Nagykároly, 1906 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1906-05-23 / 1. szám

2*2 Nagykároly, 1906 május 23. Előfizetési árak: Egész évre . I K — f Fél „ . • 3 „ - „ Negyed „ ■ • I „ 50 „ Egy hóra . . — „ 50 „ Egyes szám ára — „ 20 „ NAGYKÁROLY. ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. 1. évfolyam 1. szám. b Hirdetések a kiadóhivatalban és So- mossy Miklós ur doháoy- főtőzsdéjében jutányosai), •C»V X vétetnek fel. Hu6' V .Nyilttér" sora 40 fillér. '9 ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. /.'V 'Xts Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykárolyban, Wesselónyi-utcza 22. szám. Főszerkesztő: POZSONYI GÁBOR Felelős szerkesztő: RÓSENFELD ZSIGMOND. ~ 1 1 Megjelenik minden szerdán. — Kéziratokat nem adunk vissza. RtfVís néláánvftk kantiatnlr Rittner Simnn és fisékés 1, kfiimlr&rp.slrpriéspben Czélunk és irányunk. Vidéki hírlapnak csak is akkor van lét jogosultsága, ha kizárólag azon város és leg­közelebbi vidékének közügyeivel foglalkozik tüzetesen, amelynek érdekeit minden tekintetben előmozdítani alapításánál fogva hivatva van. Manapság a mindjobban szaporodó fővá­rosi napilapok és folyóiratok által a közönség a nagyvilág napi eseményeiről, politikai, társa­dalmi és művészeti kérdéseiről semmi kívánni valót fenn nem hagyó részletességgel értesül. Természetes azonban, hogy azon lapok az egész nemzet, az összlakosság lapjai lévén, mindenkor csak országos érdekű dolgokkal foglalkozhatnak és foglalkoznak. Feltétlenül szükséges tehát, hogy ezeken kivül minden nagyobb vidéki városnak meg­legyen a maga saját külön sajtó orgánuma, ahol a várost és vidékét közvetlenül érdeklő közügyek, társadalmi és gazdasági kérdések alaposan és mindenkor a közczél javára meg­vitathassanak ; kell, hogy 1 egyen egy oly lap, mely éber figyelemmel kisérje a helyi érdekű közügyeket minden ágazataiban és ahol szük­séges, férfias nyíltsággal mutasson rá a fonák­ságokra. Kell, hogy legyen egy oly lap, mely a helyi közéletben esetleg felmerülő visszaéléseket leleplezze. A nap világától szétrebbennek a denevérek, melyek csak az éj sötétjében szerezhetik meg táplálékukat. Ezeknek figyelembe vételével városunkban régen érzett hiányt vélünk pótolni, midőn la púnknak, a „Nagykárolyának első számát Isten nevében ezennel közre adjuk. Első pillanatra talán merész vállalkozásnak fog feltűnni Nagykárolyban egy negyedik heti­lap alapítása, de ha tekintetbe vesszük, hogy városunknak — daczára, hogy már eddig is 3 hetilap jelent meg — a szoros értelemben vett helyi sajtója nincs: befogjuk látni, hogy egy kizárólagos helyi érdekű társadalmi lapra a jövőben égető szükség van. Köztudomású ugyanis, hogy helyi laptár­saink, legújabban a „Nagykároly és Vidéke“ is, elsősorban politikával foglalkoznak; még pedig mondjuk meg őszintén, — nem az elvek politikáját, hanem kicsinyes személyi politikát űznek. Egyébbel alig törődnek. Ami az ő sze­mélyi érdekükön kivül esik, azt egyszerűen ignorálják és igy a közönség csak azon dol­gokról nyer tudomást, amelyek voltaképpen a legtávolabbról sem érdekük. A „Nagykároly“ városunk és vidéke eseményeinek mindenkor hü tükre leend. Társadalmi lap lévén, politikával nem fog­lalkozhatunk. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a politika czégére alatt működő helyi érdekcsoportokat állandóan ne ellenőrizhessük, valamint azt sem, hogy mint a hét krónikásai, a városunkat érdeklő politikai eseményeket tár­gyilagosan ne regisztrálhassuk. Az irányitó politika alkuszának vidéken amúgy sincsen hálás terrénuma. Minden egyes czikk, újdonság tárgyilago­san senki és semmi által be nem folyásoltatva, igazságosan, őszinte szókimondó bátorsággal lesz megírva. iárcza rovatunkba.) oSak nuuauui szín­vonalon álló abszolút becsű költemények, elbe­szélések, rajzok, történelmi czikkek, népmondák és tudományos ismeretterjesztő közlemények fognak napvilágot látni. Közgazdasági rovatunk vezetését e téren szakavatott egyén vállalta el. A komoly irányú közlemények között, a helyi félszegségeket ostorozó, szatirikus ap­róságok lesznek hivatva lapunkat