Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-11-14 / 26. szám

NAGYKÁROLY

Közigazgatási bizottsági ülés.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága főispánunk elnöklésével e hó 9-én havi ülést tartott.

Elnöklő főispán a gyűlés megnyitása után Kende Zsigmond biz. tag. lemondását jelentette be, aki már e tisztséget mintegy 16 év óta töltötte be.

Kende urnák e csaknem két évtizeden át tartó munkáságáért a gyűlés köszönetét nyilvánította és jegyzőkönyvi köszönetét szavazott.

Az igy, lemondás folytán megürült albizottsági tagsági helyekre, és pedig a fegyelmi választmányba, pótadó-felszólamlási- és munkásügyi albizottságokba N.

• Szabó Antal lett megválasztva. Az árvaügyi felebbviteli bizottságba ugyancsak N. Szabó Antalt nevezte ki a főispán.

Az előadói jelentésekről a következő referádát adjuk:

Alispán! jelentés.

Elvek.

Egyik helybeli férfi-ruhakereskedésbe bemegy egy hivatalnok és téli-kabátot kér.

Hosszas válogatás után megtetszik neki egy kabát. Megkérdi: Mi az ára ?

Kereskedő: Tudja, urasága, nekem az üzlet- vezetésében elveim vannak. Én nem mondom, hogy ez a kabát 70 forint, nem mondom, hogy 60 forint, nem mondom, hogy 50 forint.

Vevő: Helyes! Ilyen kereskedőnél szeretek vásárolni, mert nekem is vannak elveim. Én nem mondom, hogy adok ezért a kabátért 5 forintot. Nem mondom, hogy adok 8 forintot. De igen is adok érte 10 forintot.

Kereskedő: Náczi! Pakkold be ezt a kabátot az uraságának.

Nagykároly város legtöbb adófizetőinek névsora.

Közbiztonság a múlt hóban kielégitő volt. 313 ügy darab maradt elintézetlenül a beérkezett 2991 darab közül.

Árvaszéki jelentés.

Szeptember és okt. hóban 3526 ügydarab várt elintézésre, amelyből mindössze 852 maradt ez idők szerint elintézetlenül.

Közegészségügy.

A főorvosi jelentés szerint a megyében a múlt hóban Nagybánya város, a nagykárolyi-, csengeri-, nagysomkuti- és nagybányai járások kivételével kedvezőnek mondható. Uralkodó kór volt a légzőszervek hüdése. Előfordult még hökhurut, kanyaró és szórványosan typhus abdominalis (hasi hagymáz).

Tanfelügyelői jelentés.

Piskárkos, Tőketerebes és Vetés községekben államsegéllyel magyar tannyelvű gazdasági ismétlő-iskola szerveztetett.

Államépitészet.

Az államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint a vármegye területén levő állami és törvényhatósági utak az elmúlt hóban jókarban voltak. A nagybánya—m.-szigeti állami ut további építésére a kereskedelemügyi miniszter újabb 50,000 korona előleget folyósitott.

Pénzügyigazgatóság.

Plachy Gyula pénzügyigazgatónk referálta végül, hogy a különféle bevételek és kiadások után október hó végén még 3.831,936 kor. 77 fillér tartozás áll fenn állami adóban.

Gyűlés Falussy főispán lelkes éltetésével ért

véget.

Dal.

— Énekli a „Szatmárvármegye“ szerkesztősége és lap- vezétlő-bizottsága.

Itt a bécsitök évadja,

Kopár fák közt fuj a szél.

Czinkét Jog az ember orra . . . Egy szóval: itt van a tél!

A hideggel nem törődünk,

Még tűzifát sem veszünk:

Mert lapsársunk: a „ Nagykároly“ Rendesen befűt nekünk.

1. Gróf Károlyi István 13527 K 37 f. 2. Gróf Károlyi Antal 2322'80, 3. * *Dr. Serly Gusztáv 2106 22, 4. Id. Vetzák Ede 1975'02, 5. Nagy László 1937'18,

