Nagykároly és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 2-14. szám)

1919-01-15 / 3. szám

ja XXXVI. évfolyam. Nagykároly, 1919. január 15. 3-ik szám. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Égése érre .......................20 Fél évre .............................10 Ne gyedévre...........................5 Eg ye* szám — kor. 50 Tanítóknak egész évre . . 16'— Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : „Nagykarolyi Petöfi-nyomtia Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő 1 nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 1*30 K. Kéziratok nem adatnak vissza Politika és haza. A politizálás az a drága jó mester- terség, amelyhez majdnem minden ma­gyar ember legtöbb hivatottságot érez. Olyan elmaradhatatlan nemzeti sajátsá­gunk ez, mint a cigánynak a muzsikálás. Csak az a baj, hogy amilyen kevés a ci­gányok között a művész, épen olyan ritka közöttünk is a jó politikus. A politizálás valami társadalmi de­lej, mely az ellentétes véleinényüeket ösz- szehozza, hogy vitatkozhassanak, az egy- lorma véleményüeket pedig eltávolitja, mert csak ásítani tudnak egymás társa­ságában. Talán meghalna unalmában Ma­gyarország, ha politikai dolgokban vélet­lenül mindnyájan egyetértenénk. A jó békevilágban még csak meg­járta, mikor minden március tizenötödi­kén tudatára ébredtünk annak, hogy mi­lyen jó is szabad országban élni, de kü­lönben a hazát valami elpusztíthatatlan valóságnak képzeltük. Elveket harsogtunk, de képviselőválasztást értettünk mögötte. Külön szerettük a hazát, talán jórészt szóval, külön a politikát, de szívből, ma­gáért a politizálásért. A fogalmaknak bor­zasztó összezavarása volt ez. Talán úgy mondhatnánk, hogy a politika az a tudomány, vagy gyakorlat, amely valamely állam íintmaradasáért és boldogulásáért dolgozik. Tehát az állam fenntartása a cél, a politika pedig a célt szolgáló eszköz. A magyar állam pedig a magyar haza. Szükséges ezt megismerni, mert a magyar politika más középpontok, idegen napok körül kezd forogni. Osztályokat, íelekezeteket egymás ellen kijátszani most nagy, talán megbocsáthatatlan vétek. Kü- lönoen is a nép egymaga még nem ál­lam, ahhoz haza is szükséges; a haza pedig nemcsak terület, mivel terület és nép még igen könnyen ttrtomány nevet visel. Be kell látni a sociáli* reformok legelszántabb sürgetőinek is, hogy küz­delmeiknek csak úgy lesz ták szövetsége az egész világra kiterjed s célja is rilágcél, az egész világ képé­nek megváltoztatása. Ami az egé3z világ­ban megvalósulva jeleu körülményeink között üdvös és boldogulást adó volna, ugyanaz, ha csak egy országban valósul meg, ennek az egy országnak könnyen halálát okozhatja. A szociáldemokrácia internacionális, de körülöttünk nagyon is nacionalista erők dühöngenek. A szociál­demokratáknak épugy ragaszkodni kell a magyar haza minden rögéhez, mint a töboi pártoknak, mert minden darab elide­genített főiddel az ő hatalmuk is csökken. Wem szükséges bővebben fejtegetni ezt a dolgot, mert bizonyosak lehetünk a magyár szocialisták őszinte hazaszere­tetéről, csupán azoknak szól ez, kik va­kon hisznek abban, hogy a soeiáldemok- racia oly rövid idd.* betűi győzedelmes­kedik az egész világon, hogy Magyaror­szágot pusztán ez is megmentheti súlyos helyzetéből. Nagyon rosszul tennék a megalakult és az alakuló tétben levő pártok, ha jó előre szembe helyezkednének egymással é» ellenteteket keresnének ott is, ahol csak a legteljesebb harmónia vezet ered­ményre. Messze fekvő célokat áldozzunk fel a közel valókért, a személyi hiúságot és vezetni vágyást pedig dobjuk a po­kolba ! Politizáljunk, de annak szemmel tartásával, hogy a politika csupán eszköz, mellyel a haza javat lehet szolgálni. Más­különben nevetségei volna fel nem is­mert