Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-11 / 51. szám

fl László játszotta. Jó volt. De talán mégis meg kell említenünk, hogy kissé különös, hogy min­den parádés szerepet ő játszik. Dorner, Jenei, Szép és Fekete Béla helyüket szintén helyesen töltötték be, úgy szintén a nők közül Beck Rózsi és Faludi is. Két telt ház nézte végig az előadásokat. A többi estéket énekes darabok töltötték be. Előkerült a bájos muzsikáju operette : a „Nebántsvirág* és egy újdonság : a »Hóvirág“. Két virág! De milyen hervadt színekben! Operettek minden férfi-kar nélkül 1 ügy véljük leghelyesebben, hogy megjegyzéseket sem kí­vánunk tenni ezekről az előadásokról mindad­dig, mig gyökeres javulást, avagy uj hanganya­gok felvonulását nem tapasztaljuk. Itt említ­jük meg azt a körülményt is, hogy az elíünt koloratur énekesnő helye is üres. (km.) H I REK ” A „vad“ republikánus. Beszélgetés egy polgártárssal. Idő: Jelenkor. — Személyek: ö és Én. (Jegyzet, ö : Tipikus nagykárolyi úriem­ber, amilyen most tömegesen akad.) Én: Jónapot polgártárs. A közvélemény nevében bátorkodom szives nyilatkozatát kérni, mi a nézete a politikai helyzetről ? ő: Uram a megújhodás dicső korszakát éljük. A társadalmi külömbségek, az osztály­uralom összeomlásának korszakát. A forradalom tüzében elhamvadtak a régi rend korhadt in­tézményei és vörös lángnyelrei bevilágítanak a modern társadalmi és állami evolúció uj útjaira. Jogot a népnek! Én; Czt szépen mondta. De én úgy tudom, apám, hogy még nem régen az ellen­kező elveket hirdette, jog helyett békjókat, egyenlőség helyett elnyomatást, testvériség helyett gyűlölködést. Nos, de fődolog a meg­győződés. Ö: Úgy van, a meggyőződés, ami min­dég az adott helyzetből sarjad. Nem tűrjük tovább a dzsentri uramat. Én : Csodálatos változás! ön idáig rajongó hívük volt. Dörgölődzött, odasurlódott hozzájuk mint a bajuszpedrő, olvadozott mint a tavaszi hó, tolakodott kézéjük, megkertelte és megud­varolta őket, boldog volt, ha befogadták 1 0 : Hát befogadták ? Kedveskedtek, mig kellettem, aztán fólválról kezeitek, mint a bor­bélysegéd a vendégét, aki smucig borravalót ad. Haragszom rájuk. Éljen a demokrácia 1 Éljen az Isten-adta nép, a paraszt a nemzeti őserö mindenható forrása. Én: No lám, még nem régen a paraszt a társadalmi elhelyezkedésben a salak, a leg­alsóbb réteg volt. Micsoda froatvállozás ! 0: Hja, az uj idők szelleme. Szellők, melyek balzsamos illatárja az uj tavaszt hirdeti. A nagy emberi eszmék hervadásnak indult lombkoronáján friss, hatalmas rügyfakadások, melyekből a világmegváltó gondolatok csodás virága bontakozik ki tavaszi pompában. Ta­vasz a télben! Én: Ön egy valóságos költői lélek. Idáig mindég úgy ismerték, hogy túlzott sovinizmus­sal a nemzetiségekéi üldöző falka harapós csaholóihoz csatlakozott. ö: Nem uram, most az a jelszó: keh­iemre, drága nemzetiségi atyámfiai 1 Jogot ne­kik ! Mindenünnen pedig el kel távolítani a táb­lákat : „Tilos a köpködés.“ Én: ügy ludom, szép ember, hogy ismé­telt nyavalyatörésbe esett, mert nem nevezték ki kir. tanácsossá, vagy lovaggá? . Ó: Nekem mindez nem kell már. Kis kalapom jobb szememre vágom és igy mondom: Éljen a köztársaság! Mit, — mondom ? — ez nem kifejezés. Ezt kiáltom, ezt orditom, ezt üvöltöm. Igen, értse meg, én vad republikánus vagyok. Robespierre, Danton és a többi ur 'hozzám képest szelid tánc- és illemtanárok voltak. Kettéharapok mindenkit, aki ellenkező nézetet vall. Én: De az ég szerelmére, miért, mióta ez a döbbenetes átalakulás ? Ö: Bizalmasan megsúgom, de el ne áruljon! A födolog: az alkalmazkodási képes­ség. Az embernek igyekeznie kell a