Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-03-13 / 12. szám
XXXVt évfolyam. Nagykároly. 1918. március 13. 12-ik szám. Uí ÉS VIDÉKÉ T Á R S A D A L M I HETIL A P. K a gy károly v a roa hivatalos hirdetéseinek közlönye. RSegjsPemlt i^inden sserdán. Előfizetési ár&k: Egész évre ...............................12'— kor. Fé lévre..................................6— , Má jryedévre...........................3 - , tg yes szám...........................— 30 , Ts nitóknak egész évre . . 10 — * Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rétiéi Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon ?g Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlent« nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. NyiKtér sora 50 flll. Kéziratok nem adatnak riss« Hazatérnek. Egy végtelen folyam hömpölyög most tova messzi Keletről a magyar rónák felé. Véreink, testvéreink, fiaink igyekeznek a kegyetlen orosz télben, uttalan utakon, sivár hómezőkön át, lerongyolódva, dideregve, éhesen vissza a rég nem látott, az édes, a feledhetetlen, az egyetlen magyar hazába. Százezrek szivében lobog most magasra a hit, s gyullad ki a napsugaras remétiy^hogy véget érnek, a múlté lesznek a szenvedés, a nyomor rettentő megpróbáltatásai, hogy a mi gonosz, kegyetlen és alávaló volt az éleiben számukra, az megszűnt, ottmaradt a szibériai sötét vigasztalan barakkokban. Mert ami ezután jön: a jövő; az otthon, — az csupa fény, derű és boldogság lészen, annak már soha többé nem lehet éjszakája, csak ragyogó, az élet minden szépségével és erejével teljes nappala. Egy darab lelkűnktől elszakadt Magyarország siet, vágtat most hazafelé az orosz országutakon, s nekünk, a kiket megkímélt a sors attól, hogy a számki- vetettség, a szomorú rabság keserű kényeiét együk hosszú esztendőkön át, aranykaput kellene tárni az érkezők elé, szerétéiből és jóságból kellene baldachint emelni föléjük, védeni őket széltől, esőtől, vihartól, hogy soha többé ne essék bántódásuk, s hogy tanulják meg újra megszeretni az életet, melyet már egyszer elrabolt tőlünk a végzet. A magyar hadi foglyok, a glóriával ékes hősi rongyos gárda már itt kopogtat, elöcsapatai már az országban járnak, de még sehol egy hang, sehol egy gondolat, sehol egy nemesebb lendület, amely azt mondaná, hogy keblünkre a hazatért sm Készítek mindennemű FÉNYKÉPEKET egyszerűtől a. legelegánsabb kivitelig«_____ Grosz Zseni fényképész. Nagykárolyt Deák-tér é. (Spitz-házban). szenvedőkkel, a magyar haza és nemzeti i jövendő mártírjaival. A társadalom néma, pedig öröm ki- ] törésének kellene ajakán felharsannia; * < az o^gág csöndes és passzív, pedig hó- | doló precesszióval kellene elzarándokolnia i egészen az orosz határig az éhes, a ron- 1 A ] gyo^pfad elébe. Szivünk teljes hevületével és biza- - kodásunkkal fordulunk ezekben a ma- ] gasztos történelmi percekben Nagykároly '■ és Szatmárvármegye közönségéhez, hogy ’ azokat a hadifoglyokat fiainkat, vérein-1 két, akik hozzánk, nekünk térnek vissza'' hosszú és keserves rabságból, karolják fel s tegyék lehetővé számukra, hogy az életet itt nyugodt lélekkel és emberileg újra megkezdhessék. Ezek a foglyok katonák és egyelőre azok is maradnak, s ha a hadsereg gondoskodik is róluk, ruhájukról, cipőjükről, de mindezen a legprimitívebb dolgokon kívül mennyi sok mindenre van még egy olyan em-j bernek szüksége, aki ma tért vissza úgy- [ szólván a megsemmisülésből s minden; segély és támogatás nélkül kell hozzá látnia újból honpolgári kötelességeinek teljesítéséhez. Ezek a gondolatok kell, hogy áthassák társadalmukat, amelynek legelső és legszentebb kötelessége kell hogy legyen : hazatérő hőseink istápolása erkölcsi és anyagi téren egyaránt. Ne csak hozsannával és babérral fogadja őket, hanem fehér kaláccsal és meleg szobával is, melyet a szeretet melege füt! f Asztalos György életrajza. (Folytatás. A lelkész özvegy cs árva gyámintézet érdekében folytatott munkásságát figyelemre méltatva, hiányos volna emlékezésünk, ha lej nem szegeznék azon jelentőségteljes tényt, j , ho»v ezen intézmény részére 17 drb. néVer- j tékü részvényt jegyeztetett a nagykárolyi Önsegélyző Népbanknál, melynek vételi ára azóta lóval megkétszereződött. E lépéséért s merésznek mondott cselekedetéért sok hátamögötti szemrehányást tűrt el, mig a jövő határozottan s ékes bizonyságul szolgált mellette. Ugyancsak az ő indítványa folytán .emeltetet hatá- ’ozati erőre, hogy az árvaságra jutott leányok, férjhez menésökig kapják a részökre megállapított járandóságot. A kiegyezést követő korszak is ékes bi- sonyság fáradságot nem ismerő munkásságának, szívós kitartásának, egyházért élni-halni tudó buzgóságának. A megelevenedett uj élet látszik meg anyaszentegyházában minden részen. 3 mindenben ő az iranyitö, a kezdeményező, a serkentésre buzdító. Ekkorra már férfi korának nyarában él. A fiatal lelkesedést a szerzett tapasztalat bölcsességével párosítja, sokoldalú ismeretét a megfontolt érettség és belátás előnyeivel hasznosítja. Amint hivei a nagy megrázkódtatások sebeit kisebb-nagyobb részt kiheverik, amint anyagi fellendülésük eléri azt a fokot, melyen már segítségére siethetnek küzdő egyházunknak : megragadja a kínálkozó alkalmat s a dicső múltra hivatkozással, a nagy példáknak követésre méltó buzditásával. Iplkesit, serkent, csata sorba toboroz. És szavának csengése mindenütt megüt a sziveken egy-egy darabot, minden jobb lélekben megmozdít egy-egy nemes teltben tükröződő elhatározást. Az egyesek és társulatok vetélkedve nyitják meg kezeiket adakozásra. Egyik éberebb szemmel figyeli, mint a másik, hol is kellene és lehetni segíteni, hol lehetne serényebb kézzel munkálni az anyaszentegyház felvirágoztatása érdekében, hol lehetne bizonyítani a hithüségnek és buzgójságnak azt a melegét, mely soha ki nem alv£h ég a lelkek mélyén s csak az ige fuvalatának érintését várja, hogy teljes elevenségében lángra lobbanjon, hogy színes szépségében világítson régi fenyenek izzó pompájában. Kedvezményezésére 72-ben a tímár társulat jár elől a buzgóságos jótett gyakorlásában. Felcsendül az Ur hajlékában a lelkeket égbe emelő orgona magasztaló zsolozsmája s a szivek összeolvadó érzeménye megszentelődik a szárnyaló ének melengető akkordjain. (Folyt, köv.) Egy kedvező alkalom. Városunkat ugyancsak megáldotta az Isten cikornyás utcákkal. Háromszor annyi utat kell é miatt a járókelőnek megtennie, mig hazajut, mintha egyenes, rendezett utcákon haladna. Hosszu-hosszu fejlődés szükséges ahoz, hogy ez az állapot megszűnjék. Ez a fejlődés
