Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-02-20 / 8. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Bezárult a sírbolt ajtaja, hogy megnyíljék majd ismét az uj életre kelt megdicsőült test előtt a föltámadás ama nagy napján ! Gyászjelentések. A gyászoló család a következő gyásg- jelentést adta ki: Mély fájdalommal, de Isten akaratán csendes megnyugvással tudatjuk, hogy szeretett apánk, nagyapánk, dédapánk, ós apósunk: királydaróci Asztalos György nagykárolyi lelkész, a nagykárolyi ref. egyházmegye egykori esperese, Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának és Nagykároly vriros képviselőtestületének legrégibb tagja, a nagykároiyi Protestáns Társaskör és Ref. Segelvegylet diszelnüke, a Nagykárolyi Önsgélyző Népbanknak megalakulása óta igazgatósági tagja stb. f. hó 10 én délután 1/s 1 órakor minden szenvedés nélkül, életének 96-ik, nagykárolyi lelkipásztorkodásának 73. évében az Urban csendesen elhunyt. Szeretett halottunk földi maradványát f. hó 13-án délelőtt 11 órakor a ref. templomban tartandó rövid gyásszertartás után fogjuk a helybeli sirkertben a családi sírboltba nyugalomra helyezni. — Végső akarata szerint koszorút koporsójára nem helyezünk. Nagykároly, 1918 tebr. 10-én. Gyermekei : Hona, özv. Lengyel Pálné. Vilma, özv. literáli Mándv Lajosné, Bertalan, Kálmán, Mária, Berey Józsefné, Veje; Berey József, Unokái: Lengyel Ilona férjével Koritsánszky Endrével, Lengyel Sándor és neje Bállá Karolina, Lengyel Margit férjével Erdei Ferenccel, Lengyel Emilia férjével Vadászi Lászlóval, lileráti Módy Lajos és neje Vass Róza, lite- ráti Mády Gyula, Asztalos Lajos, Asztalos Aladár, Asztalos írma, Berey Marica férj vei Martosi Mórocz Sándorral, Mády Lajos, Mády Gyula, Mórocz Sándor, Mórocz Anika. D du- nokái: Koritsánszky Ernő, Lengyel Pál, Lengyel Lili, Lengyel Aliz, Lengyel Anna, Lengyel Géza. Unokaöccse: Asztalos István. „Igen szép ékes korona a venség, mely az igazságnak utában találtatik.“ Beid. 16, 31. Az egyháztanács gyászjelentése igy szól: „Elesett a mi fejünknek koronája“,e kesergő szavakkal tudatjuk a nagykároiyi ref. anyaszent- egyház mélységes gyászát és fájdalmas érzéssel jelentjük, hogy szeretett lelkipásztorunk : királydaróci Asztalos György nagykárolyi ref. lelkész, a nagykárolyi ref. egyházmegye egykori érdemes esperese, Isteniben bizó hittel viselt rövid betegség után, f. hő 10-én, áldott életének 96-ik, nagy sikkerrel folytatott helybeli leikészkedésének 73-ik évében, mindnyájunk fájdalmára elhunyt. Megboldogult nagy halottunk pormaradványait, végső akarata szerint Koszorúk mellőzésével, f. hó 13-án délelőtt 11 órakor temetjük a ref. egyházközség templomából. Nagykároly, 1918 február hó 10-én. Ref. egyháztanács. Á fenköltlelkü pásztor emlékét hálás kegyelettel ápoljuk sziveinkben mindvégiglen. A Jézus szent és drága vérével megváltott lélek találjon örök boldogságót az égi kegyelem Uránát 1 „Az igazak mennek az örök életbe!“ Máté 25, 26. * Áldás és béke lengjen drága porai felett! ELADÓ Angol bőr-butor komplette és három pár tiszti csizma. — Több női kosztümök és cipők. Jutányos áron. Cim a kiadó- hivatalban. Asztalos György életrajza. (Folytatás.) De legalább ha elszenvedett fogsága után megbocsátottak volna neki mindent; ha feledték volna mindazt, amit a nagy időkre való előkészítés munkájában, mint kiváló tényező ! alkotóit; ha feledték volna a lelkesítés, a meg- I próbáltatásban vigaszt nyújtó, a szenvedések I fekete napjaiban a sírba zárt igazság húsvéti j diadalát hirdető igéit, — akkor most birtoká- ; ban