Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-18 / 52. szám

VI. évfolyam. Nagykároly, 1918*1 december 18. 52-lk szám k*

TÁRSADALMI HETILAP.

Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

Süegjegenite minden szerdán.

Előfizetési árak:

Bgés* érre

....................... 12 •— kor.

Fé

lévre ............................6‘— ,

Ne

gyedévre........................3'— ,

Eg

yes szám........................—‘30 „

Tanítóknak egész évre . . 10'— ,

Föszerkstztif:

Dr. Adler Adolf

Felelt* izerkeiztö: Rédei Károly.

Laplulhjdonos és kiadó :

Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon 78. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

„Nagykárolyi Peiőfi-nyomda Részvénytársaság“.

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyllttér soia 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza.

ISTEN

as Írás szerint hat nap alatt teremtette a világot. — Kár volt agy sietnie.

Valószínűleg még tökéletesebb dolgot produkál, ha pár nappal tovább bi- belődig fenséges alkotásával. Nem lehetetlen azonban, hogy a világ ura akként okoskodott, miszerint, ha Ö teljesen tö kéletes és egész munkát végez, akkor az embereknek igen kevés dolguk lesz. Már pedig az istenség célja is az lehetett, hogy dologtalanul és tétlenül egy ember se legyen, annál is inkább, mert a renyhe, dologtalan ember a rosszra, a bűnre nagyobb hajlandósággal bir, ellenben a becsületes munka a lélekre is nemesitöleg hat. Teremtése koronájává áz embert tette, sőt többet tett, mert saját hasonlatosságára teremtette, saját lelkét lehelte belé s hogy mindenek felett álljon, szellemi képességgel is felruházta. Az ember azóta dolgozik, küzd, izzad, de mert nem tökéletes lény, szellemi fölényét emberi gyarlóságánál fogva olyan célok elérésére is felhasználja, melynek elérése a legtöbb esetben kizárólag egyéniségének javát van hivatva szolgálni, nem pedig embertársának, felebarátjának érdekeit is. A társadalmi rend hibás berendezése folytán, az egyes emberek, helyesebben talán társadalmi alakulatok, születési körülményeik folytán, avagy szellemi fölényüknél fogva és kedvező érvényesülési terepen állva, a társadalmi egyedeknek, sőt egész nemzedékeknek csaknem összes szellemi és kézi munkáját a saját javukra gyü- mölcsöztették, mig az emberiség nagy részét ezáltal megfosztották attól, hogy a javaknak arányos osztályrészesei lehessenek.

Az emberiség egy része és pedig a kisebbik része kevés fáradsággal, sőt némelyek minden munka nélkül szédületesen óriási javakhoz jutottak, mig az emberiség legnagyobb része, fáradságos munkássága után is, csak a javaknak sovány morzsáin élösködnek. Ezek mellett természetesen a kultúra áldásaiban is a javaknak birtokosai részesültek aránytalanul nagyobb mérvben, mig a dolgozó egyedek, az igazán és becsületes küzdő szellemi- és kézimunkások nagy tömege csak oly mértékben részesülhetett a kultúra élvezetében és a legszükségesebb javak megszerzésében, amennyiben és

aminö arányban, testi, avagy szellemi erejét, illetőleg mindkettőt áruba bocsáthalta. Eme szomorú körülmények Között természetesen a lebilincselt igazságérzet és emberi jogok mindinkább feszülni és elkeseredetten érvényesülni kezdtek és ahelyett, hogy a felebaráti érzés, az emberszeretet, a testvériesség érzete forrasztotta volna egybe a nagy társadalmat, ellenkezőleg az egymástól való elhidegü- lés, a társadalom rétegeinek tagozódása, az oszíályharc kiélesedése mindinkább növekedett. És ha figyelembe vesszük, hogy mindeme okokból fejlődő elkeseredéssel határos tünetek füzét, a nemzeti érzékenykedésekre utazó fokozódott törekvés, tapasztalt felekezeti súrlódások és az országnak fokozatos anyagi romlása csak fejlesztették és élesztették, akkor igazán nem csodálható, ha egy ötödfél éves pusztulás, gyilkolás, vérörnlés és világégés után, a nép a múltat megutálva és meggyülölve, egy boldogabb jövőbe vetett hittel és reménységgel eltelten, sokszor talán elítélendő és megbánást fakasztó módon is, érvényesülni akar s önmagának ura lenni kíván.

