Nagykároly és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 2-14. szám)
1919-03-19 / 12. szám
XXXVI. évfolyam. Nagykároly, 1919. március I9. 12-ik szám. .............. —f................................................................................ .................................... ..................... 1 —1—-—* 1 TÁRS ADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. üiesiijaüe&sífe: nurnden ssserdán. Előfizetési árak: Egész évre..................... . 20 — kor Félévre ......................... . 10-— Negyedévre ..................... . 5-— n Egyes szám..................... . —■50 Tanítóknak egész évre . . 16-— * Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: &édei Károly. Laptulajdonos »is kiadó : „Nagykárolyi Petöfi-nyormla Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-uteza 3. — Telefon T Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon73. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyllttér sora 1'50 K. Kéziratok nem adatnak vissza. Március Idusának ünneplése városunkban. Városunk is méltóképpen ünnepelte meg a magyar szabadság nagy napjának — az 1848. március 15-ének emlékét, évfordulóját. Illett és kellett is, hiszen az akkor hirdetett fönségesen magasztos eszmék igazán csak 70 esztendő elmúltával, a nagyszerű 1918. évi október 31-iki dicsőséges forradalom által lettek a nemzet közkincseivé. Ez volt a mostani forradalmi idők első márciusi ünnepe, amikor szivének-lelkének mélyéből, igaz örömmel, igazi lelkesedéssel ünnepelhette a nép az immáron nemcsak a szivekbe vésett, hanem végre-valahara a törvénybe is igtatott igazi nemzeti nagy emlékünnepet. Fájdalom, fájó érzés is kelt szivünkben, midőn arra gondoltunk, hogy ép a szabadság ünnepén annyi édes honfitársunk a szolgaság, az elnyomatás járma alatt nyög ép most hazánknak ellenség által megszállott részén, ahol csak titkon hulló könyeikkel s néma, fájó sóhajaikkal emlékezhetlek meg a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdető nagy napról. Hisszük s bizva-bizunk abban, hogy a jövő Március Idusát már a szabad magyar hazának szabad nemzete ünnepli meg testvéri szeretetben és egyetértésben összeforrva . . . „Lesz még egyszer ünnep e világon I“ Igen, az lesz majd ami igazi, világra szóló nagy nemzeti ünnepünk! A mostani ünneplésről és ünnepélyekről sorrendben a következőkben szólunk és számolunk be: Istentiszteletek. A rom. hath, plébánia templomban márc. 15-én d. e. 9 órakor ünnepi szent mise volt fényes segédlettel, amelyen a hatóság is részt vett a hivatalfőnökök vezetésével. Az ünnepi áhítatot nagyban emelte Schrádi Pál kántor gyönyörüéneke. A nemzet imájának — a Hym- nusnak — a szivek mélyéből fakadó, buzgó elénekiésével s magasba szárnyaló fohászával végződött az istentisztelet. A református templomban csaknem ugyanakkor lett megtartva az ünnepi istentisztelet. A Hymnus s egy szentének gyülekezeti elének- lése után Gönczy Sándor lelkész tartott tártál- * más, hazafias, lelkesen előadott szép beszédet az igazi hazaszeretetről. A Szózat elzengésével ért véget a megható istentisztelet — Kár, hogy — a régi szokástól eltérőleg — jóval korábban lett megtartva az istentisztelet, ezért volt a szokottnál jóval kevesebb közönség azon. A kath. templom közönsége már nem jelenhetett itt meg s aki mégis idesietett, már csak az istentisztelet végére érkezett. Iskolák ünnepe. Az állami elemi iskola miként a múltban, most is igen kedves iskolai ünnépélyt rendezett d. e. 8 órai kezdettel. A gazdag műsort a Hymnus éneklése nyitotta meg, melyet több mint 600 gyermek énekelt lelkes fegyelmezettséggel. Az ünnep jelentőségét az intézet igaz- gazgatója: Lukovits Endre méltatta a gyermekek értelmi fokához és a mai idők szelleméhez megfelelően, rátermett pedagógiai érzékkel. A gyermekek ügyesen előadott szavalatait és a gyermek-énekkar élvezetes szereplését, minden esetben a vendégek, valamint a hatalmas gyermeksereg lelkes