volnánk mindazon egyházi s másfajta dol- i gozatninak, melyeket azon kezekkel égetett meg nagy szi vbéli szomorúság közepette, ! amelyokkel azokat irá ! S mit is tehetett volna egyebet, a zaklatásoktól szabadulandó, mint hogy megfossza magát s lelkes közönségét s bennünket, emléket koporsónk Lezártáig hordozó tisztelőit, a gyönyörtől, hogy azokat olvashattuk volna 1 Előttem áll a lelkes arcú ifjú pap, amint kél szuronyos kísérő között szülei lakasa föle halad. A vármegyeházának egyik cellájából s a vizsgálóbiztos elől kísérik. Kívánják látni Írásait s gyújtó szónoklatainak jegyzéket s templomban tartott beszédeit. Próbálja magát védeni. Nem tagadja, hogy Írásai nem volnának, de nem olyan bántóan keserű tartalmúak, mint azt előtte állítják. Meg hogyan tudná ő mindazt bemutatni, mikor nagy részük a pillanat hatása alatt született meg ! Mikor a szemek tüzéböl, az arcok pirosságábol olvasta le a szív és lélek mélyén rejtőző, de kitörni készülő gondolatokat! Mikor a tengernyi köny, az egeket sötétítő bánat, a torokban elható sóhaj, a meggyötört élet keserű, bús kínja adták szólásához az alapigét ! De a vizsgálóbíró nem azért hallgatta ki, hogy higyjen neki. Nem azért volt a hatalom vasvesszőjével felruházva, hogy meg ne mozgasson minden bokrot, melyben ellenséget sejt. Mar pedig Asztalos Györgyről nyilván hallotta, hogy sok vizet zavart. Miért ne sújtana hát rá haragjának mennykövevel ? Miért hallgatna epeit vele szemben, a naggyal, a híressel, a kiváióavl ? ? H í rácsap, egy fogással mindjárt több lesz sikereinek száma. A siker biztos záloga pedig: az elismerés, a Ifitüntetés!! Azért tehát mindent! ! A két kiserő közül az egyik magyarul keveset, a másik épen nem beszél. De az utasítás ki van adva, a parancs parancs s azt teljesíteni kell ! . . . Már befordulnak a szülei ház kapuján, már kilincsen a keze a szép reményeket beváltott ifjúnak: mikor szerető jó anyja hozzá fut, nyakába borul s könyár áztatja orcáját. A meleg ölelés épen jó alkalom, hogy az édes anya megértse fia kívánságát: bort elő, vendégeljék meg a kísérőket. A szuronyos fegyver csakhamar lekerül, jó paprikás szalonna, ízletes sódar megteszik a hatást s a pelei kedves itókát a szomjas gége vígan nyeli. Ezalatt a másik szobában sereny kézzel rendez az ifjú pap. Irat után irat kerül elő. Az egyikei csomóba rakja, a többit zsebébe sülyeszti. Aztán a kályhában fellobban a láng, szálkás betűk sürü sorát nyaldossa a tűz s a sok fényes gondolatnak alvó zsarátnok a temetője, a drágalátos igének hunyó parázs a néma hallgatója. Felvitt s kiválogatott Írásai, melyek a szelíd mérséklet hangján hangzanak, visszaadták szabadságát, de mindig fájlalni fogjuk, hogy a többi sok és értékesebb a tűz martaléka lett. A szabadságharcot követő évek mint az egyháza sorsán aggódó s érte a hü sáfár sáfárkodásával munkáló pásztort állítják szemeink elé. A gyászos korszakban sok volt a gyászos lélek, a bánatos világban sok volt a vigasztalás igéjére váró. Ahol vérzett a seb, gyó- gyitgatta, ahol hullott a köny, törölgette. Prédikációit Mózes lelkének szabadulásban bizó fenköltsége hatja át, Ézsaiás vigasztalást kereső s a keresztre szegezett Isten-ember gyászában felmutatott szabaditó erejének örökkévaló nagysága járja át, Jerémiás siralmainak keserű könnyel itatott pompája sötétíti el, Nehémiás ihlettsége ragyogja be, Malakiás féuyes jövőbe látó bizakodása lengi át. Lehetett volna-e ezek után hálátlan hozzá, munkásságának áldásait látva, az az egyházmegye, mely nem egyszer tekintett reá az önérzet büszkeségével, mely nem egyszer