6. Berger Ármin 189270, 7. ^Báthory István 1347*50,

8. Nonn Gyula 1333 ó 1, 9. Wagner István 1325'36.

10. *Reök Gyula 1260'26. 11. Kalafoni Jenő 1242 99,

12. *Dr. Tietz Antal 1173'04, 13. Igaz Károly 1066-80, 14. Schifbeck Károly 1055'28, 15. Özv., Cservenyák Antalné 10l7'54, 16. Kaufmann Jenő 1010'27, 17. *N. Szabó Antal 929'50, 18. *Dr. Cukor Lajos 912'66, 19. *Roóz Samu 91L20, 20. Suszterits Ferencz 87878, 21. Schiff József 854'66, 22. Bing Mór 852'82, 23. Dr. Adler Adolf 834'24, 24. *Dr. Aáron Sándor 832 28, 25. Jabsztrabszky Irma 822'50, 26. ifj. Wagner Lajos 821*20 27. *Dr. Péchy István 78076, 28. Spitz Antal 746'20, 29. Fridenstein Sámuel 72L65, 30. Kaufmann Jakab 7l9'98, 31. *Péchy László 71770, 32. Bunda Miklós 708 31, 33. *Dr. Jékel László 691'32, Hadnagy ignácz 67275, 35. *Dr. Sternberg Géza 67L40. 36. *Dr. Jaszi Ferencz 662'10, 37. *Papp Béla 644'50, 38. *Dr. Várady János 643 68, 39 Sternberg Dénes 642'94, 40. ^Suszterits Ignácz 621 34, 4L Özv. Pozsonyi Lászlóné 61972, 42. Kaufmann Márton 600*87,

43. Schifbeck Mátyás 598'20, 44. Sugár Emil 592'24, 45. Weinberger Ferencz 580'22, 46. Wéber Tibor 557'65, 47. Kaufmann Adolf 538'20, 48. Stergberg Mór 537'84, 49. Nonn János 529'82, 50. Borostyán István 528'20, 51. *Dr. Somossy Ignácz 523 38, 52. Ja- niczky Albert 522 39, 53. *Ifj. Gaál Kálmán 515'96, 54. Kaufman Izidor 509'27, 55. Özv. Füzy Istvánná 504'88, 56. Varga Imre 50074, 57. *Hahn János 499'62, 58. Weisz Lajos 4914 2, 59. Jakab Zoltán 472'80, 60. *Dr. Vetzák Ede 47L92, 61. *Czilly György 468'80. 62 Czukor Márton 455'58, 63. *Dr. Kovács Dezső

44972, 64. Özv. Pazuhanits Ignáczné 44249, 65. Id. Vida Sándor 43946, 66. Csőkör Ferencz 43047,

7. Petz János 429'27, 68. Liebhauser Lajos 426'63,

69. *Fitos Ferencz 426'—, 70. Nagykárolyi takarék- pénztár 41L33, 71. Friedl István 495'96, 82. *Dr. Antal István 402'44, 73. Róth Károly 38476, 74. Strohmájer Ferencz 382'64, 75, *Miklóssy Márton 366'64,86. *Gyu- rovits Gyula 364*10. Póttagok: 1. Özv. Kiss Józsefné 361 K 19 f, 2. *Dr.‘ Lutz Ignácz 343'34, 3. St. izr. hitközség 338'29, 4. Csipkés András 330'86, 5. Balogh Mihály 8?9'80, 6. Polgári Olvasókör 32648, 7. Lővvy Dávid 33060, 8. Gör. kath. orosz egyház 31674,

9. *Dr. Sternberg Zoltán 313'96, 10. Varecska József

30922, 11. *Dr. Breider Mór 365'32, 12. Ev. ref.

egyház 30371.

— Múzeumi bizottsági ülés. Szatmárvármegye múzeumi bizottsága folyó hó 19-én a vármegyeház kistermében ülést tart. Tárgy: Az 1903—1906. évi számadások megvizsgálása.

Dal.

Énekli: Dr VETZÁK EDE

Én vagyok az apám fia, Büszke rám a família. Pápaszemem ha felteszem: Magamat hej! magainat hej ! Jól kiveszem.

H I É E K.

— A szatmári püspök látogatása városunkban. Dr. Boromissza Tibor, a szatmári egyházmegye uj püspöke, f.-hó 26-án a reggeli vonattal városunkba érkezik.

— Személyi hir. Plachy Gyula pénzügyigazgató szabadságidejéről hazaérkezett s átvette hivatalának vezetését.

— Megbízatás. A főispán Lobi Elemért Szatmár vármegyénél ideiglenes minőségben felügyelői és várnagyi teendőkkel megbízta.

— Szegény gyermekek felruházása. Lélekemelő ünnepély folyt le e hó 11-én városunkban a városháza nagytermében. E napon a helybeli nőegylet, melynek élén gróf Károlyi Istvánná áll, 100 szegény gyermeket látott el tetőtől talpig jó meleg téli ruhával. Megható volt látni azokat az örömtől sugárzó gyermekarczokat, akik részesei voltak az emberi jótékonyság megnyilat- kozosának. A ruhák kiosztásánál gróf Károlyi Istvánná is jelen volt.