Az embernek szive vérzik, ha arra gondol, hogy mind ama javak, melyek az emberiség véres, verejtékével, több évtizedes munkásságával megteremtve lettek, egy ötödfél éves világégés izzó tüzének martalékává váltak. Ahelyett, hogy az emberiség munkaerejét, a megszámlálhatatlan milliókat a nép anyagi boldogulására, kulturális célokra, a szellemi, erkölcsi erők fejlesztésére, a népeket boldogító szociális intézmények létesítésére fordították volna, igen, ahelyett a gyilkoló eszközök különféleségére, azok tökélete- sebbitésére és fokozására pazarolták a társadalom minden erejét. Nincsenek elegendő és megfelelő közegészségügyi intéz ményeink, nincsenek: elegendő kórházaink, iskoláink, alkalmas közlekedési utunk, tökéletes munkásnép és gyermekvédelmi intézményeink; nincs elegendő vasutunk, nincs fejlett iparunk és mezőgazdaságunk. Nincs és sok minden nincs, mert volt egy sötét hatalmi hóbortunk és cifra mi- litarizmusunk, melyek megemésztették erőnket, felemésztették javainkat s végül megették — önmagukat.

Milyen más volna most a világ képe, ha a nemzetek, népek vezetői, kormányzói nem hatalmuk növelésére és hóditási vágyuk kielégítésére pazarolták volna népeik erejét, hanem az egymást megértői

és becsülő szeretetre, a felebaráti és testvéries érzés fejlesztéjsére, a népeket boldogító szociális int zmények létesítésére törekedtek volna. Ma nem volna egy félvilág népe ebben a szánalmasan szerencsétlen állapotban, hanem élne mindenki megelégedetten, nyugodtan és boldogan, sőt a legutolsó árva és koldus, a legszegényebb avagy rokkant munkás is öreg napjaira biztos és kényelmes otthont találhatna a társadalom ideális érzületéből megteremtett menhelyek gondos szerete- tében.

A nemzet alkotóereje csodákat művelhet. Erős akarattal, egységes nemzeti érzéssel, szilárd összetartás és bölcs megértés mellett, a legsúlyosabb veszteségek, a legfájdalmasabb csapások is kiheverhe- tők, ha meg van a jóravaló hajlandóság és a becsületes szándékú munkaszorgalom. A magyar nemzet lerázta magáról egy idegen hatalom bilincsét és minden nyűgét. Kezébe vette a hatalmat és egy fenséges megnyilatkozással megteremtette a népuralmat. Népuralom van, de nem abban az értelemben, hogy mindenki uralkodjék, hanem abban a nemes értelemben, hogy a hatalom, mely igazságos bölcsességgel kizárólag a nép javát és érdekeit hivatott szolgálni, a nép egységes akaratán és erején állva kormányozzon. \ néperő mérlege: a nemzet munkaszorgalma és teljesítő képessége. Soha nagyobb munkakészségre és teljesítő képességre nem volt annyira szüksége ennek a nemzetnek, mint most.

Éppen ezért kívánatos, hogy egyelőre kevesebbet szavaljunk és követelődzőnk, ellenben annál többet dolgozzunk, mert hiába való addig minden követelődzés és szavalás, amig ezt a szerencsétlenségbe döntött elgyengült és minden oldalról marcangolt hazát talpra nem áll tjük, ha azt az erőforrást, melyből egy boldogabb élet javait meríteni akarjuk, meg nem teremtjük. Tétlenségben ne üljünk, nyitott szájjal a sült galambot ne lessük, hanem dolgozzunk becsületesen, dolgozzunk önmagunkért, gyermekeinkért, hazánkért, Többet ér ma egy órai becsületes munka, mint egy hétig tartó tudálékos szavalás. Ne feledjük el, hogy rettenetes próbára tétettünk s ha ezt az erőpróbát ki nem bírjuk, ha széthúzunk, ha a kormány támog itásában, munkaszorgalomban, a megértésben, türelemben és nemzeti érzésünkben egységesek nem leszünk, a csapásoknak, szenvedéseknek oly súlyos