gyönyörködött a kiváló adminisztrátori képességgel felruházott s vezérlésre hivatott egyén sokoldalú s a korviszonyokat felülhaladó s egy boldogabb jövőnek alapjait lerakni-kívánó megnyilatkozásaiban ? . . . Az érdem elölt az elismerés meghajtotta lobogóját, a tisztelet, a szeretet szála melegen fűzte magához azon tényben, midőn 1859-ben egyházmegyéje főjegyzőjévé elválasztotta. E lisztét kévés ideig viselte. A következő óv már az esperesi méltóságban találja, mindössze 37 éves korában, melyre az akkori viszonyok közt alig-alig volt példa. Ha csak nagyjából ismerjük is az akkori idők vészterhes felhőjét, mely úgy próbát kiállóit hazánkra, mint református anyaszenl- ugyházunk egére teljes feketeségével nehezedett, ha mi, késő utódok, csak kevéssé érezzük is. a lelkiismereti szabadságnak azt a minden áron való béklyóba verését, mely a szabadabb szellem levegőjűnek legkisebb lengésétől is megloszfani akart, ha tudjuk, hogy alkotmányunkra sötét sírba zártan a bosszú- állás köve helyeztetett a gonoszság pecsétjével lezárattatván, ha a rendi gyűlések helyett a nyílt és titkos parancsok áital kormányzott ország elfojtott érzése református anyaszent- egyházunk gyűlésein nyert spontán és erővel teljes megnyilatkozást, melyekben egy nemzet könnye sirt, egy nemzet sóhaja lengett, egy nemzet lelkesedése viliarzott, egy nemzet reménye várt hajnalliasndasra : megértjük, hogy a hazafias szeltem fáklyáját lobogtató nagy pap lelkét minő erővel rázta meg e sötét idők búi vihara s férfias elszántsága, életét sem sajnáló ereje minő impozáns nagyságban emelkedett cselekvő akarattá a legsűrűbb és legfenyegetettebb tiltakozások ellenere is. Fényes bizonysága ennek a debreceni egyházkerületi gyűlésen 1860 ápril hó 20-án a kistemplomban tartott esperesi szt-kíoglaló beszéde. A templom zsulolva. Feleseiig az ajkakon a megpróbáltatás viszontagságaiban any- nyiszor erőt adu zsoltár: „Te benned bíztunk eleitől fogva . . .“ A bensőkben zajgó érzés a szemekben tükröződik, az arcokon piroslik, az imára kulcsolt kezekben remeg. A temp- lomelőtti téren fegyveres katonák sürü raja, Isten szentséges házára ásitozó ágyuk félelmetes torka. Mig ezek bámulva hallgatnak, vésznél szilajabban cseng az ifjú esperes lelkeket megrázó, döbbenetes fenséggel ható szava : „Sötét felleg, zúgó vihar támadt fel, kioltandó az Idvezilő szelleme által felgyújtott örök lángu szövétnek világát; világi hatalom szuronyai s mennydörgő ágyúinak égő kanócai állanak készen, lerombalandók Krisztus egyházának ama sziklavárát, melyen eddigelé a pokol kapui is diadalmat nem vehettek. Ha e vihar — mely magyar protestáns egyházunk hajóját a háborgó tengeren elnyeléssel fenyegető örvény s hullámok felett hányja, veti — egymagain önfeláldozása által lecsillapodnék, büszke lelkesüléssel mondanám Jónás prófétával: „fogjatok engem és vessetek a tengerbe, hogy szűnjék meg a tenger háborgása mi- tőlünk !* (Az életrajz folytatását lapunk jövő számában közöljük.) Szoyer Ilona hangversenye. Páratlanul szenzációs, ritka művészi esemény^ színhelye lesz legközelebb a Tábori mozi terme. Magyarország legragyogóbb tehetségű, országos nevű énekesnője, Szoyer Ilona A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal érdekközösségben álló Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Rt 6*Vos kamatra folyósít jelzálogkölcsönöket ingatlanokra és vátosi házakra az érték 50—65°/o-a erejéig. A lebonyolítás a lehető legrövidebb idő alatt eszközöltetik. — Bővebb felvilágosítást nyújt A Nagykárolyt Kereskedelmi és Iparbank It.-t. Igazgatósága*