éljenzése követte. A szépen sikerült hatásos ünnepély a Szózat éneklésével záródott. A kegy utánit órend i főgimnázium d. u. 5 órai kezdettel ünnepeit a Kath. Legényegyesület dísztermében a termet teljesen betöltő nagyközönség jelenlétében. Ez az ünneplés is méltó volt a nagy naphoz s az iskolához, amely mindig oly lelkesen ünnepelte meg a nagy évfordulót. A Schrádi Pál áltál vezetett tőgunn. énekkar a Hymnus elénekiésével nyitotta meg az ünnepélyt, könyeket fakasztva a hallgatóság szemében. Birócsák István VIII. oszt. tanuló, a főgimn. önképzőkör elnöke általános tetszés mellett tartalmas, szép, megkapó beszédet tartott az igazi demokratikus eszmékből s azok diadaláról. Koncz József a többszöri szerepléséről ismert kiváló zongorista nem mindennapi művészettel és ügyességgel játszotta el Beethoven : »Mondschein Sonatáját*. Orosz István szépen szavalta el Ábrányi: ,Él a magyar“ c. hatalmas költeményét. Az énekkar lelkes éneke után Grigássy Pál II. o. t. kedvesen szavalta Pósa: „Magyar vagyok“ c. kedves költeményét. Megható volt a »Kik voltak a honvédek?“ c. melodráma. Vaday Árpád férfias, mély hangjával pompás, magyarázó, majd lelkes előadásával s Vetzák Ede II. o. t. kedvesen kiváncsi kérdezősködésével érvényre juttatták a költemény szépségét. Zongorán Ákos Gyula VII. o. t., hegedűn pedig Csaba László VI. o. t. kisérték ügyesen. Rédei Béla VII. o. t. Várady: »Menyország“ c. Petőfit magasztaló gyönyörű költeményét szavalta el általános tetszést váltva ki. A »Március 15.“ c. egyfelvonásoa szinmü összes szereplői jól alakítottak, ügyesen adták elő a hazafias darabot. (Az ifjú szerepét azonban talán nem olyan valami mágnásos hangon kellett volna mondani. A márciusi ifjak bizony-bizony nagyon is kemény hangon, amúgy igazán magyarosan beszéltek és — cselekedtek!) A lögimnáziumi zenekar pompásan előadott indulója zárta ba a kedves, sikerült ünnepélyt amelynek rendezéséért Vincze László' tanárt teljes elismerés illeti. A többi iskolák — úgy tudjuk — hu nem is a közönség bevonásával (bár a szülők, mint hallottuk is, örömmel ünnepeltek volna gyermekeikkel) szintén megünnepelték a nagy évfordulót. Körök ünnepélyei. A „Protestáns Társaskör“ március 15-én este 7 órai kezdettel ünnepelte meg a nagy nap évfordulóját Gönczy Sándor ref. lelkész, köri elnök lelkes megnyitó beszédével, dr. Suták István ügyvéd hatalmas és tartalmas ünnepi beszédevei s Botos György joghallgató ügyes szavallatával. A Hymuus eleneldésével kezdődött s a Szózat elzengésével végződött az ünnepély. A helybeli Kath. Legényegyesület márc. 16-án jól sikerült ünnepséggel adózott a nagy nemzeti eszméknek. A válogatott lelkes közönség lelkesedéssel hallgatta a Vitek Károly ének- és zenetanár művészi vezetésével előadott Himnuszt, Talpra magyart, a Szózatot; különösen nagy hatást ért el Erkel—'Vörös- marlynak: „Keserű pohár“ c. bordala, amelyben a bariton-szólót Gsepreghy Ernő énekelte mély átérzóssel. P. Tóth. Lajos ünnepi beszéde a nap jelentőségét méltatta. Várady—Kun: Petőfi a Hortobágyon melodrámát Hrihor Zsóka adta elő finoman szinezö, tökéletes előadásban, mig a zongorakiséretet Vitek Károly zenetanár látta el a tőle megszokott precizitással Ábrányi: Mi a haza? költeményét Félegyházi Jenő szavalta igazi átérzéssel. Több — alkalmi dalt adott elő Szathmárv Ilonka kedvesen csengő, finoman szinező előadásban; dalait Koncz József kisérte nagy reményekre jogosító zongorajátékával. „A hazaáruló“ egy felvonásos alkalmi színjátékban tehetségüknek ismételten nem kis jelét adták Fábián Sándor, Visky László, Marián Janka, majd Drágus István, Pintye János, Kinál József és Akkermann János. A lelkes megértéssel fogadott ünnepség Il«foff»lisit arany- és platinakoronákat, szájpadlásnélküli hidakat, fogtöméseket és foghúzást végzek. ▲ ▼ Török Mihály állami vizsgázott fogteknikus Nagykároly, Széchenyi-utca 24. sz. a. Zárda mellett. (Saját ház.) Telefon 136. szám. -«áss