célhoz eszközöket keresni. — Jól esik idézni Karolyi Mihály­nak, a magyar népköztársaság első elnö­kének következő szavait : „Amikor az or­szág ezer sebtől vérzik, minden magyar embernek, akár államtól teendőket végez, akár a legcsekélyebb munkát, egyformán azon kell dolgoznia, hogy megmentsük a hazát. Ez a legszentebb kötelességünk. Mert ha a hazat meg nem mentjük, egyetlen párt sím tudja megvalósítani a maga programmját. A haza megmentésén keresztül mentheti meg 6s érheti el min­den nóff • Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága január hó 10-én délelőtt tartotta meg rendes havi ülését, melyen a vidéki tagok a vasúti forgalom szünetelése miatt nem jelenhettek meg. Az alispán jelentése szerint a vagyon- és személybiztonság áttalaoan veve az utóboi idő­ben javult. A katonai leszeroies minden na­gyobb megrázkódtatás nélkül történt meg. A nemzetőrség! ügyek intézését a vár negye kor­mánybiztosa vette kezebe. Tisza, Szamos es Kraszná árvizei ellen való vedekezesre nezve az eiőintezkedesek folyamatban vannak. A vm. gazdasági munkabizottság a szükséges mezőgazdasági munkaiatokra katonai munkás­osztagokat igényel. A vármegye iisztszükség- letere es élelmezésére vonatkozólag beszámol a közéleJ mezesi miniszter intézkedéseiről, amely miatt g az őrlesi visszaélések folytán a varmegye eliatasa veszélyben forog. , á m "gyei tiszti főorvos ürömmel jelenti, hogy a spanyoljarvany váriflégyeszbilu -csak­nem teljesen megszűnt. További örvendetes jelenséget kepez a vármegye közegészsége szempontjából, hogy inig egyrészt közalkahna- zasban állott orvosaink ma már igen kis kivé­tellel állasaikat elfoglaltak, másrészt uj orvo­sok lelelepulese is kezdetet vette. Jelenti to­vábbá, hogy a kiütéses tifusz jarvanya fenye­get. Varmegyénkben meg egy eset sincs ugyan, de Bereg es Marmaros megyékben mar több ilyen beiegseg fordult elő. Az aliamépiteszeli hivatal főnökének je­lentéséből, mint erdekes reszt említjük meg, hogy munkakereső egyenek a varmegyében nem jelentkeztek. Ezután az 1919. évi albizottságokat vá­lasztotta meg az uies. Nevezetesen a íegyelrui választmány, arvaügyi íelöbbviteii küldóuseg, gazdasági albizottság, potado elleni leiszolam-. iasi küldöttség, adóügyi bizottság es tanító uyugdijügyi bizottság tagjait. Takarítsátok be a termést. Csizmadia Sándor földmiveiósügyi állam­titkár gyújtó,hangú tetüivust intéz az ország föidmíveio nepehez, melyben bejelenti, hogy az uj jogrend íeiepítesenek nagy inunkujauai nel- kúiöztieteilsn magának a nepnek **'"*'"' •" Felszol e '■ G j »..wv/iv/OOj 1121 az, auainnatalom kezünkben marad. Nagy ostobaság volna mindenben szembe szállni a sociáldemokráciával, el kell ismerni, hogy nagy emberi igazságok szószólója, eltekintve attól, hogy kommu­nista végcéljai a mai állapotok között er- kölcii és anyagi összeomlás nélkül tisz­tára kivihetetlenek. De a sociáldemokra­__ rv.,. a maga ideáljait.“ Mé g csak egyet. A haza fogalmát vé­deni nem politizálás, de kötelesség. Ezt a hazát nem mi szereztük, de esszük a kenyerét, ezért a hazáért csak ebben a háborúban százezrek haltak meg, rni.liók lettek nyomorékká s mi már tűrni sem akarunk érle ? 1 , - • o — ­—„z, urszag íöldmiveló népet, hogy ne hagyja cseruen a sajat kormányát s mindenki fogjon munkához s dolgozzék a közért a azon kérésziül önmagáért. Tegyen a nép bizonyságot arról, hogy ereit a szabadságra s hogy azt nemcsak megszerezni tudja. Ad most nem dolgozik, — mondja a felhívás — aki most is apró torzsalkodással, vitatkozással tölti idejet, eliensege az ország­nak, elleusege önmagának, csaladjának, az maga ala assa a vermet, amelyben önmagával együtt eltemeti a mar kivivőit szabadsagai. Aki most nem dolgozik, visszahívja a regi szolga­

Next

/
Oldalképek
Tartalom