Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1906-11-27 / 28. szám
JL Nagykároly, 1906. november 27. I. évfolyam. 28. szám. NAGYKÁROLY ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. ..Seeckesztíség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza •'•f* 7/5 N. 4. szám. ■ fizeW^M^rstk : Egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre I K 50 f, •hóra 50 f, egyes szám ara 20 fillér. ■ 1 '■ ■■■ Megjelenik minden szerdán. ---------------------Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMON HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban és Somossy Miklós ur dohány főtőzsdéjében jutányosán vétetnek fel. „Nyilttér“ sora 40 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes példányok kaphatók Eigner Simon és Csókás L. könyvkereskedésében Magyar Védő-Egylet Nagykárolyban. A helyi lapokban bizonyos időközökben egy hir szokott megjelenni, mely azt adja tud- tul a világnak, hogy a „Magyar Védő-Egylet Nagykárolyban" választmánya ekkor, meg ekkor a polgármester hivatalos helyiségében rendes ülést tart, melyre az egyesület vezetősége az egylet t. tagjait meghívja. Ebből világos, hogy „Magyar Védő-Egylet“ Nagykárolyban is van. Azonban ha tényleg van, akkor joggal megkérdezhetjük, hogy miért nincs? Legalább oly értelemben a mint kellene: nincs. „Magyar Védő-Egylet“ azért van városunkban, mert ez az Egylet divatos mostanában. Az általános hazafias felbuzdulás idejében alakult meg. Magasztos czélja az volna, hogy a magyar ipart az idegen befolyástól megvédje, voltaképpen pedig csak arra szolgál, hogy egy nehány ur és urhölgy egyéni hiúságát kielégítse. Elnök, alelnök, titkár, választmányi tag. Ez kell a magyarnak! Hangzatos czimek, melyek jól festenek a látogató-jegyen. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy mit tett a nagykárolyi „Magyar Vedő-PIgylet“ megalakulása óta a magyar ipar érdekéken ? Semmit. Három helybeli kereskedőnek védő táblát szerzett? Nevetséges semmiség. Eltekintve attól, hogy ily táblákat bármelyik kereskedő kaphat, ha egy levelező-lapon a központi Egylethez fordul, ezen táblák alkalmazása ép oly üres formaság, mint a tulipánkultusz volt. A magyar kereskedők ezelőtt is szívesen tartották üzletükben a szakmájuk- beli magyar gyártmányú árukat és tartják most is, akár van védő táblájuk, akar nincs. Más baja van a magyar iparnak. Az, hogy ennek állítólagos védői vizet prédikálnak és bort isznak. Garmadára röpítik ki magukból a hazafias frázisokat és közben szükségleteiket egyenesen a külföldről szerzik be. Névszerint tudnék felsorolni mindazokat a nagykárolyi urakat és hölgyeket, kik itthon tizenhárom próbás hazafiaknak mondják magukat és ruháikat, kalapjaikat, fehérnemű szükségleteiket állandóan most is Bécsből szerzik be. A magyar ipart holmi egyletekkel, választmányi ülések tartásával, frázisok puffogtatásával megvédeni nem lehet. A N agy ká ro 1 y-nak azonban, mint kizárólag locális érdekeket támogató lapnak, nem hivatása, hogy az általános bajok elsorsolásával foglalkozzon, nekünk csak a magunk baja fáj. Az egész országban elismert, kitűnő iparosaink vannak. Üzleteink majdnem mind első- ranguak. És mégis nyomorognak az iparosok, tengődnek a kereskedők, mert nincsenek megrendelők, mert nincs aki áruikat vásárolja. A szegényebb néposztály, a mely mindenfele Vedő-Egylet rábeszélése nélkül tőletelhetőleg támogatja a helyi ipart és kereskedelmet: nem képes őket fentartani. A vagyonosabb, az úgynevezett ,,uri“ elem azonban azok, akik nem Bécsben vásárolnak, a fővárosból látják el magukat a szükségesekkel. Budapesti szabó, czipész, divatáru és fehérnemű ezégek utazói, ha ide jönnek — és minden 2—3 hónapban tömegesen jönnek — 4—5 napig is el vannak itt foglalva, annyi megrendelést kapnak. Kapják pedig a megrendelést éppen azoktól, akik városunkban a látszat