— Keresztelési akadály. Csak a közel múltban történt városunkbán, hogy X. családhoz a gólya egy egészséges fiúgyermekkel tett ünnepélyes vizitet Hogy meg volt az általános öröm, nem kell külön kiemelnünk. Azután készültek a keresztelőre. A boldog apa róm. kath. vallásu lévén, az anya pedig ev. ref. s mivel re- verzálisuk nem volt, a gyermeket apja vallása szerint anyakönyvelték el. Simán ment a dolog a — templomajtóig. Midőn ide hozták a kis porontyot, Horváth káplán kijelentette, hogy nem fogja megkeresztelni.

— Miért? — volt az általános csodálkozás.

— Mert a gyermek keresztapja nem róm. kát- holikus.

Nohát ehez sem kell kommentár !

— A szatmármegyei községi és körjegyzői egylet

nyugdíj-választmánya ma délelőtt a vármegyei székház kistermében Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt • rendes ülést tartott.

— Kurucztemetés Néhai vajai Vay Ádámnak, II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvari marsalljának, Mun- káés város kapitányának stb. stb. hamvai f. hó 15-én Vaja községben lesznek országos ünnepség keretében véglegesen elhelyezve. Szatmármegye ezen ünnepségen küldöttséggel képviselteti magát. — A küldöttség tagjai Dr. Falussy Árpád főispán vezetése alatt: Ilosvai Aladár alispán, Kende Zsigmond, Kende Péter és esetleg még később jelentkezők lesznek. Hja! temetni, azt jól tudnak hazánkban, — de teremteni semmit.

— Felolvasó estély. A nagykárolyi Oltáregyesület ez idei első felolvasó estélyét f. fió 26-án este 6 órakor, a „Polgári Olvasókör“ nagytermében fogja megtartani.

— Mikor rukkolnak be az ujonczok? A legutóbb megejtett sorozáson bent maradt ujonczokat az érdekelheti most legjobban, hogy vájjon mikor kell beruk- kolniok ? A most besorozott ujonczjutalék bevonulási idejét 1907. év január 15-ére tűzte ki a hadvezetőség. A most kiszolgált katonák még bent tartott része deczember elején szabadul meg. A januárban bevonuló ujonczok szolgálati ideje 1909. szept. közepén telik le.

Egyszer megszűnt élni.

Egy hideg, esős napon átázva, meghűlve jött haza. Egy hétig köhögött, orvosok jöttek hozzá, Írtak gyógyszereket, azután elmentek. Kezei forrók voltak, verejtékes homloka égett, nézése fényes, de szomorú volt.

Azután, meghalt... Világosan emlékezem utolsó sóhajára. Az ápolónő azt mondta: „Ah!“ s mindennel tisztában voltam !

Eltemették, eltemették őt! Alig volt pár barátnője a temetésen ... Elcsavarogtam s másnap útnak indultam messze, messze!

*

* *

Tegnap visszatértem Párisba.

Viszontlátva szobánkat, bútorainkat s a házat, melyben mind az megmaradt, ami egy halott után vissza szokott maradni, mély fájdalom fogott el, hogy fel akartam tépni az ablakot s a melységbe aláugrani.

Nem birtam e tárgyak közt maradni, melyeknek láthatatlan pórusaiba az ő lényének és lehelletenek számtalan atomja kellett, hogy visszamaradjon.

El akartam rohanni... Az ajtó felé menve, egy ■ nagy tükör mellett megállottám. Egész testemben remegés fogott el s szemeimet a lapos, mély, üres üvegre szegeztem, amely uí>y birta őt, mint en: teljesen ... Megérintettem ... Oh, mily fagyos volt az az üreg 1 Hideg, fájdalmas, élő, egető, irtózatos tükör! Óh, hogy szenvedtem!..

Elhagytam a hazat és önkénytelenül a temetőbe mentem. Megtaláltam sírját. Sírkövén e szók állották: „Szeretett, szerették s meghalt.“

Itt feküdt ő porladozva. Iszonyú 1 Homlokomat a hideg földre nyomva zokogtam.

