Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-10-09 / 42. szám
T A R S ADALMI HETI L A P. K e.gyí. é-roly vár ct h: vataló:" hirdetésein iwlw-dír?^ «arerdán. A U 1 U i'.i. V Előfizetési árak: Egész évre.................... . 12-— kor. Félévre .... . 6'— Negyedévre . . . , . 3'— Egyes szám.................... . -'30 Tanítóknak egész évre . . 10;— V Dr. Főszerkesztő: fkíilör Adolf '' Laptnlajdonos ís k Fele'ős szerkesztő: B-éáei Károly. iadf : Szerkesztőség: Kossulh-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon 76. Bérmentotlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Nagykároly! Peiöfi-nyomda Részvénytársaság“. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora 50 fili. Kéziratok nem adatnak vissza. Bort, búzát, békességet! — mondta a kis tükörbeli három B. Most a harmadik B.-t kívánja a magyar nemzet. Már nem haragszunk. Piros-szemű kedvünk, halántékot lüktető elkeseredésünk, vitéz magyar ököl- esapásunk: elmúlt, mint a meggondolt, őszi ember hangulata elcsendesül a nagy indulatok után. A nemzet kinyújtotta ólmos karját, a torkában bugyborékolt a vére a nagy szenvedélyektől: de most már eloszlott a késhegy és szenvedély szivéből, megnyugvásra, magábaszálló csendre, drágalátos, életmeghosszabbitó munkára várnak itt a vörös ördögök kezei. A lélek megtelik áhítattal, vasárnapi csönddel, kiengesztelödéssel. Már nem haragszunk. Pipázni, nagy családot alapítani akarunk. Felállitgatni a jövő tündéri képeit. Ábrándok színes szövetét szövögetni. Lassú, arany léptekkel közelegni az elhagyott otthon után. A napba vagy a holdba nézni s nem gondolni többé a véres üstökösre, amely átrohant Magyarország mélázó éjszakáján. Dolgozni kívánnak a halál osztogatásába belefáradt karok. Jaj tálán lelkiismerettel akarunk nagyot szippantani a hüs és friss reggelek életteljes illatából. A megpróbáltatások és panasztalan sziv- facsarások után Eégfé örülni szeretnénk annak, hogy életben maradtunk, az emberi lét lenűagyobb iskoláját felebbezés nélkül P^järtuk, sirtunk ott, ahol senki sf,m íátott és üvöltö hangtalanságban, fenséget megtévesztő némaságban töltöttük életünket. így múlt tegnapunk. De most már homlokunkra libbent az örök emberi élet lepkéje, szárnyával felkölti az alvó szemeket, az őszi álom szavakat sugdos a nyelvünkre, az átkozott lelkiismerete ébredezik eszméletlenségből. » Senkire sem haragszunk. Sem szerbre, sem csehekre. Három magyar B. betűt akarunk a kalendáriumunkba. A messiások átdöfött szivével, s rendületlen hitével yisszatérő mártir-katonákat - és nyitott szemű, megelégedett szivü polgárokat. Élni! Krúdy Gyula. Az utca. becsülete. Nagykároly! riport. Régi, de kipróbált módszerhez nyúltunk, hogy megállapíthassuk, milyen a háborús becsület az utcán. Kiültünk este 7 órakor a korzóra, a következő tárgyakkal felszerelve: egy régi bőrerszény,' szakadozott, 1 korona' 10 fillér tartalommal; 1 papírba tekert közjegyzői másolat, benne 2 korona -értékű bélyeg, egy öreg, teleirt notesz, lapjai között egy egy, összesen n gy korona elhelyezve és végül egy zsebiárca, ebben valósággal krőzusi vagyon volt: tizenegy korona. Megjegyezzük még, hogy minden „tárgy“ mellé egy névjegyet tettünk, pontos címmel. Ezzel a felkészültséggel akartuk az utca becsületét próbára tenni. Már alkonyodon, midőn elhelyezkedtünk a korzón, az ut szélén, mert a széles kocsi- uton