változatossá tenni. Szerkesztői üzeneteinkben előfizetőinknek minden időszerű napi kérdésről, ügyes-bajos dolgokról szívesen fogunk felvilágosítással szol­gálni. Állandóan közölni fogjuk a kereskedőket és iparosokat érdeklő legközelebbi országos vásárok jegyzékét, a helyben megtartandó ingó és ingatlan árverések jegyzékét, a birtok vál­tozásokat és egyéb itt fel nem sorolható oly közleményeket, melyek által lapunk városunkra nézve csakhamar nélkülözhetetlen leend. Amidőn tehát a t. közönség bizalmának előlegezését kérjük, ígérjük, hogy minden igye­kezetünkkel azon leszünk, miszerint ezen elő­legezett bizalomra minden várakozást felülmúló módon rászolgáljunk. Végül, minthogy egy modern újság csak is úgy felelhet meg tökéletesen hivatásának, ha maga a nagyközönség is munkatársává szegődik, tudatjuk, hogy olvasóink számára bárminő tényleges sérelem elleni felszólamlásokra, vagy a közjó előmozdítását czélzó indítványok meg­tételére szívesen és készséggel nyújtunk tért. Tekintve, hogy mindezekért lapunk oly csekély anyagi áldozatot kíván a t. közönség­től, hogy azt bárki a legkisebb jóakarat mellett meghozhatja, reméljük, hofey városunk müveit és intelligens közönsége az általunk kitűzött czél elérésében bennünket hathatósan támo­gatni fog. A „Nagykároly“ szerkesztősége T A C Z A. Jön a zivatar . . . Irta: Pozsonyi Gábor. Melegebb nyári napok eljöttével csakhamar eljön az az idő is, amikor „ ... az égi háborúnak zeng koronkint Istentiszteletre buzdító szózatja“.*) Ilyenkor nem egyszer halljuk a figyelmeztetést, hogy: „Jön a zivatar!“ Hát azután honnan jön? Leg­inkább délnyugatról, vagy nyugatról; más égi táj felől vajmi ritkán. Miért? Azért, mert a felhők is leginkább onnan jönnek; már pedig a zivatar fészke bennök, kebelükben rejlik. Arany János élés megfigyelő tehetségéről tesz tanúságot, midőn egy éjjeli zivatart, amely a szemhatár nyugati részén mutatkozott, ekképen ir le : „Az ég szürke boltja keleten tiszta volt, A nagy országúiig nem födte semmi folt, Szerény csillagocskék álltak őrt, csoportban, Királynéjok körül, illemes távolban. Nyugaton ellenben halkkal emelkedtek Óriás sziklái sötét fellegeknek, Tarjagos tetőik messze kihajlának, Mintha minden perczben földre szakadnának. Messze, a látkörnek nyugati legalján, Vad vihar szágulda, szekerén nyargalván, Rezgeti a föld háta lassú morajától, Szikrát hány a felleg lova patkójától“.**) *) Petőfi : Az erdei lak. *') Murány ostroma. Ugyan eljön-e hozzánk az a zivatar, amely még csak ott a szemhatár szélén mutatkozik s legfölebb lassú, tompa morajban jelentkezik? Evégre figyeljük meg, vájjon honnan jönnek e barna, sötét felhők, ahol villámlik ; s ha onnan tartanak felénk, minden valószínűséggel hozzánk jön az égi- háboru, mivel vonulás^ egyezni szokott a tarjágos te-- tejü fellegek haladásával. Amint a zivatar közelebb s közelebb ér a tető­pont felé, megváltozik a szél iránya s többnyire nyugat vagy északnyugat felől fúj, holott előbb délfelől lenge­dezett. Ha pedig szélcsend volt, csakhamar szél támad, amely a könnyű, meleg légrétegeket nehány pillanat alatt elsöpri. Szépen írja le megint Arany János e je­lenséget • „Most előre küldé gyenge hűs fuvalmát, Egyszersmind nyugatról megzudult a vihar Csapkodván az erdőt széles szárnyaival, Közelebb közelebb hallott mormolása, Búgó bömbölése, füttyös sípolása“.*) Midőn fejünk fölött van az égiháboru, akkor több­nyire záporban hull az eső s gyorsan hűsiti a levegőt. Ugyanakkor, midőn a hőfok tetemesen sülyed, a baro­méter emelkedik, mivel a hűvös levegő nagyobb suly- lyal nehezedik reá, mint nehezedtek előbb melegebb rétegei. Minthogy a: „Rémes, idomtalan, óriás fellegek“, (melyek) „Lomha testeikkel átfekvék az eget“, egy helyen nem maradnak, hanem a légnyomás elosz­tásához képest arra a vidékre tartanak, ahol kisebb a levegő nyomása, azért a zivatar sem marad soká fejünk fölött. Az égiháboruknak kétharmadrésze különben is *) Murány ostroma. Zoltán fényképésznek suth-utcza 5-ik számú saját házánál zélra épitett gyönyörű szép műterme pcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom