának.

Panna lányasszony persze szoknyát viselt bajusz helyett, de azért nem kell ám semmi csintalan dologra gondolni. Bottyán apó nem volt már szoknyahős, örült az öreg, ha békén hagyta az átkozott köszvénye. Piros két arczával, ragyogó szemeivel, éjsötét hajával meg a rengő-ringó testével, dehogy törődött ő Pannával. Neki csak a stratégiai tudományára van szüksége.

Som Panna hadi tudománya pediglen abból állott, hogy szegről-végre jól ösmerte a Bakony minden zege-zugát. Zöld erdő zúgásán, vadgalamb bugásán ott nevelte föl az édesanyja, aki külömben rég elment szegény ama másvilági ösmeretlen erdőkbe ... És igy Panna leányasszony csak az apjával, az öreg Som Gerővel járogatta a Bakonyságot, a nagy-vázsonyi uraság csordáját terelgetvén egyik dombról a másikra.

De mikor kiütött a ribillió, a labancz elterelte ezt a szép csordát Gerő-bá szeme elől. Gerő ekko- ron nagy bosszúságába beállott kurucz vezetőnek, de nem sokra vitte uj hivatalában. A legelső csetepaténál egy ostoba labancz-golyóbis a tomporába furodott és nyomoréké tette az öreget. így vette át a hivatalát Panna. Egyrészt, hogy bosszút álljon a labanczon, másrészt, hogy valamit szerezzen a konyhába, mert a szegény nyomoréknak is csak élni kellett.

Bottyán apó nagyon megkedvelte Pannát, mert nem egy fényes ■ győzelemre segítette seregét. Hívta is eleget, kérte is, hogy maradjon a közelében. Szép aranyos sátrat veret, skófiumos ruhát varrat a számára.

De Panna csak rázta a fejét:

— Jobb nekem, apó a magam hitvány gúnyájában, otthon az édes apám vityillójában.

Erről a vityillóról azonban senki sem tudta, hol van, merre van.

Dolgát végezvén, mint az erdők félénk vadja tűnt el a sűrűségben Panna. Ha meg szükség volt reá, a tárogató hivó szavára jött elő, mindig más irányból. Ha aztán a labanczra kellett mennie, fölpattant a paripára, mint a. legügyesebb kurucz és a sereg élén vágtatott előre Bottyán apó oldalán. Szép hosszú haja, mint a halál fekete lobogója lengett a szellőben . . . Két gömbölyű arcza kipirult, csengő ezüst hangja beharangozta a visszhangos völgyeket:

— Erre, erre ... utánam kuruczok ! . ..

És mentek a marczona vitézek utána és követték őt száz halálon át a győzelembe.

Csak ama rejtelmes vityilló felé nem követhette senki, ej, pedig de sokan szerették volna.

Különösen Oláh GeczŐ, a kis tejfölösképü vicze- hadnagy vágyakozott nagyon erre a gyönyörű, piros erdei virágra. Hanem hiába való volt minden igyekezete, nem boldogult Pannával. Nem is igen férkőzhetett úgy a közelébe, a hogyan szerette volna, mert a leány, ha a táborba volt, mindig Bottyán apó mellett tartózkodott. De meg ha szóba állt is vele, sehogy sem tudta magát megértetni Gecző vitéz. Két nagy fekete szemét csak kerekre nyitotta Panna s a legforóbb szerelmi vallomásra is azzal a különös kaczagással felelt, a melyik félig farkas üvöltésére, félig a vadgerlicze turbékolására emlékeztetett.

Ha Gecző vitéz értett volna az erdő hangjaihoz, hát ezt értette volna abból a különös kaczagásból:

— Hagyj engem békén szép urfi. Mit akarsz te tőlem, a szegény, ágrul szakadt pásztarlánytól. Tudom én mit akarsz, a becsületemet. De az drágább nekem, mint neked a két szép szemed és azokat is kivájom, j ha hozzám nyúlsz ... (Ez volt a farkasüvöltés.) Mert van nekem már hozzám illő párom. Nincs ilyen szép czifra ruhája mint neked, de van olyan jó vitéz, mint

te, és nincs álnokság a szivében. Ott fújja a trombitát valahol messze a fejedelem táborában, oh mi szépen fújja... Majd vissza jön egyszer, majd visszatér oda a kis vityillóba. Addig üres lesz a helye, úgy fogadtam. De még férfiláb sem lépi át a küszöböt. [Majd visszatér Jancsi, megígérte. Messzire megfujja már a trombitáját : trala la . . . jövök már ... és én elébe

szaladok hegyen-völgyön,, tüskön-bokron át a szivemmel, a tiszta igaz szerelemmel ... (ez volt a gerlicze- bugás).

De Gecző urfi mindezt nem értette A bajtársai is hiába intették:

— Nem anyától lett az, rózsafán termett az. vadrózsafán... Hagyj békét annak, Gecző. vad leány az,

— Ha vad majd megszeliditem 1 — hetvenkedett Gecző és most már csak azért sem engedett.

Egy szép holdvilágos esteien aztán vakmerő elhatározással Panna után osont, amikor az szokás szerint neki vágott a rengetegnek.

Másnap reggel melegen kelt a nap a kuruczokra. Nagy labancz csapat bukkant elő a Somlyó háta mögül s egyenest a kurucztábor felé vette útját. Bottyán apó riadót fuvatott, s csatarendbe állitá seregét. Mindenki helyén volt, csak Oláh Geczőt, á kis vicze- hadnagyot keresték, szólongatták hiába.

Panna után is háromszor kiáltott be a rengetegbe a tárogató, holott máskor az első hívásra ott termett. A harmadik hívásra, az utolsó pillanatban megjelent a vad leány. Kuszáit hajjal, dúlt ábrázattal, halotthalvány j arczczal jött s a ruhája csuronvér volt. De már akkor fölharsant a „rajta kurucz" és nem volt idő kérdezgetni, hogy kinek a vére az ott. ..