kedvéért legjobban verik mellüket Nagykároly város közgazdasági viszonyainak fellendítése érdekében. De az évszázados Ifcdyog foszladozni kezd a polgárság szemerői. Nem hajlandó tovább magát mézes madzagon vezettetni. Nem hajlandó többé felülni a színes, de hazug szólamoknak. Nagykároly város 700 önálló iparosa már a közel napokban egy hatalmas Szövetségbe tömörül és a polgársággal karöltve méltó módon íog majd elbánni mindazokkal, akiknek eddigi nyomorúságaikat köszönhetik. — Vármegyei igazoló választmányi ülés volt f. hó 21-én, mely alkalommal a legtöbb adótfizetők névsorába 1907. évre városunkból — adójuk igazolása mellett — Dr. Jékel Lászlót és Kaufmann Izidort vették fel az őket megillető sorrendi helyre. — A Szamos jobbparti érdekeltség folyó hó 28-án délelőtt 11 órakor, Szatmáron, a folyammérnöki hivatalnál szükebbkörü előkészítő ülést fog tartani. — Szatmár vármegye monográfiája. Ilosvay Aladár Szatmár vármegye alispánja a napokban a következő felhívást fogja kibocsátani. „A Magyarország vármegyei és városai" czimü nagyszabású országos monográfia szerkesztő bizottsága, mely az ország legelőkelőbb szakférfiaiból és Íróiból alakult, elhatározta, hogy a f. évben a vármegye támogatásával, Szatmár vármegyét és Szatmár, Nagykároly, Nagybánya és Felsőbánya városokat fogja irodalmilag feldolgozni és kiküldötte Vende Aladár szerkesztőt, hogy a vármegyét és a nevezett városokat járja be és gyűjtse össze a szükséges helyszíni adatokat. — Miután mindnyájunk érdeke, hogy ezen nagy horderejű irodalmi vállalatban a városok is méltó helyet foglaljanak el, felkérem, hogy Vende Aladár szerkesztő urnák, ki legközelebb tiszteletét teendi, a családjára vonatkozó geneologiai adatokat rendelkezésre bocsátani és néki czéljai kivitelében segédkezet nyújtani és őt hazafias munkálataiban minden irányban támogatni szíveskedjék. E helyütt jegyezzük meg, hogy nevezett szerkesztő kőrútjából a napokban városunkba érkezett és az általa a szinér- váraljai járás területén rendezett ásatások alkalmával napfényre került őskori leleteket a vármegyei muzeum részére beszállította. — Mezőgazdasági munkások jutalmazása. A nagy nyilvánosság bizony édes-keveset törődik azokkal a csendes munkás emberekkel, a kik mint gazdasági cselédek és munkások teljesitik emberi kötelességeiket. -A megérdemelt elismerés csak azóta keresi fel őket, a mióta Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter rendszeresítette a hűségesen végzett e nemű kötelesség j utalmazását. Ebben az intézkedésben van egy ideálisan szép gondolat. Hogy t. i. a közéletben a hűséges kötelesség teljesítése találja meg a maga jutalmát, nem csak a felsőbb körökben, de mindenütt. A gondolat gyakorlati keresztül vitele érdekében a miniszter belső és külső munkatársai, a gazdasági egyesületek, mezőgazdasági bizottságok évről- évre átkutatják a munkások és cselédek tömegét, hogy igy napfényre hozzák a becsületes és munkás élet kitüntetésre méltó barezosait. És azok, a kikre a kitüntetés rátalál, tényleg méltányolni is tudják annak az értékét. Megtörtént már, hogy egyszer egy öreg gazdasági cseléd két példányban kérte kiálliT A R C Z A. Bele sirom . . . Bele sirom az őszi éjszakába Szerelmes lelkem minden bánatát, A nyugati szél szárnyaira kapja És száguld véle hegyen-völgyen át. Puha ágyadban álmatlan ha fekszel És kívülről megrezzen ablakod: A süvöltő szél zugó sirámában Az én lelkem panaszát hallhatod. Jtősenfeld Zsigmond. A borjú-gyilkos. Irta: Bársony István. A nántü-vidéki nép nagyon szegény. Biz ott nem igen gazdagon terem már a szemes élet; nem arra való a föld, hogy piros buzamagot érleljen s az a gazda is boldog, a ki biztosítja magát, hogy egész télen át nem fogy ki a tengeri-lisztből. Egy-két tehén már gazdagságot jelent; az üsző- borjú valóságos kincs, abból lesz később a tejelő : ha pedig