Nagyon sokáig maradtam úgy 1.. Az alkony alá- szállott. Csodálatos vágy hallott át: meg akartam halni. Az éjjelt közelében akartam eltölteni, hogy sirján kisírhassam magamat. De meglátnák s kiutasítanak. Elkezdtem tehat a holtak városában bolyongani. Haladtam egyre előre... Milyen kicsiny ez a város összehasonlítva

azokkal, melyekben élnek. És mégis mennyivel nagyobb a holtak száma az élőkénél. Nekünk, hogy elhelyezzük a négy nemzedéket, amely egyidőben él, nagy házakra, széles utczákra, óriási területekre van szükségünk. A holtaknak elég egy szűkén határolt földdarab.

A lakott temető végén hirtelen észrevettem az elhagyott temetőt, hol a régen porladozok összevegyülnek az anyafölddel. Nem látni itt mást, mint vadrózsákat, dudvákat, melyek az emberek által meg- 1 kövéritett talajban buján tenyésznek.

Egyedül voltam, egesz egyedül. Egy odvas faba bújtam s vártám a sötét éjszakára.

És amint ez megérkezett, elhagytam menhelyemet s elkezdtem lassan, nesztelenül, ezen a halottakkal benépesített talajon áthaladni.

Sokáig bolyongtam igy. Nem találtam rá az én halottamra. Előrenyujtott karokkal, tágra nyitott szemekkel járkáltam, örökösen sirhalmokba ütődve. Mint az útját kereső vak, megtapogattam a síremlékeket, a vasrácsokat, az elhervadt virágokat. Ujjaimmal, melyeket vegighuztam a betűkön, olvastam el a neveket.

Milyen éjszaka 1.. Őt nem találtam meg.

Keresztül haladva a szűk ösvényeken, iszonyatos félelem fogott el. Sírok! Semmi más, mint sírok! És mindig újra sírok 1 Jobbra, balra, előttem, mögöttem, — mindenütt csak sirok.

Egyikre leereszkedtem, mivel remegő térdeimet nem birtam tovább vonszolni. — Hallottam szivem dobbanását és valami vad zajt, a mi, nem tudom, felizgatott kedélyhangulatombol, az éj sötétségéből, vagy talán az emberi hamvakból jóllakott titokteljes földből származott? Kutatva néztem körül.

Rémület folytogatott. Kiabálni akartam — meg- akartam halni.

És egyszer úgy tetszett, mintha a kő-lap, amelyen ülök, megmozdulna. Egy ugrással a szomszéd síron voltam es láttám, hogy a kő-lap felemelkedik s egy meztelen csontváz közeledik felém. Láttám, egesz

világosan láttam! Aztán a kőlapra irányítottam tekintetemet. Ezt olvastam le róla : 1

„Itt nyugszik Jaques Olivant, meghalt 51 éves korában. Szerette övéit, nemes, becsületes és jó volt és békében adta ki lelkét.“

A csontváz is elolvasta. Aztán felvett a főidről egy kis kődarabot s elkezdte a feliratot kivakarni. Minden betűt eltávolított, üres szemüregét arra a helyre szegezve, ahol előbb még betű volt s lángoló betűkkel, melyek hasonlítottak a gyufák fejével a falra húzott vonalakhoz, odairta annak helyébe :

„Itt nyugszik Jaques Olivant, meghalt 51 éves korában. Bánásmódjával siettette atyja halálát, akitől örökölni akart; kínozta a feleségét, üldözte gyermekeit, csalt, lopott ahol csak lehetett s meghalt mint egy nyomorult.“

Mikor az Írással elkészült, mozdulatlanul nézte ja munkáját. És amint megfordultam, láttám, hogy az összes sirok nyitva állanak s a halottak kivakarják a hazug feliratokat s azok helyébe az igazságot Írják.

Most láttám csak, hogy mindezek a jo atyák, hü feleségek, odaadó fiuk, szeplőtlen szüzek — az öveik hóhérai, boszuvágyok, képmutatók, ravaszok, akin loptak, csaltak, minden ocsmány tettet elkövettek, ami tiltva van, mindent megtettek.

Azt gondoltam akkor, hogy „ő“ is az igazat fogja felírni s most már félelem nélkül siettem a nyílt sirhalmok, holttestek és csontvázák között az ő sírjához.

Már távolról felismertem azt.

És a márvány kereszten, melyen előbb e szavak állották : „Szeretett, szerették s meghalt,“ —- most azt olvastam : „Mikor egy napon azzal a szándékkal ment el Otthonából, hogy kedvesét megcsalja, meghütötte magat és meghalt...“

Azt hizsem, hogy hajnalpirkadáskor ájultan talaltak egy sirdomb Lábánál.