kevesebben járnak, mint a gyalogjárón. Mikor egy pillanatra r.em haladt el előttünk senki, hamar magurju elé dobtuk a földre az első számú tárgyunkat, a régi erszényt ] 1 K 10 f tartalommal és figyelni kezdtünk. Sokan mentei^ el az erszény mellett, némelyik épp ho,gy rá nem lépett, még sem vettek észre se,mmit. Igaz, hogy már alaposan sötétedett. V égre két elegáns, rózsaszínű ruhás urileány jött. Az egyik épen figyelmeztette a másikat,: ■— Te Manci, csak egy hete vettétek a cipődet és máris jön le róla a lakk 1 Tényleg, a Manóinak szólított lenéz a cipőjére, vájjon van-e barátnője epéskedésének valami alapja és — fölvillan a szeme, megrándul a teste. Megpillantotta közvetlenül a lába alatt az erszényt. Aki lélektani alapon figyelte volna meg a fiatal leány reflex összerándulását, midőn az az erszényt a földön megpillantotta, roppant érdekes tapasztalatokat szerezhetett volna. Mancika hamar rátette a lábát az erszényre és figyelmeztette barátnőjét: — Nézd csak, jön mögöttünk a Gyuszií Es mig a barátnője hátrafordult meggyőződni Gyuszi jöveteléről, hamar lehajolt a földre és mintha^ csak cipőfűzőjét igazítaná, hamar a ridikiiljébe csúsztatta a „zsákmányt*, már mint az erszényt. Nincs az a rulinirozott tolvajnő, aki különben csinálta volna. Utánanéztünk Mancikának és a mindinkább növekedő sötétségben láttuk, ahogy elbúcsúzik barátnójától. Biztosan valami kifogást mondott neki. Kezet fogtak és elváltak. Manci jóformán futva ment el mellettünk, csak úgy égett az arca az izgatottságtól. Biztosan valami kapu alá szaladt, megnézni, „ mi van az erszényben. — Mancika, azt hisszük, csalódott. * Következett a kettes számú próba. Amint ismét nem jártak előttünk, hamar a földre került -a közjegyzői másolat, a bélyegekkel; természetesen a pontos címmel elhelyezett névjegy is mellékelve volt. Ismét nagy tömeg haladt el előttünk, de senki sem vette észre a földön az összehajtogatott iratot. Ekkora vakság már direkt meglepő volt. Végre egy szolga jött arra, az észre vette, hamar felbontotta a csomagot és megnézte. Ott áiit meg előttünk, kíváncsian forgatta az iratokat. Aztán fogta a közjegyzői másolatot, meg a névjegyet és szétszakítva, elhajította. A bélyegeket viszont gondosan az erszényébe tette, aztán, mintha semmi sem történt volna, közönyösen .tovább ment. * Harmadik próba. A noteszt helyeztük szépen a földre a 4 koronával. És most kezdődött a leghumorosabb jelenet az egész est folyamán. Manci jött visszafelé, látszott, hogy a talált erszény tartalmát már megvizsgálta és a barátnőjét kereste újra. Amint mellettünk elhaladt, önkéntelenül' a löldre nézett, oda, ahol az előbb az erszényt találta. Látni kellett volna azt az ijedt arcot, amikor ugyanazon a helyen — megpillantotta a noteszt. Gyanakodva nézett körül, aztán fölemelte a „zsákmányt“ és — ismét majdnem futva.— visszafelé igyekezett. Biztosan ismét informálódni akart a tartalom felől. Közben azonban sűrűn vissza-visszanézett, sehogy sem értette ritka nagy szerencséjét. Alig» tudtuk kacagásunkat visszafojtani. Hamar a földre dobtuk az utolsó próbánkat, a zsebtárcát, nehogy a ritka szerencséjü Manci visszajövet uj, talált tárgyra leljen. _ _ FÉNYKÉPÉSZETI MŰTEREM! Készítek mindennemű FÉHYKÉPEXKT C3r IOSZ 2ÜS ©2TÜ, ÍL ° fényképész. egyszerűtől a legelegánsabb kivitelig, ________ Nagykároly, Deák-tér é. (Spitz-házban) \
