Nagykároly és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 2-14. szám)
1919-02-19 / 8. szám
XXXVI. évfolyam. Nagykároly, 1919. február 19. 8-ik saám. TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egé»z évre .........................20-— kor. Fé lévre .............................10'— „ Ne gyedévre.............................5‘— „ Eg ye» »zám.........................—’50 „ Ta nítóknak egész évre . . 16'— , Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Aller Adolf Kédei Károly. f.aptulajdonos és kiadó : „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 87. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések Jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora 150 K. Kéziratok nem adatnak: vissza. Magyar erő, magyar öröm, magyar hajnal... A magyar népköztársaság, teljes tudatában annak a nagyszerű és hatalmas gondolatnak, hogy az eddig csak statisztikai számokban szereplő milliók eleven erőknek forrásai, minden alkalmat megragad, hogy ereiben az a vér keringjen, melyet a magyar nép pirosló szive hajt felé. Ennek a meggyötört, kálváriák véres útjait járt, ezernyi akadályt legyőzött, szegekkel és dárdákkal agyon csókolt szivnek pedig mindenkor lesz akkora mozdulása, hogy az ég sarkait is kiemelni kész erejének teljével ajándékozza meg azokat, kik a boldogság házának pitvarajtóit megnyitva előtte, lehetővé tették, hogy rozsdás rabbilincseken sinylödő keze kitáruljon, sötétséghez szokott szeme megvilágosodjék, sikoltozásban fáradt tüdeje szabad levegőt szívhasson s gondoktól barázdás homloka napsugár glóriájától legyen ragyogó. Ha valaki a világon, a magyar igazán rászolgált, s valóban megérdemelte, hogy birtokába juthasson ama drága tulajdonoknak, melyek egy a haladás lép- csőzetén sok garádicsot megtett népet az oromra segítenek. A vágya mindig neki lendült volt magas régiók hódítására, a lelke mindig izzó megváltó eszmények befogadására, a lelke mindig lángoló aranynál aranyabb drágaságok kitermelésére. Történelmének lapjai dicsőség fényében sugároznak. Munkában kitartó, akaratban erő», jellemben szilárd, harcban bátor, haragot nem tartó, sérelmet megbocsátó, ellenféllel szemben nagylelkű, lovagias. Tekintete nyilt, mint a rónaság, borúja, mint bárány felhő, bánata, mint a fekete éj palástja, öröme, mint a kis kertjében nyilt piros rózsabimbó. Virága az árvalányhaj, nótája tört szivének zokogása, csillaga a fiastyuk, a göncöl szekér titka a tünde délibáb, álma régi dicsősége. Hősei minden dicsőségnek hordozói. Homlokukon glória, seb és koszorú. Szivükben rózsá* reményünk tövisei, bánat viharának tördelt gályái Szeműkben szent jövőnket látás csodatükrözése. Kezükben vándor bot, maroknyi por pihenő vánkosul. Költői sirva vigadó dalosok. Lelkűkben szent harag, isteni zengés, mennyei szimfónia. Futó felhő szárnyán repülnek, fekete felleg gyászában zokognak, égdörgés reszketősében morajlanak. Kék ég derűje mosolyukat tükrözi, csalogány dala piros szivök ütemét nótázza, fehér akác bólogató szirma értük hull le sose fele- dőn. Vérbe fuló kobzaik hattyúdalán vi-, rág hervad, csillag esik, hull a tél dere. Földje, minden áldás gazdaságának pompáját tükröző. Rónaságán szelíd szellő lengésére aranyló kalász ring, vögyleinek párás mélye csörgő csermelyt csobogtat lassudan, bokorkoszoruzta bérce ormát örök tél borítja fehérlő fenséggel. Rétje zöld tűvel harmatos, virágok színével tarkás, mezeje tejjel-mézzel kiáradó. Rögét vér pirosította, folyóját köny dagasztotta, erdei fenyőjét sóhaj lengte körül. Templomaiban hitteljes lelkek áldozatos buzgalma ég, iskoláiban forró hevület meghatottsága rezzen át, temetőiben az enyészet sápadó szárnyára piros rózsát hord a hü emlékezet. Nyelve színes, mint a virágos rét. Susog, mint lágy szellő. Lebeg, mint vilii tündér. Dalol, mint a fuvalom. Kacag, mint a mámor. Táncol, mint csillag a tó tükörén. Viharzik, mint északi fergeteg. Tombol, mint a morajló tenger. Dübörög, mint a meghasadt ég. Szomorít, mint a bús tilinkó. Altat, mint szent szerelem arany muzsikája. Gyötrelme : Krisztus öt sebe. Szemén ütés, kezén bilincs, ajkán lakat, nyakán kötél, szivén hideg vas mérgezett hegye. Oltára honfiszivek milliója. Áldozata egekig csapódó lelkeknek a lángja. Hajnali biborpalást csókja közt, alkonyi fáradalom lehelletes csendjén a vágyott idők kapujáig lebeg az oltári tűz diadalra perzselőn. Népe, a bátor nézésű, barna magyar. Sudár, mint jegenye, büszke, mint királyi sas, szép, mint májusi hajnal. Orcáján dacos büszkeség hangtalansága, vállán minden keresztet hordozni kész teherbírás. Fájdalma folyója messze kínok szirtjének tövén fakadt, öröme most kezd rászóródni boldog jövője gyémánthajnalának arany pitvarából . . . Elvonulva látó szemem előtt, sorsa meghat, megrendít, felhevit. Óh, ha oltár tüzének lángját nem emésztette volna gyülölség esője, poklok mélyén fogant átoknak zápora, harag fellegének viselős sötétje, bosszuállás tengerének kicsapódó hullámfodra! Ha előbb oldódnak fel kötelékei! Ha előbb dőlnek le a büszke gőg által ég magassáig emelt válaszfalak! Ha előbb szaggatódik ronggyá a hóhérkirályok viselte biborpalást! Ha előbb üvölt fel bús fájdalmában a keresztre annyit feszitett magyar! Ha faji jellemvonásait alátámaszthatja nekilendült érzéseinek! Ha neki is termette volna kenyerét a föld, borát a hegy, aranyát a bánya, vadját az erdő, fáját a rengeteg! Hol volna most, hol állna meg ?!!! De bizalom, hasadó hajnal pirosító csókja arcára suhant! Sudárba szökken szent ereje. Virágzásba bomlik bűbájos szépsége. Áldozó lánggá magaslik aranyló vágya. Szikrázva reszket értéke a munka bíborában... A hegy kékje rámosolyg, a magyar ugar minden örömét neki kínálja, a himes rét minden virágából köthet koszorút. A koldusbot, a vándor szerszám ünnepi hangot ád, felséges bánattal, zokogó gyászban örökre búcsúzik. A légben szent öröm fuvalma rez- dül, a templomos némaságban föld rögét csókolja millió magyar. Kürthy Károly. llftfottaluat arany- és piatinakoronákat, széjpadlásnélk£li hidakat, fogtöméseket és foghúzás* végzek. y Török Mihály állami vizsgázott fogteknikus Nagykároly, Széchenyi-utca 24. sz. a. Zárda mellett. (Saját ház.) Telefon. 136. szám.