felszínen maradnia. Á politikai következetesség egy su­NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE lyos kölönc, mely a fenékre húz. Le kell tehát rázni. Törtetni előre, könyökkel, ököllel, szemfényvesztéssel. És fődolog: a pofa. Pofa kell hozzá, semmi egyéb. A többi magától jön. Istenem csak nem maradhatok el a mostani mozgalmaktól! Mit kezdhetnék, hová mehet­nék ? Hová menjek, hová menjek ? Én: Menjen a pokol mélységes fenekére! Olvasóinkhoz. A vidéki sajtó önzetlenül teljesítette hivatáséit a háború tartama alatt A nyomasztó papír és munkabér-dréigaság hatása alatt csak a legvégső szükségben nyúlt ahoz az esz­közhöz, hogy költségeit az elő­fizetőktől szedje be. Ma már a nyomdaipar terén a drágaság akkora, hogy a kényszer elöl kitérnünk lehetetlen. Elhatá­roztuk, hogy újévtől kezdődő- leg a helybeli hetilapok előfi­zetési díjéit évi 20 K-ában ál­lapítjuk meg. Hisszük, hogy az olvasóközönség méltányos és jogos kérelmünket készséggel tel­jesíteni fogja és közérdekű vál­lalkozásunkat továbbra is léi- mogatja. Nagykároly és Vidéke. , Szatmármegyei Közlöny politikai-lap kiadóhivatala. Északkeleti Újság. Nyilttér. A tiszteletes ur 14 waggon eltikolt terménye. A tiszteletes ui let&r,áztat v*.. A jegyző életveszélyben. „Közérdek—Érmtllék“ 3 ik és 4-ik szá­mában megjelent cimü cikket közérdekből Ír­tam, annak minden egyes pontja igaz, a köz­ségi elöljárósággal, az érmihály falvai főszolga­bíróval, Lovass Béla főhadnagy, nemzetőrpa- rancsnokkal, Érkörtvélyes és valamint Érmi- hályfalva község termény átvevő bizottságával és egész Körtvelyes közs g református lakos­ságával igazolt és bizonyítani fogó valóság megtörtént dolog, mi, akik ismerjük Pataki Sándor érkörlvélyesi földbirtokos es ref. lel­készt, egészen természetesnek tartjuk »Közér­dek“ nyiltterében való hazudozó cáfolatát. Egyszer sikerülni fog megtanítani a mil­liomos tiszteletes urat, hogy a termény eltit­kolással ne tegye többé ki a jegyzőt a nép haragjának és tisztelje a hős hazatért katonát, ki nem kíván tőle egyebet, csak kenyeret, ke­nyeret és kenyeret. Cáfolatáért a 14 waggon j sermény eltitkolásával, hazugságával, életünk veszélyeztetésével ellenünk hozott érmihályfalvai nemzelőr-csapat megjelenése miatt példás bün- hődésben fogja részesíteni a törvény. Tisztele­tes urnák ajánlom utoljára, hogy személyem ellen hazug cáfolatot ne merjen írni, ^ mert majd én tanitoin meg tisztességre, nem fogom bevárni a törv nyszék ítéletét. Érkörtvélyes, 1918. december 12. Szilagyi Sándor, h. jegyző. *)E rovatban foglaltakért n«m vállal felelősséget Szerkesztőség. Meghívás, 12021—1918. k. szám. Nagy­károly r. t. város képviselőtestületi tagjait 1918. évi december 15-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rend­kívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy­károly, 1918 december 10»én. Néma, h. pol­gármester. — Tárgysorozat: 1. Az ideiglenesen megüresedett városi főjegyzői állásnak helyot- tesités utján való betöltése. 2. A villamos.nü felügyelő-bizottság tagjainak megválasztása. 3. Belügyminiszter ur 149800—1918 B. M. sz. körrendeleté a városi közigazgatási alkalma­zottak részére egyszeri rendkívüli segély en­gedélyezése. 4. A városi 1917. évi zárszáma­dás megvizsgálása. 5. Rendőrkapitány előter­jesztése a rendőri öszszernélyzet létszámának 40 főre leendő felemelése s fizetésüknek a mai viszonyoknak megfelelő rendezése iránt. 6. A városi 1919. évi költségvetés megállapitása. 7. Troknya Miklós hajdú kérelme családi pótlék megállapitása iránt. 