kis bikát adott az Isten, az a mészároshoz kerül és az árából megrepeiálódik a háztartás. Képzelhetni, hogy félti a szegény nép azt a néhány tuczat lábas jószágát. Az egész környék csupa erdő, a dombos legelőkön meghízik a marha szép gömbölyűre; öröm ránézni, mikor a hajnali harmat megmossa szép fehérre a szőrét és a kis pásztor tereli maga előtt hegynek fel, hegynek le. Egy pár éve annak, hogy ott jártam. Téli idő volt, havas, hideg, amilyen úgy ja- nuárius táján illik, hogy legyen. Nagyon el voltak keseredve a gazdák. Hogyne, mikor a „borjú-gyilkos“ még a faluba is követte áldozatait. De hát kicsoda-micsoda ez a „borjú-gyilkos?“ Mikor egy vadállatnak különösen megtetszik egy bizonyos fajta zsákmány, akkor az azt felkeresi a legvakmerőbben ott, a hol találja. Az indiai tigris, ha emberhúst kóstolt, a legszörnyübb hóhéra azontúl a Plátó kétlábú tollatlan madarainak. Az oroszlán, a mely jóllakott egy párszor a levágott ló édeskés húsából: beleszeret ebbe a csemegébe. Még a kis nyavalyás rókának is megvan az a gyengéje, hogy a baromfi iránt érzett nagy szerelmében kész bekullogni az udvarokba, a hol pedig a kuvasz miatt is nagy veszedelemben van a bőre. A farkas nem ilyen finnyás, nem ilyen inyeskedő. Neki nagyon mindegy, hogy mivel töltse meg feneketlen gyomrát, csakhogy megtöltse. Hanem azért akad néha egy-egy olyan individuum, amelyik nagyobb gyönyörűségét látja az életnek, ha válogat olyankor, amikor válogathat. Hanem az ilyen ritka. Mert azt, hogy a farkas többnyire juhaklok körül szeret ólálkodni és ha lehet, megdézsmálja a békén legelésző I nyájat, nem az inyeskedése, hanem a kényelemszeretete teszi. Semmiféle zsákmányhoz ugyanis olyan könnyen nem jut, mert minden más állat vagy nagyobb, vagy erősebb, vagy fürgébb, vagy okosabb, mint a juh-féle, a mely, az istenadta, valósággal csak arra született, hogy tűrjön mindent békén, még a halált is. Nos, hát a nántüieknek kivételesen volt egy ilyen inyeskedő fenevadjok. Még nyáron kötötték meg vele az ismeretséget. Egy nagy rettenetes barom volt az; a kis pásztor, a mikor először meglátta, a kalapját is elhajitotta, hogy könnyebben futhasson. Mikor egy pár faluszéli gazda felkászolódott, hogy ásóval s ócska mordálylyal meg- riaszsza a kelletlen vendéget: akkorra már levágott egy gyönyörű borjut, jól is lakott belőle hamarosan, minthogy éppen az erdő szélén, a csere közt történt a gyilkosság és igy néni kellett nagyon rejtőzködnie. S azóta el-ellátogatott két-három hétben, egyszer a falu környékére. Minden gonosztette után eltűnt. Mintha tudta volna a tapasztalt tolvaj, hogy a friss harag mindig szivósabb üldözőt csinál az emberekből, de egy-két nap múlva elmúlik az első riadás és a hét végén már már visszaáll lassan-lassan a régi nyugalom. Annyira megtetszett neki a borjúhús, hogy megtörtént egyszer, hogy még a csikót is menekülni hagyta és inkább egy gömbölyű üszőre vetette magát. Pedig a világ valamennyi farkasa már őstermészetéből kifolyólag is legjobban bolondul a csikóhus után. Szegény nántüieknek valóságos rémök volt ez a nyomorult borjú-gyilkos. Nem bírtak rajta kifogni. Rendszeres vadászatot bajos tartani ott, a hol alig van egy-két arra való puskás-ember, de meg hol is Katz Sámuel női divatterme s.gr37‘lcálol3r‘b&n. (Piacztér). Van szerencsém a tisztelt hölgyközönség szives tudomására hozni, hogy az az Őszi és téli idényre az újdonságok megérkeztek, u. m. legújabb divatu- kabátok, paletók és gallérok, a legelegánsabb és legújabb gyermek kabátok, köpenyegek jegdivatosabb kivitelben melyeket oly bámulatos olcsó árban bocsátók a n. érd. közönség rendelkezésére, hogy minden versenyt felülmúl. Továbbá ajánlom az újonnan érkezet bel- és külföldi divatkelméket, melyeket, ha a n. érd. közönség nálam vásárol, mérték szerinti legdivatosabb szoknyát és ujját gratis szabok ki.