8. Csengeri Imre aljegyző kérelme betegség címén 4 heti szabadság en­gedélyezése iránt. Azok a kisiparosok, akik hadban vollak, az állami segély elintézéséig előleges gyors­segélyben óhajtanak részesülni; kérem jelent­kezni az ipartestület helyiségében december hó 15-ig mindennap 9—12 óráig. Vármegyénk kormánybiztosa. Vármegyénk kormánybiztosául dr. Makray Mihály Nagybá­nya város polgármestere lett kinevezve, ki va­sárnap már városunkba érkezett és működését megkezdette. Dr. Makray Mihály nevéhez Nagybánya városnak az utóbbi években min­den téren tapasztalt rohamos fejlődése, szoro­san hozzá kapcsolódik. Kiváló képességei, sima, rokonszenves modora, jó indulatu gon­dolkozása erős biztositékát nyújtjuk annak, hogy kormánybiztosi hivatását az emberiesség es a népjogok alapján, közmegelégedésre fogja betölteni. A kormánybizLos ma reggel Szat- márra utazott, hogy ott az összejövő varme­gyei jegyzőkkel, a jegyzői kar ügyei intézése tekinteteben a szükséges intézkedéseket meg­beszélje. A kormánybiztos ma este tér vissza székhelyére városunkba. Vonatközlekedós. Folyó hó 9-étöl kezdő dőleg a délelőtti Pest felé menő vonat rende­sen közlekedik, valamint a Pestről reggel in­duló személyvonat is, mely egész Kőrösmezőig megy. Az este Pestről induló vonat azonban csak Szatmárig közlekedik. — A Nagykároly­ból d. u. 2 órakor Mátészalka—Csapnak induló vonat csak páratlan napokon közlekedik. A román Központi Nemzeti Tanácsba vár­megyénkből megválasztattak : Marchis Romulus főesperes, Dr. Nyilván Aurél, Dr. Drágus Teo~ phil, Barbul Károly, Suta József és Brebáu Sándor. Közigazgatási népbiztos. A nagykárolyi járási román neptanács a központi megyei köz­igazgatás mellé népbiztossá Marchis Romulus helybeli főesperest nevezte ki és erről küldött- ségileg értesítették a vármegye alispánját, aki azt helyeslőleg tudomásul vette. Felhívás. Északmagyarországnak az entente által elrendelt kiürítése tisztán a csehek ellen küldött karhatalmi osztagok visszavonására vo­natkozik. Miután a kassai kerület területén a karhatalmi osztagok visszavonattak az összes többi katonai hatóságok, póttestek es intéze­tek, stb. tehát helyükön maradnak, s működé­sűkét a kiadott rendeletek értelmében továbbra is folytatni tartoznak. Magyar Katonai Állomás- pqrancsnokság Nagykároly. Sylveszter estely. A »Nagykárolyi Dal- egyesület“ dec. 31-én a Kalh. Legényegyesüiet összes helyiségében nagyszabású estélyt ren­dez. A rendezőség a siker érdekében a legna­gyobb tevékenységet fejti ki, a jövedelem egy- része a Hadiárvák segélyezésére fog forditatni. Munkakönyv órvónytelenitós. David Ferenc cipészsegéd nagykárolyi lakos részére a Nagy- károlyi Ipartestület által 1909. év november hó 30 án 1108. sz. alatt kiállított munkaköny­vét megsemmisítettem. Nagykároly, 1918. évi dec. hó 3-án. Marian Ferenc elnök. Id. J ára y József jegyző. A Kath. Legényegyesüiet karácsony má­sodnapján, — könyvtarának gyarapítására — saját székházának dísztermében műsoros es­télyt rendez. Az estélyre külön meghívó lesz kibocsátva. Az elöljáróság ez alkalommal is telkéri a n. é. közönségét, hogy könyvtár állo­mányokból a lehetőség szerint az ifjúság mű­velésére könyveket adományozni szíveskedje­nek, mely adományok külön fognak nyugtáz­tatni. Koszorumegváltás. Dr. Merts László el­hunyta alkalmából Perczel József ur 50 koro­nát, — Vaday Károly ur elhunyta alkalmából pedig Markovits Dániel ur 40 koronát adorria- nyozott a vöröskereszt hadiárvaháza alapja javára. Amidőn ezen összegeknek pénztárunkba való bevételezését elismerjük és nyugtatjuk, az adományozóknak hálás köszönetét mon­dunk. A Nagykárolyi Vöröskereszt-egylet veze­tősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom